Text. „De az így válaszolt
neki: Uram, hagyd még meg ebben az
évben.” (Luk.13,8)
Jézus újabb példázata áll
előttünk, melyet mindnyájan úgy ismerünk, mint a terméketlen fügefa példázata.
Kemény üzenete van, hisz egy szomorú megállapítással kezdődik: egy fügefa három
éven át nem hozott termést, s ezért a negyedikban azt mondja a gazda a
kertészének, vágd ki azt, miért foglalja hiába a helyet. A gazdának igaza van.
Hisz azért ültette a fát, hogy teremjen. Az írásmagyarázók azt is megjegyzik,
hogy az is sokatmondó, hogy ez a fügefa a szőlőben van., hisz általában abban
az időben nem szoktak a szőlőbe fügefát ültetni. Hogy ez mégis odakerült, ennek
egy határozott célja volt.
A példázat értelme
nyilvánvaló. A gazda Isten, a fügefa mi emberek vagyunk, a vincellér, a kertész
pedig maga Jézus Krisztus. Ez a példázat elemi erővel mutatja be azt a tényt,
hogy Istennek terve van az életünkkel. Mi nem véletlenségből csöppentünk ide
ebbe a világba. Az is nyilvánvaló, hogy Isten gyümölcsöket vár tőlünk, de nem
is akármilyen gyümölcsöket, hanem olyanokat, amik megfelelnek az ő tervének.
Nekünk Isten elvárásainak eleget kell tennünk. S ezek után jön a lesújtó
igazság: a fügefa, vagyis mi emberek nem termünk jó gyümölcsöt. A hit, az ige nem
termett jó gyümölcsöt az életünkben. A terméketlen fára, a terméketlen életre
pedig egyértelmű az ítélet: vágd ki, hiába foglalja a helyet. De ebben a
pillanatban történik valami egészen váratlan dolog. Megszólal a vincellér, a
kertész, megszólal Jézus Krisztus. Közbenjár a fáért. Két módon: imádkozva és
dolgozva érte.
Az első, amit tesz
Krisztus a mi haszontalan életünkért, az hogy imádkozik, minden kérés nélkül. A
fa nem tud még könyörögni sem, nem tudja azt a mondani a kertésznek: tégy a
gazdánál egy pár jó szót értem. Mi a magunk erejéből még ennyire sem vagyunk
képesek. A különös az, hogy a gazda nem kérte a kertészt, hogy tegyen valamit a
fáért, hanem csak annyit mondott: vágd ki azt. A kérdésre: miért is foglalná a
helyet, már nem is vár választ. A kertész egészen vártatlanul kezd imádkozni és
dolgozni a halálra ítélt fáért.
Könyörületességre indult a
fán, úgy ahogy azt olyan sokszor olvassuk róla, ahogy a következő példázatokban
is látni fogjuk azt. Milyen vigasztaló ez a mi számunkra! Krisztus nem olyan
emberekért jár közbe, aik megérdemlik, hanem épp azokért, akik ítéletet
érdemelnek, a mi érdemtelen és gyümölcstelen életünkért. Nem azért jár közben,
mert mi jók vagyunk, hanem épp azért, mert gonoszok vagyunk. A mi
megtartatásunk nem magunkban van, hanem az ő könyörületességében. S ha Isten
könyörül, akkor ott nem a vég van, hanem egy csodálatos kezdet.
Milyen nagy ára van annak,
hogy mi nem vágattattunk ki. Ennek az az
ára, hogy ő vágattatott ki. Már Ésaiás próféta így jövendől róla: „kivágattatott
az élők földjéből, népem bűnéért lőn rajta vereség.” Ő kivágattatott azért,
hogy a fa, tehát mi emberek ne vágattassunk ki. A fa bűntetést érdemelt volna
gyümölcstelensége miatt, de nem bűntetést, hanem bocsánatot kapott. Az egész
Szentírás azt hirdeti nekünk, hogy ő vágattatott ki mi helyettünk. Krisztus
azért halt meg, hogy mi éljünk. Hagyd még meg, mert én kivágattattam hagyd
élni, mert én meghaltam. Az fa ítéletét én magamra vettem. Krisztus keze nem a
fejszét ragadta meg, hanem az ő kezét ragadták meg és szegezték át a kereszten.
Krisztus átszegzett kezeivel és átszegzett kezeiért kér még türelmet a mi
számunkra. De Krisztus nem csak imádkozik, hanem is dolgozik is a fáért.
Mindnyájan jól ismerjük a mondást, sokan még latinul is: ora et labora, imádkozzál
és dolgozzál. Krisztus dolgozni is akar a fáért. Köröskörül megkapálom és
megtrágyázom. Körülkapálni, fellazítani a kemény talajt, kitépni a fojtogató
búrjánt, érzékennyé tenni a szívet, kitépni a régi, bűnös természet gazát.
És a trágya? Az a vitamin,
az ásványi sók. Az ige, az ő igéje, drága szava, beszéde. A kertész jól
megdolgozta a fát. Érezted-e már azt, hogy téged is megdolgozott? Talán
keményen kellett beléd vágjon egy betegség, egy csapás ásójával, hogy megtörje
ellenállásodat, hogy megnyílj, megalázkodj előtte. Aztán pedig hány áldott
igemag hullt a szívedbe, hány ige, amit egészen személyesen neked mondott. És
tette mindezt a gyümölcstermés érdekében. Mert ennek a példázatnak
kétségtelenül ez a kulcsszava. Ezen áll vagy bukik minden, hogy lesz-e
gyümölcs? Ha gyümölcsöt terem jó, ha
pedig nem, azután vágd ki azt. Ha azután sem terem, akkor valóban mindennek
vége: vágd ki azt örökre, visszavonhatatlanul.
Ha gyümölcsöt terem, akkor
ott maradhat a kertben, az Úr szőlőskertjében. Ahol ott van a gazda, ahol ő
mindennap megfordul, ahol ott van ez az áldott kertész, ahol ott van a
Szentlélek, aki megelevenít, ahol ott van
a Szentháromság Isten, ahol ott vannak a többi fák, ahol ott van a
szentek közössége.
A fán a gazda gyümölcsöt
keres. Nem a külső számít, nem a lombozat, nem az impozáns megjelenés. Mi
hányszor a külső alapján ítélünk meg embereket! Isten nem így tesz. Isten a
gyümölcsök alapján ítél, ő a gyümölcsöket keresi, a Lélek gyümölcseit:
szeretet, öröm, békesség, beketűrés, szívesség, jóság, szelídség, hűség,
mértékletesség.
Ott vannak-e ezek a mi
életünkben? Ő mindent megtett azért, hogy ezek a gyümölcsök ott legyenek, hogy
ezek a gyümölcsök a mi életünkben is gazdagon teremjenek. Jézus áldozata olyan
csodálatos életerőket akar belénk árasztani, s a vele való közösség által, az
bele akar áradni a mi tagjainkba, gondolkodásunkba, ösztöneinkbe.
Azzal kezdtem, hogy nagyon
kemény példázat ez. Mert nagyon keményen kezdődik, de utána a folytatásban ott
van az irgalom a könyörület, s a végén megint ott a kemény ítélet. Most már nem
csak a gazda mondja, hanem a kertész is: ha ezek után sem terem, vágd ki azt.
Ha az sem használ, hogy én imádkoztam és dolgoztam érte, akkor vágd ki azt.
De ebben is ott van a
kegyelem. Mert az felrázza az embert, önvizsgálatra és megtérésre indítja.
Isten határt szab a gyümölcstelen életnek. Határa van Isten hosszútűrésének, az
Isten kegyelmének. Három év, plussz még egy év a kertész közbenjárására. De
akkor ezzel vége. Több esztendő már nem adatik, akkor jön az ítélet, amit már
sem a gazda, sem kertész, sem senki más nem von vissza.
Hadd rettentsen meg minket
ez az ige. Legyen ez üdvösséges rettegés, legyen ez áldott rettegés. Még mindig
nincs gyümölcs, hát vigyázz, ő mindent megtett azért, hogy legyen. Többet már
nem tehetett. Ha ez neked nem elég, többre már nem várhatsz, hanem csak az
ítéletre. Engedd, hogy megdolgozzon, engedd, hogy elvégezze benned a maga
áldott munkáját.
Most ismét kaptunk Isten
kegyelméből Jézus Krisztus áldozatáért egy újabb eszetendőt, amiben Krisztus
imádkozik és dolgozik értünk, végzi bennünk a maga áldott munkáját. Bár ne
lenne hiábavaló, bárcsak tudnánk az ő dicsőségére minél több áldott gyümölcsöt
teremni. Legyen ez az Úr kedves esztendeje, a gyümölcstermés esztendeje. Ennek
örül az Isten, örül a Kertész, a Vincellér, aki maga az Úr Jézus Krisztus, de
örül Isten népe, gyülekezete is.
Javasolt cím: Krisztus imádkozik és dolgozik értünk
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése