„Egy útra készülő ember
előhívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt tálentumot adott,
a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet.(Mát.25,14-15)
Lukács megjegyzi, hogy
amikor Jézus ezt a példázatot elmondta, közel voltak Jeruzsálemhez. A
tanítványok úgy gondolták, hogy már nagyon közel van az Isten országa. Jézussal
végigjárták az országot, olyan dolgokat láttak és hallottak, amikről nem is
álmodtak. Azt látták, hogy Jézus döntő támadást indított a bűn és halál, a
Sátán uralma ellen. Ahol a Názáreti megjelent ott megszabadultak az ördöngösök,
meggyógyultak a betegek, még a halál is kapitulált Jézus előtt. A tanítványok
úgy gondolták, hogy ez a küzdelem most már a dicsőséges befejezéshez közeledik.
Jézus elindult Jeruzsálem felé, és a tanítványok, úgy gondolták most jött el a
döntő pillanat, most jött el a végső gyözelem órája. De Jézus tudta, hogy ő a
szenvedés, a Golgota felé indul. Tudta, hogy még sokat kell szenvednie mielőtt
a dicsőségbe bemenne, tudta, hogy az ő halála után még tovább folytatodik a
bűn, sötétség, a halál uralma. Az a két ezer év ami azóta eltelt, bőséggel
bízonyította ezt.
Jézus ezzel a példázattal
készítgeti a tanítványokat küldetésük beteljesítésére. Ő munkába állítja őket.
Kereskedjetek, sáfárkodjatok, dolgozzatok. Miért választja Jézus épp ezt az
utat? Azért mert ha én valakinek dolgozom, valakinek az utasításait teljesítem,
akkor közben állandóan arra az emberre gondolok. Ha engem Jézus beállít az ő
munkájába, ha naponként megkapom a munkaadagomat, akkor szüntelen kapcsolatban
vagyok vele.
Ebben a példázatban minket
maga elé hív, hogy kiadja nekünk a munkát, pontosan úgy, ahogyan a gyárban a
mester összehívja reggel a csoportját, hogy kinek kinek kiadja a munkáját.
Jézus mindenknek munkát ad, neked és nekem is. Mindenki munkát kap, utána pedig
jön a parancs: indulj annak elvégzésére. Ez a példázat lehetlenné teszi
számunkra, hogy kimentsük magunkat és azt mondjuk: ó, én csak egy kis csavar
vagyok ebben a szerkezetben, mit tudok én tenni Istenéért, az ő ügyéért? Én túl
kicsi és túl jelentéktelen vagyok az egészhez. Ha ezt a példázatot jól
hallotuk, akkor már nem szólhatunk így.
Jézus azt mondja, hogy
mindenki kapott tálentumot. A kérdés az, hogy mi az a tálentum, ami minden
szolga kapott? Előszőr is az, hogy Isten szemében mindenki értékes. Ő
mindenkire értékeket bízott. Mi nem ismeretlen senkik vagyunk, mert Jézus
mindenkiért meghalt és feltámadott. Az, hogy mindenkiért vérét adta, rendkivüli
értéket kölcsönöz az életünknek. Az, hogy Isten gyermekei vagyunk a legnagyobb
tálentum. Ha ezt egyszer valaki megérti, akkor a felebarátjára, a munkatársára,
de a koldusra is úgy fog nézni, hogy az is értékes ember. Minden körülöttem
lévő ember egy feladattá, egy küldetéssé válik számomra. Mindenki felé van
elvégezni való munkám. Ha ezt látom, ha ezt érzem, akkor soha nem lehetek
közömbös embertársaimmal szemben. Ők azok a tálentumok akiket Isten reánk
bízott, hogy szeressem őket, hogy bizonyságot tegyek neki, hogy tanísam,
segítsem, vigasztaljam őket.
Ezek után viszgáljuk meg a
szolgákat és próbáljuk felfedezni, hogy vajon melyik vagyok én közülük, vajon
melyikben ismerem fel magamat? Mert csak úgy hallgatom helyesen ezt a
példázatot, ha meglátom magamat benne.
Ott vannak először is a jó
szolgák, akik jól végezték munkájukat, és a kapott tálentumokhoz újabbakat
szereztek. Ezek az emberek nem a jutalomra gondoltak, amikor kereskedni
kezdtek. Hisz a gazda semmi jutalmat nem ígért nekik. Tudták azt, hogy sem a
kapott sem a szerzett tálentumok nem az övéik, hisz a gazda vissza fogja venni
úgy a kapott mint a szerzett tálentumokat is.
