Tanulságos igék Jeremiásról 5

Tanulságos igék Jeremiásról 5

Text.  „Ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld el vétkeiket színed elől, hanem vesszenek el te előtted. Bánj el velük haragod idején! (Jer.18,23)

            Ennek az igének azt a címet adhatnánk: egy rettenetes imádság. Hát lehet így imádkozni, lehet ilyeneket mondani? Vagy ennyire „kiakadt volna” a próféta? Ennyire nem tud uralkodni indulatain?  Az biztos, hogy Jeremiás egy szenvedélyes ember. Egy olyan ember, aki nagyon szenved azon teher alatt, amit az Úr vállaira helyezett. Egy olyan ember volt ő, akinek állandóan az árral szemben kellett úszni. A nép nagy része nem vette őt komolyan, borúlátónak tartották. Az ellenségei egyenesen életére törtek. Ez már túl sok, ezt már nem tudja elviselni.

            Vajon miért imádkozik ellenségei pusztulásáért? Csak emberi bosszúvágyból teszi ezt? Hát nem ismeri az igét: enyém a bosszúállás, én megfizetek? A keresztyén ember  azt kell kérje még ellenségei számára is: Uram, kegyelmezz nekik. De itt nem ez van, hanem: ne irgalmazz nekik, ne töröld el vétkeiket.

            A mi kérdésünk: hogyan lehetséges ez? Szabad-e a keresztyén embernek ilyeneket mondani? Joga van-e egy bűnös emberenek ilyeneket kérni?  Vehet-e ilyen szavakat az ajkára?

            Ilyenkor mindig meg kell vizsgáljuk az összefüggéseket, amelyek között ez a rettenetes ima megszületett. A próféta egy pillantást vet Isten kifejezett parancsára a fazakas műhelyében. Innen kell anyagot merítsen a prédikációja számára. A próféták általában képes beszédet használtak, példákat arra, hogy a beszédüket érthetőbbé tegyék. Különben ezt tette Jézus is, gondoljunk csak nagyszerű példázataira. Így Jeremiás megfigyelte a fazakas munkáját. A fazakas tulajdonképpen egy művész, aki pillanatok alatt egy forgó korongon különböző alakú edényeket formál ki agyagból. Az agyag forog egy korongon, s közben a kezével kiformálja az edényt. Megtörténhetuik, hogy egy-egy edény félresikeredik.

            S épp amikor Jeremiás a fazakasnál volt nem sikerült egy edény elkészítése. Ha nézik az embert munka közben, még inkább elrontjuk a munkát. Ilyenkor a fazakas eldobja az agyagot. E történés alapján az Úr oktatni kezdi Jeremiást. Nem csak a fazakas teheti azt, amit akar az agyaggal, ez a kép újra és újra visszatér a Bibliában a kiválasztással és elvettetéssel kapcsolatban. S ahogy a fazakast nem lehet felelősségre vonni úgy Istent sem. De itt a példázat egy másik szempontból éleződik ki. Júda népe, mondja nekik Isten, te agyag vagy a kezemben, és én már olyan rég akarok valamit kihozni belőled. Egy szent népet, akire aztán büszke lehetek, s azt mondhatom: ez az én kezemnek munkája. De ti mindig félresikerültök, és ez nem az én hibám, hanem a tiétek. De én úgy teszek, mint a fazakas, mindig újra próbálkozok. De ahhoz, hogy sikerüljön, nálatok kell valami történjen. Ti kell megtérjetek. A nép erre azt mondja: ezt már nem! Mi a saját akaratunk szerint cselekszünk, mi azt tesszük, ami nekünk tetszik s amihez nekünk van kedvünk.

            Mit tesz Jeremiás? Ő a nagy magányos. Mindenki más véleményen van, mint ő. Hát csak az övé lenne az igazság? Ma is nagy kérdés az, hogy hol van az igazság? Az Isten népénél, a kisebbségnél vagy a többségnél, a világnál?

            A prófétának meglehet a maga külön bejáratú véleménye, de azt tartsa meg magának. Ha pedig nem fogja be a száját, akkor majd hordozza ennek a következményeit. Jeruzsálemben összeesküvést szőnek Jeremiás ellen. Az idegesítő, különc prófétát el kell tenni láb alól. Ő veszélyes a társadalomra. Csak nyugtalanságot és zűrzavart okoz. A régi bevált módszer: ha az üzenetet nem lehet elhallgattatni, akkor el kell tenni láb alól azt, akik az üzenetet mondja, s ekkor hangzik el ez a mondat. Jeremiás nem lesz ideges, még csak bosszúálló sem. Elképzelhetetlen egy ilyen ima: Uram, te látod, hogy ezek az emberek annyi bajt okoztak nekem, bűntesd meg azért őket. Nem, Jeremiás jól meggondolta, hogy mit mond el imájában. Ő a nép hitetlenségén, keményszívűségén van felháborodva és ekkor hívja segítségül az Urat. Az ellenség akciója megnyitotta a szemét. Most a pohár már be van telve. Az Úr megtiltja Jeremiásnak, hogy imádkozzon a népért.

            Ez az imádság nem személyes bosszú és harag eredménye, Jeremiás Isten igazságára és Isten nevére hivatkozik. Itt világos, hogy a próféta elleni merénylet, az Úr elleni támadás. Aki megbántja a szolgáját, az az Urát bántja meg. Hát nem így van ez a diplomáciában is? Melyik ország az, amelyik eltűri, hogy a nagykövetét megbántsák, vagy meghurcolják. A nagykövetet megsérteni nem más, mint az országot bántani.

            A Királyok Királya nézze tehetetlenül, azt hogy szolgája ellen merénylet készül? Most ez már az utolsó csepp a pohárban. Ezek után kéri: ne irgalmazz nékik, ne töröld el bűneiket. Feltűnő az, hogy Jeremiás kétszer is mondja: a te orcád előtt, a te színed előtt. Mintha a próféta azt mondaná: Uram, te látod mindezt és tudod, hogy itt nem rólam, hanem rólad van szó. Hát az nem lehet, hogy te a végtelenségig eltűrd a bűnt, hogy a bűn mindvégig bűntetlen maradjon. Számolj le az ellenségeddel, hogy a te igazságod diadalmaskodjon. Nyílván, hogy itt Jeremiás a végsőkig megy el, ameddig ember elmehet.

            Vigyázzunk azért arra, hogy ezt ezt az imát nem mondjuk csak úgy egyszerűen utána. Mi soha se embertársaink káhoztatását kell keresnünk, hanem a megtartásukat, hogy a legnagyobb bűnös is megtérjen.

            Jeremiásnak ez az imája önvizsgálatra kell indítson minket. Mert egyszer Isten valóban kimondja azt, hogy vége: aki meg nem tért, aki nem hitt, az elkárhozik. Mi nem kárörömmel, hanem felemelt fővel várjuk a nagy elszámolás napját. Akkor majd minden a helyére kerül.

            Van itt még valami, feltevődik a kérdés, hogy ilyen szempontból van-e különbség az Ó és az Újszövetség között? Tudjuk, hogy a második században élt egy híres teológus, aki azt állította, hogy az Ószövetség Istene egy kegyetlen, bosszúálló Isten. Az Újszövetség Istene pedig a szeretet és a kegyelem Istene. Ez nem így van. Egy különbség azért mégis van. Jeremiás még a Golgota előtt él, mi pedig utána. Amikor Jézust keresztre feszítették, akkor Jézus nem azt kéri, hog tűz szálljon alá az égből és eméssze meg gyilkosait, hanem azt kéri:Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. Így imádkozottt az, ki nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa azt.

            Nyílván, Jézus arra szólított fel minket, hogy szeressük ellenségeinket, és Pál azt mondja: senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. Nem imádkozhat Isten népe azért, hogy Isten szolgáltasson igazságot? De igen, csakhogy ez a nap még nem jött el. Most még az ő hosszútűrésének az ideje van. Isten még hosszan tűr, mert nem akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem hogy megtérjenek és az igazság ismeretére eljussanak. A pohár még nem telt be. De egyszer eljön. Ez a hitetlenek számára a leszámolás, a bosszúűllás napja lesz, az Isten gyermekei számára pedig a nagy megváltás napja, a nagy szétválasztás napja.      

            A Káténk erről így tanít: az ő ellenségeit örök kárhozatra veti, engem pedig, minden választottaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe önmagához általvisz. Most ezért az igazak örülhetnek, a gonoszok pedig megtérhetnek.

Cím:Egy rettenetes imádság?                                           Lőrincz István