Tanulságos igék Jeremiásról 6

Tanulságos igék Jeremiásról 6

Text.”Rávettél Uram engem, és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél. Nevetségessé lettem, naphosszat mindenki engem csúfol. Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében.”(Jer.2O. 7.9)

            Egy nagyon nehéz helyzetet mutat be ez az ige: a próféta börtönben van. De a szavak se felemelőek, amik ebben a helyzetben elhagyják ajkát. Nem magasztaló éneket énekel, mint Pál és Silás a filippibeli börtönben. A próféta mindenki felé meg van keseredve, mindenkivel perel: népével, Istennel és önmagával. Az is egy csoda, hogy íródeákja Báruk, le merte írni ezeket a szavakat. Jeremiás a panaszban, a lázadásban nagyon messzire megy, itt betekinthetünk szívének mélységeibe. A próféta itt nagyon őszinte. Nem mutatja magát szebbnek, mint aki a valóságban s nem véletlen, hopgy ez az ige bekerült a Szentírásba. Mert azt kell meglátnunk, hogy Istennek még a legnagyobb emberei is csak hús és vér emberek, telve gyarlósággal, gyengeséggel.

            Próbáljuk egy kicsit beleélni magunkat abba, ami ott Jeremiás lelkében végbemegy. Teljesen nem fog sikerülni, hisz ez sohasem lehetséges. Mindenki meg kell harcolja a maga harcát, de ez nagy bátorítás lehet a mi számunkra akkor, amikor nehéz helyzetben vagyunk. Mert az Úr megemlékezik arról, hogy mi por vagyunk.

            Jeremiás helyzete drámai fordulatot vesz. Az Úr igéje miatt börtönbe jut. Sőt, ami ennél még több, hogy egy összeesküvést is szőnek ellene. Eddig is sokszor veszélyben forgott az élete, de most még sokkal inkább így van ez. Tettlegességig fajul a dolog. Jeremiás kapott egy képletes tanítást. Egy cserépkorsót kellett kérnie a fazakastól, utána kapuban el kellett mondania egy ítéletes beszédet a fogságra vitel szörnyű képeiről, hogy megeszik gyermekeik, szeretteik húsát. Utána a korsót össze kellett törnie és azt kellett mondania: így töröm össze e népet és a várost, mint ezt a cserépedényt.

            A nép vénei és vezetői nagyon is jól értették e képes beszédet. Így fog nemsokára Jeremiás és az egész nép összetöretni, mivel nem hallgattak az Úr szavára. De ezzel betelt a pohár Jeremiás számára is. Passúr, aki pap és a templom felügyelője is volt, nem hallgathatta tovább ezt a beszédet. Ennyi rosszat mondani, ezt már nem tudta elhordozni. A prófétának így egy napot a börtönben kellett töltenie, de másnap már szabadon engedték.

            Az első dolog, hogy ne csodálkozzunk azon, hogy Jeremiás a börtönbe jut. Jézus is megmondta azt, hogy az ő gyermekeit is üldözni fogják. E világon nyomorúságotok lesz, mondta Jézus tanítványainak. Engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.

            A szomorú dolog az, hogy ez az üldözés sokszor nem az istentelen világ, hanem a vallási vezetők részéről jött. Passúr egy tekintélyes pap Jeruzsálemben, ő azt az embert jelképezi, aki megelégszik az üres formaságokkal és azt hiszi, hogy Isten is megelégszik ezzel. De nem így volt Jézussal is? Őt is a főpapok és írástudók juttatták halálra. És még hányan jutottak így halálra azóta is. A keresztyéneket oroszlánok elé vetették, börtönbe zárták, a reformáció idején égtek a máglyák, és ez mind azért van, mert az evangélium nem tetszik az embereknek. Jeremiás nem az első és utolsó az üldözöttek sorában, akiknek az evangéliumért, az igazságért szenvedni, vagy épp meghalni kell.

            Most vegyük szemügyre Jeremiást a börtöncellában. Elvonul előtte egész élete. Ő papfiú volt s azt hitte, hogy ő is pap lesz, de Isten prófétává tette. Most körülbelül hatvan éves és már negyven éve próféta. S milyen eredménye volt a munkájának? Senki se vette komolyan, senki se hallgatott rá. Ez lett volna a jutalma? Az Úr azt ígérte elhívásakor: én veled leszek, hogy megszabadítsalak téged. S most ebből semmi se lett. Ekkor kitör lelkéből a jajpanasz. Elkezd perelni Istennel. Rávettél engem, s itt az eredeti szövegben egy nagyon kemény szót találunk, annak a kifejezése, amikor egy tehetelen lányt megerőszakolnak. Így tettél erőszakot rajtam, kényszerítettél mondja Istennek a próféta. Én el akartam menekülni, de senki sem segített rajtam. Te erősebb voltál s én nem tudtam semmit se tenni. Istent egy olyan férfihoz hasonlítani, aki megerőszakol egy lányt, ez szinte isten-káromlásnak tűnik. Hol van itt az Isten szeretete és dicsősége?

            De vajon van-e olyan Isten igaz szolgái közül, aki nem élt volna át hasonló pillanatokat, s tette fel a kérdést: mi hasznom abból, hogy téged szolgállak, hisz csapásra csapás  következett? Gondoljunk csak Jóbra, vagy Aszáfra, akik szintén ehhez hasonló kérdésekkel küszködtek.

            Jeremiás azonban nem csak saját magát sajnálja. Ő szenved az üzenet miatt is, amit hordoz és hogy ebben az üzenetben senki sem hisz, sőt kikacagják. Mert íme, mióta hirdeti már az ítéletet és még semmi sem lett belőle. Ezt is átéli Isten minden szolgája, aki evangéliumot hirdet, mert az nem ember szerint való, botránkozás és bolondság az emberek számára. Gondoljunk csak arra a sok igazságtalan vádra, ami Pál apostolt érte azokon a helyeken, ahol hirdette Isten igéjét.

            Hogy lehet ezt kibírni? Nos, itt már nem Jeremiásra kell néznünk. Tőle nem tanulhatjuk, hogy miként lehet mindvégig kitartani, hisz ő csak egy ember, emberekben pedig lehetetlen a mi reménységünk, ahogy az ének mondja. Nézzünk a mi legfőbb Prófétánkra, aki azt mondja: abban telik gyönyörűségem, hogy a te akaratodat cselekedjem. Mennyit szenvedett ő is az emberektől és mégsem  mondta: legyen már elég, legyen már vége! Jeremiás tusakodott Benjámin kapujában, Krisztus tusakodott a Gecsemáné kertjében. Jeremiás megátkozta születése napját, Jézus azonban ki tudta mondani: Atyám, legyen meg a te akaratod.

            Milyen jó, hogy nekünk ilyen Megváltónk van, aki hozzánk hasonlóan mindenekben megkísértetett, kivéve a bűnt és ezért tud segíteni rajtunk. Jeremiás nagyon komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy abbahagyja az egészet, Istent is eltaszítja magától és megpróbál a maga útján járni. Azt mondta: nem emlékezem róla, sem az ő nevében nem szólok többé. Nem olcsó módon akar a próféta szakítani Istennel, tudja azt, hogy van Isten és az ő szava igaz. De most úgy érzi, hogy gyenge válla nem bírja már tovább hordozni a terhet. Mert ha csak valami kevés értelme és gyümölcse is lenne a szolgálatnak, ha néhányan megtértek volna, de ehelyett mindnyájan kikacagták, kigúnyolták.

            Ki ne élt volna át ilyen és ehhez hasonó érzéseket, krízis-helyzeteket, ki ne mondta volna: hagyjuk abba ezt az egészet, úgy sincs semmi értelme. Jeremiás egy adott ponton szakítani akar Istennel, de nem sikerült. Égő tűz volt a szívébe, csontjaiba rekesztve. Hallgatni akart, de beszélnie kellett.

            Az, hogy a próféta megmaradt az Úr szolgálatában, hogy nem adta fel, nem az ő érdeme. Ha tőle fügött volna, akkor biztos, hogy teljes csőd lett volna a szolgálata és élete. Az, hogy Jeremiás megmaradhatott és kitarthatott mindvégig a szolgálatban, az az Úr kibeszélhetetlen kegyelme volt. Nem azért tartott ki, mert ő mindvégig hűséges maradt, hanem az Úr volt mindvégig hűséges hozzá.. Ahogy az ige mondja:”Hű az Isten, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt”. Isten nem végez félmunkát, a jó munkát, amit bennünk elkezdett, be is fogja végezni a teljes váltság napjára. Ebbe az ígéretbe kapaszkodjunk, ha ilyen és ehhez hasonló helyzetekbe jutnánk.

Javasolt cím: Jeremiás panasza                                                Lőrincz István