Tanulságos
igék Jeremiásról 8
Text:”Amikor Jeremiás befejezte a beszédet, megragadták a
papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: halállal kell lakolnod!Ekkor
azt mondták a fejedelmek és az egész nép a prófétáknak és a papoknak:: nem kell
halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szól
hozzánk.” (Jer.26,8.16)
Amikor
Istennek igéje igazán hirdettetik, akkor erre kétféle reakció jöhet. Az egyik
az, hogy a hallgatók megtérnek, Istenhez fordulnak, bűnbánatot tartanak, a
másik pedig az, hogy az igehirdető és az
Isten ellen fordulnak. Ezt a prédikátorok fejedelme, Spurgeon mondta valamikor.
Az evangélium hirdetése nem maradhat hatás nélkül.
A templom téren nagy a
sokadalom. Talán azért, mert nemrég koronázták itt királlyá Jójákimot, de az is
lehet, hogy azért, mert egy ünnepnap van. Mindenesetre a téren rengeteg ember
van, ez Izraelben ezen a napon mindig is így volt. Nagy ünnepekkor, nagy
eseményeken, az egész nép kivonult, kiment az utcára. A nép lelkiállapota
siralmas. Jósiás reformja már rég lecsengett, a nép egy része visszaesett a
bálványimádásba. A másik része pedig megelégszik a formaságokkal. Az
istentisztelet folyik annak rendje és módja szerint, de lélektelenül. S ahogy
az lenni szokott, ilyenkor súlyos bűnök uralják a nép szívét: paráznaság,
gyilkosság, lopás napirenden vannak.
Jójákim király sincs a
helyzet magaslatán. Ő egy nagyszerű palotát építtetett, de a munkásokat nem
fizette ki. Azok még várják a bérüket. Jeremiás ezért keményen megfedte őt is.
A próféta egy magányos farkas. Nagyon világosan látja a helyzetet, a romlást,
amibe a nép jutott. Látja, hogy az istentisztelet megüresedett, hogy a szívek
kihűltek, és ő ezt bátran ki is meri mondani, nem csak a templomban, hanem a
nagy nyilvánosság előtt is. Ki meri mondani a politikai, társadalmi élet
visszásságait, bajait. De ezzel magára haragítja az embereket.
Most újra ott áll az
emberek előtt, s újra felhangzik az üzenet, amit ő már annyiszor elmondott:
térjetek meg, jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket és
engedelmeskedjetek az Úr szavának. Ha ezt teszitek, Isten megbánja a gonoszt,
amit elvégzett, de ha nem, végetek van. Persze, Jeremiás még sokkal többet
mondhatott, de ez volt igehirdetésének a lényege. Ez egy jó prédikáció volt.
Elébük tárta az életet és a halált, az áldást és az átkot. Nem úgy, mint a
hamis próféták, akik azt mondták: nincs itt semmi veszély, békesség van. Ő nem
csak az ítéletet hírdette, hanem azt is, hogy az Úr irgalmas és kegyelmes.
Ugyanazt hirdette, mint majd később Jézus is: aki hisz és megtér, annak örök
élete van, aki pedig nem, azon az Isten haragja marad.
Nekünk, mint Isten
szolgáinak, nincs más feladatunk, mint ugyanezt hirdetni, persze mindig lesznek
félreértések. Mindig lesznek olyanok, akik csak
evangéliumot akarnak hallani, mintha ítélet nem is létezne. Vannak
olyanok, akik pedig csak az ítéletet látják és nem tudnak eljutni a kegyelemig.
Ezt történik most itt a
templomtéren is. A hamis próféták, a papok és a nép egy emberként ront
Jeremiásra. Bosszút lihegnek, meg akarják ölni. Miért olyan mérgesek, dühösek
az emberek? Ők azt nehezményezik, amit Jeremiás a templomról mondott. Mert az
nagyon jól tudták, hogy meg kell térni, ezt már annyiszor hallották. De hogy
azt mondta: ha meg nem tértek e ház olyan lesz, mint Siló, ezt már nem tudták
elhordozni. Tudjuk, hogy régen a szent sátor épp Silóban állt. De ugyancsak a
nép bűne miatt Isten megengedte, hogy az a hely elpusztuljon. Ezt a jeruzsálemiek
nagyon jól tudták a történelemből. És most Jeremiás azt mondja: ti sem vagytok
különbek, mint a silóbeliek. Pedig ők azt gondolták s azt mondogatták: nem
lehet baj, mert itt van a templom, itt lakik az Úr, az ítélet nem jöhet ránk. Az
Úr nem pusztíthatja el a maga házát. De most Jeremiás ezt a hamis biztonságot
leplezi le. Gondoljátok meg, hogy mit tett az Úr Silóval, pedig abban is ott
lakozott. Jeremiás nincs az istentisztelet ellen, az áldozatokat is fontosnak
tartja. Nem azt mondja, amit manapsg sokan mondogatnak: én hiszek Istenben, de
nem járok templomba, otthon is tudok Bibliát olvasni és imádkozni. Mi szükségem
van egyházra és lelkipásztorra?
Jeremiás nem a templom
ellen van, hanem a templommal való visszaélés ellen és a hamis biztonság ellen,
amit a templomba helyeznek és hogy megelégesznek formaságokkal és azt hiszik
hogy Isten is megelégszik azokkal.
Ez mindig is óriási veszély
az egyházban. Külső dolgokra támaszkodni: meg vagyok keresztelve, konfirmáltam,
járok templomba. Ez nem elég, mert sokszor egy vallásos lepel alatt súlyos
bűnök húzódhatnak meg. Ez így volt Jézus idejében is. Nem döbenetes az, hogy
6OO év múlva Jézust azért ítélik halálra, mert ő azt mondta: rontsátok le ezt a
templomot és én három nap múlva megépítem azt. Később István vértanú ott áll a
Nagy Tanács előtt , s őt is azzal vádolják, hogy káromolta a templomot.
Ekkor a prófétát szinte
meglincselik, épp azért, mert merte bátran elmondani az üzenetet. A veszély
végül megszelídül, s Jeremiás lehetőséget kap a védekezésre. Jeremiás elmondja:
ha engem megöltök, akkor ártatlan vért ontotok és ez vissza fog térni a
városra. A beszédének nagy hatása van, az emberek megérzik, hogy ez az ember
nem egy lázító, s végül is a nép és a város javát és megmenekedését akarja. A
vének védelmére kelnek, mondván, hogy a próféták régen is mondtak intő
beszédeket s mégsem ölték meg őket.
Jeremiás élete
megkíméltetik, a vádakat alaptalanná nyílvánítják és a vádlók végül is
elkullognak. Jeremiás megszabadul, mert az Úrnak még terve van vele.
De az a Jézus, akinek a
születését most ünnepeljük, nem szabadult meg. Az ő védelmére nem keltek fel a
vének, egyetlen egy volt közöttük, Nikodémus, aki menteni próbálta, de az ő
szavát túlharsogta a gyűlölet. Jézust még a tanítványai is elhagyták, Júdás
elárulta, Péter pedig megtagadta. Jeremiás végül sértetlenül haza mehetett, de
Jézust halálra ítélték, pedig ártatlan volt, az egyetlen Ártatlan, aki élt ezen
a világon és mégis halálra való bűnösnek nyílvánították, hogy aztán a
leggyalázatosabb és legkínosabb halállal haljon meg, a gonosztevők halálával.
Ha Jeremiást ekkor
megölték volna, az ő ártatlan vére a város ellen kiáltott volna s így még
nagyobb és rettenetesebb lett volna az ítélete. De a Jézus vére nem bosszúért,
hanem bocsánatért kiált. A Jeremiás vére nem tudta volna megváltani
Jeruzsálemet és Izrael népét, de Jézus vére meg tudta váltani ezt az eglsz
világot. Lehet, hogy úgy érezzük most, hogy ezek a gondolatok nem illenek
Karácsonyhoz, az ünnephez, mégis tudnunk kell, hogy Jézus azért született, hogy
meghaljon, azért született, hogy nekünk legyen bocsánatunk. Aki ezt megértette,
annak az ünnepe nem lesz külsőség, formaság, az meg fogja ezen az ünnepen is
jobbítani élettét ésa cselekedeteit.
Ezekkel a gondolatokkal
kívánok minden kedves olvasónak Áldott Karácsonyi Ünnepeket. Legyen igazi
ünnepünk, ne érjük be egy kis romantikával, egy kis hangulattal. Jézus
születése véresen komoly valóság, amitől élet és halál, üdvösség vagy kárhozat
függ. Ezt ne felejtsük el ezen az ünnepen se.
Javasolt cím: Jeremiás karácsonya Lőrincz
István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése