Tanulságos
igék a 2 Korintusi levélről 11
Text “Intünk is titeket, , ne vegyétek hiába Isten
kegyelmét”. ( 2Kor.6,1)
Ezekben a fejezetekben sok szó esik a kegyelemről. Már a
megelőző részben elmondta Pál, hogy a kegyelem az, hogy aki bűnt nem ismert, bűnné
lett értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. Ezt a kegyelmet meg lehet
nyerni, erre a nagyszerű lehetőségre hívja fel Pál a korintusi gyülekezet
figyelmét s nyilván a mi figyelmünket is. Ti megkegyelmezettek vagytok,
legyetek azzá, amik vagytok, hangzik Pál intése.
Pál itt Ésaiás próféta
szavaival azt állítja, hogy itt a kellemetes idő, itt az üdvösség órája.
Kétszer is kihangsúlyozza: most. Mi ezt a szót nagyon jól ismerjük a reklámok
világából: most van az árleszállítás, most van a kedvező árajánlat, most tessék
jönni, most tessék venni. Sokszor egy időpont is meg van adva, meg van jelölve,
amíg az árleszállítás, a kedvezmény tart. Lehet ma van az utolsó nap, az utolsó
lehetőség.
Nos, az Isten világában is
mindennek megvan a maga ideje, így az isteni kegyelem felajánlásának, az Isten
kedvező kínálatának az ideje is. Pál nagyon jól tudja, hogy az Isten országában
is vannak nagy pillanatok, nagy lehetőségek, amiket meg lehet ragadni, de el is
lehet szalasztani. Isten kegyelmi időt adott a Nóé idejében is az embereknek.
Évtizedeken át épült a bárka, Nóé hirdette az igét, de az emberek ezt az időt
nem ragadták meg, eljött az özönvíz s elragadta őket. De Pál gondol most Izrael
népére is, akik testben láthatták Jézust, de ők se éltek a megtérés
lehetőségével.
Vannak olyan dolgok is az
életben, amik elszalasztása nem olyan nagy baj. Ha elkésünk egy vonatot, jön a
következő, ha valaki elmulaszt egy látogatást másnap is megteheti. De aki az Isten
kellemetes idejét, az üdvösség óráját szalasztja el, az már óriásit veszíthet.
Ezért jó annak , aki felismeri a kellemetes időt, aki felismeri a felajánlott
kegyelmet és azt megragadja, nem szalasztja el. Mert az életben vannak olyan
múlasztások, amiket már soha nem lehet pótolni, s a kegyelem elmúlasztása is
ilyen.
De Pál nem csak azokra
gondol, akik elszalasztják a kegyelmi időt. Ő azokat se látja teljes
biztonságban, akik megragadták a kegyelmet, mert rájuk is sok veszély
leselkedik. A veszély az, hogy amikor a bűnös ember megragadja a kegyelmet,
önfeledten újjongani kezd, úgy gondolja, hogy ő már a célnál van, már túl van
minden nehézségen. Most Pál azok felé fordul aggódó szeretettel, akik
elfogadták a kegyelmet s nekik azt mondja: bárcsak ne hiába vettétek volna a
kegyelmet! Mit akar ezzel mondani?
Mi földi életünkben is
sokszor keserűen tapasztaljuk, hogy valamiért hiába dolgoztunk. Amikor a gazda
földjét elveri a jég, vagy elpusztítja az árvíz, akkor abban az évben ő hiába
dolgozott. Hiába volt a sok verítékes munka, minden kárba ment. De mit jelent a
kegyelmet hiába venni? A megnyert kegyelem az ember életében dolgozni akar, át
akarja formálni az életét, engedelmességre akar vezetni minket. Ha ezt nem
teheti meg, akkor hiábavaló.
A nagy német mártír
lekipásztot Bonhoeffer a múlt század 30-as éveiben egy megrázó tanulmányt írt arról, hogy mi a
drága kegyelemből olcsó kegyelmet csináltunk. A kegyelem a mi számunkra egy
kényelmes nyugvópárna lett, azon nyugodtan vétkezünk is. Nem olyan kegyelmet
hirdetünk, ami megigazítja a bűnöst, hanem amelyik igazolja a bűnt. Az egyház
népe, amely büszke arra, hogy ő kegyelmett vett, semmiben nem különbözik a
világtól. Ez a lelkész arról beszél, hogy a kegyelem elfogadásából Krisztus
követés kell legyen.
A következő kérdés az,
hogy akkor miként néz ki a megkegyelmezett ember élete? Erről mindenkinek
meglehet a maga elképzelése. Sokszor úgy képzeljük el, hogy az ilyen ember
tökéletes kell legyen, semmi hiba, fogyatkozás, gyengeség nem lehet az
életében. Az ilyen ember élete folyamatos öröm és újjongás, neki soha sincsenek
kísértései.
Pál élete más képet mutat.
Ő egy üldözött, meggyötört ember. Hát ilyen egy kegyelmet nyert ember, hát
milyen reklám ez a keresztyénség számára? A korintusiak úgy képzelik, hogy Pálnak
nem úgy kellene kinéznie, ha ő egy megkegyelmezett ember. Pál ezt az ideális,
idealizáló képet ki kell igazítsa, elhárítja a korintusiak ellenvetéseit. Ő
nyilván senkit nem akar megbotránkoztatni, hogy a szolgálata ne
szidalmaztassék. Pál szerint a kegyelmet nyert ember életének három vonása van.
A kegyelmet nyert embernek
először is szenvedni kell. A szenvedését az okozza, hogy az élete nagyon
behatárolt, korlátok közé szorított, lehetőségei végesek. Az ilyen ember élete
nem mentes a félelmektől sem, sok szükség, nyomorgatás az osztályrsze. De ezt
Pál nem keserűséggel, önmagát sajnáltatva mondja el.
A második jellemvonása a
kegyelmet nyert embernak a harc, a küzdelem. Az egész élete
egy nagy harc. Harcol a lelkekért, s a mindennapi kenyérért is. Harcol
másokkal, de a legtöbb baja mégis önmagáva van. A lelki harc a Bibliában a
kegyelmi állapot velejárója. Ott van az életében mind a kettő, van amikor
védekeznie, van amikor támadnia kell. Isten mind a kétféle harchoz fegyvereket
ad az ő kezébe.
De a legkülönösebb jellemzője a kegyelmet nyert embernek
a halál. A kegyelmet nyert ember szüntelen a halál révén áll s ez sokszor
végletekben mutatkozik meg, ahogy azt itt Pál felsorolja. Van az életében
dicsőség és gyalázat, jó és rossz hír, gazdagság és szegénység, szomorkodás és
öröm. De a kegyelmet nyert emeber egyet tud és őt ez lelkesíti, ez hihetetlen
erőt ad neki. És ez az, hogy ő tudja, hogy mindeneken át a győzelem felé halad,
a halálon át az életbe megy. A kegyelmet nyert ember élete a húsvéti győzelem
felé halad.
Isten mindenkori gyermekei is így tapasztalják ezt meg.
Nekik is sok nyomorúságon át kell az Isten országába bemenni. Persze ez nem
minden időben egyforma, gondoljunk csak arra, hogy milyen szép idő volt a
pünkösd utáni idő a keresztyén gyülekezet életében, de utána jött a véres
üldözés, a megpróbáltatások. Nem minden idő, időszak egyformán nehéz az Isten
népe számára. De mi mindenre fel kell legyünk készülve. Ne féljünk a
szenvedéstől sem, mert az is javunkat és üdvösségünket szolgálja.
Javasolt cím: hiábavaló
kegyelem
Lőrincz István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése