Tanulságos igék a 2 Korintusi
levélről 1
Text.” Pál, Isten akaratából Jézus
Krisztus apostola és Timóteus testvér:Isten gyülekezetének, amely Korintusban
van.” (2Kor.1,1)
Egy szép útra hívlak
benneteket, hogy az elkövetkező időben foglalkozzunk együtt Pál apostol eme
különös levelével. Bevezetésképpen három gondolattal foglalkozzunk.
A levél központi gondolata
a kegyelem, mottója lehetne: elég néked az én kegyelmem! Hisz az egyházat, a
hívő embert Isten kegyelme hordozza, gyógyítja. Az egyház mindig akkor volt
erős, amikor Isten kegyelméből tudott élni.
A levél második jellemzője
az engedelmesség és a fegyelem megkövetelése. A levél olyan keresztyéneknek
íródott, akik elfogadták ugyan a kegyelmet, de ez nem igen látszott meg
életükön. A kegyelem és a bűn Korintusban békésen megfért egymás mellett. Nincs
Pálnak még egy olyan levele, amiben a megszentelődést olyan szenvedélyesen
követelné, mint épp ez. Rámutat arra a szörnyű lehetőségre, hogy a kegyelmet
hiábavalóvá tehetjük életünkben.
A harmadik jellemzője
ennek a levélnek, hogy ez Pál apostol legszemélyesebb írása, ebben a levélben
találjuk róla a legtöbb életrajzi adatot. Ennek az oka egyszerűen az, hogy
Korintusban kétségbe vonták Pál apostoli tekintélyét és egész szolgálatát.
Ezért Pál nagyon személyesen szól arról a lelki tusáról, ami benne zajlik, egy
gyötrődő, küzdő keresztyén embernek a képe rajzolódik ki előttünk.
Pál apostol úgy mutatkozik
be, mint aki Jézus Krisztus apostola Isten akaratából. Ő tehát nem a maga
nevében és érdekében fog tollat. Ő mint küldött és meghatalmazott szólal meg.
Ezért azt az igényt támasztja olvasói felé, hogy ők szavait Isten igéjeként
fogadják be. Látjuk ebből is, hogy milyen nagy felelősség Isten igéjét tovább
adni. Ezt csak félelemmel és rettegéssel lehet tenni, szüntelenül imádkozva,
nehogy meghamisítsuk Isten igéjét.
Ez a levél, mint minden
más levél, egy bizonyos korban, egy bizonyos helyen élő embereknek szól. Ezért
fontos, hogy némi ismereteink legyenek a helyzetük felől. Először azt kell
meglátnunk, hogy Pál mit akart az akkor és ott élő embereknek elmondani, hogy
utána azt is próbáljuk megérteni, hogy itt és most Isten mit akar nekünk
ezáltal mondani. Lehet, hogy most bennünk összetörik egy kép, amit
kialakítottunk magunkban az első század keresztyén gyülekezeteiről. Mi valahogy
úgy képzeljük el ezeket a gyülekezeteket, hogy ott minden a legnagyobb rendben
volt, hogy ezek a gyülekezetek ideális közösségek voltak.. Pedig ez nem így
volt. Nem igaz az, hogy az egyház csak később romlott meg, mert a gyülekezetekben
kezdettőkl fogva bajok és gondok voltak.
Persze, ez ne legyen
számunkra egy hamis megnyugvás, hogy hát ha akkor is annyi baj volt, akkor
miért lenne ez ma máskép, ez így van, ebbe így bele kell nyugodni, ezt így kell
elfogadni. Sokkal inkább azt látjuk, hogy Pál teljes erőbevetéssel küzd a
gyülekezetben levő visszás helyzetek ellen, ő nem nyugszik bele abba, hogy a
gyülekezetben bajok, bűnök vannak. Nem azt mondja, hogy nincs semmi baj, ezzel
nem kell foglalkozni. Hol gyöngéd szeretettel, hol pedig kemény intéssel
próbálja a gyülekezetet megtérésre, megjobbulásra vezetni.
A levél rendkívül értékes
adalékokat szolgáltat az ú.n. keresztyén egyházi fegyelem kérdéséhez is. Itt
találkozunk például a gyülekezetből való kizárás intézkedésével, amit mindenkivel
szemben alkalmaznak, aki nem hajlandó bűnét megbánni. De azt is látjuk, hogy ez
a kizárás nem egy adminisztratív lépés volt, mert Pál számára a gyülekezet nem
egy szervezet, hanem Krisztus teste. A fegyelmezés mindig a megtérés érdekében
történik. Ha a bűnbe esett, megfegyelmezett, kizárt testvér megtér, azonnal
minden további nélkül visszafogadják a gyülekezetbe.
Azt is megtanulhatjuk
ebből a levélből, hogy a tanítás sohasem csak pusztán teológiai- dogmatikai
cselekvés, hanem mindig szoros kapcsolatban áll az életgyakorlattal. A levélben
olyan fontos téma is megszólal, mint a törvény és evangélium viszonya, Jézus
Krisztus halálának értelme, az egymással való megbékélés fontossága.
Ez a levél rendk1vül
fontos a gyakorlati teológia számára. Pontos leírást találunk arra nézve, hogy
milyen kell legyen az igehirdetés és az igehirdető személye, hogy az igehirdető
adott estben milyen szenvedéseket kell felvállaljon az ügy érdekében.
Végül,
amint már mondtuk is, ez a levél egy nagyon mély betekintést enged az apostol
személyes életébe. Érdemes lenne ezen levél alapján megpróbálni Pál életéről
egy könyvet írni. Látjuk, hogy Pál és a gyülekezetek viszonya egyáltalán nem
volt felhőtlen, hogy rengeteg igazságtalan kritika is érte őt a gyülekezetek
részéről. Voltak olyanok, akik Pált szenvedélyesen
gyűlölték, de még többen olyanok, akik őt rajongásig szerették. Látjuk azt is,
hogy Pál milyen kérlelhetetlen azokkal szemben, akik az evangéliumot
elutasítják, de ugyanakkor milyen gyöngéd és szeretetteljes azokkal szemben,
akik azt befogadják és aszerint is akarnak élni.
Az is figyelemre méltó, hogy a levelet nem egyedül írja
alá, hanem ott van mellette Timóteus is, mint testvér. Az, hogy épp a Timóteus
neve áll az apostol neve mellett, ez egyáltalán nem véletlen. Timóteust
Korintusban jól ismerték, ő részt vett a gyülekezet alapításában is. Amikor Pál
és a korintusiak között a feszültség növekedni kezdett, Pál épp Timóteust
küldte Korintusba az első levelével. Pál nagyon félt attól, hogy miként fogják
Timóteust ott fogadni. Azzal, hogy a saját neve mellé a Timóteusét is odateszi,
azt akarja elérni, hogy őt is kellő tiszteletben és elismerésben részesítsék.
Pál itt
is, mint minden levelében kegyelmet és békességet kíván a gyülekezetnek. Ezt a
köszöntést nem Pál találta ki, ez az ókori görögöknél is szokásban volt. A
görögök a békességet, a zsidók a kegyelmet hangsúlyozták, Pál mind a kettőt
egyformán fontosnak tartja. Isten mindkettőt akarja ajándékozni, tette ezt ő
kétezer évvel ezelőtt és teszi ezt most is. Adja az Úr, hogy e levél
tanulmányozása során mindkettőben részünk legyen.
Javasolt cím: Egy személyes levél Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése