Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 9

 

Vajon érdekli-e az embereket a menny? Vagy teljesen elfeldkeztek már

erről?Vajon teljesen elfordultak a mennytől és már csak a föld érdekli őket? Vajon hány

ember tudja még azt, hogy földi életünk egyetlen nagy célja, hogy megismerjük a

Megváltónkat és általa a mennybe jussunk? Egyáltalán, mit is jelent a mennybe jutni?

Hogyan lehetséges ez?

Ezekre a kérdésekre Pál egyszerűen azt válaszolja először is, hogy van menny.

Mert ha a mi földi sátorházunk elbomol is, épületünk van Istennél, nem kézzel csinált,

örökkévaló hajlékunk a mennyben. Az életünk tehát egy sátorhoz hasonlítható. A föld

eszerint egy kempingező hely, ahova felütjük egy időre sátrunkat, de egyszer eljön a

sátorbontás ideje. Ez azt jelenti, hogy a mi földi életünk ideiglenes, csak egy bizonyos

ideig élünk itt. De Pál tud egy másik hajlékról, egy másik házról, amelyet nem emberek

terveztek és építettek, hanem Isten által készített örökkévaló hajlék.

Feltűnő az is, hogy Pál itt ezt a szót használja: tudjuk. Nem sokszor mondja ezt

Pál, de épp itt, ahol a mennyről van szó, azt mondja: tudjuk. Honnan szerezhetünk mi

ismereteket a mennyről? Hát nem mástól, mint Jézus Krisztustól. Ő a mennyből jött le a

földre és sátorozott is közöttünk. Magára vette a mi földi életünk minden esendőségét,

minden nyomorúságát. Nagypénteken az ő földi porsátora is elbomlott. Ő már korábban

megmondta: rontsátok le ezt a templomot és három nap alatt megépítem azt. Nyilván,

hogy a testéről beszélt. Egy félelmetes lebomlás volt ott a kereszten. De húsvét

éjszakáján Isten ezt a sátrat titokzatos módon újraépítette, Krisztus feltámadt. Amikor

húsvét után a tanítványok Jézust láttak, ők már azt a házat látták, amit Isten készített. De

aki Krisztusban hisz, azzal szintén meg fog történni, ami Krisztussal megtörtént, annak

szól az ígéret: az én Atyámnak házában sok lakóhely van, elmegyek és helyet készítek

néktek. Mi tudhatjuk tehát teljes bizonyossággal, hogy ha e földi testünk elbomlik, van

épületünk, testünk, amit Isten készít majd el a mennyben.

Mi történik akkor, amikor a földi porsátor elbomlik, amikor valaki meghal? Hogy

kell elképzelnünk ezt a titokzatos lakáscserét? A földi sátorból a mennyei házba való

átköltözést? A halált sokszor úgy képzeljük le, mint egy határátlépést. Ha nincs

csempészárunk és rendben vannak a papírjaink, akkor nincs mitől félnünk. Vagy úgy is

elképzeljük, mint amikor egyik szobából a másikba lépünk. Pál és a Szentírás azért azt

mondja, hogy a halál nem épp ilyen egyszerű dolog. A hálál nem egyszerűen egy vég,

mint a mikor egy gyertya kialszik és ellobban. A halál a bűn zsoldja, ítélet bűneink felett.

A halál ellenség, ami veszélyeztet minket. Krisztus azért kellett eljöjjön, hogy ezzel a

félelmetes ellenséggel szembeszálljon, vele leszámoljon és fullánkját kihúzza. Ez történt

meg Nagypénteken és húsvétkor. A halál még kihúzott fúllankkal is félelmetes ellenség

marad. Pál számára se könnyű a halállal szembenézni, ezért Pál is azt szeretné, ha már túl

lenne a halálon, hisz kétszer is mondja, hogy kívánna már Krisztusnál lenni. Szintén

kétszer szól a sóhajtozásról is. Ő is szeretne, hogy úgy mondjam direkt módon

Krisztushoz menni, hogy ne kellene átmenni a halálon, ne kellene meghalni. Szeretne

egyből átköltöztetni a mennybe. Mi a régi rendszerből ismerjük azt az építési módot,

hogy amikor nem kaptak építési engedélyt például egy új parókia építésére, akkor azt

 

13

 

csinálták, hogy a régit nem bontották le, hanem köréje felépítették az újat, s amikor az új

teljesen elkészült, csak akkor bontották le a régit. Valami ilyesmit szeretne Pál: először

már az Úrnál lenni és csak azután meghalni.

Amikor Pál ezt leírja, akkor valószínű, hogy az Ószövetség két nagy személyére

gondol, Énókra és Illésre, akik direkt, halál nélkül mentek fel a mennybe. Az Újszövetség

is tud ilyenről, hisz akik testben fogják megérni a Krisztus visszajövetelét, azok nem

látnak majd halált. Azok egyetlen szempillantásban átváltoznak és az Úrhoz

ragadtatatnak Ez egy picit önzésnek is tűnhet, mintha az apostol a maga számára valami

különöset, rendkívűlit kérne. De Pál itt nem csak magára gondol, minden keresztyén

ember vágyát fejezi itt ki.

Még egy félreértést el kell itt oszlatnunk. Nem kevés olyan ember van, aki azért

vágyik meghalni, mert nagyon sokat szenved. Azért akar meghalni, hogy szenvedjen már

tovább. Pálnál ez másképp van, az ő vágyakozásának Krisztus a tárgya. Mert mi most

még nem vagyunk Krisztusnál. Az igaz, hogy megváltottak vagyunk, de ez még nem a

teljesség, még hiányzik valami a teljes boldogságunkhoz. Mi itt még csak átutazóban

vagyunk az igazi hazánk felé. Még távol vagyunk az Úrtól, mondja Pál, vagyis nem

vagyunk olyan közel, ahogy azt szeretnénk.

Ezt a világ fiai soha nem tudják megérteni. Sőt, ők kicsúfolják azokat, akik a

mennyről beszélnek, akik a mennybe vágynak. De a Biblia emberei nagyon jól tudják:

jövevény vagyok, mint minden ősöm. Nincs itt maradandó városunk, hanem az

eljövendőt keressük. Ne értse ezt senki félre, nem arról van szó, hogy mi hívő emberek

megvetjük a földet, még csak ábrándozók, álmodozók se vagyunk, hanem mi egyszerűen

tudjuk, hogy van valami sokkal jobb, sokkal szebb, mint ez a föld, s ha már tudjuk, akkor

miért ne vággyunk erre? Persze, ez a vágy se magunktól van, a Szentlélek ébreszti ezt fel

bennünk.

És még valami: aki tudja, hogy van valami jobb és szebb, mint a föld, azt mit

tegyen addig, amíg még nem lehet a mennyben, amíg még ebben a földi porsátorban kell

tartózkodnia? Vigyázzon arra, hogy ezt a földi életet ne úgy fogja fel, mint egy

kényszerpihenőt, amit tétlenségben, sóhajtozásban kell eltölteni. A földi élet nem a

tétlenség, hanem a szolgálat ideje. Pálnak egyetlen nagy célja van ebben a testben: hogy a

mennyről szóló üzenetet minél több embernek elvigye, s így kedves akar lenni az Úrnak.

Akár itt maradunk, akár elköltözünk, arra törekszünk, hogy neki kedvesek legyünk,

mondja.

Amíg e testben vagyunk, tegyük azt, amit tennünk kell és lehet. Mert a testben

eltöltött idővel egyszer el kell számolni, nekünk meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előtt,

hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amit e testben cselekedett, vagy jót vagy gonoszt.

Mi tehát itt a földön, e földi testben egy szolgálatot kell elvégezzünk. És erről egyszer

nekünk majd számot is kell adni. Ez a nap egyre közeledik. Akár elköltözünk, akár ebben

a tstben talál minket Krisztus eljövetele, ilyen munkában találjon.

 

7 Nap A kegyelemből élő ember Text.2Kor.12,1-12