2023. március 16., csütörtök

Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 11

 

Tanulságos igék a 2 Korintusi levélről 11

Text  “Intünk is titeket, , ne vegyétek hiába Isten kegyelmét”.  ( 2Kor.6,1)

 

Ezekben a fejezetekben sok szó esik a kegyelemről. Már a megelőző részben elmondta Pál, hogy a kegyelem az, hogy aki bűnt nem ismert, bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne. Ezt a kegyelmet meg lehet nyerni, erre a nagyszerű lehetőségre hívja fel Pál a korintusi gyülekezet figyelmét s nyilván a mi figyelmünket is. Ti megkegyelmezettek vagytok, legyetek azzá, amik vagytok, hangzik Pál intése.

            Pál itt Ésaiás próféta szavaival azt állítja, hogy itt a kellemetes idő, itt az üdvösség órája. Kétszer is kihangsúlyozza: most. Mi ezt a szót nagyon jól ismerjük a reklámok világából: most van az árleszállítás, most van a kedvező árajánlat, most tessék jönni, most tessék venni. Sokszor egy időpont is meg van adva, meg van jelölve, amíg az árleszállítás, a kedvezmény tart. Lehet ma van az utolsó nap, az utolsó lehetőség.

            Nos, az Isten világában is mindennek megvan a maga ideje, így az isteni kegyelem felajánlásának, az Isten kedvező kínálatának az ideje is. Pál nagyon jól tudja, hogy az Isten országában is vannak nagy pillanatok, nagy lehetőségek, amiket meg lehet ragadni, de el is lehet szalasztani. Isten kegyelmi időt adott a Nóé idejében is az embereknek. Évtizedeken át épült a bárka, Nóé hirdette az igét, de az emberek ezt az időt nem ragadták meg, eljött az özönvíz s elragadta őket. De Pál gondol most Izrael népére is, akik testben láthatták Jézust, de ők se éltek a megtérés lehetőségével.

            Vannak olyan dolgok is az életben, amik elszalasztása nem olyan nagy baj. Ha elkésünk egy vonatot, jön a következő, ha valaki elmulaszt egy látogatást másnap is megteheti. De aki az Isten kellemetes idejét, az üdvösség óráját szalasztja el, az már óriásit veszíthet. Ezért jó annak , aki felismeri a kellemetes időt, aki felismeri a felajánlott kegyelmet és azt megragadja, nem szalasztja el. Mert az életben vannak olyan múlasztások, amiket már soha nem lehet pótolni, s a kegyelem elmúlasztása is ilyen.

            De Pál nem csak azokra gondol, akik elszalasztják a kegyelmi időt. Ő azokat se látja teljes biztonságban, akik megragadták a kegyelmet, mert rájuk is sok veszély leselkedik. A veszély az, hogy amikor a bűnös ember megragadja a kegyelmet, önfeledten újjongani kezd, úgy gondolja, hogy ő már a célnál van, már túl van minden nehézségen. Most Pál azok felé fordul aggódó szeretettel, akik elfogadták a kegyelmet s nekik azt mondja: bárcsak ne hiába vettétek volna a kegyelmet! Mit akar ezzel mondani?

            Mi földi életünkben is sokszor keserűen tapasztaljuk, hogy valamiért hiába dolgoztunk. Amikor a gazda földjét elveri a jég, vagy elpusztítja az árvíz, akkor abban az évben ő hiába dolgozott. Hiába volt a sok verítékes munka, minden kárba ment. De mit jelent a kegyelmet hiába venni? A megnyert kegyelem az ember életében dolgozni akar, át akarja formálni az életét, engedelmességre akar vezetni minket. Ha ezt nem teheti meg, akkor hiábavaló.

            A nagy német mártír lekipásztot Bonhoeffer a múlt század 30-as éveiben  egy megrázó tanulmányt írt arról, hogy mi a drága kegyelemből olcsó kegyelmet csináltunk. A kegyelem a mi számunkra egy kényelmes nyugvópárna lett, azon nyugodtan vétkezünk is. Nem olyan kegyelmet hirdetünk, ami megigazítja a bűnöst, hanem amelyik igazolja a bűnt. Az egyház népe, amely büszke arra, hogy ő kegyelmett vett, semmiben nem különbözik a világtól. Ez a lelkész arról beszél, hogy a kegyelem elfogadásából Krisztus követés kell legyen.

            A következő kérdés az, hogy akkor miként néz ki a megkegyelmezett ember élete? Erről mindenkinek meglehet a maga elképzelése. Sokszor úgy képzeljük el, hogy az ilyen ember tökéletes kell legyen, semmi hiba, fogyatkozás, gyengeség nem lehet az életében. Az ilyen ember élete folyamatos öröm és újjongás, neki soha sincsenek kísértései.

            Pál élete más képet mutat. Ő egy üldözött, meggyötört ember. Hát ilyen egy kegyelmet nyert ember, hát milyen reklám ez a keresztyénség számára? A korintusiak úgy képzelik, hogy Pálnak nem úgy kellene kinéznie, ha ő egy megkegyelmezett ember. Pál ezt az ideális, idealizáló képet ki kell igazítsa, elhárítja a korintusiak ellenvetéseit. Ő nyilván senkit nem akar megbotránkoztatni, hogy a szolgálata ne szidalmaztassék. Pál szerint a kegyelmet nyert ember életének három vonása van.

            A kegyelmet nyert embernek először is szenvedni kell. A szenvedését az okozza, hogy az élete nagyon behatárolt, korlátok közé szorított, lehetőségei végesek. Az ilyen ember élete nem mentes a félelmektől sem, sok szükség, nyomorgatás az osztályrsze. De ezt Pál nem keserűséggel, önmagát sajnáltatva mondja el.

            A második jellemvonása a kegyelmet nyert embernak a harc, a küzdelem. Az egész élete egy nagy harc. Harcol a lelkekért, s a mindennapi kenyérért is. Harcol másokkal, de a legtöbb baja mégis önmagáva van. A lelki harc a Bibliában a kegyelmi állapot velejárója. Ott van az életében mind a kettő, van amikor védekeznie, van amikor támadnia kell. Isten mind a kétféle harchoz fegyvereket ad az ő kezébe.

            De a legkülönösebb jellemzője a kegyelmet nyert embernek a halál. A kegyelmet nyert ember szüntelen a halál révén áll s ez sokszor végletekben mutatkozik meg, ahogy azt itt Pál felsorolja. Van az életében dicsőség és gyalázat, jó és rossz hír, gazdagság és szegénység, szomorkodás és öröm. De a kegyelmet nyert emeber egyet tud és őt ez lelkesíti, ez hihetetlen erőt ad neki. És ez az, hogy ő tudja, hogy mindeneken át a győzelem felé halad, a halálon át az életbe megy. A kegyelmet nyert ember élete a húsvéti győzelem felé halad.

            Isten mindenkori gyermekei is így tapasztalják ezt meg. Nekik is sok nyomorúságon át kell az Isten országába bemenni. Persze ez nem minden időben egyforma, gondoljunk csak arra, hogy milyen szép idő volt a pünkösd utáni idő a keresztyén gyülekezet életében, de utána jött a véres üldözés, a megpróbáltatások. Nem minden idő, időszak egyformán nehéz az Isten népe számára. De mi mindenre fel kell legyünk készülve. Ne féljünk a szenvedéstől sem, mert az is javunkat és üdvösségünket szolgálja.

Javasolt cím: hiábavaló kegyelem                                             Lőrincz István

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése