Tanulságos igék a Jelenések
könyvéről 12
Text: És, íme láttam, a Bárány
állt ott a Sion hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokára fel
volt írva az ő neve és Atyjának neve.”(Jel.14,1)
Vannak olyan pillanatok az
életben, amikor megállunk. Ilyen például egy évforduló. A megállásnál két
dolgot szoktunk tenni. Az egyik az, hogy visszatekintünk a múltba, számba veszünk
eseményeket, levonunk következtetéseket.
A második dolog, hogy előre tekintünk a jövendőbe Jánosnak a Pátmósz
szigetén mind a kettő megadatott.
Hátrafelé is tekinthetett,
de még inkább a jövő felé vethetett egy pillantást és sok mindent megláthatott
abból, ami a jövőben be fog következni. Most azonban Jánosnak egy harmadik
látás is megadatik, a felfelé tekintés ajándéka, az égre emelheti tekintetét.
Mit lát ott? Lélegzetelállító dolgot. A Bárányt látja a Sion hegyén.
Amit most lát, az merő
ellentétben van azzal, amit eddig látott. Mert eddig két fenevadat látott, két
szörnyeteget, az egyik a földből jött fel, a másik pedig a tengerből. Ez a kettő együtt az antikrisztusi erő
megtestesítője. Először békesség és nagy jólét van a földön. Nincs semmi gond,
senki se kell aggódjon az életéért. Az embernek nincs semmi felelőssége.:az
embernek csak egy dolga van: hogy úgy táncoljon, ahogy a fenevad húzza.
A totális nihilizmus ez,
ahol Istennek nincs helye, az egyház helyzete nagyon szomorú ebben az időben.
Az Isten gyermekei felteszik a kérdést: még mi minden vár ránk, még mi mindenen
kell keresztül menni? A keresztyén ember látja a szomorú valóságot, de ő túl is
tud látni a valóságon, és látja azt, akit János is látott, a Bárányt.
Első pillantásra minden
olyan furcsának tűnik. Hát mit tud tenni egy védtelen bárány két ilyen
fenevaddal szemben, ilyen világhatalmakkal szemben? Ha még egy erős, állig
felfegyverzett katonát látna, egy Góliátot, aki le tudná győzni ezeket a bestiákat. De egy bárány? Amikor
bárányról hallunk, mi mindig bűneinkre kell emlékezzünk. Hisz ha nem lett volna
bűnünk, bárányra se lett volna szükség. De ezt a Bárányt az Úr adta a mi
bűneink tökéletes váltságáért.
Most János a Bárányt
látja, amint az a Sion hegyén áll. Jézus miután elvégezte a rá bízott munkát
mennye ment és ott ül az Atya jobbján .Ő úgy van ott, mint a nagy Győztes, mint
aki segíteni tud azokon, akik segítségül hívják. János tanúja volt annak,
amikor Jézus úgy vitetett a Golgotára, mint a bárány a mészárszékre. Akkor úgy
tűnt, hogy vele mindent el lehet művelni, úgy tűnt, hogy mindenki diadalmaskodik
felette, hogy ő a nagy Vesztes. De ez a Jézus Bárányként most úgy áll az Isten
jobbján, mint akinek minden hatalom adatott mennyen és földön.
A földön nagy félelem és
szorongás van a két fenevad miatt, mert úgy tűnik, hogy minden hatalom a
fenevadaké. Aki a fenevad képét nem imádja, azt kizárják és meg is ölik. Úgy
tűnik, hogy itt a földön a fenevadak parancsolnak, ők határozzák meg a
történelem alakulását.
De erre János nemet mond,
mert a Bárány ott áll a Sion hegyén. A Sion hegye önmagában nem egy jelentős
hegy, eltörpül más hegyek mellett. ezt a
hegyet Isten választotta ki, hogy ott lakozzon. Ezen a hegyen épült a
jeruzsálemi templom, itt mutatták be az áldozatokat, itt lakozott az Úr népe
között. Isten népe ma is hiszi, hogy az Úr uralkodik. Hiszi, hogy a történelem
az ő kezében van és nem a föld hatalmasainak a kezében. Ez egy óriási
vigasztalást jelent a mindenkori hívő ember számára.. A fenevadak ideje meg van
számlálva.
De a Bárány a mennyei gyülekezetnek
is sokat jelent, hisz ő a mennyei gyülekezetnek a Feje is. A gyülekezet 144.OOO
lelket számlál. Hogyan értsük ezt a számot?A Jehova tanúi szerint ennyien
lesznek a mennyben. De ők is beismerik, hogy itt ellentmondás van, hisz később
azt olvassuk, hogy egy megszámlálhatatlan sereg van a mennyben. Ezért ez
kétségtelen egy jelképes szám, a Jelenések könyve tele van számszimbolikával.
Tudjuk, hogy a 144OOO nem
más, mint 12-szer 12OOO. A 12 nem más, mint 3 szor 4. Nos a hármas szám egy
isteni szám, a Szentháromság száma, a négyes pedig egy földi szám, az ember
száma. Az ezres szám mindig teljességet, sokaságot jelent. Én meg vagyok
győződve, hogy mi ezt a számot nem tudjuk megfejteni, de nincs is szükség erre.
Az biztos, hogy az üdvözültek száma egy meghatározott szám, ezért a 144OOO-nek
senki se tulajdonítson senki jelentőséget.
Nem a számuk a fontos,
hanem az, hogy milyen jel van rajtuk. Azok homlokán, akik a Bárány körül
állnak, az Atya és Jézus neve van felírva. A földön az emberek többsége a
fenevad bélyegét hordozza, mert ők a fenevadat szolgálják és imádják.. De akik
a Sion hegyén a Bárány körül állnak, azok a Bárány pecsétjét hordozzák.
Érdekes, hogy a bélyeg
sütése mindig az állatok megjelölésének a módja. Mintha ezzel azt akarná az
apostol elmondani, hogy a fenevad imádata és szolgálata lealjasítja, állatiassá
teszi az embert.
De azok, akik a Bárányhoz
tartoznak, azok az Atya és a Fiú nevét hordozzák. Ők az Atya tulajdonát
képezik, mert a Fiú vére megmosta őket és a Szentlélek megszentelte őket, az ő
egyetlen dicsekvésük a Bárány és annak áldozata. Mind a nagy nyomorúságból
jöttek, mind ugyanazt a harcot harcolták meg. Az, hogy itt lehetnek nem az ő
érdemük, ezt ők mind Isten irgalmának köszönhetik. Ők felismerhetők a mennyben,
mert rajtuk a Bárány bélyege, de a földön is felismerhetők, mert nem imádják a
fenevadat. Nem úsztak együtt az árral, nem úgy beszéltek, nem úgy cselekedtek,
mint akiken a fenevad bélyege volt. Ők már földi életükben a Bárányt követték
és szerették.
Ezen a karácsonyi ünnepen
is tegyük fel magunknak a kérdést:rólunk fel lehet-e ismerni, hogy kihez
tartozunk? Látszik-e, hogy bűneink meg vannak bocsátva és mi már egy új életben
járunk. Ha ezekre a kérdésekkel igennel tudunk válaszolni, akkor boldog
ünnepünk lesz.
Javasolt cím: Kinek a bélyegét hordozzuk? Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése