Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére

Igehirdetési sorozat Karácsony nagyhetére  És.6O,1 alapján

1Nap  Háromféle készülés Jézus jövetelére Text.És.6O,1

            Isten kegyelméből újra elérkeztünk ehhez az áldott ünnephez, hisz ebben az évben is Karácsony megünneplésére készülünk.Őseink szép szokása szerint egy egész héten át hallgatjuk az igét, ami felkészít minket az ünnep fogadására és az Úr szent asztalához való járulásra. Karácsonykor még jobb helyzetben vagyunk, hisz ott van nekünk az adventi idő, aminek szintén az a célja, hogy jól felkészüljünk az ünnepre. A felkészülésre nagy szükség van. Lehet, hogy mi ezt nem látjuk annyira fontosnak, hisz talán azt mondjuk: óh, én már annyiszor ünnepeltem ezt az ünnepet, de Isten igenis nagyon fontosnak tartja, hogy most is készülődjünk, hisz ő maga szólít fel: kelj fel, világosodjál, a revideált Károli fordítás ezt így mondja: ragyogjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsősége megjelent rajtad. Ez nem más, mint egy komoly felhívás, felszólítás a készülődésre.

            Vajon készek vagyunk-e engedelmeskedni ennek a felhívásnak, vagy azt mondjuk: minek készülődni, hisz Krisztus több mint 2OOO éve eljött, megszületett? Pedig kell, mert Krisztus valóban eljött testben 2OOO évvel ezelőtt, de ő el akar jönni a mi szívünkbe is az ő Szentlelke által és majd újra el fog jönni ítélni élőket és holtakat. Mindkét jövetelre nagyon komolyan kell készülni, a szívünkbe való jövetelére és végső jövetelére egyaránt. Hisz mi Karácsony után is adventben élünk, várjuk az ő dicsőséges megjelenését, visszajövetelét.

            Ezért keljünk fel, mozduljunk meg, készüljünk, tegyünk meg mindent, amit tőlünk kér, hogy méltó módon várhassuk őt. Három módon készüljünk.

            Először is a megtérés által. Mert a megtérés épp felkelést jelent, felkelést a bűnből, a hitetlenségből, a sötétségből. Mert ha nem kelünk fel, akkor a bűnben fogunk meghalni, ahogy Jézus mondja. Ez egy mennyből jövő szózat, ez egy mennyiei hang: térj meg. Mert Jézus Krisztus jövetele is mutatja azt, amit már a próféta hirdetett, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy térjen meg és éljen. Mi mi magunktól soha nem kelnénk fel és más sem költene fel minket, de Isten felkölt, Isten felszólít: kelj fel, indulj el, térj meg, támadj fel a halálból, indulj el az életre. Milyen nagyszerű dolog, hogy mi ezt megtehetjük, hogy engedelmeskedhetünk a megtérésre hívó szónak. Mert az kegyelem, hogy meg lehet térni, míg tart a kegyelmi idő.

            A második dolog így van az igében: ragyogjál, világosodjál! Talán most először az életedben. Ne maradj továbbra is a sötétség gyermeke, ne tégy úgy, ahogy az első ember tette, hogy elrejtőzött az Úr színe elől a kert fái közé. Nem, merj előre lépni. Merj kilépni a sötétségből, a homályból. Hozd a világosságra a bűneidet és a félelmeidet. Az Úr hív magához és nem azért hív, hogy elítéljen, hogy kárhoztasson, hogy megszégyenítsen, ő azért hív, hogy üdvözítsen, és megbocsásson. Milyen különbség van Jézus és az emberek között. Jól ismerjük a történetet, amikor az írástudók és farizeusok egy paráznaságon rajtakapott asszonyt hoznak Jézus elé azért, hogy Jézus kimondja rá a halálos ítéletet, hogy megkövezzék. Ők a bűnös halálát akarták, de Jézus azt mondta: nem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél. Jézus világosságában lelepleződik ugyan a mi bűnös voltunk, de ugyankkor el is fedezi a bűnt Jézus vére. És a bocsánat után pedig lehet világosságban járni, tisztaságban és szentségben. Ne féljünk hát belépni a fénybe, az jó lesz nekünk.

            A harmadik az, hogy az ige azt is megindokolja, hogy miként lehetséges a megtérés, miként lehetséges a világosságban való járás? Azért, mert eljött világosságod. Ez egy csodálatos szó, ez egy prófétai szó, ez adjon nekünk átütő erőt a felkészülésre: jön a világosságod. Mert mi nem tudtunk volna a magunk erejéből hozzá menni. A földről nem vezet út a mennybe, csak a mennyből vezet út a földre. Ha ő nem jött volna el hozzánk, mi soha nem indulhattunk volna el felé. Szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket, mondja János apostol. Ő tette meg az első lépést, az övé a kezdeményezés, hogy úgy mondjam, ő már mindent előkészített, hogy mi is előkészülhessünk.

            Ő jön s újra el fog jönni. Mi pedig épp ezért induljunk, épp ezért készüljünk fogadására. Egy földi vendég, egy rokon fogadására, egy nagyobb rangú vendég fogadására mennyire készülünk.. Hát épp Jézus, az Isten Fia jövetelére ne készülnénk, ne tennénk meg mindent, ne mozdulnánk meg? De igen, mi is indulunk elébe, várjuk őt, befogadjuk őt szívünkbe.

2 Nap Fénysugár a sötét éjszakában Text.És.6O,1

            Jön a világosságod, ez az üzenet, ami Istentől jön, ami a mennyből hangzik felénk, emberek felé, akik a sötétéségben járunk Vagy lehet, hogy nem sötétségben, hanem olyan félhomályban, amit a mi mesterséges fényeink állítottak elő. De ez nem elég. Az igazi világosság, a negybetűs Világosság el kell jöjjön a mi sötétségünkbe, mesterséges fényeink homályába. Ez a világosság meg fogja szűntetni azt a sötétséget, amibe mi beleszülettünk, és amiben mi szeretünk élni.

            Meg fog látszani, hogy azok a fények, amiket mi tudtunk előállítani, azok nem igaziak, csak azt az illuziót adják, hogy fényben járunk, de valójában mégis a sötétségben maradunk. Ilyen mesterséges fény példáúl a tudomány vagy a kultúra fénye. Mennyire hitt ezekben az emberiség!

             Mekkorát remélt ezektől, de mit tett az ember a tudománnyal? Szörnyű tömegpusztító fegyvereket gyártottunk. És mi lett a kultúránkkal? Hideggé, szeretet nélkülivé tette ezt a világot.  Hogy be tudunk süllyedni a sötétségbe!

            De nem csak belesüllyedünk abba, hanem járunk is abban, ahogy Ésaiás próféta mondja a 9-ik fejezetben. A sötétségben való járás három dolgot jelent.

            Először is nem látjuk Istent. Nem látjuk őt az életünkben, nem látjuk őt az életünk eseményiben, úgy gondoljuk, hogy mindent a vak sors vagy a végzet irányít. Nem látjuk Jézus Krisztust, az ő áldozatát, szeretetét és kegyelmét. De milyen jó, hogy miközben mi nem látjuk őt, Jézus lát minket Látja azt is, hogy mi sötététségben vagyunk, hogy mi bűnben élünk. És ő jön hozzád a sötétbe. Nem mi megyünk hozzá, hanem ő jön el a sötétségünkbe. Ez nekünk reményéget ad. Amikor én nem látom a világosságot és nem tudok kiszabadulni a sötétségből, ő lát engem, jön hozzám a sötétségbe, éspedig nagyon személyesen: jön világosságod. Nem e világhoz jön, nem általában az emberekhez, hanem épp hozzád, kifejezetten hozzád jön.

            Másodszor, aki a sötétéségben jár, az nem csak Istent nem látja, hanem a felebarátját sem. A sötétségben az ember elveszti látását a felebarát irányába is. A sötétségben az emberek elmennek egymás mellett, vagy épp összeütköznek egymással vagy eltapossák egymást, mert ezt akarja a sötétség fejedelme. Ő abban leli örömét, hogy az emberek öljék egymást, hogy ne törődjenek egymással, ne segítsenek egymáson. A Sátán emberölő volt kezdettől fogva és mekkora sikere van! Mennyi gyilkosság van, szinte nincs oly nap, hogy a hiradó ne számolna be gyilkosságokról. Amerikában minden napra esik egy lövöldözés, amiben emberek ezrei veszítik életüket. Nem is beszélve a háborúkról, amik a föld bizonyos pontjain most is folynak. Az emberek ma nem törődnek egymással. Kainnal együtt kérdezik: avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?

            De ha eljön a világosság, a nagybetűs Világosság, akkor már látjuk Istent és látjuk egymást. Mert ez az isteni világosság eljövetelének a célja: egymást újra az Isten fényében látni. A karácsonyi történetben olvassuk a pásztorokról, hogy Isten dicsősége körülvette őket. Egy holland igehirdető elképzeli, hogy azelőtt épp veszekedtek vagy épp verekedtek, talán épp véres volt a kezük, arcuk, s akkor egyszer csak Isten világosságában látták egymást, úgy hogy a másikért is megszületett a világ Messiása. Mi pedig már úgy tekinthetünk egymásra, mint akikért meg is halt és fel is támadott az Úr Jézus Krisztus.

            De ha eljön a világosság, akkor már nem csak Istent és nem csak egymást látjuk, hanem látjuk önmagunkat is. Látjuk azt, hogy mi mindnyájan milyen bűnösök, milyen gonoszok vagyunk, de azt is, hogy Isten mit akar belőlünk kihozni, hogy mi magunk is  sötétségből világossággá kell lennünk Jézus Krisztu ki meri mondani a tanítványinak: ti vagytok a világ világossága és úgy fényljék a ti  világosságotok az emberek előtt, hogy lássák az emberek a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

            A világosság már eljött, a kérdés most már csak az: befogadjuk-e, várjuk-e? Készek vagyunk-e befogadni a világosságot,hogy vele valami egészen új kezdődhessen az életünkben, hogy már lássuk Istent, lássuk a felebarátot és lássuk önmagunkat az ő világosságában? Hátha vonzóvá és kívánatossá tudnánk tenni mások számára is a világosságban való életet!

3 Nap Nem a sötétség, hanem a világosság jön Text.És.6O,1

            Világosságod jön, mondja a próféta és mi pedig megkérdezzük: mivel érdemeltük mi ezt ki? Persze, mi más esetekben szoktuk feltenni ezt a kérdést, olyankor amikor valamilyen próba, szenvedés ér, s ilyenkor vádlóan kérdezzük: mivel érdemeltem én ezt ki? Miért próbál engem az Isten? El kell mondjuk, hogy ez a kérdés teljességgel helytelen, teljességgel hamis.

            Mert ha a Bibliát olvassuk, megismerjük, akkor mi igent mondunk arra, amit az úrvacsoraosztáskor szoktunk mondani: bűntetést, halált és kárhozatot érdemlünk. Erről nem csak egy ige szól, hanem rengeteg ige, mind az Ó, mind pedig az Újszövetségben.

            Ha mi ezt megértjük, persze olyan nehezen megy ez, akkor elnémul ajkunkon a panasz, ami egyúttal vád is Isten felé, mert bármilyn nagy is a próba és a szenvedés, amit el kell hordoznunk, az még minddig csekélység ahhoz képest, amit érdemlünk, ami a bűntetés, halál és kárhozat. A Szentírás nem győzi magasztalni Isten nagy szeretetét, példáúl a 1O3-ik zsoltárban ezt olvassuk: könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, nem bűneink szerint cselekszik velünk és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

            Miért kell meglátni azt, hogy mi mit érdemlünk? Azért, hogy meglássuk annak nagyságát és dicsőségét, amit kaptunk. A Káté ezt így fogalmazza meg: miért kell megismerjük nyomorúságunkat? Hogy utána lássuk meg, hogy milyen nagy dolog a megváltás, és hogy ez indítson bennünket hálaadásra. Hogy tudjuk mondani, ugyancsak az előbb idézett 1O3-ik zsoltár szavaival : áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Csak az tud csodálkozni Isten jóságán és kegyelmének nagyságán, aki előbb meglátta nyomorúságát és kárhozatra méltó voltát. Az ilyen ember tudja vallani a 118-ik zsoltár szavaival: keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át a halálnak.

            Egy olyan ember tehát, aki magát megismeri, aki belátja, hogy bűnei miatt bűntetést, halált és kárhozatot érdemel, az soha nem fogja feltenni a kérdést: én ezt mivel érdemeltem, vagy miért ver engem az Isten? Miért engedte meg ezt vagy azt az életemben? Az ilyen kérdéseket csak az teszi fel, aki magát jónak és igaznak tartja Isten előtt és úgy gondolja, hogy ezért Isten is tartozik neki..

            De az az ember, aki magát Isten világosságában megismeri, hogy milyen nagy az ő bűne és nyomorúsága, az mindig csak hálás lesz Isten iránt, még a próbákért, szenvedésekért is hálát fog adni Istennek. Mert, ha meglátja az ember hogy milyen bűnös és nyomorult, akkor nem azt várja, hogy a világosság jöjjön, hanem épp ellenkezőleg: a bűntetést. De nem a sötétség jön, hanem a világosság, akkor már a kérdést így teszi fel: minek köszönhetjük azt, hogy a sötétség helyett világosság jön s azt mivel érdemeltük ki? Hát mi semmivel.

            Amikor ott a Jordán partján a nagy tömegben, egyszer csak megjelenik Jézus és közeledik Keresztelő János felé, hogy megkeresztelkedjék általa, akkor János felteszi a kérdést: te jössz énhozzám? És ez az a kérdés, ami ebben az a adventben, ezen a Karácsonyon is kell foglalkoztasson minket, hogy nem a megérdemelt sötétség, hanem a meg nem érdemelt világosság jön hozzánk. Ez nem az én cselekedeteim megfizetése, nem az emberi teljesítmény megjutalmazása, hanem az Isten szíve indult meg rajtunk, az örökkévaló Isten könyörült meg rajtunk

            Jézus Krisztus azért jött, hogy mint a világ világossága magára vegye az én sötétségemet, el egészen a pokolig való alászállásig, azért, hogy nekem már soha ne kelljen a sötétségbe mennem, hanem enyém legyen az élet  világossága.

            Mivel érdemeltem én ezt meg? Hát semmivel! Ezt nem én érdemeltem, ez az ő áldozata, az ő vére által lehetséges. Soha nem felejthetjük, hogy mi a világosságot, a kegyelmet ingyen kapjuk, de ő nagyon drága árat fizetett ezért. Ezt teszi teszi a hálánkat súlyossá és értékessé. Ha ő így szeretett, akkor mi sem felelhetünk fél szívvel, felületesen, nem maradhatunk hálátlanok, miután ezt a nagy kegyelmet megkaptuk.

            Ó, bűnös ember, mekkora kegyelemben részesültél, ne feledd ezt soha, légy nagyon hálás ezért.

4 Nap A világosság a sötétségbe jön. Text És.6O,1

            Eddig azt láttuk, hogy a világosság eljövetele milyen nagy dolog az ember számára. De a mai alkalommal azt vizsgáljuk meg, hogy mit jelentett ez az Isten számára. Mert Jézus azt mondja a Hegyi Beszédben: így üldözték előttetek a prófétákat is, mert a próféták is a világosság hordozói voltak, a világosságról tettek bizonyságot. Nem a nagybetűs Világosság voltak ők, hanem annek előkészítői, előhírnökei.

            István vértanú, a nagy védőbeszédében elmondja: a próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették ennek az Igaznak az eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti.(Ap.csel.7,52)

            Jézus is több ízben jelentette az ő szenvedéseit, hogy ő sokat kell szenvedjen, hogy emberek kezébe kell adasson, hogy meg fogják ölni, hogy harmadnap feltámad. Gondoljuk csak meg, hogy Isten küldi a világosságot annak ellenére, hogy tudja, hogy az emberek hogyan fogják azt fogadni, hogy mit fognak tenni a világossággal. Tudja azt, hogy bűnös emberi kezek fogják ezt a Világosságot megragadni és fényét ki fogják oltani. Tudja, hogy a gyűlölet, a megkeményedés rettenetes sötétésége fogja fogadni. Mi elmennénk egy olyan helyre, ahol eleve tudjuk, hogy kedvezőtlen fogadtatásban részesülünk, ahol fennáll a veszély, hogy megfognak és megölnek? Semmiképpen sem! De Isten küldi a Fiát és Jézus jön annak ellenére, hogy tudja, hogy mi fogja őt várni.

            Ez a fény jön mindenek ellenére, annak ellenére, hogy az emberek nem fogják megköszönni, nem fogják azt mondani: Isten hozott. Sőt, annak ellenére jön, hogy ellenségeskedés és erőszak vár rá. Mivel az emberek mindig jobban szeretik a sötétéséget, mint a világosságot. Milyen fontos üzenet van ebben a mi számunkra is. Hogy vigyük a világosságot oda is, ahol nem köszönik meg, sőt oda ahol arra lehet számítani, hogy gyűlölet fogja azt fogadni. Vigyük oda is, ahol minden olyan reménytelennek látszik, ahol eddig úgy gondoltuk, hogy olyan nagy a sötétéség, hogy azt már semmilyen világosság nem tudja áttörni.

            Az, hogy ez a világosság jön, ez a világ legnagyobb csodája, a világ legnagyobb eseménye, még akkor is, ha ott ezt 2OOO évvel ezelőtt csak néhány ember észlelte és értékelte, ha csak néhány pásztor, majd a bölcsek jöttek el leborulni előtte.

            A Biblia azt tanítja, hogy ennek így kellett lennie. Így akarta az Atya, aki küldte a világosságot és így akarta a Fiú, aki maga volt a Világosság.

            Tudjuk azt, hogy ez nem volt könnyű Jézus Krisztu számára. A Gecsemáné kertben Jézus kétszer is kérte az Atyát, ha lehetséges múljon el tőle a pohár, de utána ki tudta mondani: ne az én akarataom legyen meg, hanem a tiéd Atyám!

            Gondoljunk csak bele, úgy jönni világosságként, hogy tudod, ki fognak oltani, úgy jönni Szabadítóként, hogy el fognak fogni, meg fognak kötözni, meg fognak ölni. Úgy jönni a menny magasáágából, dicsőségéből, hogy tudod, hogy le kell szállni a Golgotán a legnagyobb sötétéségbe és alá kell szállani a poklokra. Úgy kell jönni, hogy magadra kell vegyed az emberi nemzetség bűneinek bűntetését.

            Milyen hatalmas okunk van a hálaadásra, az álmélkodásra. Hogy úgy szerette Isten a világot, hogy a világosságot elküldte a sötétségbe, hogy ha valaki befogadja a világosságot, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A Jézus eljövetele nem csak annyit jelent, hogy eljött a sötétségbe, hanem azt is, hogy nekem felajánlja a világosságot. Hogy nem az következett be, amit én jogosan megérdemeltem, hanem az, hogy amit pedig nem érdemeltem, azt ajándékba megkaptam. Hogy én, aki nem törődtem vele, azt kaptam, hogy ő megkeresett engem, hogy én, aki minden parancsolata ellen vétkeztem, kegyelmet nyertem és irgalmat találtam.

5 Nap Hogy a sötétség megszünjön Text.És.6O,1

            Nyilvánvaló, hogy az Ésaiás által megjövendőlt prófécia Jézus Krisztus születésével teljesedett be. De ugyanúgy érvényes ez Jézus Krisztusnak a mi szívünkbe való eljövetelére is. Pál majd fogja vallani: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ezzel Pál azt akarja elmondani, hogy az jászol, ami egykor Betlehembne áll, most ott áll az ő szívében is.

            Feltehetjük a kérdést: amikor ez a világosság eljön az egyes ember életébe, hogyan kell azt elképzelni, milyen alakban jön? Az mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy nem csecsemőként, nem közönséges gyermekként érkezik, hisz ez megtörtént 2OOO évvel ezelőtt, ott Betlehemben. Akkor hogyan történik az meg ami életünkben?

            Valaki ezt egyszer így fejezte ki: Jézus Krisztus mindig incognitóban jön, vagyis nem nyilvánvalóan, hanem elrejtetten, egy olyan módon, ahogy ő azt akarja, és nem úgy, ahogy azt mi akarnánk. Ezt az alakot nem ismerjük fel csak a Szentlélek munkája által. Ha ezt most a Lélek által nem látjuk meg, akkor soha nem is fogjuk meglátni. Senki sem vallhatja Úrnak Jézust, csakis a Szentlélek álktal. Lássuk hát, hogy milyen alakban jön felénk ez a világosság?

            Az első: az ige által. Jézus Krisztust nem lehet elválasztani az igétől, hisz benne az ige lett testté. Az az ige, ami kezdetben az Istennél volt, és ami által minden lett, ami lett. Az igében csodálatos világosság van, olyan világosság, ami semmi másban meg nem található. Ezért Isten igéje nélkülözhetetlen a mi számunkra. Az ige nélküli keresztyén elképzelhetetlen dolog. Ha azt mondja valaki, hogy ő keresztyén, de nem szereti Isten igéjét, annak a keresztyénsége nagyon is kétséges, megkérdőjelezhető. Tulajdonképpen nem telhet el egy nap sem az életünkben, hogy Isten igéjének a világossága ne világítsa meg életünket..

            Az igéből ismerjük meg Istent, az igéből tudjuk meg azt, hogy kicsoda ő. Istent bizonyos fokig meg lehet ismerni a teremtésből is, de igazán és teljesen csak az ő igéjében jelenti ki magát. Az igében van kijelentve, hogy ki Isten a mi számunkra, hogy mit tett értünk, hogy mi az ő terve a mi életünkkel. Az ige ugyanakkor azt is elmondja, hogy nekünk mit kell tenni, az igében napi tanácsokat, útmutatást kapunk arra nézve, hogy mit kell nekünk cselekednünk. Az ige megítéli az életünket, megmutatja hibáinkat, hiányoságainkat, bűneinket. Az ige megmutatja azokat a jó cselekedeteket, amiket Isten eleve, előre elkészített, hogy azokban járjunk.

            Az ige megvigasztal minket életünk nagy és mélységes szenvedéseiben. Az ige mutatja meg számunkra az örök élet útját, hogy nem csak földi életünk van, hanem örök életünk is. Az igében találjuk azt a rengeteg ígéretet, amit Isten számunkra ad.

            Az igében lehetnek nehezen érthető dolgok is, amiket talán senki sem tud  tökéletesen megérteni és megmagyarázni.. Gondolhatunk itt a Jelenések könyvére, de az ami az üdvösségünkhöz szükséges, az olyan egyszerű, hogy a kisgyermek is megértheti.

            Fontos, hogy az igét ne összefüggéséből kiragadva olvassuk, hanem vizsgáljuk meg mindig azt a környezetetet, amiben az ige megszólal. Ha az igét kiragadjuk az összefüggésből, könnyen tévtanításokhoz juthatunk. Nagyon fontos, hogy mielőtt igét olvasunk, kérjük a Szentlélek megvilágosító munkáját, hogy az munkálkodjon bennünk és világosítsa meg elménket és értelmünket.

            Nagy ajándék számunkra a hirdetett ige is, ez az igehirdetésen keresztül érkezik el hozzánk. Az igehirdetés olyan, mondja Kálvin, mint amikor egy édesanya felszeleteli gyermekei számára a kenyeret és falatok formájában szájukba adja. Az igehirdetés által az Úr karámjába vezet minket. Kálvin azt mondja, hogy mi boldogabbak vagyunk, mint a halottak, mert azok már nem hallgathatnak igehirdetést és nem járhatnak templomba.

            Az ige megértésében nagy szerepe van a hitvallásoknak is. Isten a reformáció idején a reformátoroknak nagy világosságot adott, hogy tisztán és világosan megfogalmazzák hitünk igazságait. Ezért az ige mellett jó, ha a hitvallásokat is olvassuk és az is nagyszerű, ha például a Heildelbergi Káté kérdéseit kívülről tudjuk.. Az ige megértésében sok áldást jelenthetnek a lelki köynvek, amit az előttünk járt nemzedékek megírtak. Vannak olyan írásmagyarázók, akiknek Isten nagyon sok ajándékot adott, hogy az igét magyarázzák, hogy abban mi jobban elmélyedhessünk.

            Szeressük hát az igét és éljünk azzal életünk minden napján.

6 Nap Világosság bennünk és általunk Text. És. 6O,1

            Egész nagyhéten erről  az igéről szólt az igehirdetés, és most a szentestén is még utoljára erről fogunk szólni. Eljöttünk erre a szép estére kicsinyek és nagyok, gyermekek, szülők, nagyszülők, hogy meghallgassuk gyermekeink, unokáink bizonyságtételét, de mindenekelőtt Isten drága szavát.

            Ebből az igéből hallottuk azt, hogy miként kell készüljünk Jézus jövetelére, aztán láttuk azt, hogy azért kellett jöjjön a világosság, mert mi nem láttuk sem Istent, sem felebarátunkat, sem önmagunkat, de láttuk azt is, hogy mekkora kegyelem, hogy nem azt kaptuk, amit érdemeltünk, hiszen mi a bűntetés, halál és kárhozat sötétéségét érdemeltük volna, de ehelyett a kegyelem világosságát kaptuk. Foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy a világosság annak ellenére jött, hogy tudta, hogy mi fogja őt fogadni, hogy Jézus annak ellenére jött, hogy tudta, hogy kereszt vár rá.  A tegnap este elkezdtünk foglalkozni azzal a gondolattal, hogy miként működik a világosság ebben a világban, az ige által, amiben minden ott van, ami az életre és üdvösségre szükséges.

            A mai estén arról fogunk elgondolkodni, hogy a világosság rajtunk keresztül kell áradjon. Jézusnak a Hegyi Beszédben van egy csodálatos kijelentése: ti vagytok a világ világossága. Ez Jézus egyik leghatalmasabb, legmonumentálisabb kijelentése, amit valaha is mondott.. Kinek mondta ezt Jézus akkor ott a hegyen? Nagyon egyszerű embereknek, olyan embereknek, akiket megvetettek, lenéztek, mert a legtöbben még írni, olvasni sem tudtak.

            Mi is egyszerű emberek vagyunk, bár írni és olvasni tudunk, de nincs különösebb poziciónk,nevünk ebben a világban. Ahogy én szoktam mondani, amolyan egyszerű, fapados emberek vagyunk.

            Jézus azt mondta, hogy ő azt akarja, hogy mi a világ számára világossággá váljunk. Miért? Azért, mert ez a világ sötétségben van. Persze a világ ezt soha nem ismeri el,, különösképpen a mai ember nem, a felvilágosult, a nagy tudással, ismerettel, műveltséggel rendelkező ember. Mi nem tagadjuk, hogy az ismeret, a tudás, a műveltség, a kúltúra semmi világosságot nem hozott a világ életébe, de nem hozta el az igazit, amire a világnak szüksége van. Hisz a tudás eredményezte azt, hogy az ember le tudott győzni félelmetes betegségeket, igazságosabbá és könnyebbé vált az emberek élete. De sem a tudomány, sem a kúltúra nem tud választ adni, az ember végső és nagy kérdéseire: mi az élet értelme, hogyan tudok igazán boldog lenni, hogyan tudom legyőzni a bennem és körülöttem levő gonoszt, van-e élet a halál után, mi lesz az ember örökkévaló sorsa? Nem döbbenetes az, hogy a tudás, az ismeret növekedésével együtt, megromlottak az emberi kapcsolatok, soha nem ment tönkre annyi házasság, mint manapság, soha nem voltak olyan önzőek, hidegek, szeretetlenek az emberek, mint épp most, a mi tudós és művelt világunkban? Mit művelt el a múlt században a világ egyik legműveltebb, legtudósabb nép, a német nép?

            Jézus itt azt mondja,hogy mi vagyunk a megoldás, mi mutathatjuk meg, hogy van igazi élet, és igazi boldogság, hogy meggyógyulhatnak az emberi kapcsolatok, hogy a gonoszt le lehet győzni. Azt is tudjuk, hogy Jézus mondott egy másik igét is, ami nagyon hasonlít ehhez és mégis nagyon fontos: én vagyok a világ világossága. Ezt a két igét soha nem szabad egymástól elszakítani. A keresztyén ember egyedül azért lehet a világ világossága, mert hit által élő kapcsolatban van azzal, aki magáról mondta, hogy: én vagyok a világ világossága. Jézus azért jött, hogy világosságot árasszon ebbe a sötét világba.

            Azt, hogy világossággá legyünk, ő maga végzi el bennünk. Pál azt írja az efézusi gyülekezet tagjainak: régente sötétség voltatok, most pedig világosság vagytok. Ezt így mondhatnám: a keresztyén embernek van egy kisugárzása, még mielőtt megszólal, még mielőtt tesz valamit, már látszik rajta, hogy van benne valami, ami őt mássá teszi.

            Végül azt vizsgáljuk, hogy mit jelent a gyakorlatban az, hogy a világ világossága vagyunk? Nem kell itt bonyolult dolgokra gondolnunk, egyszerűen a fizikai világból tudjuk, hogy mi a fény hatása, ha a sötétéségben megjelenik, például ha rávetül a fény  a sötétben valamire. Hát egyszerűen látszik, hogy ki vagy mi van ott. A világosság nyilvánvalóvá teszi azt, ami a sötétéségben rejtve volt. A világosság leleplezi a sötétséget. Ahol egy kersztyén ember a Krisztus világosságával megjelenik, ott a hitetlen emberek meglátják, hogy lehet másképp élni, hogy ők eddig nem jól éltek. Észre fogják venni, hogy a keresztyén ember nem káromkodik és akkor ők meglátják, hogy az ő beszédükkel baj van. Ha egy józan életű ember olyanok közé kerül, akik túlzásba viszik az alkoholfogyasztást, azok meglátják, hogy velük is valami nagy gond van. Ha egy tiszta életű ember megjelenik, ott a paráznák meglátják, hogy ők nem élnek helyesen, amikor megcsalják férjüket vagy feleségüket. A keresztyén ember felmutat egy másik alternatívát, éspedig hogy lehet másképp élni, beszélni,  gondolkodni, cselekedni.

            De nem csak ennyi a világosság hatása, mert a világosság nem csak leleplezi a sötétséget, hanem azt is megmutatja, hogy miként lehet a sötétéségből kjutni, hogy van kivezető út a sötétéségből. Az ember legnagyobb problémája, hogy egy megromlott természettel született, mindnyájan így születtünk. S itt a nagy kérdés,hogy lehet-e ezen segíteni? Meg lehet-e változtatni az embert? A világ azt mondja, hogy az embert meg lehet változtatni a neveléssel, a tudással, a kúltúrával, a műveltséggel. Nem kétséges, hogy valamit lehet ezekkel változtatni az emberen, de gyökeres, döntő változást ezek nem tudnak hozni. A Biblia azt tanítja, Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy az embernek újjá kell születni. Az embernek nem egy kis változásra, ahogy mondani szoktuk, egy kis kozmetikásázásra van szüksége, hanem természetcserére.

            Karácsony este ,Jézus születése épp azt hirdeti nekünk, hogy ezt mi ezt ajándékba megkaphatjuk, hogy mi Krisztusban egy más természetet kaphatunk. A Krisztus eljövetelében Isten mindent megtett értünk, amit tehetett. Többet már nem tehet, de nem is akar tenni.

            És most, hogy a futbal nyelvén szóljak, a labda a mi térfelünkön van. Most a nagy kérdés az, hogy mi mi mit teszünk Jézussal? Két dolgot lehet tenni, be lehet őt fogadni , de azt is lehet mondani, amit a betlehemi vendégfogadós mondott Józsefnek és Máriának: nincs számotokra,  nincs számára hely. Megnyílhat vagy bezárulhat előtte a szívünk.

            Én befogadtam Jézust az életembe és vele járok, fogadjátok be ti is, és akkor beteljesül az ige, beteljesül a kedves gyermekének szava: kicsiny kis fényemmel világítani fogok.

            Ilyen ünnepet, és utána ilyen hétköznapokat kívánok nektek, amiben Jézus élete, a világ világossága felragyoghat a mi életünkben is..

(Ezen igehirdetési sorozat megírásakor felhasználtam J.J.Poort: Bij Dagen en bij nachten című áhítatos könyvét.)

                                                                                                Lőrincz István