Text. „Hasonló a mennyek
országa a mustármaghoz,... kisebb ez minden magnál, ...de fává lesz.”
(Mát.13,331-32)
Régi időkben, amikor még
kézzel vetettek, így tanította a gazda a fiát: fiam, soha ne vess szeles
időben, mert a mag kicsi és könnyen elviszi a szél. Igen, a mag kicsiny. Jézus
egy kicsi magról, a magok egyik legkissebbikéről, a mustármagról beszél.
A mustár manapság egy igen
kedvelt fűszernövény, mindenki ismeri, szereti, de ez így volt már a bibliai
időkben is. Jézus ezért is tette a mustármagot egyik példázata tárgyává,
szemléltető eszközévé.
Izraelben azonban nem
ugyanaz a mustár terem, mint nálunk. Nálunk az ú.n. sárga mustárt termeljük,
Izraelben azonban a fekete mustár volt használatban. A különbség a kettő között
az, hogy a fekete mustár sokkal nagyobbra nő és csípősebb az íze. Vajon miért
beszél Jézus épp erről a nem túl látványos növényről? Miért használja
szemléltető eszközül épp ezt az igehirdetésében? Azért, mert ennek a növénynek
van néhány különös tulajdonsága.
Az első az épp a magjának
a kicsinysége.Az összes akkor ismert magok közül a mustármag volt a legkisebb
és a legkönnyebb is. A biológusok szerint is igaz ez a gyümölcstermő növények
kategóriájában. Vannak ugyan kisebb magok is, de ezek virágmagok. A mustármag
annyira kicsiny, hogy egyetlen szemet észre sem vesz az ember. De van a
mustármagnak egy második különös tulajdonsága is. És ez az, hogy ha ez a pici
mag a földbe hull, hihetetlen gyorsasággal kel ki és nő nagyra. Erre szoktuk
mondani, hogy úhy nő, mintha húznák. Rekord idő alatt a fekete mustár 3-4 m
magas cserjévé növi ki magát. A szára is megerősödik, ezért nevezi Jézus fának.
Tulajdonképpen nem fa, hanem egy nem évelő cserje. Ősszel elszárad és tavasszal
újra kell vetni. A harmadik érdekesség, hogy a pintymadár két fajtája nagyon
kedveli fészekrakásra, azért is, mert finom csemege nekik a magja. Ezen
bevezető után lássuk a példázat lelki értelmét, jelentését.
Jézus azért beszél erről a
magról, mert az Isten országa is kicsi kezdetben. Kicsi azoknak a száma, akik
Jézust szeretik, templomba járnak, kicsi az igazi keresztyének száma ebben a
világban. Az egyház is kicsi, Isten gyermekei kevesen vannak. De az a
csodálatos, hogy mégis ez lesz a
legnagyobb hatalom ebben a világban. Milyen kicsi sereg volt az első
századokban a keresztyének sereg a hatalmas Római Birodalomhoz mérten, és hol
van már a Római Birodalom?
Ezzel Jézus a tanítványait
vigasztalni és bátorítani akarja. Tette ezt azért, mert amit a tanítványok
láttak, az egyáltalán nem volt bíztató, bátorító. A tanítványok azt látták,
hogy a sokezer emberből, akik eleinte fellelkesedtek Jézusért, csak egy kis
csapat maradt. És még ennek is az életére törtek, ez is veszélyben volt. Még az
asszonytól születettek legnagyobbika, Keresztelő János is kételkedett: te vagy
az eljövendő avagy mást várjunk? A tanítványok egy adott ponton azt mondták:
ennek az egész Isten országa ügynek hamarosan vége lesz. Jézus ebben a
helyzetben azért mondja el ezt a példázatot, hogy bátoríta őket. Nézzétek csak
meg, ti csüggedező tanítványim a mustármagot. Nézzéket csak meg, hogy lesz a
kicsiből nagy, a kevésből sok.
Mit akar hát Jézus mondani
ezzel a példázattal a mindenkori gyülekezetnek? Azt, hogy az Isten országának
egy kicsiny, jelentéktelennek tűnő kezdete van, de csodálatos a növekedése,
kibontakozása, jövendője. Hisz nézzük csak a Jézus életét. Milyen
jelentéktelenül kezdődik: szegény szülők gyermekeként istállóban születik,
jászolba helyezik. Aztán menekülni kell. Tizenkét éves korában a szülei sem
értik meg, harminc éves korában kivetik a zsinagógából. Még egy jóíndulatú
követője, későbbi tanítványa is azt kérdi: Názáretből származhat-e valami jó? A
tömegek elhagyják, a nép vezetői megvetik és gyűlölik, majd elítélik és
kivégzik. Micsoda szerény kezdet ez! De utána jön a feltámadás, a mennybementel
, a Szentlélek kitöltetése. S ő, aki a legmegvetetteb volt az Atya jobbjára ül
és uralkodik örökkön örökké.
Íme, a legkisebből a
legnagyobb lesz. És nincs ez másként a gyülekezettel sem. Hogy kezdődött az
egyház? Úgy, hogy Jézus elhív magának egy pár egyszerű, írástudatlan
halászembert Galileából, és még néhány férfi és nő követi, akik között paráznák és vámszedők is voltak. Mi lesz
ebből a kis magocskából? Az ördög kacagva eltapodja!
De nem így történt. Mert
az Isten országa már a kereszten elkezd növekedni. Az egyik gonosztevő megtér,
a százados bizonyságot tesz, és nemsokára jön pünkösd, amikor háromezer ember
csatlakozik a gyülekezethez. És ez a gyülekezet nőttön-nő, amíg a Jelenések
könyvében már egy megszámlálhatatlan sereget látunk.
Érdemes az
egyháztörténelmet megviszgálni, hisz pont azt látjuk, amit itt Jézus mond. Az
egyház kezdete mindig kivcsiny és szerény. Az egyház kezdetben üldözött,
szegény, bújdosó sereg volt. De aztán már pár évszázad múlva a világot döntő
módon formálta és alakította át. Az egyház történetének is voltak olyan
pillanatai, amikor úgy tűnt, hogy már mindennek vége van. Egy ilyen idő volt a
reformáció százada, amikor az egyházban már semmi se látszott, csak romlás. De hirtelen
Isten mekkora megújulást adott a reformációban.
Ma megint egy olyan időszak van, amikor az egyház egyre
kisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnik, de Isten adhat ma is lelki ébredést,
megújulást az ő egyházában. S bár itt Európában szomorú jelek vannak, de
Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában nagy lelki ébredések vannak.
De ez a példázat a mi
személyes életünkben is igaz lehet. Isten minket a bűnből, hitetlenségből hív
el. Sokszor olyanokat hív el, akik a világ lenézettei, megvetettjei, sokszor
olyanokat hív el Isten, akiket mi már leírtunk, akikről kimondtuk a különben
nem biblikus közmondást: kutyából nem lesz szalonna. De a saját életünkben is
átéljük a növekedés csodáját. Gondoljuk csak végig életünket: honnan indultunk
és hova jutottunk Isten kegyelméből.
Növekedjetek a kegyelemben
és Jézus Krisztus ismeretében, mennyire kell ezt mi is kérnünk Péter
apostollal. Mekkora kegyelem, ha tudunk növekedni a hitben, ismeretben, a
szeretetben. És miért ne történhetne ez meg bennünk? Miért ne kérhetnénk, hogy
az Úr növelje ma is az ő híveinek seregét, s benna a hívek lelki életét? Hisz a
mag ma is ugyanaz, s a Szentlélek is ugyanaz, aki a taníytványokban, a
reformátorokban munkálkodott.
Legyen hát minden
csüggedésünk és a sokszor elkeserítő látszat ellenére bátorítás és vigasztalás
számunkra ez a példázat. Isten országának igenis van jövendője, mégpedig dicső
jövendője. Ezt persze a maga teljességében majd csak odaát , az üdvösségben
fogjuk meglátni és megcsodálni. Addig pedig ennek a példázatnak az üzenetével,
erejével munkálkodjunk és tőlünk telhetőleg tegyünk meg mindent az Isten
országa növekedéséért és terjedéséért. Nem a siránkozás és a panaszkodás a
dolgunk, hanem az hogy higgyük, hogy ez a példázat a mi életünkben is
beteljesedik, mert Jézus szava igaz marad és mindörökké megáll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése