Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 13

 

Tanulságos igék a 2 Korintusi levélről 13

Text.” Fölöttébb nagy az örömöm minden nyomorúságunk ellenére”.(2Kor.7,4)

                                    

            Ebben a csodálatos fejezetben végig az örömről van szó, hatszor említi itt az örömöt, ebből háromszor nagy, felettébb való, túláradó örömről beszél. És ez az öröm igazi, hisz azt is elmondja, hogy ez az öröm annak ellenére van a szívében, hogy közben sok nyomorúságon mennek keresztül. Az is kiderül, hogy mi felett örvendezik ennyire az apostol. Itt nem egy magától értetődő örömről van szó. Itt egy nagy győzelem volt, egy csoda történt. Próbáljuk ezt most megérteni, s hátha közben a mi szívünk is megtelik örömmel és Pál apostollal együtt tudunk örvendezni.

            Emberileg olyan a helyzet, hogy minden öröm ki van zárva, nem hogy felettébb, de kevéssé se lehet örvendezni. Hiszen itt Pál nagyon nyíltan és őszintén beszél arról a feszültségről, ami közte és a gyülekezet között volt. Ez a feszültség már-már elviselhetetlen fájdalmat okozott Pálnak és az a veszély is fennállt, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítani a gyülekezettel. A feszültég oka a gyülekezetben uralkodó állapotok voltak. Hisz Korintusban voltak olyanok a a gyülekezetben, akik nem is titkolt módon parázna kapcsolatokban éltek, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Mások a szeretetvendégségek alkalmával berúgtak. A gyülekezetben még egy vérfertőzéses bűneset is van, valaki mostoha anyjával él parázna kapcsolatban.

            A gyülekezet pedig semmit nem tesz azért, hogy ezek az állapotok megszűnjenek, hogy végre rend és fegyelem legyen a gyülekezetben. A legrettenetesebb, hogy a gyülekezet ezeket a súlyos bűnöket teológiailag is igazolni akarja. Pálnak mindez rettenetesen fáj, felelősnek érzi magát a gyülekezetért, most látogatásra sincs lehetősége.  De ennek nem sok értelem lenne, hisz a heyzet annyira elmérgesedett, hogy amúgy sem tudnának szót érteni.

            Ez az állapot rendkívüli módon megterheli az apostolt, nem tud mást tenni, mint tollat ragadni és levelet írni a gyülekezetnek. Ez egy nagyon kemény levél lehetett, amiben Pál nem rejtette véka alá a véleményét, megírta azt, ami a szívén volt. Persze, közben attól is félt, hogy a levéllel még tetézi a bajt és a zűrzavar így még nagyobb lesz.

            De a levélírás után támad egy másik ötlete, és ez az, hogy a levéllel Tituszt is a gyülekezetbe küldi egyfajta közvetítőként. Közben más gyülekezetekből is rossz hírek érkeznek, mintha elszabadult volna a pokol. Kívül harc, benn félelem, mondja erről az áldatlan helyzetről az apostol.

            Nos, ebben a rettenetes helyzetben kapja Pál a hírt, hogy Titusz látogatása minden várakozást felülmúló, jó eredményt hozott. A korintusi gyülekezet életében egy csodálatos fordulat állt be. Jóllehet a levél sokakat felkavart és megszomorított, de a csoda megtörtént, hogy a gyülekezet bűnbánatot tart a történtek miatt. Felismerték, hogy a Pál szavai mögött maga Isten van. Itt egy olyan csoda történt, amit csak Isten Lelke tudott elvégezni. Pál most e felett örvendezik. Ez ugyanaz az öröm, ami a mennyben van, amikor egy bűnös ember megtér Istenhez. Pál szíve megtelik hálaadással, Isten magasztalásában tör ki. Hisz mindennek az ellenkezője is történhetett volna, de itt Krisztus maga cselekedett. Amikor úgy tűnt, hogy Krisztus ügye veszve van, maga az Úr vette a kormányrudat a kezébe, amikor az már a biztos vesztébe rohant volna.

            Amikor a nyomorúság a legnagyobb volt, Isten akkor adta a legnagyobb szabadulást. Persze, a bajok nem oldódtak meg egy csapásra, de az első fontos lépések megtörténtek a jobbulás irányában és ez Pált rendkívüli örömmel tölti be. De a gyülekezet mag is kibeszélhetetlen örömmel örvendezett. S itt Pál most nagyon fontos tanítást ad a kétféle szomorúságról. Van egy Isten szerinti szomorúság, ami megjobbuláshoz, örömhöz, üdvösséghez vezet, vagyis az életet munkálja. De van egy másik szomorúság is, amit Pál világ szerintinek nevez, ez a halált munkálja. Mi nagyon jól ismerjük ezt a szomorúságot, ami főleg akkor van bennünk, ha különféle veszteségek érnek, ilyenkor tele vagyunk önsajnálkozással. Ez a szomorúság keserűséggel tölti el a szívünket és megmérgezi az életünket. E mögött sokszor Isten elleni lázadás is van: miért engedte meg mindezt az Úr?

            A helyes szomorúság az önmagunk, a bűneink feletti megszomorodás, ezért imádkozzunk, s hogy a világ szerinti szomorúság tűnjön el az életünkből. Mert Isten nekünk örömöt akar adni. Egy híres lelkipásztor azt mondta a konfirmandusainak: vigyázzatok arra, hogy egy életen át legyetek vasárnapi ruhában. Azt akarta ezzel mondani, hogy a keresztyén ember élete egy szüntelen ünnep kell legyen. Vigyázzunk arra is, hogy ezt a nagy, Isten szerinti, Lélek által adott örömöt ne próbáljuk evilági kicsiny örömöcskékkel pótolni. Ez nem jelenti azt, hogy megvetnénk az apró örömöket, de nagy baj az, ha ez a nagy, túláradó öröm, amit csak Isten adhat, hiányzik az életünkből.

            Mert jaj nekünk, ha csak kis örömeink és ugyanakkor nagy szomorúságaink vannak. Mert abba be lehet gubózni, mint Diogenész a hordójába. Isten nem szomorú, hanem boldog embereket akar látni ezen a földön. Persze, nagyon sok okunk van a szomorúságra, ha magunkra, gyülekezetünkre, népünkre és a világ mai helyzetére nézünk. De mikor nem volt ok a szomorúságra, mikor volt olyan a világ, hogy örvendezni lehetett volna rajta.

            Sajnos, a keresztyén egyházban, a gyülekezetekben is sok a baj, ma is, a mi időnkben is. A mi gyülekezeteinkben is sok a tisztátalanság, mértéktelenség, helytelen és istentelen életfolytatás. Ha Pál most élne, épp olyan szomorú lenne, mint akkor volt ott az első század derekán. Az egyetlen reménység, hogy nem csak a helyzet ugyanaz, mint kétezer évvel ezelőtt, hanem az egyház Ura is ugyanaz, mert Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Az az Isten, az a Krisztus, az a Szentlélek, aki akkor és ott Korintusban csodálatos változást és megújulást vitt véghez, ezt ma itt közöttünk is elvégezheti. Ő adhat ma is Isten szerinti szomorúságot, ami ma is a gyülekezetek, emberi életek megváltozásához, megújulásához vezet. Imádkozzunk ezért a csodáért, most pünkösd ünnepére várva.

Javasolt cím: Öröm a nyomorúság ellenére                               Lőrincz István