Tanulságos igék a példázatokról 8

Text:”Hasonló a mennyek országa  a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog, amikor megtelik kivonják a partra  és kiválogatják.” (Máté 13,47-48)

            A halászok munkáját mindenki ismeri, talán az olvasók között többen is vannak olyanok, akik maguk is szeretnek halászni. A halászatnak általában két formáját ismerjük, az egyik a horoggal, a másik pedig a hálóval való halászás. Már a bibliai időkben is ismerték és gyakorolták a halászatnak mindkét módját. Mindnyájan ismerjük a csodálatos halfogás történetét, amikor annyi halat fogtak, hogy szakadozott a háló, de arra is emlékszünk , amikor az adószedők odajönnek a tanítványokhoz pénzt kérni, és akkor Jézus azt mondja Péternek: Vesd be a horgod és az első kifogott halnak a szájában találsz egy státert( ez egy korabeli pénznem volt) és azt add oda nekik.

            A hivatásos halászok természetesen hálóval halásznak és halásztak a Jézus korában is. Attól függően, hogy tengerben vagy folyóban halásztak a hálók nagysága is különböző volt. Ez ma is így van, egy folyami háló sokkal kisebb, mint egy tengeri. Az Újszövetség három féle hálót nevez meg. S erre az eredeti szövegben három különféle szót találunk. Amikor Jézus egyszer a Tibériás tenger partján sétált, látta amint Péter és Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették. Ez volt az „amfiblesztron”, az ú.n. dobóháló. Két verssel tovább azt olvassuk, hogy elhagyták hálóikat és itt megint egy más szót találunk:”diktua” ez az összes halászati felszerelést jelentette, beleértve a hajót és a csónakot is.

            De itt Jézus egy harmadik fajta hálóról beszél:”ságéné”  Ez egy nagy vontató vagy más néven kerítőháló. Ennek a hálónak nagy szemei voltak, hogy a kis halak ki tudjanak menni belőle. Ezt két csónak vagy két hajó húzta, a két alsó sarkába két súlyt, legtöbbször követ tettek, a két felső sarkát pedig egy rúdra erősítették, s így maradt ez a víz színén. Az alsó része a tengerfenékig is ért, összeszedte a halakat, majd kivonták és a végén kiválogatták a halakat. Az alkalmas halakat kosarakba vagy hordókba tették, a többit pedig visszadobták a vízbe.

            Ez abban az időben egy nagyon ismert kép volt, és a tanítványok tökéletesen értették, hisz a legtöbben közülük hivatásos halászok voltak. De vajon mire akarta őket Mesterük ezen példázat által tanítani? Mit jelentsen az, hogy az Isten országa hasonlatos ehhez a kerítőhálóhoz? Mit mond el Jézus a mindenkori tanítványoknak ezzel a példázattal?

            Hát először is azt, hogy az Isten országa nagy, mindent átfog, éppúgy mint a kerítőháló. Az Isten országa még azokhoz is eljut, akik nem mennek be abba. Hisz ha az evangéliumokat olvassuk, azt látjuk, hogy az evangélium nagyon sok emberhez eljutott, példáúl a gyógyulások által, vagy a kenyér megsokasításának csodája által. Nagy tömegek, négy-ötezer ember jutott az Isten országa közelébe. A Krisztusról szóló bizonyságtétel átfogja az egész világot, ahogy a háló átfogja az egész tengert. Az evangélium nagyon sok emberhez eljut szerte a világon, ez épp a mi időnkben teljesedik be. Gondoljunk csak arra, hogy most az ige az internet által olyan országokba is eljut, ahova misszionáriusokat nem engednek be. Az internet is egyfajta modern kerítőháló, nagyszerű lehetőség az evangélium terjesztésére.

            A második üzenet az, hogy a háló mindenféle halat igyekszik befogni, mint ahogy Isten is minden embert meg akar keresni, találni, hitre akar juttatni. Az egyház szent feladata, hogy minden embert próbáljon befogni, behozni a gyülekezetbe. Ezért járok még a börtönbe is, hátha ott is „horogra akad” valaki.

            A harmadik amit Jézus el akar mondani, hogy el fog jönni a szétválasztódásnak a nagy pillanata. Jézus erről azt mondja, hogy ez a világ végén lesz. Ez az a nap, amiről valljuk: Krisztus el fog jönni ítélni élőket és holtakat. Azon a napon egy nagy szétválasztódás lesz mindazoknak az életében, akik az evangéliummal kapcsolatba kerültek. Mert jól figyeljünk: itt nem a pogányokról van szó, hanem azokról, akik már benn vannak valamiképpen, akik hallották az evangéliumot. Ez teszi a példázatot annyira drámaivá, megrázóvá. Itt nem másról, rólunk van szó.

            Az a döbbenetes, hogy a befogott halak egy része hitvány, nem alkalmas, ki kell dobni. Milyen komoly önvizsgálatra kell ez indítson bennünket. Már annyi ideje hallgatom az igét, de mire jutottam a hitben? Milyen megrázó figyelmeztetés ez: valakit befogott az Isten hálója és a végén az angyalok mégis azt mondják rá: hitvány, dobjátok ki a kárhozatra. Ez a példázat egy jó értelemben vett feszültségben akar tartani minket. Persze mi szeretnénk ezt a feszültséget lerázni magunkról. Egyszer tanúja voltam két nagy keresztyén személyiség párbeszédének. Az egyik azt mondta: nemsokára az Úrnál leszünk. Mire a másik rákérdezett: vajon tényleg ott leszünk, vajon nem játszuk el a kegyelmet? Mire az első: te miért kételkedsz, erre a másik: te pedig miért vagy olyan biztos? Mindketten nagyon komoly hívő emberek voltak, és mindkettőnek igaza volt, úgy ahogy ezt ez a példázat is sejteti. Egyrészt ott van az, hogy tudhatom, hogy ki vagyok választva, van üdvösségem, másrészt az is igaz, amit Pál így mond: félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket.

            Végül ez a példázat azt is üzeni, hogy a szétválasztásnak a feladata nem a mi munkánk. Nem mi mondjuk meg, hogy ki a hitvány és ki a jó. Az egyház történetében újra és újra felbukkan az a törekvés hogy megpróbáltak ú.n.”tiszta vagy hívő” gyülekezeteket létrehozni. Hogy olyan közösség jöjjön létre, ahol nincsenek hitetlenek, istentelenek. De ez mindig kudarcba fulladt. Ez nem Isten szerinti, mert az emberi ítélet mindig tévedhet. Ha példáúl Júdás és Zákeus között kellene választani, hogy melyik a hitvány és melyik a jó, akkor nyilvánvaló, hogy mi Zákeust hitványnak Júdást pedig jónak mondanánk, persze itt az árulás előtti Júdásra gondolok és a megtérés előtti Zákeusra.

            A szétválasztást Isten „szakemberei” az angyalok végzik majd el. Majd ők döntenek minden ember örök sorsa felől. Micsoda pillanat lesz ez! Az igazak örök örömre, a gonoszok örök kárhozatra mennek. Nos, ha ez olyan komoly kérdés, akkor kérdezzük meg: hogyan lehet a kárhozattól megmenekülni? Tehetünk-e mi ezért valamit? Igen, először is meg kell nagyon alázkodni Isten előtt. A második dolog az imádság. Naponta kell kérjük: Uram, tisztíts meg engem és tégy alkalmassá országodra.

            De van még egy harmadik dolog is és ez a cselekvés. Miket mond Jézus az utolsó ítéletről szóló példázatában? Éhes voltam és ennem adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám.

            A nagy kérdés, hogy ha mi mindezeket megtesszük, akkor mégis bizonytalanságban kell maradnunk örök sorsunk felől? Nem tudhatjuk már most, hogy mi lesz velünk az ítélet napján? Nem kell bizonytalanságban maradni, hisz a Biblia nem a bizonytalanságok, hanem a bizonyosságok könyve. Az, hogy az idők végén szétválasztódás lesz, az számunkra vigasztalás. Mi az üdvbizonyosságot már most hit által megnyerhetjük. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, s ez azt jelenti, hogy ő tudhatja, hogy őt az Úr nem fogja kárhozatba dobni.. De Jézus ugyanakkor figyelmeztet: aki nem hisz a Fiúban, az már elkárhozott. Ezek után csak egyet tehetünk: imádkozunk a tanítványokkal és kérjük az Urat, hogy növelje a mi hitünket.

Javasolt cím: A kerítőháló példázata                                            Lőrincz István.