Tanulságos igék a 2 Korintusi
levélről 7
Text.”Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke,ott a
szabadság” (2Kor.3.17)
Egy olyan szó hangzik el
ebben az igében, ami minden ember szívét megdobogtatja: szabadság. Ahol Isten
Lelke van,ott szabadság van. Mi a szabadságot általában helyhez szoktuk
kötni,országokhoz,égtájakhoz. Amíg a kommunizmus alatt éltünk, azt mondtuk,
hogy Nyugaton van szabadság, Keleten pedig nincs, Amerikában van, Afrikában
nincs. De itt valami egészen másról van szó,hisz azt mondja az apostol, hogy
szabadság ott van, ahol az Úr Lelkének helyet adnak.
De itt jön rögtön a
második kérdés,hogy hol van az Úrnak a Lelke. Most például itt van? Azért
imádkozzunk, hogy bennünk is ott legyen,mert akkor ott lesz a szabadság is. Mi
tudatosan kell imádkozzunk a Szentlélekért,
s utána nem szabad kételkedni abban,hogy ő valóban itt van. Itt úgy
tűnik,hogy Pál számára nem is olyan magától értetődő,hogy a Lélek itt van. Pál
azzal is számol, hogy a Lélek nincs jelen. De itt ebben az igeszakaszban olyan
példákat hoz fel,amikor Isten Lelke ott volt. Mózesben ott volt,amikor Istennel
beszélt a hegyen, mégpedig olyannyira, hogy arcára egy leplet kellett borítson,
annak sugárzása miatt. Pált nagyon foglalkoztatja ez a lepel. Mert Mózes után
eljött egy másik Közbenjáró,akiből még nagyobb dicsőség áradt erre a világra. A
baj az,hogy Izrael nem látta meg Krisztus arcán ezt a dicsőséget, egy lepel van
rajta,egy megkeményedés. De sajnos nem csak Izrael arcán van ott a lepel,hanem
minden olyan embernek az arcán is,akiknek elméjét a világ istene
megvakította,hogy ne lásság meg a Krisztus dicsőségét.
DE Istennek hála,Isten
nagyon sok ember szeméről levette a leplet,akik felismerték Krisztusban Isten
dicsőségét s így megtapasztalják benne a szabadságot is. Ez a Krisztusban való
szabadság Isten gyermekei számára három dolgot jelent.
Először is Pál azt
mondja,hogy mi nem teszünk úgy, ahogy Mózes tett. Mit teet Mózes? Hát azt, hogy
megmondta az embereknek, hogy mit szabad tenniük és mit nem. Ő követelt,
nyilván ezt Isten megbízásából tette. Mózes törvényt adott a népnek. A törvény
jó volt, de egyet nem tudott tenni, nem tudta megváltani,újjászülni az embert. Pedig
mi szeretjük egymásnak megmondani, hogy mit kell tenni. Az idősek megmondják a
fiataloknak,a fiatalok az időseknek,a férj a feleségnek, a feleség a férjnek,az
oroszok az amerikaiaknak s mondhatnánk tovább. De ebből semmi nem lesz, egy
alkoholistának hiába mondjuk meg,hogy nem szabad inni,egy dohányosnak,hogy nem
szabad cigarettázni. A törvény,az hogy megmondjuk nem tud segíteni rajtunk.
Csak egy példát hadd mondjak. Hány törvényt hoztak a korrupció leküzdésére. Egy
hatalmas gépezetet , intézményt működtetnek drága áron s a korrupció mégis
virágzik. Segíteni a Lélek tud,mégpedig úgy,hogy kapcsolatba hoz minket
Krisztus erejével. A Krisztus ereje pedig a szeretet, s a szeretet meg tud embereket,körülményeket
változtatni. Ezért nekünk nem követelnünk kell az emberektől, hanem Krisztust
kell nekik hirdetnünk. Mert az embernek Krisztusra van szüksége. Mert Krisztus tudja
csak az átváltozást,a megváltozást létre hozni bennünk,azt amire sem az
ember,sem a törvény nem képes.
A második dolog,az a jó
lelkiismeret. Azért van közöttünk,körülöttünk annyi megkeseredett ember,mert
rossz a lelkiismeretük, mert azt naponta újabb és újabb bűnökkel terhelik. A
bűnest után már nem is beszélhetünk jó lelkiismeretről, csak megterhelt,kínosan
mardosó lelkiismeretről. De Krisztus váltsághalála óta van jó is tiszta
lelkiismeret, mert Jézus ott a kereszten drága vérével az én lelkiismeretemet
is megtisztította,tudhatom,hogy bűneimért megbűnhődött,elvette rólam azoknak
terhét. A keresztről jövő fény meggyógyítja a mi beteg lelkiismeretünket, mert
hangsúlyozom,hogy a mi beteg és rossz lelkiismeretünket csak Krisztus vére
tudja meggyógyítani,megtisztítani, csak a benne és az ő váltságában való hit
által lesz jó és tiszta lelkiismeretünk. A törvény nem tudta ezt megtenni,Mózes
se tudta megtenni,semmilyen emberi erőlködés se tudja ezt megtenni,de Krisztus
meg tudja ezt tenni, s mi megváltott emberek erről bizonyságot is teszünk,hogy
Krisztusban van jó és tiszta lelkiismeretünk, az már nem terhel, nem
nyomaszt,nem vádol és nem mardos minket.
De van itt még egy
harmadik dolog is. A mindenkori ember egyik legnagyobb nyomorúsága a
reménytelenség. De mi nagyon jól tudjuk, hogy remény nélkül nem lehet élni. A
mostani időnek, a mai nemzedéknek különösen súlyos baja a reménytelenség, a
jövőtlenség. Fiatalok ezért nem alapítanak családot ezért nem nemzenek és
szülnek, mert úgymond mire,nincs semmi remény a jövőre nézve. Pál erre azt
mondja,hogy a Mózes ideje elmúlt, a Krisztus ideje eljött,mi most már
megkegyelmezett emberek vagyunk. A Szentlélek kitöltetett és a Krisztus bennünk
való munkája nyilvánvalóvá lett. Mi egy jó jövőképpel rendelkezünk és ez az ,
hogy mi is ugyanazon arcra változunk el, ami nem más, mint a Krisztus arca.
Krisztust látni azt jelenti: messzi látni, túl az időn, túl a világ
horizontján. Láthatjuk a dicsőséges célt, ahova meg fogunk érkezni. Nekünk nem
csak evilági,hanem „túlvilági” céljaink is vannak,s ez az örök élet,az örök
üdvösség.
Ahol tehát Isten Lelke
van,ott van Krisztus-látás, s ha látjuk Krisztust,akkor látjuk az isteni
szeretetet,ami sokkal több,mint a törvény. De ahol szeretet van,ott hit is
van,ami jó lelkiismeretet ad, s akkor van reménységünk is, a földi életre
nézve, de az örökre nézve is. Ahol ezek nincsenek,ott nincs szabadság sem, még
akkor is, ha egy szabad világban és társadalomban élünk. Krisztus nélkül
megkötöz a bűn, a félelem, a káros szenvedélyek,
Jézus azt mondta
Nikodémusnak, hogy a Lélek fú,ahová akar. Higgyük azt,hogy a Lélek itt
közöttünk, a mi országunkban, népünkben, gyülekezetünkben is fújni akar,de
minden világrészen, minden embernek az életében. Higgyük azt, hogy ebben az újabb
esztendőben is, amibe nemrég beléptünk, szabadok lehetünk a Lélek által.
Szabadok arra, hogy a bűn és a rossz lelkiismeret terhétől megszabadulva,
boldogan cselekedjük ebben az évben is Isten akaratát, hogy a Krisztus
dicsősége felragyogjon a mi arcunkon, a mi életünkön is. Ezzel a reménységgel
induljunk el. Ez a reménység nem szégyenít meg minket, sem itt ebben a földi
létben,sem az utolsó ítéletben.
Javasolt cím: Krisztusi szabadság Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése