Igaz hit a
gyülekezetben
Pál missziói útja során
megérkezik Efézusba. Ott is hirdeti Isten igéjét, hirdeti az evangéliumot,
hirdeti azt, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta,
hogy ha valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.És ez nem
marad eredmény nélkül. Sok ember szívében, akik az igét halljak hit támad és
így itt is létrejön egy gyülekezet, a hívők közössége. Az, hogy emberek hitre
jutnak, az mindig egy csoda, nem magától érthetődő. Pál munkáját, igehirdetését
se kísérte mindig az, hogy emberek hitre jutottak. Gondoljunk csak az athéni
fiaskóra. Pedig Pál bevetett apait-anyait, bevetette találékonyságát, elbűvölő
filozófiai tudását, hogy az athéniak is hitre juthassanak. De alig volt néhány
ember, aki Pálhoz, a hithez csatlakozott, Athénban nem is alakult akkor
tudomásunk szerint gyülekezet, ezért az Újszövetségben nem olvassuk az
Athéniekhez írott levelet, mivel nem született hit, nem született gyülekezet
sem és nem született levél sem. Athénban akkor nem volt sok népe Istennek. De
volt Korinthusban, Efézusban és sok más helyen. Ha vannak hívő emberek, ha van
gyülekezet, ezt mindig csodának kell tartanunk.
Ezért a hitre mindig rá
kell csodálkoznunk. Emberi értelemmel nem tudjuk tökéletesen megragadni. Meghaladja
értelmünket és tapasztalatunkat. A hit nem belőlünk való és nem abból a
világból való, amiben élünk. A hit egy magasabb dimenzió. De ugyanakkor a
miénk, bennünk munkálkodik és meghatározza egész életünket, annak minden
megnyilvánulását. A hit nem e világból való és mégis teljességgel meghatározza
ezt a világot, már el se lehet képzelni hit nélkül. A hitet a Zsidókhoz írt
levél a remélt dolgok felőli bizonyosságnak és a nem látott dolgok felőli
meggyőződésnek nevezi. A hit egy biztos talajt jelent a lábunk alatt, de mégsem
mi tartjuk azt a kezünkben, hanem a hit tart kezében minket. A hitnek megvan a
maga útja, megvannak a maga törvényszerűségei, de azokat mégsem lehet pontosan
lemérni, meghatározni.
A hit tehát egy csodálatos
dolog, egy csoda a mi számunkra. A hitnek óriási értéke van, amit nem lehet
földi kategóriákban, aranyban vagy ezüstben kifejezni. Azért olyan értékes,
mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Istent nem lehet másképp csak
hittel megragadni, hit nélkül nem lehet vele kapcsolatba kerülni. Isten ezért a
hitet nagyra értékeli. Istenhez nem lehet másképp eljutni, csakis hit által.
Fontos azt is látni, hogy
a hit nem egy elméleti dolog, nem egy filozófiai, értelmi cselekvés, hogy
elfogadom azt, hogy Isten létezik, mert a hit jó esetben mindig egy
kapcsolatot, egy kapcsolódást, egy közösséget jelent. A hit a mi létünk
lényegét, középpontját érinti. A hitet nem lehet nyilván elszakítani az
értelemtől, hisz a hit biztos ismeret is, ahogy azt a Káténk szépen
megfogalmazza. De a hitet nem lehet elválasztani a mi érzelmi életünktől sem,
mivel tőlünk döntést, elhatározást és szeretetetet követel. De a hitet nem
lehet az akarattól se elválasztani, hisz akaratunkat is teljes mértékben
befolyásolja és meghatározza. A hívő ember már azt akarja, amit Isten is akar.
De a legfontosabb az, hogy
a hit a legszorosabban kötődik a mi konkrét életünkhöz és életfolytatásunkhoz.A
hívő ember életét az Isten színe előtt és az ő tetszésére éli, és azt akarja,
hogy a hit az életének minden területén megmutatkozzon. Nem csak egy belső
történés az, hanem egy olyan valami, ami életünk külső megnyilvánulásait is
teljességgel meghatározza. Hinni azt jelenti, hogy Istent bevonjuk,
bekapcsoljuk az életünk minden területére. A hivő ember életében minden
hit-kérdés. Hit-kérdés az, hogy mit olvas, mit néz meg a tévében és az
interneten, hogy kik lesznek a barátai, hogy miként viszonyul a másik nemhez,
hogy milyen lesz a házassága, hogy hány gyermeket vállal, hogy mire költi a
pénzét, hogy mi a szórakozása, hogyan tölti a szabadidejét, hogyan tölti a
vasárnapját és sorolhatnám tovább.
A hit mozgásba hoz, a hit
kimozdít lustaságunkból, kényelmünkből. A hit megváltoztat és átváltoztat. A
hit tulajdonképpen egy irányváltoztatást jelent. A hit nélküli ember maga felé,
a bűn felé és a világ felé irányul, de abban a pillanatban, amikor valaki hitre
jut, élete már Istenre irányul. A hit az, amit a tékozló fiú életében is
látunk, hogy hit nélkül az atyjától ment az idegen föld felé, a tékozlás, a
dorbézoló élet, a romlott barátok, a disznók vályuja felé, de abban a
pillanatban, amikor hit támadt a szívében, elhatározta, hogy visszamegy az
atyjához. A hit tehát a megtéréssel kezdődik. Nincs hit megtérés nélkül és
megtérés sincs hit nélkül.
