Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 6

 

Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 6

Text.” A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira.”(2Kor.3,2-3)

         Különös kijelentés ez, hogy a korintusi testvérek Krisztus levelei, az apostoli szolgálat által írattak, nem tintával, hanem Isten Szentlelkével. Mit akar Pál ezzel mondani? És mi ezzel a célja? Meg akarja őket rémíteni, vagy boldoggá akarja tenni őket? Ezt Pál olyan emberekről írja, amilyenek mi is vagyunk. Mi tehát Krisztus levelei vagyunk, vegyük ezt komolyan.

         Az ember számára fontos kérdés, hogy ki is ő valójában, nos erre a kérdésre itt egy különös választ kapunk. Ha most épp ezzel a kérdéssel küszködünk, akkor halljuk meg a választ: te Krisztus levele vagy! A levél által mi mindg közölni akarunk valamit, információkat szolgáltatunk. Nos, itt az áll, hogy Krisztus általunk valamit közölni akar ezzel a világgal. Ez egy nagyszerű kijelentés, de ugyanakkor félelmetes is. Fel kell tennem magamnak a kérdést: vajon az vagyok-e valójában? Úgy néz ki az életem, hogy azt Krisztus levelének lehet nevezni? Ha valaki olvassa ezt a levelet, ami én magam vagyok, vajon mit betűz ki belőle? Látszik-e rajtam, hogy Krisztus műhelyéből kerültem ki, jó reklámja vagyok annak a „cégnek“ amely „legyártott“? Hisz mostanság minden terméken  pontosan fel kell tüntetni a cég nevét, címét, internetes honlapját, telefonszámát, hogy adott esetben reklamálni lehessen, vagy végső esetben a rossz terméket vissza lehessen küldeni a gyártó céghez. Vajon én nem olyan „termék“ vagyok, akit vissza kell küldeni?

         A csodálatos az, hogy jóllehet Isten jól tudja, hogy mi kik és milyenek vagyunk, mégis azt meri itt írni rólunk, hogy mi Krisztus levelei vagyunk. A mi Teremtőnk itt nem csak szóban, hanem írásban is garanciát vállal értünk. Isten itt két dolgot nyílvánit ki rólunk. Először is azt, hogy ő teremtett minket, mi az ő alkotása vagyunk, másodszor pedig aazt, hogy nekünk ennek megfelelően kell élnünk.Az Ószövetség legveretesebb szavai: én az Úr vagyok, a te Istened, de ezek után következnek a parancsolatok.

         Pál egy másik levelében szól egy olyan írásról is ami ellenünk szól. Mennyi minden van erre felírva, a mi bűneink egész sora. De Pál azt mondja, hogy ezt az írást Jézus megsemmisítette, szétszaggatta, keresztfára szegezte. A kereszten egy csere történt, a halálos ítéletből az élet levele lett. Krisztus ott a kereszten egy egészen más levelet írt, mégpedig az ő drága vérével. Ez a levél minket alkalmasakká tesz, hogy az új szövetség szolgái legyünk, mert a törvény most már nem kőtáblákra, hanem a szivünk hústáblájára van felírva.

         De feltehetjük a kérdést: mi áll ezen kijelentés mögött? Tudjuk, hogy Pál mindig olyan dolgokra utal, amik a gyülekezetben megtörténtek. Ez a kijelentés nem a légüres térben hangzott el, hanem a korintusi gyülekezethez szól egy konkrét helyzetben. Tudjuk azt, hogy ebben a gyülekezetben volt egy olyan csoport, amelyik enyhén szólva nem kedvelte Pált, kétségbe vonták apostoli tekintélyét is. Ők azt állították, hogy Pál egy hamis apostol. Tudjuk, hogy abban az időben rengeteg ilyen volt. Vándorprédikátorok, utcai filozófusok járták a városokat és próbálták eladni tanításukat. Ezek óriási veszélyt jelentettek a fiatal gyülekezetek számára s intézkedéseket kellett hozni. Egy ilyen intézkedés volt, hogy egy újonnan érkező próféta, igehirdető fel kellett mutasson legalább egy ajánlólevelet, amit egy ismert apostol írt alá egy gyülekezet nevében.

