Karácsonyi igehirdetés
Karácsonyt ünneplő kedves testvéreim.
Szeretettel köszöntelek benneteket az És.9,2-vel: „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot.” Mivel a bűnbánati héten is egy ésaiási igéről szólt az igehirdetés, és szintén a világosságról szólott, jónak gondoltam, hogy most az ünnepi istentiszteleten is egy ésaiási igéről tegyek bizonyságot.
A karácsonyi esemény, Jézus Krisztus születése nem más, mint Isten ígéreteinek a beteljesedése, amiket prófétái által évszázadokon át hirdettetett. Ha azonban a prófétai jövendölést összehasonlítjuk a beteljesedéssel- és ez minden ószövetségi prófétálásra vonatkozik-, akkor lehetetlen nem meglátnunk a kettő közötti különbséget. Ez a különbség még akkor is fennáll, ha betű szerint következett be a beteljesedés. Az üzenet, amit Isten emberekre bízott, nagyobb volt, mint ők maguk, és ezért el se tudták képzelni, hogy milyen dicsőségesen fog az beteljesedni.
A beteljesedés olyan nagyszerű, hogy az számunkra egyszerűen elképzelhetetlen. Mindez alapigénkre is vonatkozik. Az a próféta, aki ezt kimondta nem is érte meg a beteljesedést, és annak nagyságát sem látta meg úgy, ahogy azt mi most látjuk. Most ezen a Karácsonyon próbáljuk meglátni ennek az igének a beteljesedését mégpedig három vonatkozásban.
1.Mikor és mindenekelőtt hol teljesedett be ez a prófécia? Alapigénkben három területről van szó: Zebulon És Naftali földjéről, vagyis Galileáról, azután a tenger útjáról, végül a Jordán túlsó partjáról, ezek mind megvetett, lenézett vidékek voltak. Miért? Azért, mert ahogy a próféta fogalmaz, ezeket a területeket megalázta az Úr. Mikor történt ez? Mikor történt a megalázás, a dicsőség elvesztése? Akkor , amikor II.Tiglát-Pilészer asszíriai uralkodó Krisztus előtt 734-732 között az ígéret földjének ezen területeit elfoglalta és az asszír birodalomhoz csatolta. Ez persze nem véletlen volt, hanem Isten ítélete, büntetés a hitetlenség miatt.
Az alapigénket megelőző fejezetekben világosan meg van írva, hogy miért következett ez el. Júda szomszédai, Szíria és Samária egy Asszíria-ellenes szövetséget akartak létrehozni és ebbe Júdát is be akarták vonni. Júda királya, Akház azonban nagyon helyesen nem akart belépni ebbe a szövetségbe, mert Isten népének nem a földi birodalmakkal, hanem az Istennel kötött szövetségbe kell vetnie a bizodalmát. Sajnálatos módon Akház vonakodásában több volt a politikai számítás, mint a hit, mert amikor arra került a sor, hogy Szíria és Izrael, az északi ország uralkodói Récin És Pekáh kényszeríteni próbálják Akházt a csatlakozásra és el is indulnak Jeruzsálem megostromlására, akkor a király hite megrendült. Hiába ment hozzá Ésaiás próféta az üzenettel, hogy Isten hatalmához képest ez a két hatalom csak füstölgő üszögdarab, hiába buzdította a királyt, hogy higgyen Istenben, mert ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok, a király szorongatott helyzetében egy politikai sakkhúzással akart menekülni és követeket küldött Asszíria királyához, hogy annak segítségét kérje.
Akház tehát nem Istenben, hanem egy földi hatalmasságban bízott és attól várta a szabadítást. Erre következett az Isten ítélete és nemsokára meg is érkezett Jeruzsálembe a lesújtó hír: a pogány uralkodó az ígéret földjének e három tartományát megszállta és birodalmához csatolta. Ez egy kimondhatatlan szomorúság volt, amelyhez hasonló szomorúságot a mi népünk is átélt száz évvel ezelőtt. Ezt a rettenetes helyzetet az ige úgy szemlélteti, hogy sötétség borult ezen országrészekre, és a reménységnek egy halvány sugara sem fénylett.
Ebben a mélységes sötétségben hirdeti a próféta, hogy a nép, amely sötétségben jár lát nagy világosságot és akik lakoznak a halál árnyékának völgyében, fény ragyog fel felettük, mert egy gyermek születik nékünk, egy fiú adatik nékünk. A próféta, aki a jelenben testi szemével az asszír király hatalmát és a pogányság sötétségét látja, nem azzal vigasztal, hogy jön valaki, aki hatalmasabb II Tiglát_Pilészernél, hanem egy kisgyermek születését hirdeti.
Mikor teljesedett be ez a prófécia? Nem a próféta életében, vagy gyermekei és unokái életében. Az Isten órája nem úgy jár, mint a mi óránk. Ezt a próféciát 73O éven át hallgatta, olvasta Isten gyülekezete, amíg végre eljött a beteljesedés. Hogy mi volt ez a beteljesedés, azt mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy Jézus megszületett Betlehemben.
Most hadd szóljak ennek a beteljesedésnek egy olyan vonatkozásáról, amiről gyakran el szoktunk feledkezni. Arról, hogy Isten a Szabadító születését és benne a világosságnak az eljövetelét először és elsősorban a három legmegalázottabb, legmegvetettebb tartománynak ígérte. Ezt Jézus kortársai is elfelejtették. Amikor Jézus elkezdte munkásságát épp ezen vidéken, amikor szeretetével épp e három vidéket ölelte át elsőször, akkor megbotránkoztak benne. De Jézus nem szégyellte, hogy őt Názáretinek, Galileainak nevezték. Amikor Jézusra az ünnepen először figyeltek fel és kérdezték: bizonnyal ez a próféta, aki eljövendő volt, akkor azonnal jött rá a válasz: csak nem Galileából jön el a Krisztus?
Jézus azonban nem szégyellte ezen vidékeket, s amikor áldott munkáját, szolgálatát épp ezen a vidéken kezdte el, akkor e prófécia ragyogott lelki szemei előtt. Jézus azért lakozott Kapernaumban, hogy beteljesedjen ez a prófécia. Jézus kimondottan ezen- ahogy mi mondani szoktuk „Isten háta mögötti” vidéken – kezdte el szolgálatát. Ezt még hozzátartozói, testvérei sem értették, hogy miért temeti el ide magát, ők maguk bíztatták, hogy menjen Jeruzsálembe, hogy ott mutassa meg magát a világnak, ott legyen híres ember. Ő majd fel fog menni, de csak majd ha eljön szenvedésének, halálának az ideje, hogy ebben is a prófécia teljesedjen be. De rögtön feltámadása után meghagyja tanítványainak, hogy menjenek vissza Galileába, mert ott akar velük találkozni, annyira komolyan vette ezt a próféciát.
2.Az igének ezen első beteljesedése mögöttünk van, de van ennek az igének egy második beteljesedése is és az még előttünk van. Azt, hogy Isten Jézus Krisztus születésében visszaállította az ő dicsőségét hisszük, de nem látjuk. Sokkal inkább szégyent és gyalázatot látunk magunk körül ebben a világban. Azt, hogy az ő hatalma nagyobb, mint a politikusok és fegyverek hatalma hisszük, de ezt sem látjuk, hanem sokkal inkább úgy tűnik, hogy ezek uralják ezt a világot. De mi tudjuk, hogy lesz egy nagy nap, az ő visszajövetelének napja, amikor meglátjuk majd teljes ragyogásában az Isten dicsőségét. Tudjuk, hogy lesz egy olyan nap, amikor a halál is eltöröltetik, amikor az Isten letöröl minden könnyet a szemünkről, amikor sem halál, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Hogy egyszer a Jézus nevére minden térd meg fog hajolni. Mi rendületlenül hisszük ezt, akkor is ha nem látjuk, sőt még akkor is, ha ennek épp az ellenkezőjét látjuk. Mert ha Isten ezt megígérte, akkor ez is be fog teljesedni.
3.De van ennek az igének egy harmadik és számunkra legfontosabb beteljesedése, és ez az, hogy ennek az ígéretnek a győzelmében, dicsőségében mi már most, a földi életünkben részesülünk. Az a fény, ami ott Betlehem mezején felragyogott, ami életünkben is felragyog most. Ez a fény pedig akkor ragyog fel, amikor Jézust befogadjuk, behívjuk az életünkbe, vagy ahogy ilyenkor mondani szoktuk, ő megszületik a szívünkben. Mert úgy van, ahogy a nagy egyházatya mondta: hiába született volna meg ezerszer is Jézus Betlehemben, ha nem születik meg egyszer a mi szívünkben. De Ha Jézus a mi szívünkben megszületik, akkor a mi sötétségünkben is felragyog egy fény és öröm tölti el a szívünket.
Ez pedig nagyon is konkrét, kézzelfogható dolgokat jelent a mi számunkra. Először és mindenekelőtt ez egy hatalomváltást, egy uralomváltást jelent ez az életünkben, már nem a bűn és a hitetlenség uralja életünket, hanem Krisztus. Ez meg fog látszani szavainkban, viselkedésünkben, magatartásunkban, mindenféle cselekedetünkben és viszonyulásainkban. Ez valóság lesz nem csak akkor, amikor erősek, egészségesek és boldogok leszünk, hanem akkor is, amikor megöregszünk, megbetegszünk, amikor talán gyógyíthatatlan betegség következtében meg lesznek számlálva napjaink.
Valóság lesz abban, hogy meg tudunk szabadulni káros szenvedélyeinktől, megkötözöttségeinktől, bálványaink imádásától. Valóság lesz abban , hogy nehéz keresztünket tudjuk örömmel és kitartással hordozni, hogy nem zúgolódunk és nem sajnáltatjuk magunkat. Valóság lesz abban, hogy sokféle gonddal, feszültséggel terhelt, hajszolt vagy agyonhajszolt életünkben csend és békesség lesz. Valóság lesz abban, hogy ha kell meg tudunk bocsátani, bocsánatot tudunk kérni, meg tudjuk vallani, meg tudjuk bánni bűneinket és tudunk újat kezdeni. Lehet, hogy körülöttünk semmi sem változik meg, maradnak a nehézségek és próbák, de bennünk minden megváltozik. Megváltozik mindenekelőtt az Istenhez való viszonyulásunk, ha eddig nem volt időnk Istenre, most már fogunk tudni időt szakítani a vele való közösségre, az elcsendesedésre, a gyülekezetre, az istentiszteletek, gyülekezeti alkalmak látogatására. És a sort folyatathatnám.
Összefoglalva tehát, három dolgot tegyünk a mai istentiszteleten, a mai ünnepen. Tekintsünk vissza hálás szívvel az első beteljesedésre, ami 2O19 évvel ezelőtt ott Betlehemben beteljesedett. De nézzünk boldogan előre a végső beteljesedésre, ami az ő dicsőséges visszajövetelekor fog beteljesedni. És végül buzgón kérjük azt mennyei Atyánktól, hogy ez a beteljesedés, a Jézus születése ne legyen hiábavaló a mi életünkben, hanem tudja elvégezni bennünk üdvözítő, szabadító, megváltó, újjáteremtő munkáját. Hogy legyen már most, már itt valóság és beteljesedés Krisztus születése.
Ezen gondolatokkal kívánok lelkésztársam, a gyülekezet presbitériuma, magam s családom nevében mindnyájatoknak egy Áldott,Beteljesedett Karácsonyi Ünnepet.
Karácsonyt ünneplő kedves testvéreim.
Szeretettel köszöntelek benneteket az És.9,2-vel: „A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot.” Mivel a bűnbánati héten is egy ésaiási igéről szólt az igehirdetés, és szintén a világosságról szólott, jónak gondoltam, hogy most az ünnepi istentiszteleten is egy ésaiási igéről tegyek bizonyságot.
A karácsonyi esemény, Jézus Krisztus születése nem más, mint Isten ígéreteinek a beteljesedése, amiket prófétái által évszázadokon át hirdettetett. Ha azonban a prófétai jövendölést összehasonlítjuk a beteljesedéssel- és ez minden ószövetségi prófétálásra vonatkozik-, akkor lehetetlen nem meglátnunk a kettő közötti különbséget. Ez a különbség még akkor is fennáll, ha betű szerint következett be a beteljesedés. Az üzenet, amit Isten emberekre bízott, nagyobb volt, mint ők maguk, és ezért el se tudták képzelni, hogy milyen dicsőségesen fog az beteljesedni.
A beteljesedés olyan nagyszerű, hogy az számunkra egyszerűen elképzelhetetlen. Mindez alapigénkre is vonatkozik. Az a próféta, aki ezt kimondta nem is érte meg a beteljesedést, és annak nagyságát sem látta meg úgy, ahogy azt mi most látjuk. Most ezen a Karácsonyon próbáljuk meglátni ennek az igének a beteljesedését mégpedig három vonatkozásban.
1.Mikor és mindenekelőtt hol teljesedett be ez a prófécia? Alapigénkben három területről van szó: Zebulon És Naftali földjéről, vagyis Galileáról, azután a tenger útjáról, végül a Jordán túlsó partjáról, ezek mind megvetett, lenézett vidékek voltak. Miért? Azért, mert ahogy a próféta fogalmaz, ezeket a területeket megalázta az Úr. Mikor történt ez? Mikor történt a megalázás, a dicsőség elvesztése? Akkor , amikor II.Tiglát-Pilészer asszíriai uralkodó Krisztus előtt 734-732 között az ígéret földjének ezen területeit elfoglalta és az asszír birodalomhoz csatolta. Ez persze nem véletlen volt, hanem Isten ítélete, büntetés a hitetlenség miatt.
Az alapigénket megelőző fejezetekben világosan meg van írva, hogy miért következett ez el. Júda szomszédai, Szíria és Samária egy Asszíria-ellenes szövetséget akartak létrehozni és ebbe Júdát is be akarták vonni. Júda királya, Akház azonban nagyon helyesen nem akart belépni ebbe a szövetségbe, mert Isten népének nem a földi birodalmakkal, hanem az Istennel kötött szövetségbe kell vetnie a bizodalmát. Sajnálatos módon Akház vonakodásában több volt a politikai számítás, mint a hit, mert amikor arra került a sor, hogy Szíria és Izrael, az északi ország uralkodói Récin És Pekáh kényszeríteni próbálják Akházt a csatlakozásra és el is indulnak Jeruzsálem megostromlására, akkor a király hite megrendült. Hiába ment hozzá Ésaiás próféta az üzenettel, hogy Isten hatalmához képest ez a két hatalom csak füstölgő üszögdarab, hiába buzdította a királyt, hogy higgyen Istenben, mert ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok, a király szorongatott helyzetében egy politikai sakkhúzással akart menekülni és követeket küldött Asszíria királyához, hogy annak segítségét kérje.
Akház tehát nem Istenben, hanem egy földi hatalmasságban bízott és attól várta a szabadítást. Erre következett az Isten ítélete és nemsokára meg is érkezett Jeruzsálembe a lesújtó hír: a pogány uralkodó az ígéret földjének e három tartományát megszállta és birodalmához csatolta. Ez egy kimondhatatlan szomorúság volt, amelyhez hasonló szomorúságot a mi népünk is átélt száz évvel ezelőtt. Ezt a rettenetes helyzetet az ige úgy szemlélteti, hogy sötétség borult ezen országrészekre, és a reménységnek egy halvány sugara sem fénylett.
Ebben a mélységes sötétségben hirdeti a próféta, hogy a nép, amely sötétségben jár lát nagy világosságot és akik lakoznak a halál árnyékának völgyében, fény ragyog fel felettük, mert egy gyermek születik nékünk, egy fiú adatik nékünk. A próféta, aki a jelenben testi szemével az asszír király hatalmát és a pogányság sötétségét látja, nem azzal vigasztal, hogy jön valaki, aki hatalmasabb II Tiglát_Pilészernél, hanem egy kisgyermek születését hirdeti.
Mikor teljesedett be ez a prófécia? Nem a próféta életében, vagy gyermekei és unokái életében. Az Isten órája nem úgy jár, mint a mi óránk. Ezt a próféciát 73O éven át hallgatta, olvasta Isten gyülekezete, amíg végre eljött a beteljesedés. Hogy mi volt ez a beteljesedés, azt mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy Jézus megszületett Betlehemben.
Most hadd szóljak ennek a beteljesedésnek egy olyan vonatkozásáról, amiről gyakran el szoktunk feledkezni. Arról, hogy Isten a Szabadító születését és benne a világosságnak az eljövetelét először és elsősorban a három legmegalázottabb, legmegvetettebb tartománynak ígérte. Ezt Jézus kortársai is elfelejtették. Amikor Jézus elkezdte munkásságát épp ezen vidéken, amikor szeretetével épp e három vidéket ölelte át elsőször, akkor megbotránkoztak benne. De Jézus nem szégyellte, hogy őt Názáretinek, Galileainak nevezték. Amikor Jézusra az ünnepen először figyeltek fel és kérdezték: bizonnyal ez a próféta, aki eljövendő volt, akkor azonnal jött rá a válasz: csak nem Galileából jön el a Krisztus?
Jézus azonban nem szégyellte ezen vidékeket, s amikor áldott munkáját, szolgálatát épp ezen a vidéken kezdte el, akkor e prófécia ragyogott lelki szemei előtt. Jézus azért lakozott Kapernaumban, hogy beteljesedjen ez a prófécia. Jézus kimondottan ezen- ahogy mi mondani szoktuk „Isten háta mögötti” vidéken – kezdte el szolgálatát. Ezt még hozzátartozói, testvérei sem értették, hogy miért temeti el ide magát, ők maguk bíztatták, hogy menjen Jeruzsálembe, hogy ott mutassa meg magát a világnak, ott legyen híres ember. Ő majd fel fog menni, de csak majd ha eljön szenvedésének, halálának az ideje, hogy ebben is a prófécia teljesedjen be. De rögtön feltámadása után meghagyja tanítványainak, hogy menjenek vissza Galileába, mert ott akar velük találkozni, annyira komolyan vette ezt a próféciát.
2.Az igének ezen első beteljesedése mögöttünk van, de van ennek az igének egy második beteljesedése is és az még előttünk van. Azt, hogy Isten Jézus Krisztus születésében visszaállította az ő dicsőségét hisszük, de nem látjuk. Sokkal inkább szégyent és gyalázatot látunk magunk körül ebben a világban. Azt, hogy az ő hatalma nagyobb, mint a politikusok és fegyverek hatalma hisszük, de ezt sem látjuk, hanem sokkal inkább úgy tűnik, hogy ezek uralják ezt a világot. De mi tudjuk, hogy lesz egy nagy nap, az ő visszajövetelének napja, amikor meglátjuk majd teljes ragyogásában az Isten dicsőségét. Tudjuk, hogy lesz egy olyan nap, amikor a halál is eltöröltetik, amikor az Isten letöröl minden könnyet a szemünkről, amikor sem halál, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. Hogy egyszer a Jézus nevére minden térd meg fog hajolni. Mi rendületlenül hisszük ezt, akkor is ha nem látjuk, sőt még akkor is, ha ennek épp az ellenkezőjét látjuk. Mert ha Isten ezt megígérte, akkor ez is be fog teljesedni.
3.De van ennek az igének egy harmadik és számunkra legfontosabb beteljesedése, és ez az, hogy ennek az ígéretnek a győzelmében, dicsőségében mi már most, a földi életünkben részesülünk. Az a fény, ami ott Betlehem mezején felragyogott, ami életünkben is felragyog most. Ez a fény pedig akkor ragyog fel, amikor Jézust befogadjuk, behívjuk az életünkbe, vagy ahogy ilyenkor mondani szoktuk, ő megszületik a szívünkben. Mert úgy van, ahogy a nagy egyházatya mondta: hiába született volna meg ezerszer is Jézus Betlehemben, ha nem születik meg egyszer a mi szívünkben. De Ha Jézus a mi szívünkben megszületik, akkor a mi sötétségünkben is felragyog egy fény és öröm tölti el a szívünket.
Ez pedig nagyon is konkrét, kézzelfogható dolgokat jelent a mi számunkra. Először és mindenekelőtt ez egy hatalomváltást, egy uralomváltást jelent ez az életünkben, már nem a bűn és a hitetlenség uralja életünket, hanem Krisztus. Ez meg fog látszani szavainkban, viselkedésünkben, magatartásunkban, mindenféle cselekedetünkben és viszonyulásainkban. Ez valóság lesz nem csak akkor, amikor erősek, egészségesek és boldogok leszünk, hanem akkor is, amikor megöregszünk, megbetegszünk, amikor talán gyógyíthatatlan betegség következtében meg lesznek számlálva napjaink.
Valóság lesz abban, hogy meg tudunk szabadulni káros szenvedélyeinktől, megkötözöttségeinktől, bálványaink imádásától. Valóság lesz abban , hogy nehéz keresztünket tudjuk örömmel és kitartással hordozni, hogy nem zúgolódunk és nem sajnáltatjuk magunkat. Valóság lesz abban, hogy sokféle gonddal, feszültséggel terhelt, hajszolt vagy agyonhajszolt életünkben csend és békesség lesz. Valóság lesz abban, hogy ha kell meg tudunk bocsátani, bocsánatot tudunk kérni, meg tudjuk vallani, meg tudjuk bánni bűneinket és tudunk újat kezdeni. Lehet, hogy körülöttünk semmi sem változik meg, maradnak a nehézségek és próbák, de bennünk minden megváltozik. Megváltozik mindenekelőtt az Istenhez való viszonyulásunk, ha eddig nem volt időnk Istenre, most már fogunk tudni időt szakítani a vele való közösségre, az elcsendesedésre, a gyülekezetre, az istentiszteletek, gyülekezeti alkalmak látogatására. És a sort folyatathatnám.
Összefoglalva tehát, három dolgot tegyünk a mai istentiszteleten, a mai ünnepen. Tekintsünk vissza hálás szívvel az első beteljesedésre, ami 2O19 évvel ezelőtt ott Betlehemben beteljesedett. De nézzünk boldogan előre a végső beteljesedésre, ami az ő dicsőséges visszajövetelekor fog beteljesedni. És végül buzgón kérjük azt mennyei Atyánktól, hogy ez a beteljesedés, a Jézus születése ne legyen hiábavaló a mi életünkben, hanem tudja elvégezni bennünk üdvözítő, szabadító, megváltó, újjáteremtő munkáját. Hogy legyen már most, már itt valóság és beteljesedés Krisztus születése.
Ezen gondolatokkal kívánok lelkésztársam, a gyülekezet presbitériuma, magam s családom nevében mindnyájatoknak egy Áldott,Beteljesedett Karácsonyi Ünnepet.
Lőrincz István lelkipásztor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése