Tanulságos igék Jeremiásról 2

Tanulságos igék Jeremiásról 2

Text:”Magamhoz veszlek titeket: egyet egy városból,, kettőt egy nemzetségből, és fölviszlek titeket a Sionra. ”(Jer.3,14)

     Nagyon gyakran feltesszük a kérdést: kik fognak üdvözülni? Sokan vagy kevesen lesznek? Ezt a kérdést egyszer egy írástudó is feltette Jézusnak, és ő akkor erre egy különös választ adott: igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan igyekeznek bemenni, és nem mehetnek be. Jézus máskor ilyeneket is mondott: sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.

    Itt most a Jeremiás próféta könyvében is egy ilyen különös igével találkozunk: magamhoz veszek egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből. Hát ennél kevesebbet elképzelni se lehetne. Vajon azt jelentené ez az ige, hogy ennyire kevesen fognak az Isten országába bemenni? Egyetlen ember egy városból és kettő egy népből? Próbáljuk megérteni ennek az igének az üzenetét.

    Először is beszéljünk a hívás komolyságáról. Itt az ige első felében elhangzik egy nagyon komoly felhívás a megtérésre. Kinek mondja ezt az Úr, kiket hív a megtérésre? Jeremiás idejében az   északi ország már fogságra van hurcolva és Júdára is ez a sors vár. Júdának nem fáj az északi testvéreiknek a sorsa, sőt inkább egy káröröm van  a szívükben. Ez onnan származik, hogy Salamon után Roboám király idejében az északi ország, tíz törzs elszakadt a déli országrésztől és így elhagyták a templomot és az Úr szolgálatát is. A Júdabeliek úgy gondolták, hogy ők sokkal különbek az irzaelieknél, hisz náluk ott van a templom, s abban ők Istennek szolgálnak. Ők még bemutatják az áldozatokat, eleget tesznek vallásos kötelezettségeiknek.

   Jeremiás ekkor odakiáltja nekik: lassan a testtel, ne bízzátok el magatokat, hisz ha meg nem tértek, rátok is ugyanaz a sors vár, mint az északi testvéreitekre. Ti ugyanabban a hajóban eveztek, ti ugyan úgy elpártoltatok, lelki paráznaságot követtetek el. Sőt, az ő helyzetük olyan értelemben még súlyosabb, hisz az se rázta meg őket, akkor se tértek meg, amikor látták az északi ország büntetését. Nem vonták le a következtetéseket magukra nézve.

    Mi ennek az igének a mai üzenete?Ma ezt így mondhatnánk: Izrael a világ és Júda az egyház. A világ eltávolodott Istentől és az ő szolgálatától. A világ teljességgel a bűn útjára lépett. De hála Istennek, az egyházban jobb a helyzet, mondogatjuk. Mi még járunk templomba, mi még olvassuk a Bibliát, még igyekszünk valamennyire Isten akarata szerint élni, nálunk még jobb a helyzet! A kérdés az, hogy így van-e ez valójában?Vajon nem azt kell mondja ma az Úr a saját egyházára, népére: rátok még jobban haragszom, mert jóllehet tudtátok akaratomat, mégsem cselekedtétek azt, nem tértetek meg teljes szívvel hozzám.

     És ezzel az Úr pontot is tehetne a dolgokra. Azt mondhatná: a világgal nincs mit kezdeni, de az egyházban sem jobb a helyzet. Nem lesz itt már semmi, se a világból, se az egyházból. De az Úr nem ezt mondja, hanem erőteljes szavával megtérésre szólítja fel népét. Megtérésre hívja az északi országot, de a délit is,megtérésre hívja a világot, de az egyházat is. Szófogadatlan fiak!.Itt tehát a fiakról, az Isten gyermekeiről van szó, mert azok szófogadatlansága sokkal inkább fáj, mint a világ fiainak engedetlensége. Egy szülőnek is sokkal jobban fáj az, ha az ő gyermeke a szófogadatlan, mint ha a szomszédé az. Isten tehát nyitva hagyja a visszatérés lehetőségét minden ember számára. Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mondja Jézus. Adtam elődbe egy nyitott ajtót, mondja szintén Jézus  Jelenések könyvében.

            Mi ennek a hívásnak az alapja?Miért nem adja fel az Úr a reményt, miért nem mond le a népéről, az ő egyházáról? Miért van az, hogy még mindig hangzik a megtérésre hívó szó. Erre maga Isten ad választ. Én férjetekké lettem nektek. Az Úr a Bibliában nagyon sokszor hasonlítja az ő népéhez való viszonyát egy házassághoz. A házasság a legszorosabb kapcsolat, ami létezik ezen a földön két ember között. A házasságban a férj és feleség mindent megoszt egymással, egy a testük és lelkük és megígérik egymásnak, hogy ők jóban és rosszban egyaránt kitartanak egymás mellett, amíg csak a halál el nem választja őket.. Az Úr ilyen szoros, életre szóló közösséget akar az ő népével. S ezt az Úr komolyan is veszi. Azokat is szereti, akik elfordultak tőle, sőt még azokat is, akik megtagadták a vele való közösséget.

De az is hangsúlyos ebben az igében, hogy aki ezt a közösséget megtagadja, az már nem mentegetheti magát. A bűn, az engedetlenség nem egy tragikus sors, ami csak úgy nyakunkba szakad. Mindenkit súlyos felelősség terhel azért, ha hűtlen lett az Úrhoz, aki más istenekhez pártolt. Az úr népének minden hűtlensége és hitetlensége ellenére hívja őket vissza: jöjjetek vissza, térjetek meg, mert én férjetekké lettem és én örökre az is maradok. Itt már újszövetségi magasságokban,, itt már Jézus Krisztus hívja menyasszonyát, aki vére árán hívja vissza, hívja megtérésre a tőle elszakadókat.

            De itt mégis az áll, hogy egy városból csak egyet, egy nemzetségből csak kettőt hív el az Úr. Hogyan kell ezt értenünk?? Hisz ez valóban nagyon kevés lenne, hisz Asszíriába százezreket hurcoltak el. Azt jelentené ez, úgy kell értelmezni ezt az igét, hogy Isten csak nagyon kevés embert akar megtartani, üdvözíteni?S ha ez így lenne, akkor ki lenne az az egy az a kettő, aki üdvözülhetne, aki megtartatna? Vigyázzunk, nehogy félre értsük ezt az igét. Az Úr ezt az igét Asszíria irányába mondja el, de senki se akar ott rá hallgatni. Az elhurcoltak közül senki se kar az Úrra figyelni. De ekkor az Úr azt mondja: ha nagy tömegek nem is akarnak rám hallgatni, nekem engedelmeskedni, akkor az az egy vagy az a kettő, aki kész meghallani a hívást megtartatik. Én azt az egyet, vagy azt a kettőt is megbecsülöm, értékelem.

            Itt nem az üdvözülők számának a korlátozásáról, beszűkítéséről van szó, hanem épp ellenkezőleg:  az Úr tágra nyitja az üdvösség ajtaját minden ember előtt. Ne csak egy jöjjön, ne csak kettő, hanem jöjjenek sokan, jöjjön mindenki. Jöjjön mindenki, aki az Úr szavát komolyan veszi, aki az Isten Krisztusban megjelent szeretetét megérti és elfogadja.       

            Amikor az üdvösségről van szó, ne nézzünk másokra. H te egyedül lennél egy városból, egy népből, egy közösségből, akkor is gyere. Mert Jézus Krisztus azt ígérte, hogy ő senkit ki nem vet azok közül, akik hozzá jönnek

Ilyen kevesen üdvözülnek?                                                             Lőrincz István