Tanulságos igék Jeremiásról 1

Tanulságos igék Jeremiásról 1

Text:” Mit látsz Jeremiás? Azt feleltem: mandulavesszőt látok. Erre azt mondta az Úr:gondom van igémre, hogy beteljesítsem azt.” (Jer.1,11-12)

   Ha Isten seg1t az elkövetkező évben Jeremiás könyvével fogunk foglalkozni. Tudjuk azt, hogy Jeremiás papi családból származott, Kr.e. 626-ban kapta elhívását, és szolgálata kb. 58O-ig tartott. Azt is tudjuk, hogy ez egy rendkívül nehéz, hányatott idő volt Júda országának az életében.

    E próféta élete egészen másképp zajlott lee, mint ahogy ú azt előre elképzelte. Ez velünk is így van többé-kevéssé. Sokszor a mi életünkben is jöhetnek váratlan fordulatok.. Néha nehéz feladatok várnak ránk s feltesszük a kérdést: hogy tudok én mindezeknek eleget tenni? Pedig mindent el kell követni, hogy az elvárásoknak megfelelhessünk. Sokszor azt is mondogatjuk: ha így vagy úgy lett volna, ha másképp alakulnak a dolgok. De nagyon jól tudjuk, hogy ezek a megfontolások semmit sem segítenek rajtunk.

   Jeremiás tehát papi családból származott, ma azt mondanánk: papfiú. Úgy gondolnánk, hogy számára egyértelmű lett volna az, hogy ő is ezt a hivatást válassza. De az Úr azt mondta neki: nem pap leeszel, hanem próféta, méghozzá népek prófétája. Egy nehéz időre esett a prófétai szolgálata, amikor a népek között sok forrongás, feszültség volt. Jeremiás nem csak a saját népének, hanem a körülötte lakó nemzeteknek is kellett hirdesse Isten igéjét. Mert az Úr az egész föld Királya. Egy óriási feladat tornyosul a próféta előtt, nem   erre teljességgel alkalmatlannak érzi magát ennek elvégzésére. Megpróbál minden kibúvót, kifogást felhozni, hogy megszabadulhasson e nehéz küldetéstől. Fiatal vagyok, nincs még tapasztalatom, természettől fogva félénk ember vagyok. Ezt mindenki átéli, akit az Úr valamilyen feladatra elhív. Talán azt gondolnánk mai gondolkozásunkkal, hogy Jeremiás beiratkozik egy képzésre, kurzusra, hogy jobban elsajátítsa a prófétaság mesterségét, hogy megtanulja miként kell a félelmeit legyőzze. De ő ezt nem kell tegye, mert ha az Úr elhív valakit egy feladatra, akkor ő azt alkalmassá is teszi annak elvégzésére.  dolog tulajdonképpen nagyon egyszerű. Neki csak figyelni kell az Úrra, és tovább kell adnia, amit az Úr szájából hallott.

   Az Úr megerősíti őt elhivatásában  Mert egyáltalán nem könnyű az a feladat, amire az Úr Jeremiást elhívja. Írts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! Ezek közül négy negatív dolog és csak kettő pozitív. Először irtani, rombolni, hogy utána az így megtisztított helyen lehessen plántálni és építeni. Ez ma sincs másképp. Az ige egy kétélű kard, először minden emberit le kell romboljon bennünk, hogy utána felépülhessen bennünk az, ami az Úrtól van, ami az ő munkája bennünk.

   Hogyan történik ez? Ezt is megtanulhatjuk Jeremiástól. Miközben a próféta a küldetésén gondolkodik, az Úr egyszer csak azt kérdi tőle: mit látsz Jeremiás? Biztos valami egészen különöset, mert ha valaki különös küldetést kap, akkor az Úr annak valami rendkívülit  mutat. Jeremiás egy mandulavesszőt lát. Ez egy kicsi és mindennapi dolog, mert az Úr minket egészen egyszerű dolgok által tanítani. Nem ritka volt az, hogy az Úr az állatok viselkedése által tanította, nevelte népét.

    Nos, Jeremiás egy mandulavesszőt lát, először nem tudja, hogy mit akar jelenteni, de az Úr megmagyarázza. Mert ezzel a látással az Úr bátorítani, erősíteni akarja prófétáját az ő küldetésében.Azt mondja neki, hogy ő őrködik az ige felett, hogy beteljesítse azt Első hallásra ezt nem igen értjük, hisz mi köze van a mandulavesszőnek ahhoz, hogy az Úr őrködik az ő igéje felett?A héber nyelvben itt egy szójátékot találunk. A „mandulavessző” és a „gondoskodni, őrködni ugyanazon mássalhangzókból áll. Kálvin így is fordítja: vigyázó, őrködő vessző. Tudjuk azt is, hogy a mandula az egyik legkorábban virágzó növény. Mikor a többi fa még téli álmát alussza, a mandulavessző már kezd bomlani.. Olyan Izraelben, mint nálunk a som, jelzi, hogy a tél elmúlt és itt van a tavasz. Az Úr ezzel azt akarja mondani: ahogy a mandula már korán felébred, úgy ébredek én is korán, hogy vigyázzak az én igémre, ígéreteimre, hogy beteljesítsem azokat.       

        Ez egy hatalmas bátorítás volt Jeremiás számára, aki egy nagyon nehéz feladatot kapott, olyan feladatot, ami felülmúlta az erejét. De az Úr bátorítja, hogy neki tulajdonképpen semmit se kell tennie, mert mindent az Úr fog elvégezni. Az ő feladata csak annyi, hogy a hallott igét hűségesen tovább adja azoknak, akikhez az Úr küldte. De a beteljesítés már neem az ő műve.

   Ez egy hatalmas bátorítás a mi számunkra is, akik egy egészen más időben, egészen más körülmények között élünk Hisz mi is elcsüggedhetünk: vajon be fogja Isten teljesíteni az ő ígééreteit? Miért olyan kevés az eredménye a lelki munkának? Miért nem térnek meg az emberek, miért hagyják el ma olyan sokan az egyházat, a hitet, Istent? Amikor ezek a kérdések gyötörnek, az Úr azt mondja: ne félj, ezeket a nehéz kérdéseket merd rám bízni. Mert a lelki életben is vannak „téli” időszakok, amikor hidegség, mozdulatlanság van. Az Úr ilyenkor azt mondja: nézz a mandulavesszőre. Amikor a természet alszik, a mandulafa már virágzik.. Így vigyázok én is a te életedre, hogy abban Isten ígéretei mind beteljesedjenek.

   De honnan tudhatom én ezt? Nyilván, mi nem maradhatunk Jeremiásnál, hanem túl keell lássunk a mi legfőbb Prófétánkra, akiben Isten minden ígérete igenné és ámenné lett. Jézus Krisztus az egyetlen garanciája, biztosítéka annak, hogy Isten ígéretei a mi életünkben is be fognak teljesedni.

    Az Úr be fogja tölteni azokat az ígéreteket, amiket nekünk adott. Ő vigyáz reánk, hogy Isten dicsőséges terve, a megváltás teljességgel megvalósuljon a mi életünkben. Higgyük azt, hogy ő vigyáz ránk a mi földi életünk egész idejében, de ő fog őrködni poraink felett is, hogy amikor a halál tele elmúlik, a feltámadás tavasza kisarjadjon sírunkból és mi beléphessünk Isten dicső országába. Ne csüggedjünk hát, hanem bízzunk ígéretében.