Tanulságos igék a 2 Korintusi levélről 4
Text. „Akinek pedig ti
megbocsáttok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam az ti
értetek volt a Krisztus színe előtt.’ (2 Kor.2,10)
Miután hallottuk, hogy
Isten a minden irgalmasságnak és vigasztalásnak az Istene, miután hallottuk,
hogy ő hű, most azt halljuk, hogy ő a megbocsátás Istene is. Mert ennek a
résznek a témája a bocsánat. De ez nem egy akármilyen, hanem egy Krisztusért,
az ő nevében való megbocsátás.
Korintusban történt
valami, egy emberi dolog, amiben mindenki részes volt, akár aktív, akár passzív
módon. Az történt, hogy egyik ember megsértette a másikat. Azt is tudjuk, hogy
enbben a gyülekezetben voltak Pálnak is ellenfelei, de itt egy olyan valakiről
van szó, aki nagyon durva módon megsértette Pál apostolt az ő bűnével. Az
írásmagyarázók szerint vagy a jeruzsálemi gyülekezet számára összegyűjtött
pénzzel való visszaélés, vagy egy súlyos erkölcsi bűn lehetett. De még arra is
gondolnak, hogy valaki kétségbe vonta a damaszkuszi úton történtek igazságát,
Pál apostoli tekintélyét. Sajnos pontosan nem tudjuk, hogy miről is volt szó,
de az kétségtelen,,hogy a sértés komoly volt és ezáltal Pál egész munkája,
becsülete forgott kockán. Az illető nevét se tudjuk, Pál ezt bölcsen nem akarja
nyilvánossá tenni. Csak így mondja: aki megszomorított.
De nem is fontos tudni
ennek az embernek a nevét, sem azt, hogy mi is volt a sértés, sokkal fontosabb
az, hogy ha ma vagy holnap velünk történik valami ehhez hasonló, hogyan fogunk
mi keresztyénként viselkedni. Mert mi most Pál apostoltól ezt tanulhatjuk meg.
Hogyan viszonyul Pál ehhez a helyzethez, hogyan viselkedik ebben kényes élethelyzetben? Pál most halálosan
megsértődhetne s azt mondhatná: most engem úgy megsértettél, hogy én nem tudok
neked megbocsátani. Ebben az esetben egy életen át hurcolná magával ezt a
keserűséget. De Pál nem akarja ezt az utat járni, ő az örömnek és a hálának az
útját járja.
Mi is ezen az úton kell
járjunk és ennek az útnak a felirata: szabad megbocsátani. Persze, lenne még
egy harmadik lehetőség is: a megvetés. Az, hogy Pál ezt az embert levegőnek
nézze, hogy számba se vegye, egyszerűen elengedje a hallottakat a füle mellett.
Hogy ezt a sértést úgy rázza le magáról, mint a ruca a vizet, amikor kilép a
tóból. De Pál nem egy érzéketlen ember, neki is nagyon fájt, ami történt, könnyekről,
könnyhullatásról beszél. Nem szégyelli bevallani, hogy őt ez a dolog nagyon
megviselte, neki sincs kőből a szíve s drótból az idegszálai. Ezért ez az út se
járható számára, s így marad az egyetlen járható út. A megbocsátás.
Pál
apostol a gyülekezettől ennek az embernek a megbüntetését kéri. Ez egy kicsit
meghökkent minket. De a bűnt néven kell nevezni, nem lehet csak úgy leplet
borítani az egészre. A keresztyén ember nem lenne az, ha nem küzdene
szenvedélyesen a bűn ellen. Az egész Szentírásban azt látjuk, hogy Isten
emberei szent haraggal fordulnak a bűn ellen. Azért kell megfegyelmezni ezt az
embert, mert bűnével nem csak egy embert, hanem az egész gyülekezetet
megszomorította és megsértette. A gyülekezet egy test, ha az egyik tag szenved,
vele eegyütt szenved a többi tag is.. Az illető bűnt elkövető ember kell lássa,
hogy ő nem csak egy embert, hanem Krisztust és az ő gyülekezetét bántotta meg.
Egy olyan gyülekezet, ahol a Szentlélek munkálkodik tud fegyelmezni és
büntetni. A szent fegyelem is Isten ajándéka, nem mi találtuk ki.
Az is nehéz kérdés, hogy ilyen esetben mi legyen a
büntetés, Pál erről is rendelkezik s azt mondja, hogy ebben is vigyázni kell a
mértéktartásra, hisz Isten is megbüntet, de ezt kegyelmesen és mértékkel teszi.
De a különös, hogy arra is felszólítja a gyülekezetet, hogy ha az illető
megbánja bűnét, akkor bocsássanak meg neki és vigasztalják meg. Fel kell
pontosan ismerni, hogy meddig tart a büntetés és hol kezdődik a megbocsátás és
vigasztalás. Mert a keresztyén ember számára nem a büntetésé, hanem a megbocsátásé
az utolsó szó.
De miért kell megbocsátani? Először is azért, mert a
büntetés önmagában senkit sem javít meg, hanem sokszor még rosszabbá teszi az
embert. Börtönszolgálatom 27 éve alatt volt időm ezt megtapasztalni. Másodszor,
ha valaki elvész, ha valaki megmarad a bűnben, az veszteség a gyülekezet
számára. A gyülekezet a Sátán szemében a legnagyobb szálka ezen a világon.
Legyőzni a gyülekezetet sohasem fogja, mert azon a pokol kapui sem vehetnek
diadalmat, de sebezni, gyengíteni, arra igenis képes.
De a
döntő szempont a megbocsátásban Krisztus, érte, az ő nevében kell és lehet
megbocsátani. A Sátán tönkre akar tenni, Krisztus meg akar menteni. Pál tudja,
hogy ő is úgy lett Isten gyermeke, hogy Krisztus könyörült rajta, megbocsátott
neki. Ő is büntetést és halált érdemelt, de mégis bocsánatot s új életet
kapott. Közeleg az a nap, amikor mindnyájan oda kell állnunk Krisztus elé. S
ekkor nagyon fontos lesz, hogy minket semmi se válasszon el se Krisztustól, se
egymástól. Márpedig ha nem bocsátunk meg, ez mind Krisztustól, mind egymástól
elválaszt minket.
Ezért
nagyon fontos, hogy minden haragot űzzünk ki a szívünkből. Ahogy minden héten
kitesszük a szemetet a házunk elé, hogy azt a kukás autó elvigye, úgy dobjunk
ki minden haragot és keserűséget a szívünkből, hogy vigye, mossa el azt a
Krisztus vére. Talán hallottuk már, hogy a prérin borzalmas tüzek vannak. Ebben
az emberek úgy tudnak megmenekülni, hogy egy bizonyos területet körbe ásnak, s
ott a füvet felégetik, még mielőtt a tűzvész jönne. Amikor a tűz jön, akkor
beállnak a leégetett területre, mert ott a tűznek már nincs mit felégetni. Így
égessünk ki minden haragot neheztelést a szívünkből, hogy az utolsó ítélet tüze
már ne találjon semmi égetni valót.
A bocsánat azonban nem csak a mi személyes
üdvösségünk érdekében van,, hanem Isten országa ügyéért is. Istennek nem csak a
mi személyes életünkkel van célja, hanem a gyülekezetével, a népével is. Krisztus
az ő nagy harcát ebben a világban a gyülekezet által vívja, s ennek fontos
része a bocsánat.. A mi személyes bocsánatunk, megbocsátásunk is ennek a
szerves része. Egyetlen bocsánattal Isten országa már egy lépéssel előbbre
jutott s egykor el fog jutni a célba is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése