Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 14

 

Tanulságos igék a Jelenések könyvéről 14

 

Text:És láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, amint az üvegtengernél álltak az Isten hárfáival és énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának az énekét és a Bárány énekét.(Jel.15,2-3)

            Bizonyára sokunk számára feltűnt, hogy a Biblia sokat beszél az éneklésről. Bizonyára már a világ megteremtésekor az angyalok dicsőítő éneket énekeltek a mennyben. Amikor Izrael népe száraz lábbal átvonul a Vörös-tengeren és az ellenségtől megszabadulva ott áll a túlsó parton, akkor Mózes ás Mirjám vezetésével énekel a nép. Miután Dávid legyőzi Góliátot az asszonyok körtáncot lejtve énekelnek.

            S van a Bibliában egy olyan könyv, ami csupa énekből áll: a Zsoltárok könyve. S van egy különös könyv, ami nevében is hordozza az éneklést: az Énekek Éneke. Az embernek az éneklés szinte küldetése, hisz ahogy a Káténk gyönyörűen megfogalmazza, minket Isten azért teremtett, hogy őt dicsérjük és magasztaljuk.

            A Jelenések könyvében is nagyon sok szó esik az éneklésről. A földi gyülekezet is énekel, de ez csak főpróbája annak a mennyei éneklésnek, amiben majd ott lesz része a diadalmaskodó gyülekezetnek. Itt ebben az igében egy mennyei kórusról olvasunk, amely az üvegtenger partján áll.

            Nagyon érdekes és különös, hogy János most látja a kórust énekelni, mielőtt a hetedik angyal megjelenne az utolsó csapásokkal. .ezen csapásokkal teljesedik be az Isten haragja. Hogy Istennek haragja is van, mi erről nem igen szeretünk hallani, még kevésbé beszélni. Mózes tudta ezt, hiszen monumentális énekében szól arról, hogy megemésztetünk a te haragod által. De egy dolgot tudhatunk: akik az Úrban bíznak, azokra ő már nem haragszik.

            Az üvegtenger partján épp ezek énekelnek. Mert kik ennek a mennyei kórusnak a tagjai?Azok, akik legyőzték a fenevadat és az ő képét. János látta ezt a fenevadat, ez a fenevad a bűn megtestesülése,aki egy rettenetes diktatúrát valósított meg. A fenevadban az Istennel szembeni szembeszegülés a tetőpontra hágott. A fenevadról képet is készítettek, ez előtt mindenki le kellett térdepeljen, s akik ezt megtették egy bélyeget kaptak.

            Az mindenkin meglátszik, hogy milyen bélyeget hordoz, akkor is ha nincs kitéve. Előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy hova tartozik.. A kórus tagjairól azt mondja az ige, hogy ők diadalmaskodtak a fenevad és a képe felett. Ahhoz, hogy valaki diadalmaskodjon, előbb harcolnia kell. Harc nélkül nincs győzelem sem. Nagyon fontos, hogy mi is azokhoz tartozzunk, akik a bűn és Sátán ellen szabad lelkiismerettel harcolunk, ahogy azt a Káté oly szépen kifejezi.

            Ez a harc nem könnyű. Sokkal könnyebb együtt úszni az árral., könnyebb tenni azt, amit mások is tesznek. Merj harcolni a bűn ellen! Ez az ige erre bíztat mindenkit.

            Ez a kórus az üvegtenger partján énekel, ami kétségtelen a Vörös-tengerre emlékeztet. Ott az Úr csodálatos szabadítást adott, utat készített népének a hullámokon át. Emberileg halálra voltak ítélve, de az Úr szabadulást adott, mégpedig minden harc nélkül. Ezt az Úr cselekedte, nem a nép érdeme volt. Hány lehetetlen helyzeten vezetett át minket is az Úr, hányan átmentünk az utóbbi hónapokban a koronavírus poklán , de kihozott minket abból . Életünk tulajdonképpen csodálatos szabadulások, győzelmek sorozata.

            Az üvegtenger átlátszó, ott mindent világosan lehet látni. Itt lenn a földi létben nem értjük mindig Istent, hogy mit és miért cselekszik, életünk titkokkal van tele. Itt vannak olyan kérdéseink, amikre soha nem kapunk választ.. Ott az üvegtengernél minden kérdésünkre választ fogunk kapni. Ott már nem lesznek miértek. Nem fogunk afelett panaszkodni, hogy túl súlyos a keresztünk, nem fogunk lázadozni nehéz utak miatt, hogy miért vezetett minket azokon az Úr. Ott már csak azt énekeljük : nagyok és csodálatosak, a te dolgaid, mindenható Úr, igazak és igazságosak a te utjaid ó Szentek Királya.

            Még van itt egy feltűnő dolog és ez az, hogy az énekesek állnak. Pedig már nagyon el kellene legyenek fáradva. Hisz jöttek a nagy nyomorúságból, a harcból, a fenevaddal való viaskodásból, nehéz munkát végeztek el, nehéz pályát futottak be. De íme nem fáradtak, erőt kapnak Isten magasztalására. Még itt is igaz: akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul.

            Tudjuk, hogy miután Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren, azonnal éneklésbe kezdtek. Mózes kezdi el az éneket, Mirjám és az egész nép pedig folytatja. Nem különös ez, hogy az éneklés ott van Izrael történetének elején és most itt van a világtörténelem végén is, hogy ugyanaz az ének hangzik. Mert ez a két ének egy és ugyanaz, a Mózes és a Bárány éneke. Isten ugyanazt a szabadítást adta már az Ószövetségben, amit Jézus Krisztusban tett az Újszövetség népe számára nyilvánvalóvá.

            Egy világos vonal húzódik át az egész történelmen. Isten azért szabadította meg a népét Egyiptomból, hogy e nép közül évezredek múlva megszülethessen a Messiás. A szabadító vér már akkor ott volt az ajtófélfákon. Mi ismerjük a szabadítást, ismerjük ezt az éneket. Mi a szabadítás énekét már most énekeljük, hogy majd ott, a mennyei kórusban is énekelhessünk.

            Persze, most itt nem is olyan könnyű énekelni. Mert a mi életünkben is lehetnek olyan pillanatok, mint Nehémiás korában, hogy egyik kezünkben a vakolókanál, a másikban pedig a fegyver. Az egyik kezünkkel harcolunk, de a másikkal pengetjük a hárfát Mi harcolunk, szenvedünk, de éneklünk is egyszerre.

            Gondoljunk csak arra, amikor ott Filippiben a börtönben Pál és Silás kalodába szorítva éjféltájt mégis dicsőíteni tudják az Urat, vagy gondoljunk az első század mártírjaira, akik Jézust dicsőítő énekekkel mentek a kiéheztetett oroszlánok elé, vagy a magyar gályarab lelkipásztorokra, aki ott is énekelni tudták: örvendj mindig és vigadj, emlékezz ki népe vagy. Énekeljünk hát mi is mindig, minden helyzetben, és majd ott az üvegtenger partján is.

Javasolt cím Énekelve küzdeni                          Lőrincz István