Text.” Aki a jó magot veti,
az az Embernek Fia, a szántóföld pedig a világ, a jó mag az Isten országának
fiai, a konkoly pedig a gonosznak fiai.” (Mát.13,37-38)
Jó
esetben minden szülő jóra tanítja a gyermekét, minden lelkipásztor hinti
igehirdetésével a jó magot, de egy adott ponton azt látjuk, hogy a gyermekünk a
rosszat teszi, a gyülekezetben pedig sok a bűn, baj. Ilyenkor feltesszük a
kérdést: mi történt, hisz mi csak jót mondtunk, evangéliumot hirdettünk, honnan
van hát a gonosz? Pontosan úgy van ez, mint a kertben. Hát melyik gazda az,
amelyik gyomot vetne, de a gyom mégis ott van, tele van vele a kert. Senki se
veti, sőt minden erőnkkel írtjuk s mégis újra és újra ott van. Aki csak
kertészkedett, az nagyon jól tudja, hogy mennyi gond, vesződség van, hogy
valahogy kitisztítsuk a kertünket a sok gyomtól. És ilyenkor azt is
megtapasztaljuk, hogy különösen amíg a vetett növények kicsik, nagyon nehéz
megkülönböztetni, hogy melyik a vetett növény és melyik a gyom. Gyakran
megtörténik, hogy a gyommal együtt a termesztett zöldséget is kihúzzuk.
Nos, ez a példázat épp
erről szól, a búza és a konkoly ismert példázata. Mindjárt az elején
tisztáznunk kell egy kérdést, illetve egy veszélyre kell felhívni a figyelmet.
Az előző példázatban a mag az Isten országa evangéliumának a hirdetése, itt
pedig a búza illetve a konkoly a mennyek országának fiai, illetve a gonosznak
fiai. A példázat egy nagyon súlyos kérdést vet fel: honnan származik a rossz, a
gonosz? A történelmet végiggondolva feltesszük a kérdést hogy lehet az ember
annyira gonosz, hogy tízerzével öli meg embertársát s végül magát is? Hogy
lehet az, hogy egy Néró, Sztálin, Hitler, Ceausescu születik erre a világra?
Hogy lehet valaki ennyire roszz és gonosz? Hát Isten teremtette őket ilyenné? A
másik kérdés pedig az, hogy miért tűri el Isten mindezt a gonoszságot? Ha olyan
hatalmas, hogy kézen tartja a mennyet és a földet, akkor miért nem semmisíti
meg egyetlen csapással a gonoszokat? Ezek a kérdések a tanítványokat is foglalkoztatták
és Jézus épp ezért mondta el nekik ezt a példázatot.
Egy ember, egy gazda a
legjobb időben, a legjobb minőségű búzamagot vetette el. A példázat
hangsúlyosan mondja: a mag jó mag volt. A maggal tehát nem volt semmi baj. Nem
volt penészes, nem volt rothadt, nem volt közötte egyetlen gyommag sem. A gazda
és szolgái joggal várták, hogy a legjobb minőségű és tiszta búza teremjen a
földön. De mindnyájuk nagy döbbenetére, történt valami borzalmas dolog: mikor
eljött az éjszaka, amikor a szolgák aludtak, eljött valaki, s ő konkolyt vetett
a búzaföldre. Hangsúlyos az, hogy ezt éjszaka tette, amikor senki se látta.
Csak néhány hét múlva, amikor a búza is szárba szökött vették észre a szolgák,
hogy itt valami nagy baj van.
Tudjuk azt, hogy a konkoly
megszólalásig hasonlít a búzára, a szára is épp olyan, mint a búzáé, viszont
egy nagyon mérgező növény. Erős gombaanyagot tartalmaz, aminek bódító hatása
van s nagyobb mennyiség beszívása még az ember halálát is okozhatja. A konkolyt
csak a kalászbaszökés után lehet a búzától megkülönböztetni, s akkor is csak a
magról, a konkolynak ugyanis fekete magvai vannak. A szolgáknak nagy a
döbbenete, azonnal szaladnak a gazdához és elmondják neki, hogy mi történt. S
kérdezik: hogyan volt mindez lehetséges? Honnan származik a konkoly?
Amikor a gazda a választ
adja, kiderül, hogy ő tud a dologról, tudja hogy eljött a gonosz, az ő
ellensége s ő vetette a konkolyt a búza közé. Ezután következik a logikus
kérdés: menjenek-e el, hogy tépjék ki a konkolyt a búza közül, és utána azt
csomóra hányva égessék el? A meglepő válasz erre az, hogy nem! A konkoly már
annyira megnőtt, a gyökere annyira összefonódott a búza gyökerével, hogy a
konkollyal együtt a búza is kijönne a földből. A konkoly szétválasztása a
búzától komoly szaktudást igényel és ezt majd csak az aratók tudják elvégezni
úgy, hogy egyetlen búzaszál se keveredjen a konkoly közé, illetve egy konkoly
se kerüljön a búza közé.
Mit akar nekünk elmondani
ez a példázat? A tanítványok őszintén bevallják, hogy ők nem értik ezt a
példázatot és ezért Jézust kérik annak magyarázására. Ne szégyeljük bevallani
azt, hogy sok mindent nem értünk a Szentírásból. Nem is fontos, hogy mindent megértsünk,
sokkal fontosabb, hogy amit megértettünk, annak engedelmeskedjünk. Jézus
rövid és velős magyarázatot ad. A jó mag vetője maga Jézus Krisztus. A föld,
amibe belehull: a világ. A jó mag a mennyek országának fiai, azok az emberek,
akik Krisztust befogadták, életüket az ő uralma alá rendelték. A konkoly pedig
a gonosznak fiai, akik elutasították Krisztust, akik nem akarják életüket az ő
uralma alá rendelni. A gonosz maga az ördög, a Sátán, a sötétség fejedelme. Ő
azért dolgozik éjszaka, mert gyűlöli a világosságot. Ez nem jelenti azt, hogy
nappal nem dolgozna, de megis az éjszaka a kedvenc munkaideje. A legtöbb bűn:
gyilkosság, paráznaság, lopás, betörés, részegség éjszaka történik. Ezért
mondja egy holland közmondás: éjszaka csak a bogarak és a bűnözők dolgoznak, a
rendes emberek alusznak.Én ezt annak idején elmondtam gyermekeimnek és elmondom
ma is , főleg az éjszaka szórakozó, internetező
fiataloknak
Itt nagyon nyomatékosan ki
kell hangsúlyozni, hogy a gonosz nem Istentől van. A konkolyt az ellenség, a
Sátán vetette. A sok gonosz embert nem Isten vetette bele ebbe a világba, hanem
a gonosz. Ő modta Hitlernek, hogy ölje meg a zsidókat, ő mondja a
terroristáknak, hogy öljék meg az embereket. A gonoszságért nem Isten a hibás,
hanem a Sátán és az ember, aki a Sátánra hallgat. Az aratás a világ vége. Arra
nézve, hogy ez mikor és hogyan fog bekövetkezni, Jézus nem mond többet, mi se
mondjunk.
Próbáljuk még egyszer
összefoglalni a példázat tanítását. Az, hogy a világ a szántóföld, azt jelenti,
hogy Krisztus jogot formál erre a világra. A teremtés és megváltás nyomán ez a
világ kétszeresen az övé. A Sátán csak egy betolakodó, aki magának próbálja
tulajdonítnai, ami tulajdonképpen nem az övé. Ő a nagy utánzó, nem véletlenül
nevezte Luther az Isten majmának, aki látva, hogy Krisztus vet, ő is ugyanezt
teszi, ott vet, ahol már Krisztus is vetett.
Azt is látjuk, hogy a
gazda, vagyis Isten mennyire türelmes, hosszútűrő. A szolgák azonnal ki akarják
tépni a konkolyt, de nem gondolják meg, hogy ezzel a búza egy részét is
megsemmisítenék. Az Úr nem akarja, hogy egy is elvesszen az ő gyermekei közül.
Isten rendkívüli módon vigyáz az ő gyermekeire. Krisztus nem a konkolyt, hanem
a búzát akarja megőrizni. Arra a kérdésre, hogy miért van gonosz, miért van
Sátán, a Biblia nem ad választ. Sebestyén Jenő professzor erre azt mondja: a mi feladatunk
nem az, hogy kiderítsük, hogy miért van gonosz, hanem az, hogy harcoljunk a
gonosz ellen.
Nagyon fontos látni azt
is, hogy nem a szolgák feladata, hogy eldöntsék, hogy ki a búza és ki a
konkoly.A gazdának erre megvannak a maga speciálisan kiképzett munkásai: az
angyalok. Ez nagy megkönnyebbülés a mi számunkra: nem mi kell megmondjuk, hogy
kik az Isten országának és kik a gonosznak fiai. Ahogy kedvenc igehirdetőm mondja:
az üdvözülők és elkárhozók névsorát nem mi hordjuk a mellényzsebünkben.
Az utolsó nagy
figyelmeztetése a példázatnak, hogy jön az ítélet. Ennek a zűrzavaros
helyzetnek eljön egyszer a tisztázódása. Nehogy azt gondolják a gonosz fiai,
hogy bűntetlenül gonoszkodhatnak. A tűz az igazságos ítéletnek a képe. De ez
még nem jött el. Még van lehetőség a megtérésre. Isten olyan kegyelmes, hogy
ami most még konkoly, ő azt is tiszta búzaként akarja csűrébe takarítani. A
gonosz fia még Isten fiaivá lehetnek. Ragadják meg ezt a nagy lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése