Tanulságos igék a 2Korintusi levélről 5

 

Tanulságos igék a 2 Korintusi levélről

Text.”Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem tisztán, mintegy Istenből szólunk Isten előtt, Krisztusban.”(2Kor.2,17)

            Különös ige ez: mi nem nyerészkedünk, pontosabban fordítva, mi nem kereskedünk Isten igéjével. Mit jelentsen ez? A keresztyén embernek nem szabad kereskedni? Zárjuk be az üzleteket?Márpedig rengeteg keresztyén ember él kereskedelemből, ezzel keresi meg kenyerét. Nyilván, nem erről van szó, legyen áldás minden becsületes kereskedőn. Itt az apostol valami egészen mást akar mondani: az igével való bánásmód egészen más, mint a ruhával, cipővel, élelmiszerrel, bútorral való kereskedés. Ami a kereskedőnél erény és ügyesség, az az igehirdetőnél veszély lehet. A jó kereskedő ugyanis a  vásárlóihoz, a kuncsaftjaihoz kell igazodjon, úgy kell árat szabjon, hogy az neki is, meg a vásárlónak is jó legyen. Az egész kereskedelem erre épül.

            De az ige hirdetője nem teheti ezt. Ő nem azt kell mondja, amit a hallgató kíván, sőt nagyon sokszor olyat kell mondjon, ami egyenesen a hallgató nemtetszésére van.  Az igehirdető nem a hallgatóság szája íze szerint kell beszéljen. Ez lenne az ige meghamisítása, az igével való nyerészkedés, amiről itt Pál beszél. De akkor mit tegyen? Tisztán kell szóljon, mintegy Istenből, Isten előtt, Krisztusban, mondja az apostol.. Azt kell szólja, amit az ő megbízója vár el tőle. Isten előtt kell szóljon, mert neki tartozik felelősséggel és nem a hallgatóságnak. Nem a maga, hanem a Krisztus álláspontját kell védelmezze. Ő nem a hallgatók, hanem Isten szolgája, ahogy a régiek latinul mondták: verbi Divini minister. Ésaiás is beszél erről, amikor azt mondja: a ti gondolataitok nem az én gondolataim.

Isten igéjének pedig az a jellemzője, hogy egészen más, mint ez a világ. Nem e világból való. Ezért ez a világ Isten igéjét mindig idegen testként fogja érzékelni. Zavarja őt Isten szava, aki ige szerint kezd el élni, az szintén idegen test lesz környezetében. Amikor az ige testté lett, nem fogadták be még az övéi sem, pedig közéjük jött. A testté lett igének végül csak az ég és föld között, a kereszten jutott hely. Az ige idegen ebben a világban és mindvégig az is fog maradni.

            Karl Jaspers filozófus a múlt században felteszi a kérdést: mi segíthet még egyáltalán a szakadék szélére sodródott emberiségen? S a végén ez a filozófus, aki nem vallotta magát keresztyénnek, arra a következtetésre jut, hogy a Biblia segíthetne az emberiségen, de csak akkor, ha azt halálosan komolyan venné, ha azt nem próbálná a világhoz igazítani. Mert az egyház tragédiája abban van, ha meghamisítja az igét, ha nyerészkedik, ha bótol vele, megpróbálja a kliens kívánságaihoz igazítani. A templomok mindig akkor ürültek ki, amikor az ige helyett valami mást prédikáltak.

Persze, nem könnyű dolog az igével való nyerészkedés veszélyét elkerülni. Pál itt elmeséli, hogyan jutott ő a korintusi mozgalmas események után Troászba. Korintusban sokan ellene fordultak, mondván hogy ő nem alkalmas az ige hirdetésére. Tituszt küldte oda és várja, hogy miként alakulnak ott az események.

            Ekkor valami különös dolog történt, ami az írásmagyarázókat is meglepi. Pál, ahelyett hogy részletezné a helyzetet, egyszerre csak ujjongásban tör ki és azt mondja:Hála legyen az Istennek, aki aki mindenkor diadalra vezet, és az ő ismeretének jó illatát minden helyen megjelenti általunk. Szó szerint fordítva így van: szüntelen diadalmenetben hordoz Itt az a kép jelenik meg, amikor az ókorban a győztes hadvezérek a leigázott katonák élén diadalmasan vonultak végig az országon. Ez a győztes hadvezér nem Pál, hanem maga Jézus Krisztus .Az ő hatalmas keze leegyőzte a dühtől lihegő Saulust és most végigvezeti országokon és városokon, hogy mindenütt dicsőítse az Úr nevét. Hirdeti Krisztus győzelmét, ami végleges és visszavonhatatlan.

            Ebben a diadalmenetben nem csak Pál lehet ott, hanem ott vannak munkatársai is, ott vannak vele a gyülekezetek, ott vannak mindazok, akik hisznek Krisztusban, és most Pál minket hív, hogy csatlakozzunk ehhez a menethez. Nem mi vagyunk a hősök, nem mi vagyunk a győztesek, ha magunkra nézünk sokkal inkább vert sereghez hasonlítunk, de ne magunkra nézzünk, hanem a nagy Győztesre, Krisztusra.

            Van itt egy nagy gond és kérdés. Mert az rendben van, hogy Pál hisz, a munkatársai is hisznek, a gyülekezetek is hisznek, de mi lesz azokkal, akik még nem hisznek, akik nem is akarnak csatlakozni ehhez a menethez? Pál nincs kétségbe esve ezek miatt sem, hanem egy másik merész kijelentést tesz. Krisztus az ő jó illatját mindenütt megjelenti mi általunk.. Az illat tulajdonsága pedig az, hogy terjed. Ha elmegyünk a kombinát mellett érezzük az ammónia orrfacsaró illatát.

Igen, Krisztusból is árad egy illat. Ez az illat mindenhova elhat. Nincs olyan hely, amit el lehetne zárni Krisztus jó illatja elől. Ezt az Illatot most Krisztus mi általunk akarja terjeszteni. Mert ahogy egy csomagolópapíron érződik, hogy mi volt belé csomagolva, úgy rajtunk is érződik, hogy bennünk van-e Krisztus? A nagy kérdés, hogy rólunk mit éreznek meg az emberek?Megérzik-e rajtunk Krisztus jó illatát. Lesznek olyanok, akik ezt érezve megkívánják Krisztust, hinni és üdvözülni fognak, de olyanok is lesznek, akik befogják orrukat, elzárkóznak Krisztus elől és el fognak veszni. Az egyiknél élet illata lesz az életre, a másiknál halál illata a halálra.

            Máshol így fogalmaz: az evangélium botránkozás és bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, életnek beszéde. Az, hogy ez miért van így, hogy az egyes lelkekben ez hogyan megy végbe, ez titok, ebbe ne is akarjunk beletekinteni, nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy Krisztus jó illatja legyünk, hogy ott szaladjunk ebben a csodálatos diadalmenetben és hívogassunk másokat is ebbe a mentbe. Ne siránkozzunk azon sem, hogy egyre kevesebben vannak a mentben, hanem egyszerűen menjünk előre, terjesszük a Krisztus jó illatát a családban, a gyülekezetben, a munkahelyünkön, az utcán. A többit bízzuk Krisztusra, az ügy az övé.

            Most itt jönnek az áldott ünnepek, ne csak üres szavakat, jókívánságokat mondjunk, hanem mindenkit hívogassunk Krisztushoz, az ő diadalmenetébe.

Javasolt cím:Krisztus diadalmenetében                                 Lőrincz István