Text: „Ímé, a magvető kiment
vetni.Ti most azért halljátok meg a magvető példázatát.” Mát.3,3.18)
A magvető példázata
mindenki számára nagyon ismert. Talán sok házban, kép, festmény, faragás vagy
egy szobor ábrázolja ki ezt. A magvető ott áll a földje közepén és szórja a
magot. Abban az időben ezt a legkisebb gyermek is értette.
Nem véletlen, hogy ez az
első a példázatok sorában. Hiszen ez a példázat a többi, a következő példázatok
megértésének a kulcsa. A Márk evangéliumában is megvan és ott Jézus mond egy
ilyen különös mondatot: ha ezt a példázatot nem értitek, hogyan érthetnétek a
többit? Az Isten országát nem lehet elképzelni magvetés nélkül. Ha feltesszük a
kérdést, hogy ki a magvető, akkor erre csak egyetlen válasz lehetséges: maga az
Úr Jézus Krisztus. Hogy Jézus a megvetés munkájában embereket is felhasznál, az
szintén igaz, de ez semmit nem von le abból, hogy elsősorban és mindenekelőtt
az Úr Jézus Krisztus a magvető. Mert végül is minden bizonyságtétel, minden igehirdetés,
minden misszió és evangélizáció a Krisztus munkája. Aztán jön a következő
kérdés: mi a mag? Erre többféle magyarázat is van. Csak érdekességképpen
említem, hogy van olyan magyarázat is, hogy a mag nem más, mint Izrael népe,
akit Isten elvetett a többi népek közé, a pogányok közé, hogy ott gyümölcsöt
teremjen.
Ebben is lehet valami
igazság, de mi mégis azt valljuk az ősatyákkal és a reformátorokkal, hogy a mag
nem más, mint az Isten országának a hirdetése és a cél a gyümölcstermés, majd
pedig az üdvösség. Nagyon sok embert Istent vádolja azért, hogy az életében
nincs gyümölcstermés. Ilyeneket mondanak: Isten az én életem földjét még nem
dolgozta meg, és én ezen semmit se tudok segíteni. Másik azt mondja: az én
életem körülményei úgy alakultak, hogy elveszítettem a hitemet. Ilyet is
hallunk: nem volt jó a mag, ami szívembe hullt. Nem kaptam jó nevelést, az én
lelkipásztorom nem prédikált jól.
Jézus ezzel a példázattal
a teljes felelősséget ránk hárítja és azt mondja, hogy ő a maga idejében, a
maga helyén jó magot vetett. A mag jó volt, mert az nem más, mint az Isten
országának az evangéliuma. Ez a példázat valóban nagyon könnyűnek tűnik, és
mégis van benne valami, amivel az írásmagyarázók komolyan meg kell küzdjenek. A
nehézség a szóhasználatban van. A mag elsőzör valóban az Isten országának az
evangéliuma, de utána már emberekről beszél, hisz így szól: ezek pedig azok.
A példázat első része
különböző talajokról beszél, a példázat második része pedig már emberekről
szól. A példázatoknak az volt a hátterében, hogy kezdetben nagyon sokan
követték Jézust, tehát nagyon sok ember szíve bevettetett az Isten országának
evangéliumával, de a legtöbb ember később mégis a maga útját járta, otthagyták
Jézust. S nem csak a farizeusok és írástudók tették ezt, hanem a sokaság nagy
része is ezt tette. Ameddig a sokaság követte, nem beszélt példázatoknan, de
ahogy tömegek kezdik elhagyni, már példázatokban szól és világos különbséget
tesz a sokak között, akik elhagyták őt és a kevesek között, akik ott maradtak
mellette.
Az egyetlen dolog, amit
Jézus mondani akar az, hogy bár sokan hallgatják az Isten országának
evangéliumát, de azok, akik cselekszik is, már sokkal kevesebben vannak, és
ezért az ember a felelős. A magvető egyfajta magot használ, de a mag négyféle
talajba jut. Azt, hogy ezek a területek nagyság szerint hogyan oszlanak meg,
ezt nem mondja el a példázat, Kálvin szerint azért nem, mert akkor vagy
elbizakodnánk, vagy pedig kétségbe esnénk. Van itt egy kulcsszó: érti illetve
nem érti. Jézus először olyanokról beszél, akik nem értik, utána pedig
olyanokról, akik értik az igét. Mindenki hallja, de nem mindenki érti az igét.
Jézus ebben a példázatban a hallgatót teszi felelőssé abban, hogy érti-e az
igét, hogy milyen talajhoz fog hasonlítani az élete, illetve abban, hogy fog-e
gyümölcsöt teremni az élete.
Különös, hogy az egyik holland
bibliafordítás így fordítja ezt: nem akarják érteni. Az „akarják” szó nincs ott
az eredeti szövegben, de mégis a lényegre tapint. Vannak ugyanis olyanok, akik
nem is akarják érteni az igét, mint ahogy azt se akarták később , hogy Jézus
összegyűjtse őket. Amikor Jézus hirdette az igét, sokan nem akarták érteni.
Kezdetben még megmozdul bennük valami, még elindultak, még követtők őt, de később már mindezt nem akarták. Az Úr Jézus
fel is sorol pár dolgot, hogy miért történt mindez, hogy a kezdeti lelkesedésből
miért nem lett semmi később. Az első az, amit már mondtuk: az emberek nem
akartak megtérni Aztán itt többször halljuk a „gonosz” szót, mégpedig
megszemélyesített formában, hogy a gonosz eljő és elkapkodja az igét. Tudjuk,
hogy a gonosz nem más, mint maga az ördög. Az ördög rendkívűli módon
aktivizálódik ott, ahol Isten igéje hirdettetik. De mégsem ő az oka a meg nem
értésnek, és a meg nem térésnak, hanem az ember, az igehallgató. A legnagyobb
baj az, hogy a hallgató nem akarja érteni az igét. Ebben a pillanatban ott terem
az ördög és kikapja azt a szívéből. Az ördög nem változott, most is azt teszi,
amit Jézus korában is tett. Akik nem akarják érteni az igét, azoknak szívéből
elkapkodja, úgy hogy nem is fognak gyümölcsöt teremni.
Könyörüljön az Úr rajtunk,
hogy ne legyünk ilyen igahallgatók, akik nem akarjuk érteni az igét, mert akkor
az ördög ki fogja azt kapkodni a szívűnkből, még mielőtt gyümölcsöt termhetne.
Egy második ok az volt,
hogy az Isten országa evangéliumának befogadása üldöztetést hozott magával. Ez
is minden időben így lesz. Persze az üldözés formája és erőssége nagyon
különbözött az idők folyamán, de minden időre érvényes, hogy az ige befogadása
valamiképpen mindig üldöztetéssel jár. Néha egy börtönt vagy mártírhalált
jelent, máskor csak azt, hogy megmosolyognak, kicsúfolnak, de ez a lényegen nem
változtat: mindig üldöztetést kell szenvedni az evangéliumért.
A harmadik ok a jólét, a
gazdagság. Ezek egy adott ponton fontosabbak lesznek az ember életében, mint az
ige és az annak való engedelmesség. A jólét és gazdagság ma is nagyon komoly
akadály lehet az Isten felé vezető úton, a Krisztus követésében.
Mindezeket hallva nagyon
elcsüggedhetünk és feltesszük a kérdést: ha ennyi akadály van, ki fog itt még
megtérni, gyümölcsöt teremni? Olyan jó, hogy Jézus maga mondja, hogy van jó
talaj, hogy vannak olyanok, akik nem csak hallják, hanem meg is értik az igét,
és az ige nyomán cselekedetek születnek és lesz áldott gyümölcstermés is az életükben.
Nem minden mag vész el, ez nagy biztatás az igehirdetők számára is. A
gyümölcstermés nem egyforma, ebben is sokszínűség van, de a lényeg az, hogy van
gyümölcs és lesz üdvösség.
Ez a példázat a mi nagy
felelősségünket hangsúlyozza, mind a négy féle talaj lehet minden ember, s ez
attól függ, hogy miként viszonyulunk az igéhez. Végül egy kérdés van: akarod-e
érteni az igét, akarsz-e jó gyümölcsöt teremni, akarsz-e üdvözülni vagy pedig
nem? A mag jó, a magvetőben sincs kifogás, most már csak egy dolog kell: hogy
te akarj hogy te dönts, hogy te akarj érteni, cselekedni, gyümölcsöt teremni,
üdvözülni. Könyörüljön rajtunk za Úr, hogy tudjunk úgy hallgatni az Isten
országának evangéliumára, hogy az bennünk is jó gyümölcsöt teremhessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése