A bizonyosságról

Mit tanít a Szentírás : a bizonyosságról

Az, hogy az ember biztosnak érzi magát valmiben, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban úgy is van az életében. Sokszor halljuk azt, hogy hitetlen emberek is nyugodtan mentek szembe a halállal. Tudatában kell lennünk annak, hogy van egy hamis bizonyosság is ebben az életben. A Szentírás is tud erről, ezért Isten igéje mindig rákérdez a bizonyosságunk alapjára. Mert lehet , hogy valaki makkegészségesnek érzi magát, de halálos betegséget hordoz a testében.

            Az ördög nagy mestere annak, hogy valakinek hamis biztonságot adjon, hogy valaki egy egész életen át becsapja magát. De jaj annak az embernek, aki az ördög kezéből fogadja el a bizonyosságot, mert nagyon hamar ki fog derülni, hogy a bizonyosságának alapja csak homokra épült és nem lesz maradandó. A Szentírásban nagyon sokat hallunk a hamis prófétákról, akik szintén hamis biztonságot adtak a népnek és mindig olcsó megoldásokat kínáltak a nép számára. Ők fennen hirdették, hogy békesség, békesség és nem volt békesség.

Sokkal üdvösebb, ha az ember nyugtalan, mintha hamis biztonságban ringatja magát. Hány olyan ember van, aki úgy gondolja, hogy az hogy meg van keresztelve, hogy konfirmált, még fenntartói járulékot is fizet, bőven elegendő az üdvössége számára. Ha a mi bizonyosságunk nem a Krisztus elvégzett váltságművén nyugszik, akkor az egy hamis biztonság.

Feltevődik az a kérdés, hogy egy keresztyén ember tudatában lehet-e értékének, tudhatja és mondhatja-e magáról, hogy ő egy értékes ember? Másszóval lehet-e egy keresztyén ember magabiztos? Lehet, de a kérdés az, hogy hogyan legyen az. Mert lehet egy ember nagyon gőgös , de alázatos módon is magabiztos. Lehet Pál apostolt is azzal vádolni, hogy oda van elhivatásával, elvégzett munkájával, hisz azt állítja magáról, hogy ő többet munkálkodott, mint a többi apostol együttvéve. De mindezt nem azért mondja, hogy magát mások fölé emelje, hogy önmagát dicsőitse. Maga is csodálkozik azon, hogy Isten őt ilyen nagy áldásokra méltatta, érzi méltatlanságát is, hisz ő üldözte az Isten anyaszentegyházát. Tudatában van annak, amit elvégzett, de ugyanakor azt is tudja, hogy ő a legkisebb az apostolok között. Azt, amit elvégezhetett mind Isten kegyelme által tette. Pál apostolban nincs álszerénység, de nem is gőgös, mintha mindezt magának tulajdoníthatná.

Ne legyünk álszerények sem, de ne legyünk gőgösek se. Józanul ítéljük meg magunkat Isten kegyelmének a fényében.

Az ember végső soron olyan értékeket keres, amiknek maradandó voltuk van. De nagyon hamar meglátja az ember, hogy a legtöbb dolognak, amiben boldogságát keresi, nincs maradandó értéke. A legtöbb ember abban látja életének értékét, hogy mit birtokol, holott az ember sokkal több annál, amije van. Mások a családban és  a család boldogságában látják a maradandó értéket. Mihelyst azonban a család élete összeomlik,oda lesz az élet értéke is. A Szentírás azt tanítja, hogy mindaz, ami ebben a világban van bűnnel fertőzött, ezért minket ez a világ sohasem tehet igazán boldoggá. János kijózanít minket, amikor azt mondja, hogy a világ elmúlik és annak kívánsága is. De ha így van, akkor mi az, ami megmarad, mi az aminek maradandó értéke van? János erre is választ ad : aki az Isten akaratát cselekszi. Ez nem azt jelenti, hogy mindent meg kell vetnünk, ami a világban van, a kúlturát és műveltséget, de azt igen, hogy Isten akaratának cselekvése  legfontosabb helyre kerüljön az életünkben. Krisztusért készek kell lennünk minden mást kárnak és szemétnek ítélni. A mi egyetlen bizonyosságunk Krisztus kell legyen. Nem az a fontos tehát, hogy mink van, hanm sokkal inkább az, hogy kik vagyunk. Végül is a legfontosabb az életben Istennek a Krisztusban megjelent szeretete. Aki ebben él, annak külsőleg lehet egy nagyon gyötrelmes, keserves élete, mégis abban az örök élet erői bontakoznak ki. Ez az az érték, amitől senki és semmi nem tud minket elszakítani, még a halál sem. Az Isten szeretetének bizonyossága az a maradandó érték, ami akkor sem inoghat meg, amikor minden más megrendül. A mi nyomorúságunk az, hogy mi emberi dolgokban akarunk bizonyosak lenni : egészségünkben munkánkban, jövendőnkben, gyermekeinkben. Ezek mind Istennek szép ajándékai, de nagyon kell vigyáznunk arra, hogy az ajándékok ne kerüljenek az Ajándékozó helyére. Az Isten Krisztusban megjelent szeretetét semmi mással nem lehet helyettesíteni. Nagyon veszedelmes dolog az, ha Isten kegyelmén kivül még valami másban is reménykedünk. Sokszor Isten kiveszi életünkből, azt ami vagy aki az Ő helyére tolakodott, hogy bizonyosságunkat egyedül csak Nála keressük.

A bizonyosságnak egyik fontos alkatrésze az, hogy az ember otthon érzi magát. Ezért vágyik minden ember arra, hogy legyen egy kis háza, amit a magáénak tud, ahol otthon érezheti magát. Ha így van ez testi viszonylatban, sokkal inkább így van ez a mi lelki életünk vonatkozásában is. A mi ősi zsoltárunk arról beszél, hogy Isten a mi hajlékunk. Ha Isten a mi hajlékunk, akkor biztonságban érezhetjük magunkat. Dávid életének is voltak olyan időszakai, amikor nem volt egy stabil lakóhelye, hanem földönfutóként bújdosott Saul elől. Egyik barlangból menekült a másikba, sohasem érezhette magát biztonságban, mert szüntelen attól kellett tartania, hogy Saul megtudja tartózkodási helyét és üldözésére indul. De ő ekkor is tudja, hogy Isten az, aki neki biztonságos lakozást tud adni. Minden külső nyugtalanság és bizonytalanság ellenére bizonyossága volt és nyugodtan hajtotta álomra fejét.

Amíg egy embernek lelki értelemben még nem Isten a hajléka és menedéke, addig lelkileg hajláktalan lesz, nem érezheti otthon magát, félelemben és rettegésben él, hiába van saját háza, ami esetleg modern riasztó berendezéssel van felszerelve. Mekkora kegyelem a mi számunkra, hogy Isten Krisztusban örökkévaló hajlékunkká lett, hogy Ő helyet készít az Atyának házában is. Milyen jó tudni, hogy ami örök és biztonságos lakásunk nem a temetőben van, hanem Isten országában, ahova Krisztus érdeméért egyszer mi is bemehetünk.

A mi bizonyosságunk egyik másik áldott forrása az Isten szava. Boldog ember az, aki ebben megtalálta életének biztos alapját. Isten szava tele van ígéretekkel, melyek mind a mi életünkre és üdvösségünkre vonatkoznak. Isten szava bár évezredekkel ezelőtt iródott mégis személyesen hozzám szól a mában. Isten igéje elmondja nekünk, hogy ki Ő a mi számunkra és mi mindennel akar minket megajándékozni. Bár mi Isten szemében nyomorúlt bűnösök vagyunk, Ő végtelen kegyelméből teljes gazdagságával akar minket megajándékozni. Amit Isten szava mond, arra bizton építhetünk. Ég és a föld elmúlnak, de Isten szava megmarad örökre.

Életünk legvégső bizonyossága a Krisztus visszajövetele. Ekkor lesz nyilvánvalóvá teljesen és tökéletesen, hogy milyen jó az, hogy egész életünkben rábíztuk magunkat. Minden földi dolog előbb vagy utóbb összeomlik, de ha az Ő országát megnyertük, akkor mindent megnyertünk. Ennek már most örvendezhetünk. Az örökkévalóság fénye már ezt a múlandó életünket beragyoghatja.

A jövőben sok minden bizonytalan lehet, rettenetes dolgok is jöhetnek, de egy biztos : Krisztus visszajön és vele az új ég és új föld, amiben igazságosság lakozik.

Olvasandó igék :  Zsolt.4,9, 18,31,  9O,2,  Jer.6,14, Róm.8, 38-39,

 1Kor.15,9-1O, Zsid.12,28-29, 2Pét.3,13,  1Ján.2,17,  Jel.21,26

                                                                                                Lőrincz István