Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 1

 

Tanulságos igék a 2 Korintusi levélről 1

Text.” Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér:Isten gyülekezetének, amely Korintusban van.” (2Kor.1,1)

            Egy szép útra hívlak benneteket, hogy az elkövetkező időben foglalkozzunk együtt Pál apostol eme különös levelével. Bevezetésképpen három gondolattal foglalkozzunk.

            A levél központi gondolata a kegyelem, mottója lehetne: elég néked az én kegyelmem! Hisz az egyházat, a hívő embert Isten kegyelme hordozza, gyógyítja. Az egyház mindig akkor volt erős, amikor Isten kegyelméből tudott élni.

            A levél második jellemzője az engedelmesség és a fegyelem megkövetelése. A levél olyan keresztyéneknek íródott, akik elfogadták ugyan a kegyelmet, de ez nem igen látszott meg életükön. A kegyelem és a bűn Korintusban békésen megfért egymás mellett. Nincs Pálnak még egy olyan levele, amiben a megszentelődést olyan szenvedélyesen követelné, mint épp ez. Rámutat arra a szörnyű lehetőségre, hogy a kegyelmet hiábavalóvá tehetjük életünkben.

            A harmadik jellemzője ennek a levélnek, hogy ez Pál apostol legszemélyesebb írása, ebben a levélben találjuk róla a legtöbb életrajzi adatot. Ennek az oka egyszerűen az, hogy Korintusban kétségbe vonták Pál apostoli tekintélyét és egész szolgálatát. Ezért Pál nagyon személyesen szól arról a lelki tusáról, ami benne zajlik, egy gyötrődő, küzdő keresztyén embernek a képe rajzolódik ki előttünk.

            Pál apostol úgy mutatkozik be, mint aki Jézus Krisztus apostola Isten akaratából. Ő tehát nem a maga nevében és érdekében fog tollat. Ő mint küldött és meghatalmazott szólal meg. Ezért azt az igényt támasztja olvasói felé, hogy ők szavait Isten igéjeként fogadják be. Látjuk ebből is, hogy milyen nagy felelősség Isten igéjét tovább adni. Ezt csak félelemmel és rettegéssel lehet tenni, szüntelenül imádkozva, nehogy meghamisítsuk Isten igéjét.

            Ez a levél, mint minden más levél, egy bizonyos korban, egy bizonyos helyen élő embereknek szól. Ezért fontos, hogy némi ismereteink legyenek a helyzetük felől. Először azt kell meglátnunk, hogy Pál mit akart az akkor és ott élő embereknek elmondani, hogy utána azt is próbáljuk megérteni, hogy itt és most Isten mit akar nekünk ezáltal mondani. Lehet, hogy most bennünk összetörik egy kép, amit kialakítottunk magunkban az első század keresztyén gyülekezeteiről. Mi valahogy úgy képzeljük el ezeket a gyülekezeteket, hogy ott minden a legnagyobb rendben volt, hogy ezek a gyülekezetek ideális közösségek voltak.. Pedig ez nem így volt. Nem igaz az, hogy az egyház csak később romlott meg, mert a gyülekezetekben kezdettőkl fogva bajok és gondok voltak. 

            Persze, ez ne legyen számunkra egy hamis megnyugvás, hogy hát ha akkor is annyi baj volt, akkor miért lenne ez ma máskép, ez így van, ebbe így bele kell nyugodni, ezt így kell elfogadni. Sokkal inkább azt látjuk, hogy Pál teljes erőbevetéssel küzd a gyülekezetben levő visszás helyzetek ellen, ő nem nyugszik bele abba, hogy a gyülekezetben bajok, bűnök vannak. Nem azt mondja, hogy nincs semmi baj, ezzel nem kell foglalkozni. Hol gyöngéd szeretettel, hol pedig kemény intéssel próbálja a gyülekezetet megtérésre, megjobbulásra vezetni.

            A levél rendkívül értékes adalékokat szolgáltat az ú.n. keresztyén egyházi fegyelem kérdéséhez is. Itt találkozunk például a gyülekezetből való kizárás intézkedésével, amit mindenkivel szemben alkalmaznak, aki nem hajlandó bűnét megbánni. De azt is látjuk, hogy ez a kizárás nem egy adminisztratív lépés volt, mert Pál számára a gyülekezet nem egy szervezet, hanem Krisztus teste. A fegyelmezés mindig a megtérés érdekében történik. Ha a bűnbe esett, megfegyelmezett, kizárt testvér megtér, azonnal minden további nélkül visszafogadják a gyülekezetbe.

            Azt is megtanulhatjuk ebből a levélből, hogy a tanítás sohasem csak pusztán teológiai- dogmatikai cselekvés, hanem mindig szoros kapcsolatban áll az életgyakorlattal. A levélben olyan fontos téma is megszólal, mint a törvény és evangélium viszonya, Jézus Krisztus halálának értelme, az egymással való megbékélés fontossága.

            Ez a levél rendk1vül fontos a gyakorlati teológia számára. Pontos leírást találunk arra nézve, hogy milyen kell legyen az igehirdetés és az igehirdető személye, hogy az igehirdető adott estben milyen szenvedéseket kell felvállaljon az ügy érdekében.

            Végül, amint már mondtuk is, ez a levél egy nagyon mély betekintést enged az apostol személyes életébe. Érdemes lenne ezen levél alapján megpróbálni Pál életéről egy könyvet írni. Látjuk, hogy Pál és a gyülekezetek viszonya egyáltalán nem volt felhőtlen, hogy rengeteg igazságtalan kritika is érte őt a gyülekezetek részéről. Voltak olyanok, akik Pált  szenvedélyesen gyűlölték, de még többen olyanok, akik őt rajongásig szerették. Látjuk azt is, hogy Pál milyen kérlelhetetlen azokkal szemben, akik az evangéliumot elutasítják, de ugyanakkor milyen gyöngéd és szeretetteljes azokkal szemben, akik azt befogadják és aszerint is akarnak élni.

Az is figyelemre méltó, hogy a levelet nem egyedül írja alá, hanem ott van mellette Timóteus is, mint testvér. Az, hogy épp a Timóteus neve áll az apostol neve mellett, ez egyáltalán nem véletlen. Timóteust Korintusban jól ismerték, ő részt vett a gyülekezet alapításában is. Amikor Pál és a korintusiak között a feszültség növekedni kezdett, Pál épp Timóteust küldte Korintusba az első levelével. Pál nagyon félt attól, hogy miként fogják Timóteust ott fogadni. Azzal, hogy a saját neve mellé a Timóteusét is odateszi, azt akarja elérni, hogy őt is kellő tiszteletben és elismerésben részesítsék.

            Pál itt is, mint minden levelében kegyelmet és békességet kíván a gyülekezetnek. Ezt a köszöntést nem Pál találta ki, ez az ókori görögöknél is szokásban volt. A görögök a békességet, a zsidók a kegyelmet hangsúlyozták, Pál mind a kettőt egyformán fontosnak tartja. Isten mindkettőt akarja ajándékozni, tette ezt ő kétezer évvel ezelőtt és teszi ezt most is. Adja az Úr, hogy e levél tanulmányozása során mindkettőben részünk legyen.

Javasolt cím: Egy személyes levél                                   Lőrincz István