Tanulságos igék a példázatokról 29

Tanulságos igék a példázatokról 29

Text. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők, aki énbennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”(Ján.15,5)

            A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példázat is Isten szeretetéről beszél. A kérdés persze az, hogy miként szeret minket Isten? Erre a válasz egyszerű: a maga módján. Mi sokszor olyan Istent szeretnénk magunknak, aki a magunk módján szeretne minket, ahogy mi azt elképzeljük. Isten azonban a szeretetben is a maga útját járja és ez jól is van így. Ha mi kellene megmondjuk, hogy milyen legyen az Isten szeretete, az pontosan olyan lenne, mintha mi határoznánk meg az időjárást.

            Isten az ő szeretetét egy meghatározott időben és a maga módján mutatta meg. És mi ezt el kell fogadjuk. Aki ezt nem fogadja el, az egy egész életen át kételkedni fog abban, hogy Isten szeret és állandóan perelni fog Istennel, mert ő nem látja szeretetének jeleit az életében. Hogy miként szeret minket Isten, nos, ezt ebben a példázatban is elmondja nekünk Isten. Egy szőlőtőről beszél itt Jézus, egy különös szőlőtőről, ami nem olyan, mint a többi, egészen más. Ezért is nevezi igazi szőlőtőnek, amihez semmi más szőlőtő nem hasonlítható.

            Az Atya ezt az igazi szőlőtövet egy meghatározott céllal plántálta ide a mi földünkre. És ez a cél nem más, mint hogy megmutassa az ő szeretetét. A plántálás nem más, mint a Jézus testté létele. Isten fogta ezt a csodálatos növényt a paradicsomban, és átültette azt ide, a mi nyomorúságos földünkre. Mi már rég kiűzettünk a paradicsomból, de az Atya épp kétezer évvel ezelőtt ültette ide ezt a csodálatos növényt a mi földünkre, hogy itt növekedjen és hozzon gyümölcsöt. Krisztus születése óta az Isten szeretete visszavonhatatlanul itt van ezen a földön. Most már mindenki tudhatja, hogy benne az Isten szeretete jelent meg ezen a földön.

            De hol látszik meg az, hogy Isten a szeretet? Miben, miből ismerhető fel, hogy Isten szeretete jelen van a földön? Jézus erre azt mondja: nehogy valahol messze, nehogy a világban keressétek, mert ez a szeretet a szőlővesszőkben van és ezek vagytok ti!  Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. És ahogy a szőlőtő nyomja az életadó nedüt a vesszőkbe, úgy árasztja az Atya a szeretetét Jézus által belénk. Ez a szeretet ott van, ott található, ott érzékelhető, ahol emberek Krisztushoz ragaszkodnak, Krisztusból élnek, ahogy a vessző a tőhöz ragaszkodik és abból él.

            Itt mi csak ámulhatunk és csodálkozhatunk. Hisz már az is óriási dolog, hogy ez a szőlőtő itt van ebben a világban, de az még nagyobb csoda, hogy mi emberek ennek a csodás szőlőtőnek ágai, vesszői lehetünk. Ez nem a mi érdemünk, ezt nem mi végeztük el, hanem egyedül az ő kegyelme, kiválasztó szeretete, hogy ő minket méltatott arra, hogy ráoltson minket erre a nemes tőre. Egyedül a Krisztus kegyelme az, hogy ő haszontalan vadhajtásból, gyümölcsöt termő szőlővesszőt formált.

            Ez a közösség annyira bensőséges, hogy rögtön e példázat után Jézus az ő tanítványait barátainak nevezi. Az ember az Isten barátjává lehet. Még az is nagy dolog lenne, hogy szolgái lehetünk, de ő barátainak nevez minket. S teszi ezt annak ellenére, hogy tudja, hogy kik vagyunk s mit érünk, hogy lényünkben ott van a bűn s az Isten ellen való lázadás. Mi nem tehetünk mást, mint hogy ámulunk, csodálkozunk, örülünk és hálát adunk. Jézus barátjának lenni csak ahhoz fogható öröm, ami a mennyben van egy bűnös ember megtérésén.

            Ez a barátság Jézus számára nem volt olcsó dolog. Ő ezért drága árat fizetett. Egy ellenségnek barátságot felajánlani igen rizikós dolog és áldozatba kerül. Ez a barátság végső soron az ő életébe került. Most értjük meg azt, hogy amikor az Úr a bűnösök iránti szeretetéről szól, akkor miért beszél az összes növény közül épp a szőlőről. A szőlőés az abból készülő bor az ő vérére utal, amit értünk kiontott. Az Isten szeretete érettünk a keresztre ment.

            De az, hogy mi szőlővesszők vagyunk, hogy Jézus barátai lehetünk, nem csak Isten számára nem olcsó dolog, hanem a mi számunkra sem. A szőlővesszők nem dísznek vannak a szőlőtövön, hanem azért, hogy azon termés legyen, a szőlőfürt. Abban dicsőíttetik meg az Atya, hogy mi sok gyümölcsöt termünk és az ő tanítványai vagyunk. Mi már azok vagyunk kegyelemből, de igazából csak akkor leszünk azzá, ha gyümölcsöt termünk. És a még nagyobb termés érdekében ő megtisztít minket. A megtisztítás a kereszten már meg is történt. Ezt csak el kell fogadni, a bűnt le kell tenni. Nem kell azzal töltenünk életünk idejét, hogy megtisztuljunk. Aki Jézus barátja lett, az már tiszta, tiszta a kapcsolata Istennel, önmagával, felebarátaival. Isten azért tisztított meg, hogy mi legyünk szabadok a bűntől, és szabadok az Isten és a felebarát szolgálatára. Isten nekünk egy gazdag életet akar adni, sok szeretetet, mert jól tudja, hogy ennek a világnak erre van szüksége. Ezért akar a vesszőkön át szeretetet árasztani ebbe a világba.

            Ebben a példázatban is elhangzik az a mondat, hogy: maradjatok énbennem. A tanítványságot, a Jézus barátságát nem lehet kiérdemelni, sem kierőszakolni, ezt csak megkapni lehet. De el is lehet azt játszani, el lehet azt veszíteni, el lehet azt tékozolni. Ez kétféleképpen történhet. Az egyik mód, hogy vesszők vagyunk ugyan a szőlőtőn, de csak dísznek. Ó, oly nagy veszély az, hogy mi diszítjük az Isten házát, megtöltjük azt alkalomról-alkalomra, de innen kimenve nem igazán teremnek jó gyümölcsök az életünkben.

            De lehet úgy is, hogy elszakítjuk magunkat a szőlőtőtől és azt mondjuk: lehet egyház , Biblia, ige imádság nélkül is élni. Lehetek én jó és becsületes Jézus nélkül is. Biztos, hogy nélküle is sok jó dolgot lehet tenni, de ez nem gyümölcs. Ez nem tőle származik és így nincs örökkévaló értéke, nem fog megállni az Isten ítélő széke előtt. Emberek elfogadhatják, értékelhetik, ki is tűntethetnek érte, de Iszten elveti , tűzre veti ezt. Milyen borzasztó lenne, ha majd ott kellene szembesülni azzal, hogy mindaz, amit tettem, nem ért semmit az Isten országa számára. Jóságommal és becsületességemmel együtt ki leszek vetve a külső sötétségre.

            Érdekes az, hogy a János evangéliumában nem található meg a Hegyi Beszéd. Ezt a fejezetet azonban János Hegyi Beszédének nevezhetjük, hisz itt megtalálható az élet titka, küldetése, célja,: az Atya a szőlőműves, Jézus a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők. Krisztus ott van az élet középpontjában, ő a nagy Közbenjáró, aki átformálja életünket.

            Előbb azt mondtuk, hogy ez a példázat az Isten szeretetéről szól, most a végén ennek a szeretetnek még egy vonása ragyog fel és ez az, hogy Isten szeretete örök, mindvégig megmarad. Megmarad, akár elismerik, akár nem és akkor is megmarad, ha gyűlölet és harag veszi körül.

            Mi most egy olyan korban élünk, amiről Pál azt mondja, hogy a szeretet sokakban meghidegül. Mi hisszük, hogy van egy szeretet, ami nem fog soha meghidegülni és ez az a szeretet, amit az Atya Fiában plántált bele ebbe a földbe. Ez a szeretet mindent ki fog bírni, nem fog ártani neki se a gyűlölet, se a halál. Ezt a szeretetet lehet üldözni,  meg lehet feszíteni, meg lehet kövezni, ki lehet gúnyolni, de ez a szeretet mégis diadalmaskodni fog.

            Mert ez a szeretet a legnagyobb. Mi ezt a szeretetet fogadhatjuk magunkba és adhatjuk tovább. Boldogok vagyunk, ha ezt megtesszük.

Javasolt cím: Az igazi szólőtő                                                   Lőrincz István