A hit először is egy
meghajlás a szent Isten előtt. A hit meghajlás az ige előtt és annak
elismerése, hogy az Isten szava. Az ige hármas küldetést végez el az
életünkben. Először is megítél bennünket bűnös voltunkban és felszólít a
megtérésre. Másodszor elénk tárja az evangéliumot, azt hogy Isten Krisztus
áldozatáért minket igazakká nyílvánít, más szóval megigazít. Harmadsorban pedig
megmutatja az új életünk vonásait,
megnyilatkozásait, amiben nekünk járnunk kell és lehet.
Ha a hit az Isten munkája,
akkor a hitetlenség egyértelműen a Sátán munkája. Aki hitetlen, az a Sátánnak
engedelmeskedik, aki Isten esküdt ellensége. Bár a hit Isten ajándéka, a
Szentírás felelőssé tesz minket abban, hogy hiszünk-e vagy sem. Senki se mentheti magát azzal, hogy Isten nem
adott neki hitet, ezért ő maga a felelős.
Azt is világosan kell
látnunk, s ez az efézusi gyülekezetben is világossá válik, hogy ahol emberek
hitre jutnak, ahol Isten elkezdi végezni a maga áldott munkáját, ott az ördög
sem alszik. Egyszer csak Efézusba érkezik egy különös társaság, egy Skéva nevű
főpap hét fiáról van szó, akik ördögűzéssel foglalkoznak. Ők is látják, hogy
milyen hatalmas dolgok történnek Pál keze által. Ezért ők is azzal
próbálkoznak, hogy Jézus nevében űzzék ki az ördögöket, de a baj az, hogy ők
nem ismerik Jézust személyes megváltójukként, ők csak a nevét akarják
használni.
Pál a Korinthusbeliekhez
írott első levelében, a feltámadástól szóló monumentális fejezetben ír arról,
hogy Efézusban fenevadak ellen harcolt. Ez azt jelenti, hogy az evangélium
hirdetésekor komoly ellenállásba ütközött. Az emberek az evangéliummal szemben
sokszor vadállatként tudnak viselkedni, a Krisztussal és az evangéliummal
szembeni ellenállás hihetetlen méreteket és formákat ölt.
Efézusban sajnos sok
tévtanítás is felütötte a fejét, olyan dolgokat hirdettek, amik összezavarták a
gyülekezet hitét. Pál meséket említ, az eredeti szövegben a „mítosz” szó
szerepel, ami azt jelentette, hogy az evangélium szép ugyan, de azok az
események, amikről beszámol, nem mind történtek meg a valóságban. Mennyire
ismétlődik a történelem, hát nem ugyanezeket hirdeti az ú.n. Biblia-kritika és
liberális teológia?
Pál két nevet is említ,
akik Efézusban tévtanításokat hirdettek: Filétosz és Hümenaiosz.. Őket
szentségtörő és üres fecsegőknek nevezi. Az utóbbit Pál át is adta a Sátánnak.
Tévtanításuk lényege az volt, hogy a feltámadás már megtörtént, ezért arra már
nem kell várni. A tévtanítás valószínűleg Pál keresztségről szóló tanításának
félreértése és félremagyarázása volt. Ez nyílván már egyfajta feltámadás, az
ó-ember megöldöklése és az új-ember megelevenítése, de ez az ember belső
emberében történik. De lesz a testünknek is feltámadása, amikor egy lelki
testet kapunk, ami Krisztus dicsőséges testéhez lesz hasonló, amit a mennyben
fogunk hordani, amellyel a mennyben fogunk élni. Ebben a tévtanban az a
veszélyes, hogy tulajdonképpen tagadja az örök életet, az üdvösséget.
Az efézusi gyülekezetben
egy másik tévtanítás is felütötte a fejét, az ú.n. nikolaiták tévtanítása.
Teljes pontossággal nem ismerjük sem eredetüket, sem tanításukat, de annyit
tudunk, hogy egy gnosztikus szekta volt ez, akik szinkretista tanokat
hirdettek, vagyis azt tanították, hogy minden vallás jó, a különböző vallások
elemeit át lehet venni a keresztyén gyülekezetbe, azt is hirdették, hogy a
keresztyének nyugodtan részt vehetnek a bálványáldozati szertartásokon, amikről
tudjuk, hogy részegségbe és erkölcsi kicsapongásba torkolltak. Az etikájuk, a
jelszavuk az volt: minden szabad nekem.
Pál felszólítja az efézusi
gyülekezetet s ezáltal minket is, hogy merjünk bátran szembeszálni a
tévtanításokkal, maradjunk meg az evangélium tiszta tanítása mellett, aminek
középpontjában Krisztus áldozata, a megváltás áll, amiben ha hiszünk, életünk
is Isten akarata szerinti és dicsőségét szolgáló lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése