Text:” Erre ő megharagudott
és nem akart bemenni” (Luk. 15, 28)
Most
a példázat második szereplőjéről, a nagyobbik fiúról fogunk beszélni. Ő a „jó
fiú” aki nem ment el, végig otthon maradt, de akinek az életével szintén baj
volt, lehet hogy még nagyobb, mint a testvére életével. Ha megfigyeljük ennek a
példázatnak a két részét, akkor azt láthatjuk, hogy itt a légkör teljesen
megváltozik. Az első rész nagyon mozgalmas, tele van drámai feszültséggel.
A második részben teljesen
eltűnik ez a mozgalmasság. Az az ember, aki ennek a második résznek a
középpontjában áll, nem folytat rendetlen és rendezetlen életet. Ő nem ment el
hazulról, mindig az atyjával maradt és érte dolgozott. Ki ez a nagyobbik fiú?
Ha a példázat elejét
elolvassuk, akkor világos, hogy Jézus ebben a fiúban az ő korának kegyes
embereit, az írástudókar és a farizeusokat mintázta meg. Jézus maga is
elismerte ezeket az embereket, itt ebben a példázatban sem vonja kétségbe, azt
amit a fiú mond. Elismeri azokat, akik gyermek és ifjúkoruktól fogva
keresztyének voltak. Ma úgy mondhatnám: egy jó keresztyén családba születtek, az
első szavaikkal már imádkozni tanultak, jártak vallásórákra, megkonfirmáltak,
utána sem hagyták ott az egyházat, a Bibliát is naponként olvassák,
rendszeresen részt vesznek az úrvacsora alkalmain. Ez nem semmi, ez nagy dolog.
Jézus ezt egyetlen szóval sem vonja kétségbe. Nagy hiba lenne az ilyen embert
kicsúfolni és azt mondani: ez nem ér semmit. Hisz ezzel azt mondanánk, hogy
mindegy hogy valaki templomba vagy kocsmába jár, kirívó bűnökben él vagy pedig
jót cselekszik.
De ennek ellenére, Jézus
rámutat arra, hogy mi volt rossz ennek a fiúnak az életében, vagyis mi
hiányzott az életéből.
1: Teljesen meg volt
elégedve önmagával. Az, amit elmond mind igaz, de így mégsem lehet odaállni
Isten elé. Nem lehet úgy odaállni Isten elé, hogy büszkék és önteltek vagyunk,
állandóan az érdemeinkre hivatkozunk és úgy gondoljuk, hogy mivel én jó
vallásos, hívő, becsületes ember vagyok, megérdemlem azt, hogy Isten
megjutalmazzon, kitűntessen. Ez a fiú elfelejtette azt, hogy az ő életében is
,imden ajándék volt. Ajándék volt, hogy ő az atyjával maradhatott, hogy neki
nem kellett megjárni a mélységeket. Ő nem látta be ezt és nemsokára ki is
fakad, hogy ő még egy kecskefiat se kapott, nem látja az atya szeretetét,
kegyelmét, csak a maga érdemeit. De a Szentírás azt nagyon világosan tanítja,
hogy ilyen nincs. Nekünk nincsenek érdemeink, érdeme csak Jézus Krisztusnak
van, ő volt az egyetlen igaz.
2. A második hibája az a
nagyobbik fiúnak, hogy összehasonlítja magát a kisebbikkel, azzal aki nála
hitványabb, értéktelenebb. A maga vélt érdemeit a másik hibáival, bűneivel
hasonlítja össze, hogy így nyilvánvaló legyen az óriási ellentét, a minőségi
különbség és hogy úgy érezze, hogy van mivel dicskedjen és joggal ítélheti el
az ő testvérét. A Szentírásban nagyon sok példa van erre. Jézus külön
példázatot is mondott erről. Ott a farizeus fel is sorolja érdemeit és hálát
ad, hogy ő nem olyan, mint más ember.
Mennyire kísért minket is
ez a hiba, hogy magunkat különbnek tartsuk másoknál és keményen ítélkezzünk mások felett.
Kipakoljuk a másik bűnét, mint ahogy itt ez a fiú is teszi. Parázna nőkkel
tékozolta el vagyonodat, mondja. Nem mondja ugyan, de benne van: én nem tettem
ilyet, én derék, kiváló ember vagyok. Isten meg akar ettől tisztítani minket.
Ez egy helytelen, hazug magatartás.
3. A harmadik hiba,
hiányosság az életében az, hogy noha így tudja sorolni az érdemeit, tele van
önelégültséggel, mégsem boldog igazán. Ha jól megfigyeljük szavait tele van
keserűséggel, vádaskodással, sőt még irígységgel is. Nekem bezzeg még egy
kecskefiat sem adtál, neki pedig levágattad a hízott borjúdat. Ennek a fiúnak a
szívében nem maradt helye az örömnek. A munkát se örömmel végezte, hanem csak
kötelességtudatból. Ahogy egyik magyarázat mondja, nem az Isten gazdgságából és
öröméből élt. Azt is megjegyzi ez a magyarázat, hogy mennyire nem volt ennek az
életnek kisugárzása, vonzása. Ez a fiú tele van lázadással: nekem nem adtál,ismételgeti
folyton..
Valljuk meg őszintén, hogy
mi is sokszor tele vagyunk lázadozással Istennel szemben. Nekem nem adtál
egészséget, társat, vagy ha adtál is miért olyant adtál? Nem adtál nekem
gyermeket vagy pedig olyat adtál, akiben több a bánat, mint az öröm. Nekem nem
adtál egy jó munkahelyet, ahol annyit kereshetek, hogy nem kellene kuporgatnom
a pénzt, hogy mindenre jusson.
Mégis az a jó, hogy ezeket
elmondhatjuk Istennek, a keserűségeinket is kiönthetjük előtte. Csak ne
öklünket rázva mondjuk, hanem imára kulcsolt kézzel. Ha ezt tesszük, akkor
elszáll a keserűségünk és megtelik a szívünk hálával, mert akkor már nem csak
azt látjuk, amit nem adott meg, hanem azt is, amit megadott.
A fiú nem tudta értékelni
azt, hogy ő mindenkor az atyával volt. Neki csak az kellett, ami az atyáé vol,
a kecskegida, de az atyjával való közösség az semmit sem ér neki. Közelségben
élt atyjával, de nem közösségben. A szeretet-kapcsolat hiányzott ennél a
fiúnál, nem szerette igazán az ő atyját. Ott maradt nála, vele, engedelmeskedett,
dolgozott neki, de a szeretet hiányzott belőle. S ahol a szeretet hiányzik, ott
a többi dolog semmit se ér. Mit ér az, ha közel is vagyunk Istenhez, templomba
is járunk igét is olvasunk, adakozunk is, de nem szeretjük az Urat? A
feltámadott Urat egy dolog érdekelte, amikor találkozott Péterrel: szeretsz-é
engem? Annyira ez érdekelte, hogy háromszor is megkérdezte ezt tőle. Az Úr
tőled és tőlem is ezt kérdi: szeretsz-é engem?
4. Ennek a fiúnak harag
van a szívében.Amikor meghallja, hogy mi is történt, haragra gerjed és nem akar
bemenni. A harg pedig mindig elválaszt egymástól és szembeállít egymással. A
harag kizárja őt az örömből, az ünneplésből. A harag kizárta őt Isten
országából. Nem más zárta ki, hisz a szolgák is hívták, az atyja is kérlelte,
de ő nem akart bemenni. Aki nem akar bemenni, azon Isten se tud segíteni, az
kizárja magát a kegyelemből, kizárja magát az üdvösségből.
Hadd foglaljuk most még
egyszer össze ezt a példázatot. Két fiúról szól ez a történet, mind a kettő
elveszett, az egyik megtaláltatott. Hogy mi lett a másikkal, épp a jó fiúval?
Nem tudjuk. Azzal fejeződik be ez az ige, hogy maga az atya ment ki hozzá és
kérlelte. Előtte is megnyitotta a mennyek országának az ajtaját.
A történet befejezetlen
marad. Nagyon sok példázatban van ez így. Azért nincs befejezve, mert én és te
kell azt befejezzük. Mégpedig azzal, hogy bemegyünk. Ennek a példázatnak a szíve,
mégsem a fiúkban dobog, nem róluk szól elsősorban, hanem az Atyáról, aki
érettünk mindent megtett. Az Atyáról, aki Fiában, Jézusban Krisztusban a
legmesszebbre is elment értünk. Elment a véres keresztig. Így szeretett minket
az Atya, így készített helyet számodra és számomra is az ő országában. Ő azt
akarja, hogy te ne maradj kivül, akarj bemenni, akarj az övé lenni, az ő
megváltott, boldog gyermekévé. Akarj megtalált gyermek lenni. Ne légy öntelt,
büszke, ne hasonlitgasd magad másokhoz, ne legyen panasz, keserűség, harag a
szívedben, hanem légy boldog, örülj, hogy te is az Atya gyermeke lehetsz.
Javasolt cím: A nagyobbik fiú
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése