Akháb szolgája

Akháb szolgája

„ A követ pedig, aki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek te is úgy, mint azok közül egy, és jövendőlj jót.” (1Kir. 22,13)

Sokszor megtörténik az, hogy jelentéktelen emberek, akik eddig mindig háttérben maradtak, egyszer csak valami megdöbbentőt tesznek vagy gondolnak, amivel egy váratlan fordulatot adnak az eseményeknek. Egy ilyen ember az is, akiről most hallottunk, Akháb király udvari szolgája. Jóllehet ő csak egy szolga, egy követ, megpróbálja az eseményeket az általa jónak gondolt irányba terelni. De lássuk csak,miről is van itt szó. Jósafát, Júda  királya meglátogatja Akhábot, Izrael királyát. Ők tulajdonképpen apatársak, hiszen Jósafát fia Akháb lányát vette feleségül. E látogatás alkalmával Akháb azt a javaslatot teszi apatársának, hogy lépjenek katonai szövetségre és vonuljanak fel Rámóth-Gileád ellen. Jósafát beleegyezik a dologba, de mégis szeretné tudni Isten véleményét ebben az ügyben. Akháb számára nem nagy dolog ezt a kívánságot teljesíteni, mert egy egész sereg udvari próféta áll rendelkezésére, szám szerint négyszáz ember, akik Jósafát kivánságának eleget tehetnek. Ők nagyon hamar készen állnak a válasszal: menj fel, mert az Úr veled lesz. Jósafát azonnal megérzi, hogy ezek a próféták Akháb szájíze szerint beszélnek, hogy ez a válasz nem igazi. Ezek a próféták nem az Úr prófétái. Jósafát megkérdezi: nincs itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? Akháb igennel válaszol, de rögtön meg is jegyzi, hogy ez a próféta nem igen tetszik neki, mert az mindig rosszat jövendől . Azt azonban most be kell lássa, hogy Jósafát csak akkor indul el, ha ennek a prófétának a véleményét is kikérik Ekkor szólítanak egy szolgát, hogy amilyen hamar csak lehet küldjenek Mikeásért. Ez a szolga jól ráérez az udvarban uralkodó állapotokra, jól ismeri főnökét, azt is hallotta, amit az udvari próféták mondtak. De Mikeást is jól ismeri és azt is tudja, hogy milyen feszült a kettőjük között levő viszony. Ezért útközben megpróbál tanácsot adni Mikeásnak, még akkor is, ha ő ezt egyáltalán nem kérte. Azt mondja neki : az udvari próféták mind beleegyező választ adtak, légy bölcs és okos, ne zavard össze a dolgokat, csatlakozz a túlnyomó többség véleményéhez, mondj te is jót,  mondd azt amire a király vágyik.
Ez a szolga teljességgel kiszolgálja a királyt. Egy olyan ember, aki szolgai módon követi a felsőbb utasitásokat, aki nagyon félti pozicióját és kenyerét. Ő csak egy követ, de mégis azon igyekszik, hogy a maga számára is kedvezően befolyásolja az eseményeket. Ez a szolga nem veszi észre azt, hogy ő a sötétség fejedelmének a szolgálatában áll, hisz magatartása által egy igaz próféta és így maga Isten ellen is fordul. Ha Mikeás ugyanazt mondaná, ezzel a hamis prófétákat és magát Akhábot erősítené meg az istentelenségben és az Istentől való elfordulásában. Ha ezt tenné, akkor lejáratná a prófétai tisztet, akkor ezt azt jelentené, hogy az Úr prófétája is emberekre hallgat, emberektől fél, a maga hasznát keresi.
Mennyire ravasz a Sátán. Ő maga a háttérben marad, előretolt bábukkal dolgozik, akik látszólag jelentéktelen emberek, akik azonban nagyon ügyesen dolgoznak. Ezt a beszélgetést mindenképpen ebben az összefüggésben kell látnunk.
Mekkora tanulság van ebben a történetben a mi számunkra! Mennyire szükséges a lelkeket megvizsgálni. Fel kell tenni mindig a kérdést: vajon ki áll ennek az embernek a háta mögött, milyen lélek szólal meg belőle? És a másik kérdés: én vajon kinek a kezében vagyok eszköz, mert lehetek Isten vagy a Sátán szószólója, eszköze. Milyen ritkán szoktunk erre gondolni, hogy minden szavunk és minden cselekedetünk vagy Isten vagy a Sátán céljait szolgálja. Ha Mikeás nem vigyáz, ha ő erre a szolgára, erre a követre hallgat, akkor a Sátán akarata lett volna meg és nem Isten akarata. Mekkora kárt okozott volna ez a próféta, ha nem lát át a szitán, ha nem látja meg e követben a sötétéség fejedelmének ravasz eszközét.
Mikeásnak nem kell soká gondolkoznia ezen a tanácson. Ő azonnal átlátja a cselvetést és látja azt is, hogy mi lenne annak a következménye, ha ő erre az emberre hallgatna. Éppen ezért ő egy nagyon határozott hangon válaszol ennek a szolgának, ami alapszabály lehetne Isten mindenkori szolgái számára: „ él az Úr, hogy, hogy csak azt fogom mondani, amit az Úr mondánd nékem.” Nem az a döntő, amit emberek akarnak, vagy amit a király akar. A próféta, az igehirdető nem egy emberi szervezet szolgálatában áll. Az ő megbizója maga az Úr. A próféta az Úr szócsöve. Amit az Úr mond, ő csak azt mondhatja tovább. A próféta üzenetét nem Akháb, nem a helyzet, nem érdek, mégcsak nem is a hamis próféták egybehangzó üzenete határozza meg, hanem maga az Úr. Ezért ez a próféta kerek-perec elutasítja ennek a szolgának az ajánlatát. Ő hűtlen lenne küldő Ura iránt, ha azt mondaná, amit emberek kérnek, kívánnak, ha ő félne a királytól, vagy attól a veszélytől, ami az igazság bátor kimondásából adódna. A próféták nem emberekre hallgatnak, hanem Urukra, akik mindig és minden esetben megmondja nekik azt, hogy mit kell tenniük.
Ez egy világos és tiszta beszéd volt. Ez a próféta egyetlen mondattal lesepri az asztalról Akháb szolgája ördögi tanácsát és megfogalmazza az igazi bizonyságtétel lényegét. Nem tudjuk, hogy milyen hatást váltottak ki ezek a szavak a szolgánál. Mindenesetre elhallgatott és nem folytatta a győzködést, meglátta, hogy ez a próféta szilárdan áll az Úr akarata mellett. Valószínű, hogy ezt a bizonyságtételt soha többé nem tudta elfelejteni, elkísérte egy egész életen át. Lehet, hogy egész életének más irányt szabott, az is lehet, hogy ő is Isten bizonyságtevő szolgája lett. De ha nem is, a próféta megtette, amit megtehetett: bizonyságot tett az Úrról és az Ő igazságáról.
Milyen nagy figyelmeztetés ez mindnyájunk számára épp most az év elején. Hisz az üzenet ma is ugyanaz. Ma is nagy a kisértés lelkipásztorok, de mindenki más számára is, hogy emberekre hallgassunk, és azt mondjuk ami nekik tetszik, ami nekik fekszik, ahogy azt szoktuk mondani. Pedig nincs nagyobb szerencsétlenség az egyes ember, vagy egy közösség, egy gyülekezet, egy nép számára, mint ha az igazi prófécia, az ige szerinti igehirdetés, a bizonyságtétel elnémul, és helyette hízelgő, de emberi és nagyon sokszor ördögi szavak és üzenetek szólalnak meg.
Mennyire időszerü ma is az igazi prófétákért való könyörgés, hogy mi mindnyájan legyünk igazi próféták. Mert a hitvallásban megtanultuk, hogy azért neveztetünk mi is keresztyénnek, hogy az Ő nevét valljuk, megvalljuk, Isten igazságát semmilyen körülmény között ne hallgassuk el. Ez ma sem könnyü dolog. Nem könnyü megvallani Krisztust egy istentelen környezetben, ahol káromkodnak, ahol kigúnyolják Isten dolgait, Isten üzenetét. Nem könnyü a szóban való bizonyságtétel, de még nehezebb az életünkkel és cselekedeteinkkel való bizonyságtétel. Egyszer azt mondotta valaki. Nem csak négy, hanem öt evangélium van. Az ötödik evangélium a keresztyén emberek élete. A négy evangéliumot, a Bibliát sajnos nagyon kevesen olvassák, de az ötödik evangélium , a keresztyének élete ma is a legolvasottabb. Az akarva- akaratlanul ott van az emberek szeme előtt.
Adja az Úr, hogy ebben az új évben is legyünk Isten igaz bizonyságtevői. Ne szégyelljük a Krisztus evangéliumát, mert Ő sem szégyelt minket, hanem meghalt értünk.


Kérdések

1. Mi a hamis próféták jellemző vonása illetve vonásai?
2. Próbálj olyan helyzeteket megnevezni, amelyekben az igazi bizonyságtétel veszélybe kerülhet!
3. Mi jellemzi ma az igazi bizonyságtételt?
4. Hogyan jelenti ki ma az Úr az Ő üzenetét szolgáinak?
5. Miért olyan nagy a közvélemény sodró ereje?
6. Próbáld megvizsgálni: tettél-e már bizonyságot Krisztusról istentelen, hitetlen emberek előtt?

Lőrincz István