Text. „Így jár az, aki
kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.” Luk.12,21
Ez
a példázat úgy indul, hogy valaki Jézushoz jön és elpanaszolja fájdalmát, hogy
a vagyon megosztásakor testvére becsapta. Nem ritkán fordul az elő az emberek
között, hogy a szülők halálakor nagy a harc a vagyonért. Ilyen ez az élet,
mondogatjuk ilyenkor. De nem csak itt van csalás, hanem főnök és munkás, a
fizetések és az árak, az adás és vétel esetében is, egyáltalán ott, ahol a
földi javak elosztásáról van szó. Mert, ahol a vagyon elosztásáról van szó, ott
mindig van olyan, aki jól jár és olyan, aki pórul jár. Mindig van ravasz és
együgyü , élelmes és élhetetlen, erős és gyenge. Jézus tudta, hogy ebben az
állandó harcban hogyan oszlanak meg a szerepek. Azt is tudjuk, hogy Jézus
melyik oldalra állt. Egész földi életében a kisemmizettek, a gyengék oldalára
állt és harcolt azokkal, akik másokat kihasználtak. Milyen kemény szavakkal
beszélt a farizeusokkal, akik nehéz terheket raktak mások vállára s ők egy
újjal sem érintették azokat. Ismert példázatában jajt kiáltott azokra, akik
bíborba és bársonyba öltöznek, de közben elnézik, hogy a szegény Lázároknak
betévő falatja sincs. Jézus nagyon érzékeny volt a szociális problémák iránt,
ahogy azt ma mondjuk.
Jézus idejében az ilyen
ügyekkel az írástudókhoz mentek, ezért
gondolta ez az ember, hogy a híres rabbi, a Mester bizonyára segíteni
fog rajta. Nem volt kétsége afelől, hogy Jézus pártjára fog állni testvérével szemben.
De itt mégis valami meghökkentő dolog történik: Jézus elutasítja őt panaszával
együtt, mégpedig ezen szavakkal: ki tett engem bíróvá és osztóvá?
Ezzel a válasszal nem csak
ez az ember, hanem mi is egy talány előtt állunk Vajon miért nem foglalkozott
Jézus az ügyével? Olyan pici ügyről lenne szó, amivel nem érdemes foglalkozni?
Nem, mert itt nyilvánvló, hogy egy igazságtalanság történt, ő pedig soha nem
húnyt szemet az igazságtalanság felett. Esetleg a testvérének az oldalán állna,
ai becsapta őt? Nem, ez kizárt dolog. Vagy Jézus csak a lelki dolgokkal akar
foglalkozni, az anyagiak pedig nem édeklik, mert ő elsősorban a lélek dolgaival
törődik? Ez se igaz, hisz Zákeeus esetében az anyagi dolgokat is szépen rendbe
akarja tenni. Esetleg azért nem, mert ezek az örökösödési ügyek nagyon
bonyolultak voltak Izraelben, és fél attól, hogy ezt még ő se tudja kibogozni?
Nem, ezek a feltételezések nem vezetnek minket közelebb a megoldáshoz. Ő azért
nem foglalkozik ezzel dologgal, mert sokkal mélyebb dolgokra akar rámutatni. Az
eredeti görög szöveg segítségünkre lehet ebben az esetben is. Az a szó, amit
itt Bibliánk „örökséggel” fordít, az
mind az Ó, mind az Új Testamentumben nagyon gazdag jelentésű. Ilyen
összefüggésekben is találkozunk vele: az atyák öröksége, vagy Mózes öröksége.
Először is az ígéret földjét jelentette. Az Újszövetségben ez a szó az Isten
eljövendő országát, sőt az eljövendő Messiás kegyelmét és dicsőségét is
jelenti.
Ez az ember egy földi
dologra gondolt és nem is sejtette, hogy Jézus sokkal többet akart adni neki.
Jézus arra az örökségre gondol, amit ő maga hozott el, az Isten országának a
gazdagsága és dicsősége ez. Most már megértjük Jézust, aki az előzőkben épp
erről az országról beszélt és most hozzá jön valaki, aki segítségét akarja
kérni az atyai örökség megosztásában. Ez az ember úgy el volt foglalva az ő
kicsinyes földi bajával, hogy nem hallotta meg azt a nagyszerű igehirdetést,
amit Jézus az Isten országáról mondott. Ezt az embert a követelt örökség
elnyerése visszatartotta annak a mennyei örökségnek az elfogadásától, amit Jézus
ajánlott fel neki. Ez a szegény ember valószínű néhány árnyi földterületért
esekedik és nem veszi észre, hogy Jézus neki egy egész országot akar adni.
Így van ez velünk is.
Sokszor panaszkodunk, hogy valaki becsapott, és nem vesszük észre, hogy a
mennyek országának kincsét veszítjük el közben. Ez az elutasítás nagyon keménynek
tűnik, de tulajdonképpen irgalmasságból fakad. Jézus sajnálja ezt az embert, őt
mélyen megrázza ez az eset, az a tény, hogy a földi vagyon a mennyei örökséget
veszélyeztetheti és ezért fordul most oda a tömeghez és mondja el ezeket a
szavakat: meglásssátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert a nem a vagyonban
való bővelkedésben van az embernek az élete.
Egy rendkívüli kihívás ez
a mi számunkra. Mi nem akarjuk ezt Jézusnak elhinni s idézzük a gyakori
mondást: lélek, lélek, de miből élek? Mi is a világ szerint gondolkozunk,
amelyik azt mondja: abból élünk, ha bőven vannak javaink, jól be vagyunk
bíztosítva. Jézus ezért mond el egy példázatot, amit az ott lévők közül senki
se tudott többé elfelejteni. Mintha érezné, hogy erről többet kell mondania., s
ezt egy példázatban is kell szemléltetnie. Valahogy úgy van ez, mint a méreggel
teli üveg, hogy nem csak ráírják, hogy életveszélyes, hanem egy halálfejet is
rajzolnak rá. A rendkívüli ebben a példázatban, hogy egy olyan embert ábrázol,
aki nagyon jól tudja, hogy mit kell tennie. Ő a józan paraszti észre
támaszkodik, hisz ha sok a gabona, újabb csüröket kell építeni, hogy az ne
menjen tönkre. Ez az ember gazdálkodásból doktori fokozatot kaphatna, de Jézus
nem doktori fokozattal tűnteti ki, hanem azt mondja neki: bolond, még ma éjjel elkérik
lelkedet. Ez egy kemény szó, de mégis irgalom van benne. Jézus ezzel
figyelmezteti ezt az embert, figyelmezteti az ott álldogáló tömeget, de intést
ad a mindenkori ember számára is. Rádöbbent annak az öncsalásnak a
lehetőségére, amit épp a vagyon, épp a földi javak okozhatnak.
A földi javak egy olyan
illúziót adnak nekünk, mintha meg tudnánk ezekkel életünket hosszabbítani. Mert
a vagyon a pénz azt eredményezheti, hogy javulnak életkörülményeink, javulhat
az orvosi ellátás. Jézus pedig azt akarja elmondani, hogy a földi javak még egy
negyedórával se tudják megtoldani életünket. Amikor jön a hazahívó szó, akkor
nem számít, hogy mennyi a vagyonunk. De még egy másik dologra is figyelmeztet
ez a példázat, és ez az, hogy a földi javak, nem csak hogy nem segíthetnek
földi életünk meghosszabbításában, sőt hatalmas kárt okozhatnak nekünk örök
életünkre nézve azáltal, hogy üdvösség-pótlékká válnak. Ez az ember nem azt
mondja: én hasam, sok javaim vannak, hanem azt: én lelkem. Ezért is mondja
Jézus: te bolond. Hát itt a te lelkedről van szó, amely léleknek nem sok
évekre, hanem örök életre, egy egész örökkévalóágra van szüksége. Hát azt hiszed,
hogy a te lelkednek semmi másra nincs szüksége, csak teli csűrökre? Vigyázz,
mert a földi dolgok elterelik figyelmedet a mennyei örökségről.
Jézus nagyon személyesen mondja: te bolond. Ő
minket akar megszólítani. Két ember áll előttünk. Egyik sem rossz ember. Az
sem, akit becsapott a testvére, és az sem, aki nagyobb csüröket akart építeni.
Mindkettő jóravaló és becsületes, de mindketten a vagyon bűvkörébe kerültek.
Lehet, hogy nem egyszerre, hanem szépen lassan, észrevétlenül és fokozatosan.
Jézus nem mondja azt, hogy ne törődj az örökségeddel, és ne építs nagyobb
csűrt. Csak odakiáltja neked és nekem: Ember vigyázz! Én is kínálok neked
valamit: romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökséget, ami a
mennyekben van fenntartva számodra. Jézus is tartalékot akar bíztosítani, de
nem sok évre, hanem egy örökkévalóságra. Boldog az, aki ott lesz vele az Isten
országában és ott élvezheti mennyei örökségét
Javasolt cím: Igazi gazdagság
Lőrincz István .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése