Tanulságos igék a példázatokról 5

Text.:” Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, mire az egész megkelt.” (Mát.13,33)

            Mi idősebbek még jól emlékszünk gyermekkorunkból, hogy mit is jelentett a kovász. Hogy minden kenyérsütéskor édesanyánk egy tányérba eltett egy kis adagot a megkelesztett tésztából, és amikor ismét sütött pár hét múlva, akkor azt elővette, langyos vízben feloldotta és belekeverte az új tésztába, ami aztán szépen megkelesztette.

            Milyen csodálatos, hogy Jézus ezt a nagyon is hétköznapi dolgot, egy konyhában használatos anyagot  tett az Isten országának kiábrázolójává. Valószínű, hogy Jézus is gyerekként Názártetben édesanyjánál látta, hogy Mária hogyan dagasztja és süti a kenyeret. Mivel az akkori időben Keleten a házak ajtajai nyitva voltak, ez egy mindennapi látvány volt, hogy a háziasszony vette a kovászt és beletette a tésztába.

            A Bibliában a kovásznak többféle értelmezése is van. Az Ószövetségben a kovász először is a régit jelenti, nyilván azt, ami a megelőző sütésből származik. A kovász tehát visszautalás a régire, a múltra. Tudjuk azt is, hogy amikor Izrael fiai a nagy engesztelési napra készültek, vagy a páska ünnepére, akkor tilos volt kováaszt használni. Épp azért volt ez így, hogy semmi se emlékeztesse őket a múltra, a bűnre, a nyomorúságra. Az is érdekes, hogy a pünkösd ünnepén, amikor a termésért adtak hálát kovászos kenyeret kellett enni, a megelőző évi lisztet össze kellett keverni az új búza lisztjével, ez azt kellett kiábrázolja, hogy Isten gondviselő szeretete folyamatos népe életében.

            Az Újszövetségben Jézus a kovász képét kétféle értelemben használja. Egyszer negatív értelemben, amikor komoly intést ad a tanítványoknak, ekkor a farizeusok és sadduceusok kovászától int, akik képmutató módon ellenállottak Jézusnak. A másik értelemben a kovász jelentése nagyon is pozitív, épp itt ebben a példázatban, amikor az Isten országának szemléltetésére használja Jézus ezt a képet.

            Mire akar minket Jézus a kovász képével tanítani? Mit jelentsen az, hogy a mennyek országa hasonlatos a kovászhoz? A hasonlatost így is mondhatnánk: úgy működik, mint...

Az asszony a kovászhoz három mértéknyi kovászt tesz. A liszt a kovászhoz képest nagyon sok, amint a világ is nagy az Isten országához képest. Jézus éppúgy mint az előzővel, ezzel a példázattal is bátorítani és vigasztalni akarja az ő tanítványait. Mintha ezt mondaná: a világ nagyon nagy, ti pedig kevesen vagytok, de az amit ti hirdettek, át fogja járni az egész világot, úgy ahogy átjárja a kovász a tésztát.

            Hogyan dolgozik a kovász? Először is észrevétlenül. Nincs semmi zaja, nesztelenül fejti ki hatását. Így működik az Isten országa is, csendben nem látványosan, de annál hathatósabban. A másik dolog, hogy elég sok időre van szükség, hogy a kovász elvégezze a maga kelesztő munkáját. Ne essetek kétségbe, mondja Jézus, ha azonnal nem láttok eredményt, várjatok, adjatok időt, hogy a hatás meglegyen. Mielőtt süthető tészta lenne, a kovász el kell végezze a maga munkáját a lisztben, hogy így tápláló és finom eledel lehessen és kenyér gyanánt el lehessen fogyasztani. Ez azt jelenti, hogy mielőtt valaki alkalmas eszköz lenne az Isten kezében, először át kell hassa az evangélium, a mi szívünket, életünket át kell gyúrja az Isten ereje.

            A kovászban élet van, erő van, mert át tudja járni, meg tudja dolgozni a lisztet. Az emberiség történetében látjuk, hogy mi mindennel próbálták az emberek megdolgozni ezt a világot. Volt idő, amikor az emberiség azt hitte, hogy az értelem fogja átgyúrni, megváltoztatni ezt a világot. Azt hitték, hogy a ha a kúltúra, művelődés erői átjárják a világot, akkor megoldódnak a dolgok, a múlt században meg abban reménykedtek, hogy a tudomány legújabb csodálatos vívmányai boldogítani fogják az emberiséget. Sajnos mindezekről kiderült, hogy nem tudnak megoldást hozni, nem tudják megváltani ezt a világot.

            Végső soron a kovász nem más, mint az élő Krisztus, ő az aki át tudja formálni az emberi szíveket és ezt a világot is. Tudjuk azt, hogy a hit, az igazi keresztyénség megtartó erő volt a történelem folyamán. Gondoljunk csak arra, hogy milyen csodálatos kovász volt a reformáció, hogyan járta át népek, országok, emberek életét.

            Persze, mi sokszor el vagyunk csüggedve, sőt már-már szinte kétségbe vagyunk esve, mert úgy látjuk, hogy nagyon kevéssé működik ez a világban. Úgy gondoljuk, hogy ezt a világot sokkal inkább az önzés, haszonlesés, erőszak és élvezetvágy irányítja. Úgy látjuk, hogy már erők működnek ebben a világban és az evangélium ereje egyre kevésbé érzékelhető. Pedig nekünk rendületlenűl kell hinnünk az evangéliumban, az Isten országában. Nekünk határozottan kell hirdetni, hogy ezt a világot semmi más nem tudja átalakítani és megtartani, egyedül csak az evangélium, a Jézus Krisztusról szóló örömhír. Az egyház sohasem szabad lemondjon a misszióról, az evangélizációról. A hívő emberek, különösen azok, akik magas poziciókban vannak, mindent el kell kövessenek, hogy a tehnika, az internet, a számítógépek, a média is az evangélium szolgálatában álljon. Ezért kell imádkozni az ilyen emberekeért, az ő megtérésükért. Mi a legtöbbször csak szidni és kritizálni szoktuk a parlamentben ülőket, az országokat vezetőket, a nagy embereket, de sokkal jobban tennénk, ha sokkal többet imádkoznánk értük, úgy ahogyan azt az ige is tanítja. Egy nagy és ismert ember, aki magas pozicióban van, sokkal többet tehet az Isten országa terjesztéséért, mint mi kicsi emberek. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy Isten át akarja járni ezt a világot és ebben minket, az ő gyermekeit használja fel. Ezért ne szégyeljük az evangéliumot, mondjuk el azt minden embernek, még akkor is, ha lemosolyognak, vagy nem fogadják el azt, amit mondunk.

            De mit tehetek én, mint egyszerű hívő ember? Van-e nekem ebben feladatom és küldetésem? Igenis van, hisz minden hívő keresztyén a maga helyén, a maga idejében, a maga környezetében kovásszá kell váljon. Meg kell kelessze a maga környezetét a maga hitével, életének példájával és bizonyságtételével. Nagyon sok és szép példát lehet felhozni arra, hogy egyetlen ember, legyen az a legegyszerűbb is, milyen sokat tud tenni családjában, környezetében, gyülekezetében, munkahelyén az Isten országának terjesztésében, annak érdekében, hogy annak erői átjárják, megdolgozzák ezt a világot. Jézus egyszer azt mondta, hogy az Isten országa mi bennünk van, mi magunk vagyunk az Isten országa, ahol egy hívő keresztyén ember él, az az Isten országának egy kis darabja kell legyen. Az a szomorú, hogy sokszor minket se járt át eléggé az ige, így azt nem tudjuk másoknak sem tovább adni.

            Ez a példázat végül nem csak a múltról és jelenről szól, hanem mindenek előtt a jövendőről. Előre mutat arra a nagy napra, arra a nagy esményre, amikor az egész mindenség teljes lesz az Isten ismeretével. Most örüljünk az apró jeleknek, örüljünk annak, hogy egy-egy ember élete megváltozik, hogy sokan elindulnak a hit útján, hogy szenvedélyek bilincsei hullanak le a megkötözöttekről, egyszóval hogy a kovász dolgozik, végzi a maga áldott munkáját. Hogy mikor lesz az, hogy az egész tészta megkel, hogy az egész világ megtelik Isten dicsőségével, azt nem tudjuk. Azt se tudjuk, hogy mi ezt meg fogjuk-e látni, de hisszük, hogy Jézus szava igaz és ígéretei mind beteljesednek. Imádkozzunk még buzgóbban naponta: jöjjön el a te országod.

Javasolt cím: A kovász                                                                  Lőrincz István