         Ő ilyen összefüggésben teszi fel a kérdést, hogy szüksége van-e neki  ilyen ajánlólevélre? Kell-e ő bizonyítsa, hogy nem hamis apostol? Nos, erre a támadásra Pál nyugalommal válaszol . Azt mondja, hogy valóban lehetnek olyan emberek, akiknek ajánlólevélre van szükségük, de erre neki nincs szüksége. Miért? Hát azért, mert maga a korintusi gyülekezet s annak a tagjai az élő ajánlólevelek. Ez a gyülekezet Pál nélkül nem létezne, ő alapította ezt a gyülekezetet. Ő ezzel nem dicsekszik, hisz maga is csodálkozik azon, hogy Isten őt alkalmassá tette arra, hogy gyülekezetet alapítson. Az, hogy Korintusban gyülekezet van, az a kegyelem csodája.Tudjuk azt, hogy Korintus az ókor egyik legzüllöttebb, legromlottabb városa volt. Volt itt alkoholizmus, babonaság, paráznaság, bálványimádás. Ez a város az Újszövetség Sodomája volt. De Krisztusnak tetszett Pál szolgálata által ebben a városban gyülekezetet alapítani.

         De hagyjuk most Pált és Korintust. Hogy áll nálunk a helyzet? Mi van a mi alkalmasságunkkal, a mi szolgálatunkkal? Mi nem vagyunk apostolok, hisz Pál magáról mondja, hogy az apostolok között ő az utolsó. De ma is vannak igehirdetők, tanítók, presbiterek, gyülekezeti tagok, akiket Isten kiválasztott és elhívott az ő szolgálatára. Mi hogyan és milyen hatalommal végezzük a szolgálatunkat? Mi milyen ajánlólevéllel rendelkezünk?

         Erre azt válaszolhatjuk, hogy először is ott van a keresztelési emléklapunk, hogy meg vagyunk keresztelve, aztán a konfirmációi is. Van közülünk olyan, aki végzett különböző keresztyén tanfolyamot, bibliaiskolát, teológiát. De ezek mind emberek által kiállított igazolások. De van-e nekünk isteni elhívásunk és felhatalmazásunk? Jöhet valaki és azt mondhatjaa: te hamis igehirdető, hamis bizonyságtevő vagy, mit mondhatunk erre? Csak egyet, hogy nekünk egyetlen ajánlásunk van, egyetlen garancialevelünk és ez Isten Szentlelke. Mivel tetszett a Szentléleknek minket elhívni és alkalmassá tenni az igehirdetői, bizonyságtevői szolgálatra, akkor ezért áldott legyen az ő nagy neve! A Szentlélek ereje és munkája elég nekünk, másra nincs szükségünk.

         Nem vetjük meg a keresztelési, konfirmációi, teológiai emléklapjainkat sem, azokra is szükség van, mert az egyház ebben a világban intézményként is működik, amiben rend és fegyelem kell legyen. De ez embereknek szól, emberek ellenőrzik, hitelesítik, írják alá ezeket. A mi számunkra a legfontosabb Isten Szentlelke és annak bennünk elvégzett áldott munkája. Ezért mi ebben az új évben se kell mást tennünk, mint hogy buzgón imádkozzunk a Szentlélek ajándékáért, hogy mi is betöltessünk annak erejével. Mert ebben az évben is rengeteg szolgálat vár reánk. Sok olyan ember van, akit mi kell megszólítsunk, mi kell velük az evangélium üzenetét megértessük. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi alkalmas vagy pedig haszontalan szolgák leszünk ebben az esztendőben. Legyünk olyan levelek, amik Krisztusról szólnak, amikben Krisztust lehet meglátni. A Bibliát már nagyon sok ember nem olvassa, nem tanulmányozza, de a mi életünk nyitott könyv az emberek előtt. Legyen hát szent küldetés számunkra ebben az új évben Krisztus olvasható levelének lenni.

Javasolt cím:Krisztus levele vagy?                                                     Lőrincz István