Tanulságos igék a példázatokról 1

Text. „Nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának a titkait, de nekik nem adatott meg.” (Mát.13,11)

            Egy lelkipásztor mondta el, hogy amikor fiatalon kikerült a gyülekezetbe, egy idős presbitere azt mondta neki: tiszteletes úr, maradjon egyelőre a könnyebb igéknél, a zsoltároknál és a példázatoknál, mert azokról könnyű prédikálni. Később ez a lelkipásztor professzor lett a Teológián, de ő meg ezt mondta a teológusoknak, hogy várjanak legalább pár évet, míg a példázatokról kezdenének el prédikálni, mert nem könnyű feladat ez. Ezt azért mondta, mert a példázatok magyarázatánál két nagy kísértése van az igehirdetőnek. Az egyik az, hogy túl sokat, a másik az, hogy túl keveset mondunk. Az egyik veszély, az hogy nem mélyülünk el eléggé a példázatok megértésében és így túl keveset mondunk el, a másik meg az, hogy „beleerőszakolunk” olyan dolgokat is, ami a példázatban nincs benne. Nagy veszély, hogy valami egészen mást  mondunk, mint amit a példázat mondani akar, de az is nagy veszély, hogy elveszünk a részletekben s így a példázat fő mondanivalója marad el. Imádkozzunk, hogy mindezen veszélyeket elkerülhessük most, amikor több mint egy éven át a példázatokkal fogunk foglalkozni..

            Most először  szeretnék beszélni a példázatokról általában. Mi is a példázat tulajdonképpan? Ezzel a szóval jórészt az Újszövetségben találkozunk, de nem ritka az előfordulása az Ószövetségben sem. Hóseásnál ilyen mondatot olvasunk: és én szóltam hasonlatokban a próféték által. Nagyszerű példázatot találunk Ésaiás könyvéban, ahol egy szőlőskert és az azért végzettt munka példázza Isten népét és Isten  érte végzett munkáját. Ezékielt bíztatja az Úr, hogy mondjon példabeszédet Izrael házának. De mindnyájunk számára ismeretes, hogy Dávid bűne után Nátán próféta egy példázat által leplezi le a király bűnét.

            A görög nyelvben a „parabola” szó jelzi a példázatot. Ez egy olyan eseményt jelent, ami a valóságban nem történt meg, de aminek nagyon fontos üzenete van a valóságos világ, a valós élet számára. Ezekben a példázatokban Jézus az életünk leghétköznapibb dolgairól beszél. Nyílván azért teszi ezt Jézus, hogy a legegyszerűbb emberek is megértsék szavát és üzenetét. De itt az a különös, hogy Jézus azt mondja, hogy azért beszél példázatokban, hogy ne értse meg mindenki. Azt mondja: azért beszélek példázatokban, hogy egyesek ne értsék meg szavaimat. Hogy miért van ez így, erre maga Jézus adja meg a választ: nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának a titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Jézus a példázatok elmondásával tulajdonképpen két dolgot akar. Az első, hogy egyszerű képek használatával az emberek számára érthetővé tegye az Isten országának titkait. De a második pont az ellenkezője ennek: hogy eltakarjon valamit az emberek elől. A példázatok értelmét Jézus megmagyarázta a tanítványoknak, de nem magyarázta meg a tömegnek. Jézus róluk azt mondja: látván nem látnak, hallván nem hallnak. Ez egy nagyon kémény ítélet. Ilyen kemény ítéletet nekünk nem is szabad kimondani, ezt csak Jézus mondhatja ki. Ez az ítélet akkor azoknak a zsidóknak szólt, akik hallgatták ugyan Jézust, de Krisztusként nem fogadták őt el, de ma is szól mindenkinek, aki hallja ugyan az igét, de nem engedelmeskedik annak.

            Mindebből az következik, hogy minden egyes példázat egy titkot rejt magában. A titkot fel kell fedezni, meg kell érteni. Ezért mi csak egyet tehetünk e sorozat folyamán, hogy imádkozunk a tanítványokkal együtt: Uram, magyarázd meg nekünk ezeket a példázatokat. Nekünk elengedhetetlen szükségünk van a Szentlélek segítségére a példázatok megértésében. Szüntelen kérdeznünk kell: Uram, mit akarsz nekünk ezzel a példázattal mondani? Mert a tanítványok sem értették első hallásra a példázatokat, pedig ők nagyon közel voltak Jézushoz.

            A példázatok mind Isten országáról szólnak, azt is mondhatnánk, hogy az Isten országa a példázatok egyetlen témája. Az Isten országa olyan, mint egy gyémántdarab, amit ha a napfényben forgatunk, mindig másféleképpen csillan meg. A példázatok ugyanannnak a gyémántnak különböző oldalát, különböző szépségeit csillantja meg. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy az Isten országa, vagy másképp a mennyek országa, nem egy földrajzi fogalom, az Isten országa nem található meg egyetlen térképen sem. Az Isten országa tulajdonképpen Isten uralmát jelenti, Isten királyi uralmát.

            Abban az időben, amikor az Újszövetség keletkezett, ez a fogalom egyáltalán nem volt ismeretelen az emberek előtt. Hisz már az Ószövetség úgy tesz bizonyságot Istenről, mint az egész föld királyáról. A 99-ik zsoltár első mondata mindenki számára ismert volt: az Úr uralkodik. Isten királyként uralkodik Izrael felett, de a föld minden népei felett is, még akkor is, ha ez az uralkodás nem mindig látható és nem mindenben nyilvánvaló. Az Ószövetségben azok a legnehezebb, leggyötrőbb pillanatok Isten gyermekei számára, amikor nem látják Isten uralmát, sőt épp az ellenkezőjét tapasztalják, hogy a gonoszság, az istentelenség, a hamisság és az erőszak uralkodnak. Ilyenkor még forróbban tör fel szívükben a vágy, ami az az Újszövetségen is végigvonul, hogy Isten uralma, uralkodása legyen láthatóvá és nyilvánvalóvá minden ember előtt.

            Krisztus eljövetelével ez a vágyakozás és várakozás részben be is teljesedett. Nem véletlen, hogy mind Keresztelő János, mind pedig Jézus Krisztus így kezdik igehirdetésüket: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban, mert elközelített az Isten országa. Az Újszövetség arról is nagyon világosan beszél, hogy miként lehet valaki az Isten országának polgárává. Ez nem más, mint a megtérés és az újjászületés. Ezt pedig a komoly bűnbánat, a bűnismeret és a bűnvallás kell megelőzze. Ezek nélkül senki se lehet az Isten országának polgárává, ezt Jézus egyértelműen világossá teszi a Nikodémussal folytatott mély beszélgetésben is. Jézus komolyan mondja ennek a tudós embernek: ha valaki újonnan nem születik, nem mehet be az Istennek országába. Nem elég a tudás, még az sem, hogy valaki köztiszteletben áll, hogy sok jó cselekedetetet hajtott végre, mert mindenkinek újjászületésre van szüksége.

            S nem véletlen, hogy ez épp most a pünkösdi ünnepen szól hozzánk. Hisz a megtérést és az újjászületést csak Isten Lelke tudja az emberben elvégezni. Erre semmilyen más emberi erő vagy erőlködés nem képes. Mennyire fontos tehát a Lélekért való imádság, hogy jöjjön, hogy fújjon át közöttünk is, hogy végezze bennünk megtérésre indító, áldott munkáját.

            Az utolsó kérdésünk a mai napon az, hogy miként van jelen Isten országa az életünkben, a mindennapjainkban? Ezt teológiai nyelven így fogalmazzuk meg: a „már igen” és a „még nem” feszültségében. Jézus sokszor beszélt arról tanítványinak, hogy Isten országa bennük van. Ennek megvannak a maga áldott jelei. Minden szeretet, minden jó cselekedet, minden megbocsátás, minden egyes bűnnek a legyőzése az Isten országának egy-egy áldott jele az életünkben. Ezeket naponta átéljük és megtapasztaljuk. De a maga teljességében Isten országa még nem jött el, ez még várat magára. Mert még van bűn, van kiáltás, fájdalom, gonoszság, halál, gyűlölet és ehhez hasonlók. De tudjuk, hogy ezek egyszer el fognak múlni, és már többé nem lesznek. Azt is tudjuk, hogy Isten országa a maga teljességében Jézus Krisztus visszajövetelekor valósul meg. Ezért a hívő ember, a gyülekezet buzgón imádkozik: bizony Jövel Uram Jézus, jöjjön el a te országod.!

Javasolt cím A példázatok értelme és célja                                     Lőrincz István