Tanulságos igék a példázatokról 15

Text. „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékot adni,, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket, azoknak, akik kérik tőle. „(Luk.11,13)

            A Lukács evangéliumában találunk itt két rövid példázatot az imádkozásról. Az egyik egy olyan barátról szól, aki éjszaka is felkel a hozzá jövő emberen segíteni. A másik pedig egy apáról szól, aki teljesíti fia kérését. Mindkét példázat azt akarja kihangsúlyozni, hogy Isten meghallgatja az imádságot, és mindkét példázat bátorít minket az imádkozásra.

            Ez a két példázat az Istenhez való viszonyunkról szól, ebben pedig döntő szerepe van az imádságnak. Ha igaz az, amit Jézus ennek a példázatnak a végén mond, akkor a mi vállainkon egy óriási felelősség nyugszik. Ezekben a példázatokban az van: a segítség minden ember számára, az egész világ számára kész van. Csak el kell kérni, meg kell ragadni. Isten mindenek előtt Szentlelket akar adni ennek a világnak. Mert semmire nincs úgy szüksége az embereknek, mint egy új pünkösdre, a Szentlélek kitöltetésére. Egyre jobban látszik, hoyg az emberiség enélkül egy nagy katasztrófa felé halad. Egyre jobban világossá válik, hogy az emberi próbálkozások nem tudnak igazán segíteni. Ma már sok államférfi is belátja, hogy ezen a világon csak egy világméretű ébredés segítene.

            A mi kérdésünk az, hogy tehetünk-e mi ezért valamit? Igenis, tehetünk. Mert meg van írva: ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket, azoknak, akik kérik tőle. Nem Isten a hibás, ha nem kaptál Szentlelket. Istennél minden készen van, a segítség, a szabadítás, de azt nekünk kell elkérni, elvenni, elsajátítani. Hadd mondjunk egy példát: egy városban egy súlyos járvány tör ki. A városban van egyetlen orvos, akinél van gyógyszer e járvány ellen. Ő ki is hirdeti: mindenki ingyen és bérmentve elviheti ezt a gyógyszert. Hát akkor nem a beteg a hibás, aki nem ment el, és nem hozta el a gyógyszert? Így van Isten is. Jézus Krisztusban elkészítette az üdvösséget, s nekünk akarja azt adni. Nekünk akarja adni Szentlelkét, s ezt csak el kell kérni, el kell fogadni. Ez az elkérés, ez az elfogadás az imádság.

            Ezért az imádság a legfontosabb dolog, amit mi megtehetünk. De tudjuk, hogy az imával kapcsolatosan annyi félreértés, annyi előítélet van. Azt mondják sokan: már olyan sokszor imádkoztam valamiért és nem történt semmi. Vagy egy másik példa:  két hívő fiatal pályázik egyugyanazon munkahelyre. Mind a ketten imádkoznak azért, hogy megkaphassák ezt a munkahelyet. A hitetlen társuk pedig azt kérdezi: most Isten melyikőtök imádságát hallgatja meg? Van olyan gondolat is, ha minél többször elmondjuk kérésünket, Isten annál bizonyosabban meghallgatja azt. Hány olyan ima van, amit mi magunk se veszünk komolyan?

            Ott van az is, hogy Isten mindentudó. Ő úgy is eleve tudja, hogy mire van szükségem, miért kellene azt neki elmondanom? Azt is gondolhatja valaki: Isten pont az ém imádságomra fog figyelni a hét milliárd ember közül, épp az én kívánságomat fogja teljesíteni?

            Nagyon sokszor mi nem értjük Istent. Miért vezeti úgy a világot, ahogyan vezeti, miért engedi meg a sok szenvedést és a kimondhatatlanul sok igazságtalanságot? Ezekből a gondolatokból is látszik, hogy mennyi félreértés, mennyi bizonytalanság, előítélet van az imádsággal szemben. Nagyon sokszor az a gond, hogy baj van a hitünkkel és nem ismerjük Istent. Nem ahhoz az Istenhez imádkozunk, aki nekünk magát igéjében, Jézus Krisztusban kijelentette, hanem egy magunk által elképzelt Istenhez. Hamis, helytelen az istenismeretünk és így hamis és helytelen lesz az imádságról való elképzelésünk is. Egy biztos: az az Isten, aki Krisztusban kijelentette magát, imádságot meghallgató Isten. Ő a mindenható Úr, aki nem csak megteremtette ezt a világot, hanem fenn is tartja azt és tanácsácsával bölcsen igazgatja. Ez az Isten közösségben akar lenni velünk. Nem csak ő akar beszélni hozzánk, hanem azt akarja, hogy mi is beszéljünk vele és hozzá. Az az ő szeretetének titka, hogy ő jóllehet mindenható Isten, mégsem akar nélkülünk cselekedni. Ő az életet, a szeretetet, az üdvöséget azoknak adja, akik azt tőle kérik. Ő úgy teremtett minket, hogy mi szüntelen beszélgetésben kell legyünk vele. Úgy jelentette ki magát, mint egy Atya, akihez a gyermek szüntelen jöhet az ő kéréseivel. Szeretetének az a titka, hogy ő mindent meg tud és meg is akar tenni. De mégis azt akarja, hogy ezt mi kérjük tőle. Sokszor csak úgy tesz, úgy cselekszik meg valamit, ha mi azt kérjük. Nagy kegyelem, hogy mi bűnös és méltatlan voltunk ellenére hozzá jöhetünk, hogy neki szüksége van ránk, hogy nem akarja tervét és akaratát nélkülünk véghez vinni.

            Úgy is uralkodhatna,  úgy is vezethetné ezt a világot, hogy nem törődne azzal, amit mi gondolunk, amit mi akarunk. De akkor nem lehetnénk közösségben vele. Akkor ő nem lenne Atya és mi nem lennénk gyermekei, akkkor mi robotok lennénk, akiket egy cérnán ide-oda ráncigál. Akkor ő nem lenne a szeretet Istene, és mi nem szerethetnénk őt. De ő Jézus Krisztusban másképp jelentette ki magát, úgy ahogy ez a példázat mondja. Olyan Isten ő, aki szeretetből meghallgatja a mi imádságainkat. Ő úgy jelentette ki magát nekünk, hogy mi imádkozhatunk és imádkoznunk is kell hozzá

            De azt is jól kell tudnunk, hogy mi az ima, mert nagyon sok imádság, amit mi annak gondolunk, valójában nem az. Az ilyen imában  mindig csalódni fogunk. Nagyon sok ember azt mondja: én is ki akarom próbálmi az imtát. Ma este imádkozom valamiért, ami reggelre már valósuljon is meg. Ha nem lesz meg, akor én többet ezzel nem foglalkozom. Az ilyen ima eleve kudarcra van ítélve, aSzentlélek nem buzdít, hanem óv az ilyen imától.

            Milyen hát az igazi imádság?  Az első nagyon fontos dolog, hogy valóban Isten elé álljunk, hogy lépjünk be a jelenlétébe, ahol őt dicsőítjük és magasztaljuk. Vajon hány ember teszi ezt meg? Odáig még sokan eljutnak, hogy valamiért hálát adnak, de dicsérni és magasztalni hányan fogják az Urat? Pedig enélkül nincs igazi imádság, nincs igazi bizalom. Ha nem tudjuk, hogy ő barátunk és javunkat akarja, akkor hogyan imádkozhatunk hozzá?

            Nagyon sok ember imája azért olyan erőtlen és hatástalan, mert nem jut el a magasztalásig és a hálaadásig. Ha nincs közel hozzá a szívünk, akkor a segítség se jön közel hozzánk. Isten akkor segít igazán, ha mi valóban őt akarjuk, vele akarunk szent közösségben lenni, nem pedig akkor, ha Istent csak használni akarjuk bizonyos célok érdekében. Nekünk se tetszene, ha valaki csak azért szeretne, mert valami hasznot húz belőlünk. Ha mi csak a segítségét akarjuk, akkor épp azt nem fogjuk megkapni. Önmagáért kell hozzá jönnünk, azért hogy vele legyünk, akkor megadja a segítséget is.

            Ebban az új évben adja meg nekünk az Úr, hogy Isten dicsőségével megtöltekezve, láthassuk meg arcának ragyogását. Legyen példánk ez az éjszaka zörgető barát a kitartó imádkozásban.  Bárcsak ebben az évben is kiáradhatna Isten szeretete, bölcsessége, ereje az életünkre, mert ilyen emberekre van szükség a családban, egyházban és az emberek közösségében. Bárcsak tudnánk helyesen, Isten szerint imádkozni, hogy ezt mások is megláthassák rajtunk.

Javasolt cím Zörgessünk Isten ajtaján                                       Lőrincz István