Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 3

 

 Tanulságos igék a 2 Korintusi levélről 3

 

Text. ”De hű az Isten!” (2Kor.1,18) Károli ford.

            A levél tovább folytatódik az imádás hangján. Miután Pál azt írta, hogy Isten a minden irgalmasságnak és vigasztalásnak az Istene, most azt jelenti ki, hogy Isten hű. Az irgalmasság és hűség Istennél összetartoznak. Jákób egész életét így foglalja össze élete végén: kisebb vagyok minden jótéteményednél és hűségednél, amelyet a te szolgáddal cselekedtél. Jákób valósággal rácsodálkozik arra, hogy Isten hűséges volt hozzá, mert ez számára egyáltalán nem magától érthetődő, nem  természetes dolog. Ő jól tudja, hogy Isten hozzá való hűsége egyoldalú módon működött. Ha Isten úgy bánt volna Jákóbbal, ahogy ő Istennel bánt, akkor nem tudott volna Isten hűségéről beszélni. Isten hű és ez azt jelenti, hogy ő nem a közmondás szerint jár el, miszerint: amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ő hűséges volt a hűtlenkedő Jákóbhoz és hűséges minden más gyermekéhez, hozzánk is, akik most e sorokat olvassuk. Mi is épp ezért imádattal és hódolattal mondjuk Jákóbbal együtt: kisebb vagyok minden jótéteményednél és hűségednél.

            Milyen jó hallani nekünk, hogy Isten hűséges. Mert a hűséggel a földön nagy baj van. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi hűtlenség van a házasságokban, vagy az üzleti életben, egyáltalán az emberi kapcsolatokban. Ki ne tudna mondani az életéből egy olyan eseményt, amikor becsapták, rászedték, hűtlenül bántak vele. Talán már annyiszor csalódtunk, hogy nem is tudunk bízni az emberekben.

            Milyen jó, épp ezért, hogy Isten hűséges, benne nem kell csalódnunk. De azért ne nyugodjunk könnyen bele abba, hogy a földön nincs hűség. Mert Pál azt mondja, hogy a földön is van hűség, mert Isten minden ígérete Krisztusban igenné és ámenné lett. Pedig Isten nemet is mondhatott volna erre a világra, erre neki minden oka megvolt. De ő mégis igent mondott. Évszázadokon a próféták szája által hirdette az igent, és végül nem csak szavakban mondta ki az igent, mert az idők teljességében, amikor Isten egy látható igent is mondott erre a világra. Isten már évezredekkel azelőtt kimondta népének: te fiam leszel én pedig Istened leszek. Krisztusban ez az ígéret beteljesedett. Ő testvérünkké lett, Krisztusért minket is gyermekeivé fogadott, így mi is beleszülettünk Isten családjába, mi is Isten gyermekei  és örökösei lehetünk. Istennek ez az „igen” szava hozzánk is szól, ő hűséges hozzánk is.

            A Szentírás utolsó könyvében, annak is a vége felé, a sok félelmetes csapás és próba leírása után egy különös lovas jelenik meg egy hófehér lovon. A lovas neve ebben az összefüggésben nagyon fontos a mi számunkra. A neve: hű és igaz. Ezért olyan fontos nekünk azt tudni és hinni, hogy bár az emberek a földön a hűséget meggyalázzák, porba tapossák, megfeszítik, de az mégis van, él, létezik. Hogy ezen a világon nem csak a hazugság és csalás lovagol végig, hanem az a lovas is, akinek a neve hű és igaz.

            De ezek után újra feltevődik a kérdés: mi a helyzet a mi hűségünkkel: Mit jelent ez a mi életünk gyakorlatában, hogy Isten hű és igaz? Vagy ez nem jelentene semmit? Nyugodjunk bele abba, hogy ezen a földön mindenki hűtlen, hogy mi magunk is azok vagyunk és azok is maradunk? Pál nem ezen a véleményen van. Mert Krisztus ezen a földön nem egyedül van, neki van egy csapata, van egy serege, van népe és gyülekezete, akik vele szoros közösségben élnek. S akik Krisztuséi, azok szintén hűek és igazak lesznek. Pál ezt illusztrálja is és egy olyan képet használ, ami abban az időben nagyon ismert volt, ez a megpecsételés, a megkenetés, a megerősítés képe. Mind a három kifejezés azt sugallja, hogy itt egy végérvényes szövetségkötés történt. Sőt, a Lélek zálogát is adta a mi szívünkbe. Pál Krisztust és az ő gyülekezetét elszakíthatatlan egységben látja. Ezért, ha ő hű és igaz, akkor az ő népe is hű és igaz kell legyen.

            Így érthetjük meg azt, amit Pál különös dicsekedésének lehetne nevezni. Ez a dicsekedés jellegzetes vonása ennek az egész levélnek. Itt olvassuk először, de még sokszor találkozunk vele ebben a levélben. Itt most Pál a gyülekezettel dicsekszik. Dicsekedésetek vagyunk és ti is nekünk. Pálnak az a dicsekedése, hogy ő a hű és igaz Krisztus szolgálatában állhat, büszke arra, hogy Isten ügyét képviselheti ebben a világban Dicsekszik azzal, hogy őszinteséggel, és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódik ebben a világban. De Pál dicsekszik azzal, hogy ennek eredménye lett, és ez az, hogy több helyen gyülekezetet alapíthatott és ezek a gyülekezetek élnek, Pál már most örül annak, hogy majd ama nagy napon nem kell szégyenkezzen Isten előtt, és azok is vele örülhetnek, akiket ő Krisztushoz vezetett.

            Persze, ez a dicsekedés nem megy minden nehézség nélkül, hisz Korintusban is voltak olyanok, akik kötekedtek vele, most épp azt nehezményezik, hogy megígérte nekik, hogy eljön hozzájuk, de nem jött el. Ebből a korintusiak azt a következtetést vonták le, hogy Pál nem szavahihető, nem megbízható. Mit tesz erre Pál? Megpróbál mentegetőzni, magyarázkodni, próbálja védeni becsületét? Erre Pálnak se ideje, se szüksége sincs. Mert ő Krisztus becsületét kell megvédje. Ezért kérdezi: vajon könnyelműen cselekedtem-é? Test szerint akarom, hogy nálam az igen igen és a nem nem legyen?

            Pál azt is elmondja, hogy miért nem jött el, s ez az, hogy a gyülekezetben olyan állapotok voltak, hogy bottal kellett volna jönnie és ő ezt el akarta kerülni. Pál ebben az esetben parancsoló úrként kellett volna megjelenjen, de ő ezt el akarta kerülni. Ő tudja, hogy a gyülekezet Ura egyedül Krisztus, ő csak az öröm munkatársa akar lenni. Ő nem megszomorítani akarja a gyülekezetet, hanem megörvendeztetni.

            A végén van egy nagyon fontos megjegyzés: Isten dicsőségére mi általunk. Ez számunkra azt jelenti, hogy nem csak Krisztus igaz és ámen, hanem a mi egész életünk is. Tudjuk jól, hogy az „ámen” szó azt jelenti, igaz, úgy legyen. Ez azt jelenti, hogy Krisztus személyét, igéjét mi kell hitelesítsük a mi életünkkel, szavainkkal, cselekedeteinkkel. Micsoda óriási felelősség van a mi vállainkon. Rajtunk áll vagy bukik Krisztus becsülete ebben a világban. Mi kell az Isten hűségét és igazságát megjelenítsük ebben a világban, abban a környezetben, ahol élünk. Bárcsak meg tudnánk ezt tenni, bárcsak minden szavunk, tettünk, egész életünk hirdetné: hű az Isten, és ezért mi is hűségesek vagyunk.

Javasolt cím: Tudunk-e hűségesek lenni?                           Lőrincz István