Miért dolgoznak ezek a
szolgák? Ha sem jutalom nem jár nekik, sem a kapott vagy szerzett vagyon nem az
övék, akkor miért dolgozzanak egyáltlán? Ezt ők egyszerűen azért teszik, mert
hűségesek a gazdához. Tudják, hogy gazdájuk egy jó ember, szereti őket, ezért
nem tehetnek mást, minthogy dolgoznak neki. Ez egy nagyon fontos gondolat.
Senki se legyen azért keresztény, mert ez egy jó üzlet. Az Isten országán kivül
sokkal jobb üzeleteket lehet csinálni. Ezek az emberek szeretik urukat,
hűségesek hozzá és egyszerűen teszik azt amit tennük kell: szeretnek minden
embert, nem a maguk javát, hanem a felebarátaik javát és üdvösségét tartják
szem előtt.
Később kiderül, hogy
érdemes volt a gazdának engedelmeskedni, dolgozni, szeretni, szolgálni. Végül is
megkapják a legnagyobbat, bemehetnek uruknak örömébe. Vagyis az lesz a
jutalmuk, hogy ezzel a gazdával örökre együtt maradhatnak.
Végül ott van a harmadik
szolga, aki nem dolgozik, nem kereskedik, hanem azt mondja: úgysem érdemes. Nem
könnyű megérteni és megmagyarázni ennek a szolgának a viselkedését. Egy nagyon
érdekes és bonyolult ember ő. Két döntő vonása van. Először is ő egy figyelő
típus, olyan aki mindent kivülről néz. Annak az embernek a típusa aki hallgatja
a híreket, olvasssa az újságot és azt mondja: Isten igazszágtalan, kegyetlen és
kiszámíthatatlan. Ott is akar aratni ahol nem vetett. A második vonása az, hogy
gondosan megőrzi a rábízott kincset. Ezzel elismeri azt, hogy minden a gazdáé,
neki mindenre joga van. Ez az ember, annak az embernek a típusa aki hiszi azt,
hogy van Isten, hogy Ő létezik. Kell legyen ott fent valaki, egy magasabb rendű
lény. Azt is elismeri, hogy Istent tisztelni kell, és ezért vallásra is szűkség
van, sőt még egyházra is, tartozni kell valahova. Az ilyen ember egyháztag és
hűségesen kifizeti az egyházfentartói járulékát. De utána azt mondja: én ezzel
az Istennel nem tudok mit kezdeni, nem leszek aktív tagja a gyülekezetnek, nem
fogok szolgálni, nem fogok bizonyságot tenni. De a keresztény hagyományt
megfogom tartani. Sajnos nagyon sok ilyen ember van.
Különös, hogy Jézus
radikálisan elutasítja ezt az álláspontot. A Lukács evangéliumában azt mondja a
gazda: a te szádból itéllek meg gonosz szolga. Mintha azt mondaná én most én
úgy érvelek ahogy te érvelsz. Te azt mondod, hogy féltél tőlem, mégsem vettél
komolyan engem. Ha komolyan vettél volna, akkor szembeszálltál volna velem,
elhajítottad volna a tálentumot. Azt mondtad volna: én tiltakozom egy ilyen
gazda ellen, aki ott is akar aratni ahol nem vetett. Ha szakítottál volna
velem, becsületesebb lettél volna. De így langyos voltál, ide oda sántikáltál.
Csak két féle álláspont
van: vagy a tagadás vagy a követés, vagy elhajítod a tálentumot, vagy
kereskedsz azzal. Ez a szolga a harmadik utat választotta és ez nem lehetséges,
mert vagy nem jelent semmit számunkra a hit, vagy pedig mindent jelent. Ez a
szolga nem adta meg Istennek a lehetőséget arra,hogy az ő életét vezesse. Azt kellett
volna mondja: te igéretet adtál nekem, hogy gondot viselsz rólam. De én félek a
holnaptól, félek a jövőtől. Nem akarta kipróbálni, hogy Isten valóban vele jár.
Istentől csak úgy lehet kapni, ha kész vagyok neki engedelmeskedni. Ha
mindazzal sáfárkodom amit ő nekem adott. Így megtapasztalom szeretetét és
kegyelmét. Fogadjuk hát el a nekünk adott tálentumokat, kereskedjünk,
sáfárkodjunk dolgozzunk azokkal, míg csak be nem megyünk az ő örömébe, az ő
dicsőségébe.
Javasolt címMit teszel tálentumaiddal?
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése