Tanulságos igék a Római
levélből 3
Text: „ Mert nem szégyellem az
evangéliumot, hiszen Isten ereje az
minden hívőnek üdvösségére.”(Róm.1,16)
Pál
ezekkel a szavakkal írja le azt az üzenetet, amit neki hirdetnie kell. Hogy ez
milyen hallatlanul nagy dolog, erre hadd mondjunk pár példát. Képzeljük egy,
hogy egyik államelnök egy küldöttet meneszt az az Egyesült Nemzetek
kongresszusára egy olyan tervvel, ami egyetlen pillanatban megvalósítaná a
mindenki által áhított világbékét. Egy másik küldött bejelentené, hogy az atom
és más pusztító fegyverek egyik pillanatról a másikra el fognak tűnni. Egy
harmadik, egy virológus professzor pedig bejelentené, hogy az általa feltalált
gyógyszer egyik percről a másikra eltűntetné a koronavírust, és a világjárvány
napokon belül teljességgel megszűnne.
Nos, Pál is egy ilyen
küldött, ő is egy hatalmas Úr küldötte, annak a küldötte, aki Úr a halál felett
is, mert feltámadott a halálból. Pál maga nem diplomata, nem is kutató, nem is
orvos, ő önmagában semmi és senki, de van egy csodálatos Ura és van egy
küldetése és van egy üzenete, amit át akar adni. Ez az üzenet pedig olyan
hatalmas, hogy semmi máshoz nem hasonlítható.
Pál ezt az üzenetet Isten
erejének nevezi., ami az eredeti szövegben így hangzik: dünamisz. Amikor Pál a
Krisztusról szóló örömüzenetet tovább adja, ő nem papírra, könyvekre gondol,
hanem egy erőre. Mi is különféle erőket ismerünk. Ha volt még olyan nemzedék,
amely az erők világában otthon van, akkor az a mi nemzedékünk. Ismerjük a
természeti erőket, kutatjuk azokat és igyekszünk fel is használni őket.
Ismerjük a technika erőit, ami csodákat művelt az utóbbi évtizedekben, el
odáig, hogy űrhajókat és műholdakat tudunk a világűrbe juttatni.
De a mi nemzedékünk egyre
többet tud a lélek erőiről, amik bennünk szunnyadnak és amik hallatlan erőket
képesek bennünk mozgósítani. Sőt ismerjük a démoni erőket, sokan ezeket is
mozgósítani próbálják.
Nos, a Krisztusról szóló
evangélium is egy erő, ami nem akar versenyezni e világ erőivel, mert felette van
ezeknek, semmi sem hasonlítható hozzá, hisz az az erő, ami feltámasztotta
Jézust a halálból. Erről az erőről azt állítja Pál, hogy képes üdvözíteni,
képes megtartani a zsidókat és görögöket egyaránt. Egy olyan erő kezdett el
működni ebben a világban, aminek hatása nem ér véget, amit nem lehet
megállítani.
A világ erői mind
kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok,sokszor segítenek,de sokszor óriási
pusztításokat tudnak véghez vinni. Isten erejével másképp áll a dolog,hisz ez
egy pozitív,építő, megtartó,gyógyító,üdvözítő erő. Sőt,ez az egyetlen erő ebben
a világban,ami meg tud tartani,üdvözíteni tud minket. Aki nem áll ezen erő
alatt, akiben ez nem működik, az el fog veszni.
De mit is jelent üdvözülni
és elveszni? Ezt nem olyan könnyű megérteni.
Sokan a megtartást egyfajta bajokból való szabadulásnak, az elveszést pedig
egy olyan balesetnek, szerencsétlenségnek, amiben életünket vesztjük. Pál
tudja, hogy az elveszés ennél súlyosabb, ez az lenne, ha Isten lenne ellenünk,
ő akarná a pusztulásunkat. De Isten nincs ellenünk, ő velünk akar lenni, s ha
ez így van, akkor ott már nincs esélye a halálnak, pokolnak. Ha Isten velünk,
kicsoda ellenünk, mondja majd Pál később ebben a levélben.
Hogyan menti meg Isten az embert? Pál itt egy különleges szót használ: igazságosság.
Tudjuk, hogy ez Luther számára nagy gondot okozott, hisz ő úgy gondolta, hogy
ha Isten igazságos, akkor örök kárhozattal fog megbüntetni minket bűneink
miatt. De Isten igazságosságában elhatározta, hogy meg fog menteni minket, hogy
úgy mondjam önmagától, haragjától. De ő ezt nem az igazság feladásával vagy
megkerülésével teszi meg, hanem épp az igazság megtartásával. Isten igazságos
és irgalmas. Hogy lehet ezt a dilemmát megoldani? Nos, Isten ezt a kereszt
titkában oldotta meg. Jézus áldozatával
mindkét dolgot elvégezte: az ítéletet és
a felmentést, Jézus egy személyben a Bíró és Szabadító.
Pál nem győzi Istennek ezt
az igazságát dicsőíteni. Ezt az igazságot hit által lehet megérteni és
magunkévá tenni. Mindazok, akik ezt elhiszik, azok meg fognak tartatni, hit nélkül
azonban ezt sem megérteni, sem elfogadni sem lehet.
Pál ezt az üzenetet nem
csak írásban, hanem szóban is el akarja mondani Rómában, az akkori világ
fővárosában, hogy úgy mondjam az oroszlán barlangjában. De vajon fognak-e hinni
ott ebben, nem jár-e úgy, mint Athénben, ahol kikacagták, fecsegőnek nevezték.
Mi a garanciája annak,hogy Rómában nem fog ugyanaz történni? Pált ez a kérdés
nem aggasztja, hogy fognak-e hinni vagy sem, az nem az ő gondja. Ő itt is el
fogja mondani az evangéliumot, utána pedig ezzel mindenki azt tesz, amit épp
akar.
Pál úgy érezte egy adott
ponton, hogy Keleten már elvégezte munkáját, s ezért most Nyugat felé indul s
el akar jutni az akkor ismert világ végső határáig, Hispániáig. Ahogy keleti
missziójának a központja Antiókhia volt, úgy szeretné, ha nyugati működésének
központja Róma lehetne. Ezért akar Rómába jutni, hogy ott is hirdesse az
evangéliumot.
Ezekben a napokban az
anyák napját ünnepeljük. Micsoda feladat az édesanyák számára: kicsinyeik
szívébe belecsepegtetni az evangéliumot. Én nagy kegyelettel és hálával
emlékezem édesanyámra, aki az evangéliumot csodálatos erővel tudta életében,
családjában megjeleníteni. Az ő életében valóban valósággá vált az evangélium
ereje, ez nagy próbákon, szenvedéseken, az üldöztetés kínjain is túlsegítette.
Példája minket gyermekeket is elindított a megtérés, a hit, az evangélium úján.
Ő hirdette mindenkinek az evangéliumot s hiszem, hogy nem volt hiábavaló.
Tegyük ezt mi, akár
édesanyák, akár édesapák, akár gyerekek vagyunk. Hirdessük az evangéliumot
szégyen nélkül. Mert mi azt az erőt képviseljük, ami egyedül képes az embereket
üdvözíteni, boldoggá tenni.
Javasolt cím:Az evangélium ereje
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése