„Akkor hasonló lesz a
mennyek országa , ahhoz a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat és kimentek a
vőlegény elé.” (Mát.25,1)
Mi
emberek egyetlen dologban mind hasonlítunk egymáshoz. Legyünk öregek vagy
fiatalok, erősek vagy gyengék, szegények vagy gazdagok. És ez nem más, mint
hogy mi mind várakozó emberek vgyunk. Azért olyan kedves ünnepünk az advent,
mert a várakozásnak mindig varázsa van. Egy vadász ezt így fogalmazta meg: a
vadászásban tulajdonképpen nem a zsákmány, a trófea izgalmas, hanem a várakozás
a lövés pillanatára, amikor a rég várt állat feltűnik a láthatáron.
Már gyermekként is
várakoztunk. Vártuk azt, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor végre
megtanulhatjuk az ábécét. Aztán vártuk azt, hogy elvégezzük iskoláinkat és
munkába állhassunk, hogy megkapjuk első fizetésünket. Aztán vártuk azt, hogy
megtaláljuk életünk párját, vártuk az esküvőnk napját. Később vártuk
gyermekeink születését, vártuk hogy a gyerekeink kirepüljenek, hogy unokáink
szülessenek. A nyugdíjasok rezignáltan azt mondják: mi már csak a postást s a
halált várjuk.
Ez a példázat is a
várakozásról beszél. Talán bizalmatlanokká lettünk kissé. Mi akik annyit
csalódtunk már váradalmainkban, könnyen azt mondjuk, hogy amiről ez a példázat
beszél csak egy utópia, egy olyan álomkép, ami be fog csapni minket, mint a
többi. De ha figyelmesen olvassuk a példázatot, akkor látni fogjuk, hogy itt
egy lényegi különbség van. A mi többi várakozásaink mind tárgyakra, illetve
körülményekre vonatkoznak. Ha majd ezt vagy azt megkapjuk, ha majd így vagy úgy
alakulnak körülményeink.
Ebben a példázatban egy
egészen más hang szólal meg. Itt nem arról van szó, hogy mi valamit várunk,
hogy célokat tűzünk ki és küzdünk azok megvalósulásáért, hanem Valakit várunk,
aki onnan túlról, a láthatatlan világból érkezik hozzánk. Mi emberek semmit se
tudunk tenni ezért a találkozásért. Ezért van az, hogy a szűzek alszanak, az
okosak és a balgák is, hisz a vőlegény érkezését semmilyen eszközzel nem tudják
kikényszeríteni. Kit várunk mi és hogyan várjuk, erről szól ez a példázat.
Az első dolog, ami már
önmagában is vigasztaló az, hogy ez az egész történelem megérkezik a céljához.
De nem azért, mert mi emberek célba tudnánk vinni a történelmet.. Nem tudjuk
ezt megtenni, sem mi kisemberek, de nem tudják ezt megtenni a világhatalmak
vezetői sem. De itt most azt halljuk, hogy lesz valaki, aki ezt a történelmet a
céljába vezeti. Ez egy óriási kijelentés, ami alapjaiban változtatja meg a mi
életünket.
Az első dolog az, hogy nem
csak a közeli jövőre gondolunk, s csak azzal foglalkozunk. Milyen jó, hogy ez a
példázat felnyitja szemünket a messzibb távlatok felé. Milyen jó azt tudni,
hogy mi bár egy olyan hajón utazunk, amit ide-oda dobálnak a hullámok, de a
hajó biztosan be fog futni a kikötőbe. Milyen jó, hogy a mi életünk nem olyan
mint a futballmérkőzés, hol az utolsó pillanatig bizonytalan a végkifejlet.
Milyen jó, hogy a Szentírás nekünk arról tesz bizonyságot, hogy az egész világtörténelem
végén, de az én piciny, személyes életem végén illetve, fölött ott áll valaki
és biztos célba vezeti azt.
A hajó biztosan be fog
futni a kikötőbe, életem regényének a lapjai csak bevezetés a grandiózus
zárófejezethez, és az az operáció, az a felvételi vizsga, az a gond, baj, öröm,
amiben most vagyok az mind csak egy lépcsőfok, egy stáció e dicsőséges vég
felé. Ez a példázat azt akarja nagyon aláhúzni, hogy a mi életünk és minden,
ami abban történik, erre a végre néz, és onnan értelmezendő, és ez a vég már
most meghatározza a mi életünket.
Azt nem tudjuk, hogy
életünk hajója még hány vihart és milyen hullámverést kell kiálljon, de olyan
jó, hogy ismerjük a hajóskapitányt, aki a hajónkat a kikötőbe viszi. Sok minden
bizonytalan, de ez az egy megnyugtat, hogy Krisztus velünk van és hogy az út
végén vár minket. Az okos szűzek azok az emberek, akik ezt a nagy pillanatot várják, amikor ők
megérkeznek, és találkoznak azzal, aki várja őket.
Nem tudjuk, hogy mikor fog
visszajönni Jézus, vagy mikor fog magához szólítani minket. De épp azt teszi
ezt a várakozást olyan feszültté, olyan izgalmassá, azért kell annyira vigyázni,
mert ma is jöhet. Az okos szűzek azt példázzák, hogy hogyan kell mi Krisztust
várjuk. Nagyon különös az, hogy mindnyájan elalusznak, nem csak a balgák, hanem
az okosak is. Az is különös, hogy Jézus ezért nem szidja meg az okos szűzeket
sem, aminthogy a balgákat sem. Jézus is
tudja, hogy pihenésre is szükségünk van.
Ő maga is azt mondta egyszer tanítványainak: pihenjetek meg egy kissé.
Az ember nem lehet egész nap vigyázz állásban, nem lehet egész nap csak
imádkozni és csak arra gondolni, hogy Krisztus visszajön. A keresztyén
háziasszony kell főzzön, a keresztyén munkás kell figyeljen a gépjére, amin
dolgozik. Este pedig mindenkinek le kell feküdni és aludni kell. Az okos szűzek
is nyugodtan lefekszenek, épp azért mert tudják: a vőlegény érkezését ők sem
tudják kikényszeríteni. Az okos szűzek is lefeküsznek, de lámpásaik olajjal
telve ott vannak melletük, s örülnek annak, hogy holnap ismét fel fognak
ébredni és az a nap is közelebb vszi őket a vőlegény érkezéséhez.
A balga szűzek úgy
alusznak, hogy feladták annak reményét, hogy a vőlegény még egyáltalán el fog
jönni. Ez onnan látszik, hogy nem gondoskodnak olajról. Ha várták volna a
vőlegényt, akkor vettek volna olajat. Valamikor várták, mert lámpásuk volt,
valamikor égett is, de most már nem ég. Megrázó figyelmeztetés ez: itt nem
világfiakról van szó, nem ateistákról, hanem olyan keresztyénekről, akiknek
lámpája valamikor égett lobogott, de most már teljességgel kiégett. Vajon nem
épp te vagy ilyen?
Mit is jelent az olaj?
Nos, az olaj valami olyasmire utal, amit mi újra és újra elhasználunk és amit
újra kell tölteni. A keresztyén életben tulajdonképpen minden olaj. Ilyen olaj
az imádság. Ha egy keresztyén nem imádkozik, akkor sötétben marad. De olaj a
bibliaolvasás, a közösség gyakorlása. A kérdés most már csak az, hogy miként
történik az újratöltés? Az okos szűzek gondolkoznak, tusakodnak azért, hogy
legyen olajuk, hogy úgy úgy mondjam: megdolgoznak azért, hogy olajuk legyen. Ne
felejtsük el, hogy a keresztyén élet egy kemény munka, nem pedig egy kényelmes
séta.
Szüntelen dolgozni kell az
olajért. Szüntelen imádkozzatok, szólít fel minket az apostol és ez azt
jelenti, hogy minden élethelyzetben kell kérni az Úr segítségét. Szüntelen kell
a Bibliát forgatni és kérdezni: mit akarsz Uram ma mondani nekem, milyen
feladatot adsz ma, kihez küldessz, kinek kell ma bizonyságot tennem rólad?
A keresztyén életben egy
dolognak nincs helye: a passzivitásnak, a tétlenségnek. Mi úgy várakozunk, hogy
tudjuk: egyszer el fog jönni az Úr. Tudjuk, hogy az lesz a legcsodálatosabb
pillanat, s az a pillanat mindent megér. Minden odaszánást, minden fáradtságot,
minden időt, minden áldozatot.
Nehogy kialudjanak
lámpásaitok, és ha most valaki úgy érzi, hogy lámpása kialudt, hogy meglankadt,
az vegyen olajat, az imádkozzon, zörgessen, kérjen. Az Úr ma is ad olajat és
minden nap is fog adni. Égjenek hát lámpásaitok mindaddig, amíg felhangzik :
ímhol a Vőlegény, ő az én mennyei
Vőlegényem!
Javasolt cím: A tíz szűz példázata
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése