Igehirdetési sorozat Adventre III rész

Igehirdetési sorozat 2O19 advent nagyhetében

Jézus nevei III.

1 Nap. A Kegyelem Text. Tit.2,11-12

            Folytatjuk a két évvel ezelőtt elkezdett igehirdetési sorozatunkat a mi drága Megváltónk, az Úr Jézus neveiről. Kibontakozik ezen nevekben is az a csodálatos gazdagság, amit ő jelent a mi számunkra. Már a neveiben annyi áldás, gazdagság van.

            A kegyelem egy gazdag jelentésű szó. Olyasvalamit is jelent közeledés, lehajlás. Ebben az összefüggésban azt jelenti, hogy a hatalmas és örök Isten lehajol a magasságból és dicsőségből hozzánk a mélységbe és gyalázatba. Lejön a maga gazdagságával a mi szegénységünkbe. Ezzel megmutatja szeretetét, kedvességét irántunk. A kegyelem Isten folyamatos beavatkozása a mi életünkbe.

            Az Isten kegyelme nem elsőször Jézus Krisztus születésekor jelent meg ezen a földön. Már az Ószövetség idején, Krisztus születése előtt is jelen volt ebben a világban. A sok példa közül csak kettőt említsünk. A Kainra tett jel az emberiség őskorában már a kegyelem maga volt. E jel nélkül Kaint megölték volna  De később a honfoglalás idején élt Jerikóban egy nagyon bűnös, nyomorult asszony, akit Ráhábnak hívtak. Ő is különös kegyelemben részesült. A kegyelem jele nála egy vörös fonál volt. E jel nélkül meg kellett volna halnia. De a kegyelem nem csak ebben nyilvánult meg, hogy az élete megmaradt, hanem abban is, hogy bekerült a hithősök sorába, sőt Jézus ősanyja is lett. Mekkora kegyelem ez! Bekerül Jézus nemzetségi táblázatába.

            De ilyea a kegyelem a mi életünkben is. Milyen változást hoz az egyes embernek az életében. Gondoljuk csak meg, hogy mivé lettünk volna, ha nem ismerjük meg az Isten kegyelmét. Talán már nem is élnénk, mert a bűn, a káros szenvedélyek tönre tettek volna. Hány ember lett földi viszonylatban is híressé a kegyelem munkája által.

            De az Ószövetségben megjelent kegylem olyan, mint a hajnal pírja. Csak előrevtíti a Nap tündöklését. A kegyelem igazán Jézus Krisztus születése után, az ő váltságművében ragyog fel és tündöklik teljes fényességéban. Megjelent Isten üdvözítő kegyelme és e kegyelem szerteárad ebben a világban. Krisztus a kegyelemnek az a Napja, ami a bűnnek és a kárhozatnak a pusztító árját és hatalmát legyőzte. Ez egy nagy örömforrás a mi számunkra. Különben a „kegyelem” szó a görög nyelvben szoros kapcsolatban van az „ öröm” szóval. Ezért amikor Krisztus megszületik Betlehemben, az angyalok a mezők felett nagy örömöt hirdetnek.

            Ez egy örömteli meglepetés az emberiség számára. Amikor az apostol arról beszél, hogy megjelent az Isten üdvözítő, gyógyitó kegyelme, akkor egyértelmüen Jézus Krisztus születésére gondol. A kegyelem gyógyítja a test és a leélek bajait egyaránt. Jézus élete tele van olyan eseményekkel, hogy betegeket hoztak hozzá, vagy betegek borultak a lába elé, és ő meggyógyította őket. Keresztelő János kérdésre így válaszol Jézus:  a vakok látnak, a sánták járnak, a siketek hallanak, a poklosok megtisztulnak és a szegényeknej az evangélium hirdettetik. De Jézus nem csak a test bajait gyógyította meg, hanem a szív bajait is. A kegyelem gyógyszer a lélek sebeire, bajaira is.

            De kinek kell a kegyelem? Kié lesz az? Csak azoké, akiket a Szentlélek elvezetetett annak meglátása, hogy ők Isten előtt semmit sem tudnak felmutatni, semmire se tudnak hivatkozni, mert nekik semmi érdemük sincs. Az kapja a kegyelmet, aki a tékozló fiúval tudja mondani, vallani:atyám vétkeztem és nem vagyok méltó.

            Az üdvözítő kegyelem minden embernek megjelent, mert erre mindenkinek szüksége van. Szüksége vna az elzüllött embernek, éppúgy mint a miniszternek vagy államfőnek. Itt nincs kivétal. Amikor Jézus Krisztus a kereszten életét értünk adta, a kegyelem különös erővel tört be ebbe a világba, és erői a kárhozatig jutottak. A kegyelem alászállt a poklokra és még a börtönben levő emberekhez is eljutott. Vannak olyan írásmagyarázók, akik arra gondolnak, hogy ezek a lelkek főleg azok voltak, akik Nóé előtt éltek, akik olyan gonoszok voltak hogy Isten elhatározta, hogy megsemmisíti őket az özönvíz által. Bárcsak közülük is sokan megragadták volna ezt a nagy lehetőséget.

            A kegyelemnek az a legnagyobb ajándéka, hogy el lehet fogadni, meg lehet ragadni. Nincs olyan ember, aki ezt a kegyelmet ne tudná megragadni, még az sem, aki bűnnek legszörnyűbb útjain jár. Ne mondjunk le senkiről, ne gondoljuk azt senkiről, hogy rajta már a kegyelem sem segíthet. Sőt hirdessük, tegyünk minden embernek bizonyságot erről a kegyelemről. Mondjuk el azt is, hogy mit végzett el ez a kegyelem a mi életünkben, hogy milyen óriási változás állt be nálunk, amikor Isten kegyelme belépet az életünkbe. Mondjuk el mindenkinek, hogy a kegylmet nem lehet megvásárolni, nem lehet kiárdemelni, de ajándékként el lehet fogadni, be lehet fogani szívünkbe.

            A kegyelem azonban nem egy játékszer, nagyon komolyan kell venni. A kegyelem tanítani akar minke, fegyelmez is minket. A kegyelemről nem azt olvassuk, hogy simogat, becézget, hízeleg nekünk, csókolgat minket, hanem azt , hogy tanít. A kegyelem küldetése, hogy egy komoly ikolába helyezzen minet és ott formálja az életünket, Krisztus képüöére és hasonlatoságára formál minket.

            A kegyelem sok eszközt használ fe nevelésünk érdekébenés ezek nem kellemesek. Szenvedés, szomorúság, nehéz próbák jöhetnek. De ezek olyanok, mint a metszőolló a kertész kezében. Levágja rólunk a vadhajtásokat Ner fussunk hát el a kegyelem iskolájából, járjuk ki szép sorjában az osztályokat. A kegyelem akkor is ott, amikor úgy tűnik, hogy eltűvozott az életünkből. De ezt majd csak az utunk végén fogjuk meglátni, hogy miért vezetett az Úr minket nehéz úton, miért kellett kemyény próbákat kiállni, miért volt kereszthordozás az éeletünk.

            A kegyelem visz bennünket a mi végső célunk, végső rendeltetsünk, az örök élet, az üdvösség felé. Akkor majd mindent meglátunk és megértünk Akkor megoldódnak életünk rejtélyei, s akkor végtelenül hálásak leszünk azért, hogy Iten kegyelme megjelent nekünk és elvégezte bennünk a maga munkáját.

2 Nap. A Kegyelem Királyi Széke Róm.3,25, Zsid.4,16

            Tudjuk, hogy az Ószövetségben a frígyládának volt egy aranyból készült fedele, ami épp olyan hosszú és széles volt, mint maga a frígyláda. Erre az aranylapra, erre a ferdélre két kérubot állítottak, amik kitárt szárnyakkal borultak a frígyláda fölé. Ezek a kérubok és természetesen az egész frígyláda az Isten kegyelmes és szeretetteljes jelenláték ábrázolták ki az Ószövetség népe számára. A frígyláda az Ószövetségben az a hely volt, ahol az Isten kegyelmes jelenléte úymond tapintható, kézzelfogható látható valóság volt az Isten népe számára.

            Évente egyetlen alkalommal, a Nagy Engesztelés napján a főpap a levágott áldozati állat vérétráhintette erre alapra, fedélre. Nos, amit ez a láda és annak fedele kiábrázolt, a kérubok is  Jézus Krisztusban lett beteljesedett  valósággá a mi számunkra. A bűnös ember közeledhet Isten trónusához. Krisztus lett az engesztelése eszköze Isten és ember között.

            Az ember megigazítása elválaszthatatlan Krisztus áldozatától és vérétől. Miért van ez így? Miért nem tudott Isten nekünk „csak úgy” megbocsátani? Miért nem tudta azt mondani: ti vétkeztetek, de ez nem is olyan nagy baj, ne aggódjatok, kicsiség az egész! Nem, ezt így nem lehetett elitézni. Ahogy azt sem lehet „csak úgy „ elintézni, ha egy gyermek a lebdával kirúgja az iskola ablakát. Az igazgató nem azt mondja: ó, nem történt semmi, csekélység az egész. El kell jöjjön a szülő, bele kell nyúljon a pénztárcájába és ki kell fizesse a kitörött ablak árát.

            A Káté nem véletlenül foglalkozik olyan részletesen ezzel a kérdéssel, hogy miképpen kellett a bűn adósságát lefizetni? Azért kellett a Jézus vére, azért kellett megtörténjen a za a véres esemény, mert Isten egy igazságos Isten is, akinek igazsága megkövetele, hogy az ő szent Felsége ellen elkövetett bűnt méltó bűntetés sújtsa, fogalmaz a Káté. Ezt ábrázolta ki az Ószövetség bonyolult áldozati rendszere, ahol is meg volt pontosan szabva, hogy minden bűnre milyen és mekkora áldozatot kellett bemutatni, illetve, hogy milyen állatot kellett bemutatni. Amikor valaki vétkezett, el kellett jöjjön az állatával, végig kellett nézze az állat kínját, hogy lássa azt, hogy az ő bűne nem egy csekélysé, hanem azt igen is el kell a törvény előírása szerint rendezni.

            Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat mondja a Zsidókhoz írt levél. Miért kellett a vérontás? Azért. ,ert a bibliai gondolkodás szerint a vér az élet hordozója. Az élet a vérben van és ebben orvosolag is nagy igazság van, hisz ha valaki nagy vérveszteséget szenved, akkor abba bele is hal.

            Jézus egyetlen személyben jeleníti meg mindazt, amit az Ószövetség bonyolult áldozati rendszere bemutat: ő az áldozat, ő a főpap és ő az ngesztelsé helye, a frígyláda is.Az Ószövetségben a frígyláda a mindennapi ember számára tulajdonképpen láthatatlan volt. Csak a főpap láthatta és ő is csak évente egyetlen alkalommal.

            De ez Jézus Krisztus halála által teljességgel megváltozott, hisz Jézus Krisztus áldozata a golgotai kereszten nyilvános volt, mindenki szeme láttára történt .Ezért ez most a mi számunkra azt jelenti hogy hit által mindenki oda járulhat a kegyelem királyi sékéhez. Ez az áldozat nem csak emberiség egy bizonyos részéért, nem csak egy népért, hanem mindenkiért kivétel nélül bemutattatott, s ezért mindenkire érvényes.

            Ezt ábrázolta ki a kárpit kettészakadása is, ami felülről lefelé kettészakadt. Most a mi számunkra maga Jézus Krisztus a kegyelem királyi széke. Benne és rajtaIsten végrehajtotta azt a rettenetes ítéletetet, amit rajtunk kellett volna bűneink miatt végrehajtson.Így az igazságos Isten a mi számunkra kegyelmes Istenné vált. Jézus Krisztus áldozatában megtörténik a bűn megbűntetése, de ugyanakkor a bűnös felmentése is. Ezért nekünk már nem kell félnünk hozzá közeledni, hisz mi tőle és nála kegyelmet és üdvöséget kapunk. A Krisztus keresztje Istn részéról a bűnös ember igazzá nyilvánítása.

            De hogyan lehet mindez a miénk? Egyedül hit által. Úgy, ahogy azt a reformátoraink csodálatos világossággal és egyszerűséggel tanították. Ez az igehirdetés által minden ember tudomására jut. Az igehirdetésnek ez a fő célja, hogy ezt a hallgatók tudomására hozza.Pál azt mondja, hogy ő ezt olyan szemléletesen és meggyőző erővel tudta a galaták gyülekezeteiben megtenni, mintha Krisztus az ő szemük előtt feszíttetettt volna meg.

            Amikor itt a Zsidókhoz írt levél a kegyelem királyi székéről beszél, akkor itt tulajdonképpen a király azon székéről van szó, amiben ő az ítéleteket kimondta. De ezen a trónon most Isten Krisztusért kegyelmes ítéletet hirdet.. Nyilvánvaló, hogy ehhez a trónhoz csak hálával és alázattal lehet közeledni, de ugyankkor nem is bizonytalansággal. Mi a legnagyobb bizalommal, reménységgel, szent bátorsággal jöhetünk ide, mert a trónon ülő szeretettel fogad minket.

            Ez a közeledés mindenek előttimádság által történik, imádságban lépünk a trón elé, hogy alkalmas időben segítséget nyerjünk. Bármennyire is tudjuk, hogy mi bűnösök kárhozatra méltók vagyunk, de azt is tudhatjuk, hogy ha bűnbűnattal és alázattal jövünk, akkor ő kegylmesen tekint ráűnk. Mi nem a magunk nevében, nem a magunk érdemében, hanem a Jézus nevében, az ő érdemében bízva közeledünk e trónhoz. Amikor onnan kegyelmesen ránk tekint, ez minket boldoggá és hálássá tesz. És itt mindent letehetünk, ide mindent hozhatunk: bűneinket, gondjainkat, örömünket, félelmeinket, hálánkt, dicsőítésünket. Hisszük, hogy a trón elől soha nem megyünk el üre skézzel. Lehet, hogy elégíti ki minden kérésünket, de megadja azt, ami javunkat és üdvösségünket szolgálja. Jöjjetek hát, járuljunk bizalommal a kegyelem királyi szákéhez.

3 Nap. A Pásztor Text. Ján.1O,12-16

            Az egyik legismertebb és leggyakrabban használt neve Jézusnak: pásztor. Mindnyájan szinte kívülről tudjuk és szeretjük a 23-ik zsoltárt, ami már sokaknak jelentett bíztatást és bátarítást háromezer év alatt.

            Nos, amikor mi ezt a kifejezést halljuk, hogy Jézus a jó pásztor, akkor ezt nem úgy kell elképzelnünk, ahogy azt gyakran képeken kiábrázolva látjuk. Hiszen ott egy nagyon idilli, romantikus képpel találkozunk. Mert itt az igében azt olvassuk, hogy a jó pásztor életét adja a juhokért.  Tudjuk azt, hogy a pásztorok élete az ókori Keleten nem volt olyan könnyű, mint ahogy azt a legtöbben elképzeljük, ahogy azt a népdal is megénekli.

A juhásznak jól van dolga,

Egyik dombról a másikra,

Terelgeti nyáját, fújja furulyáját,

Bú nélkül éli világát.

Nem volt ez, főleg a régi bibliai időkben nehézségek nélküli élet. Gondoljunk csak a Biblia nagy embereire, akik mind juhász-emberek voltak: Ábrahám, Izsák, Jákób, Mózes és Dávid. Jákób azt mondta az ő munkájáról:” Úgy voltam, hogy nappal hőség emésztett és az éjjel hideg, az álom pedig messza maradt a szemeimtől”. (1Móz.31,4O) Dávid is elmondja, hogy amikor apja juhait legeltte, eljött a medve és az oroszlán, hogy elragadozza a juhokat, de ő az úr erejével megölte azokat. (’1Sám.17,34-37)

            A pásztor hivatása egy nagy, nehéz, veszélyes és felelősségteljes hivatás volt. Mivel általában ezt a hivatást a juhok gazdáinak a gyermekei végeztékl, nagy felelősség és hűség jellemezte őke, hisz az egész család jóléte és megélhetése függött ettől. Megtörtént az, hogy a pásztorok életüket adták a nyájért Vagy vadállatok vagy pedig az ellenség támadásainak estek aldozatul. Hisz mindent meg kellett tenni a nyáj védelme érdekében, hisz egy egész család sorsa forgott kockán. Ha béres őrizta a nyájat, az már nem harcolt ennyire a nyájért. Az elfutott, amikor a farkas közeledett, ahogy azt Jézus a példázatban el is mondja. Jézus határozottal elhatárolódik a béres-magatartástól, hisz ő pásztor és nem béres..

            A pásztor életének egyik legnehezebb feladata, amikor a nyájból egy vagy több egyed elvész. Bizonyos körülmények között elkóborol. Vagy épp egy szakadékba esik vagy egy tövisbokorba akad bele. Az elveszett juhot ilyen esetben meg kell keresni, ki kell szabadítani. Sokszor a pásztor az életét is kockáztatja a juh megmentéséért. Gondoljunk csak egy mély szakadékba való leereszkedésre. Nem véletlen, hogy Jézus golgotai áldozata a pásztor képe lesz, aki juhai megmentése, megváltása érdekében a saját életét áldozta fel.

            A pásztor egyik nagyszerű tulajdonsága, hogy bár több száz juha van, mégis mindegyik juhát skülön-külön ismeri és számon tartja Amikor gyermek voltam Magyarókerekén, a bárányok elváűlasztásáig, levágásáig a nyáj minden reggel kiment és minden este hazajött. Számomra gyermekként nagy élmény volt látni, hogy a pásztorok úgy ismerték a juhokat, hogy minden kapu előtt megállva ki tudták választani ki tudták választani az épp ott lakó gazda jukait és bárányait. Számomra mind egyformák voltak, de a pásztor egyen-egyenként ismerte őket. Ezért a juh és pásztor között egy személyes viszony van, és itt már nyilván a jó pásztorra gondolhatunk, aki mindegyik tanítványát személyesen hívja el: Nátánaelt, Fülöpöt, Pétert,Márai Magdolnát,Zákeust, Pált , Szent Ágostont és minden egyes tanítványát, köztük minket is. Persze az elhívás megvalósulása minden ember életében más és más, de az eredméyn mindig ugyanaz. A jó pásztor megkeres, megszólít, ajuh pedig válaszol a hívásra és boldogan vallja: az r az én pásztorom. Abban pillanatban, amikor a pásztor megszólít, minden juh személyiségg válik. A mi számunkra óriási kiváltság és öröm, hogy az tulajdona, az ő juha lehetünk. Az érdem nem a miénk, mert mi csak annyit tudtunk tenni, hogy eltévelyedtünk.

            Jézus azt a szeretetet, amit az Atyától kapott, most átadja juhainak. Teszi ezt annak ellenére, hogy jól ismer minket. Nem csak a múltunkat s azokat a bűneinket ismeri, amiket ő megbocsátott, hanem azokat a nyomorúságokat, gyengeségeket is ismeri, amik még mindig bennünk vannak s amiket ő mi9nd ki akar tisztítani az életünkből. Nem szűmik meg rajtunk dolgozni, nagy türelemmel van irántunk. Minden eszközt felhasznál, a vesszőt és a botot is, sőt még a halál árnéykának völgyét is, hogy minket eljuttason a célba. Ha elkóborolunk, neki vannak kutyái is, hogy azok minket visszatérítsenek a nyájhoz. Tud küldeni egy próbát, egy betegséget, egy hívő testvért. Nincs olan mélysg, amiben nem tudna segíteni rajtunk, hisz hozzánk hasonlóan minnekben megkísértetett.         Micsoda kiváltság, hogy ez a pásztoraz ő éltető igéjének legelőjén legeltet minket. Itt minden testi és lelki szükségünkről gondoskodik. Itt szerethetjük őt és ő is szerete minet. Itt naponta együtt lehetünk vele, az ő áldott jelenlétét élvezhetjük Nahyon jó azok seregéhez, akik ennek a pásztornak a nyájához tartoznak.

            Akkor ezt az Úrkétezer évvel ezelőtt egy kis seregnek mondta, de ez a sereg mára már megszámlálhatatlan sereg lett. Jó ebben ott lenni. Ebben ott vanak azok is, akik már nem élnek de egy drága örökséget hagytak ránk, az életk, az írásaik, cselekedeteik által.. De ott vannak azok is, akik most élnek, akik nekünk mind testvéreink, ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Legynk nagyon hálásak a pásztorért és a nyájért egyaránt.

4 Nap. A Főpap Text.2Móz.28, Zsid.14-15

            Az ószövetségi vallási élet egyik legfontosabb szerelője a főpap volt. A feladtai köz tartozott az áldozat bemutatása, a népért való könyörgés, és olyan ügyes-bajos dolgoknak a rnbehozása, amikkel az embrek hozzá jöttek. Az ő feladata volt Isten képviselni a nép előt és a népet képviselni Istn előtt.A ruháját öt különböző színű fonalból varrtak, amiben a kék, piris és fehér színek domináltak. A mellén hordozott egy kötényszerű anyagot, amiben tizenkét kövecskén ott volt Izrael tizenkét törzsének a neve. Ez azt jelképezte, hpgy a főpap kellett hordozza az egész népet, hogy azok sorsát szívén hordozza és ő szüntelen megemlékezzen róluk. A homlokán egy írást hordozott, amin ez állt: szentség az Úrnak!

            A főpap tulajdonképpen az egész kozmoszt, az egész mberiéget képviselte, feladata az egész világért való közbenjárás volt. A ruhájának és az általa bemutatott áldozatnak az egész zimbolikája arra utalt, hogy ennek kozmikus jelentősége volt. Ez már előre, a jövendőbe mutatott.    

            A főpap szolgálatának megvolt a csúcspontaja és ez a Nagy Engesztelés napja volt. Évente egyszer bemehetett a Szentek Szenjébe az áldozati állat vérével, és azt a frígyláda tetejre hintve engesztelést szerzett a nép bűneiért. Ilyenkor nem a színs és díszes öltözetét használta, hanem egy egyszerű, fehér, lenből készült öltözetet.

            Amikor most Jézus Kriszturól, mint Főppról beszélünk, akkor először is el kell mondanunk, hogy benne az ózövetségi főpapi tiszt minden jellemző vonása tökéletesen beteljesedett.. A Zsidókhoz írt levél szerzője nagyon finoman és pontosan lírja azt i hogy mi volt a különbség kettőjük között. Ez a levél Jézust a Nagy Főpapnak nevezi. Nagy Főpapunk van, jelenti ki újjongva. Ő azért nagy, mert ő nem csak ember, hanem ugyanakkor Isten is. Ez különbözteti őt meg mindazoktól a főpapoktól, akik ezt a tisztet előtte betöltötték. Az is különbség közöttük, hogy az edigi főúpapok maguk is bűnös emberek voltak, akik a saját bűneilért is be kellett mutassák az áldozatot, tehát ők is megváltásra szorülő emberek voltak, éppúgy mint a nép, akikért az áldozatot bemutatták.

            Jézus főpapsága azért egészen más, mert neki a saját bűnéért nem kellett áldozatot bemutatnia, mert ő bűntelen volt. A másik nagy különbség az volt hogy az eddigi főpapok az állatok vérét ontottákki, Jézus pedig a maga vérét engedte kiönteni érettünk.

            A mi Főpapunk abban is különbözik az elődjeitől, hogy ő igen irgalmas és kegylmes, Annás és Kajafás példája is mutatja, hogy a földön élt főpapok milyen kegyetlenek és irgalmatlanok tudtak lenni. Ezeknek kőszivük volt, ezt jól látjuk a Jézus perében is. A pogány helytartómnak megesik a szíve a szenvedő Jézuson, kivezeti t a nép elé és azt mondja:Íme az ember. De a főpap szíve végig kemény marad és követeli Jézus keresztrfeszítését.

            De Jézus, mintFőappa azért is sokkal több, mint az lődei, mert a ő a bvégzett munka után mennybe ment és az ő áldott munkáját ott is folytaja. Amit a földön elkezdett, ott is szüntelenül dolgozik érettük. Ő együtt tud érezni velünk a fölön, mert ő itt voltvelünk, ismerte a mi földi életünk minden méylégét és magasságát. Tudja, hogy mit jelent a etegg, a gyengség, a fradtság a szomjúág és éhség. Persze a bűnben nem kíséretetettt me, vagyis jézusnak példáúl nem voltak parázna gondolatai, gyilkos indulatai, de a Sátán t is támadta, hol ordító orsozlánként, hol pedig világosság angyalának öltözve. Jézus nem olyan bűnökben bukhatott volna el, amilyenekben mi elbukunk, hanem abban, hogy visszahőköl a szenvdéstől, nem vállaja értünk a kereszthalált.De ez mégis óriási segítséget nekünk a kísértések idején, hogy Jézus meg tud érteni minket minden mi kísértésünkben.

            De ő nem csak megért minkt a mi kísértéseinkben, hanem erőt és segítséget is ad, hogy a kísértések felett diadalmkodni tudjunk. Mert az nagy erőt jelent a mi számunkra, hogy tudhatjuk, hogy ő onnan felülrl belénk az ő tagjaiba mennyei ajándékot ársuzat ahogy azt aKáté fogalmazza. Azért is nagy az ő főpapsága, mert ő egy örökkévaló Főpap.Az ószövetségi főpap évenete egyszer bement a Szentek Szntjébe, de onna rövid idő után el kellett távozzon. Az év többi napján az zárva maradt számára. De ez az út a Szentek Szentjébe Jézus halálával minden ember számára és minden időben szabadáá lett. Miután a Jézus vére kiömlött, a kárpit örökre ketté hasadt. Emehetett a mennyei Szentélybe és örökre ott is maradt. Egyszer bement, hogy adig ott maradjon, amíg dicsőségben el nem jön ítélni élőket és holtakat.

            Ezért  földi főpapra már nincs szükség és papsára sem, úgy ahogy azt az Ószövetség előírta. De mi is mind papok vagyunk olyan rtelemben, ahogy a Káté tanítja: magunkat Istennek élő hálaáldozatul adjuk, egész életünket neki szenteljük.

            És az a mi nagy reménységünk, hogy miután minket is feltmszt, mi is bemehetünk a Szentek Sentjébe, a mennybe és örökre ott maradhatunk ővele.

5. Nap Immánuel Text. Mt.1,23

            Adventkor arra emlékezünk, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt Krisztus bejött ebbe a világba, ezzel elközelített hozzánk az Isten országa. De aezt már évszázadokkal azelőtt megjövendőlték a próféták, közöttük Ésaiás is. Ő a Messiást Immánuelnek nevezi. Ezt a jelet a próféta Akház királynak adta, mint egy különleges jelet. Tudjuk, hogy az Immánuel név jelentése: velünk az Isten! És kétségtelen, hogy Jézus Krisztusban Isten a legegyértelműbben nyílvánitotta ki, hogy ő velünk akar lennei, hogy be akar fogadni minket.

            Amikor Jézus megszületik a júdeai Betlehemben, ez nem egy monda, sem nem egy legenda, hanem egy olyan valóság, ami a feje tetejére állította ezt a világot. Nem véletlen, hogy ez a Gyermek a sok más neve mellé az Immánuel nevet is megkapja. Azt jelenti, hogy a titokzatos, a mi számunkra felfoghatatlan. Isten kilép az ő titokzatosságából, felfoghatatlanságából. Napnál is világosabban kijelenti: én veletek akarok lenni, keresem a veletek való közösséget, azért jöttem, hogy érezzétek: én veletetk és értetek vagyok. Pál ezt a Római levélben írja : ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk! Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ezt az Immánuelt senki sem nélkülözheti, mert másképp nem tudnánk Istennel rendbe jönni. Ha ő nem nyitotta volna meg előttünk az atyai ház ajtaját, akkor közülünk oda senki be nem léphetne. Mi ilyen ajtót se kitalálni, se megalkotni, de még kinyitni sem tudunk. Egy ilyen nyitott ajtót csak ajándékba kaphatunk.

            Mert Immánuel tágra nyitja előttünk az Istenhez, az üdvösséghez vezető ajtót.Isten velünk van. Egyszülött Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta. A jászol és a kereszt együtt azt hirdeti nekünk, Hogy Isten azért adta oda értünk at ő Fiát, hogy minket mindazzal megajándékozzon, amire nekünk életünkben és halálunkban szükségünk van: bocsánat, békesség és üdvösség. Ez bizonyosan a miénk lehet és mi is el vagyunk így rejtve őbenne. Ez elveszi minden mi félelmünket. Ha Isten velünk van, akkor ez azt jelenti, hogy egy olyan mély lelki békesség töltheti be a szívünket, ami minden értelmet felül halad. Már a zsoltáros is így vall erről.: elől és hátul körülzártál engem, fölöttem tartod kezedet.(Zsolt.139,5)  A mi Immánuelünk felülemeltetett minden hatalmasságon, betölti a mennyet és a földet egyaránt és ez azt jelenti, hogy ő mindeneket betölt és mindenek felett uralkodik. Ez az Immánuel, amikor elbúcsúzott a tanítványaitól s egyben tőlünk is, azt ígérte: veletek maradok minden napon a világ végezetéig. Ő velünk van, értünk van és bennünk van. Kell-e ennél nagyobb vigasztalás a mi számunkra.

            Velünk van a hétköznapokban, amikor orcánk verítékével esszük kenyerünket, de velünk van az ünnepnapokon is , amikor megnyugszunk fáradozásunktól. Velünk van az öröm napjaiban, amikor a szívünk tele van újjongással, de velünk van a mélységban, a nagy szomorúságok idején is. Az ő jelenléte megkönnyíti és megszenteli a mi életünket. Az ő jelenléte egy olyan boldog megtapasztalás, amit alig lehet szavakkal kifejezni. Úhy éljük át az ő jelenlétét, mint egy legjobb barátét, akit minden pillanatban megsólíthatunk, akinek minden helyzetben kérhetjük a segítségét.

            Az Isten gyermekei számára Jézus Krisztus jelenléte nem egy illuzió, nem egy álom, nem egy délibáb, hanem a mindennapok legnagyszerűbb valósága. Lehetünk a konyhában, a kertben, az irodában, vonaton, buszon, repülőn, kórházban, mi mindig megtapasztaljuk az ő áldott jelenlétét.

            A Jézus jelenlétének van egy kiigazító, bűntől megőrző, visszariasztó szerepe is. Ha tudjuk, hogy ő jelen van, azt is tudjuk, mennyire fájna neki, mennyire megbántanánk őt egy szeretetlen szóval, tistátalan tekintettel, gyűlölködő indulattal. Ez egy szent félelmet is jelent, amit Kálvin üdvösséges rettegeésnek nevez.

            Az, hogy ő jelen van, számunkra azt jelenti, hogy imádságban minden pillanatban hozzá fordulhatunk, könthetjük előtte szívünket, megvallhatjuk azokat a bűnöket is, amiket talán egyetlen embernek sem mernénk vagy akarnánk megvallani. Nem kell attól félnünk, hogyő minket megvetne vagy lenézne.

            Immánuel ez azt jelenti, hogy velünk av na kkaor is, amikor a legnagyobb söttétségben járunk: Gondolhatu8nk itt Péterre, akit börtönbe vetettek, meg van bilincselve és ott fekszik két katona között. Tudja azt, hogy másnap minden valószínűség szerint ki fogjáűk végezni. Mégis milyen mélyen és nyuogodtan alszik. Hisz az nagyalnak jól oldalba kell böknie, hogy felébredjen. Mi azt mondjuk: Péternek vasból voltak az idegei. De ez nem így van. Önmagában ős is csak olyan ember volt, mint közülünk bárki más. De mégis azért tudott olyan nyugodtan aludni, mert tudta, hogy az Úr ott a börönben is vele van.

            És itt mi is végig gondolhatjuk életünk legnehezebb és legfélelmetesebb pillanatait, hogy milyen áldott megtapasztalás volt az Úr jelenléte. És végül az a mi nagy reménységünk, hogy velünk lesz majd halálunk napján és óráján is, amikor mindenki kezét el kell engednünk, még azokét is, akik a legközelebb állnak hozzánk, de Jézus ott is velünk lesz és az ő láthatatlan keze átvezet majd  minket a halálon át az életbe.

6 Nap Királyok Királya Text.1 Tim.6,15 , Jel.17,14

            A Jézus királyságát az egész Szentírás hirdeti az első lapjától az utolsóig.Nem egyszer olvassuk, hogy ő a Királyok Királya vagy ahogy más helyen a Jelenések könyve mondja: a föld királyainak Fejedelme.

            A királyoknak e földön óriási hatalmuk van. A királyok hatalmas alattvalói sereggel, hadsereggel rendelkeznek és óriási dolgokat tudnak végrehajtani. Gondolhatunk itt az egyiptomi királyokra, akiekt fáraóknaj neveztek, vagy Babilon királyára Nabukodonozorra. A királyoktól rettegtek alattvalóik, hisz kényük-kedvük szerint cselekedtek, sokszor teljességgel kiszámíthatatlanok voltak.

            De Jézus hatalma még sokkal nagyobb, mint a földi királyoké. Ezek után gondoljuk meg, hogy miként érkezett születésekor ebbe a világba? Megüresítette magát, mondja Pál apostol a Filippi levélben. Nem volt sem korona a fején, sem jogar vagy kard a kezében. Nem vette körül alattvalók serege, de még angyali seregek sem voltak jászla mellett, azok a mezőn hirdették születését. Ő szelíden, alázatosan, egyszerűen, minden feltűnés nélkül jött és így élte le egész földi életét. Jeruzsálembe se büszke paipán vonult be, ahogyan a királyok szoktak, hanem egy szamárcsikón, ami akkor akkor is egy megvetett, lenézett állat volt.

            Emberi értelemmel nem lehet felfogni, hogy egy ilyen ember, aki így született, így élt, király lehessen. Ezt csak a hit szeme tudja meglátni. A hit e szegeényes megjelenés mögött is látja a királyi dicsőséget. Íme, jön királyod, hirdette a próféta. De ezt csak a hit szemével lehettt meglátni.

            Tudjuk azt, hogy Izrael népe számára nagy problémát jelentett, hogy ő nem politikai király volt. Nem oldotta meg a szociális kérdéseket. Amikor az ötezrek megvendégelése után az emberek királlyá akarták tenni, visszavonult. Ő nem akart földi király lenni, mert ő sokkal többet akart adni, mint amennyit a földi királyok adhattak. Az ő királyságaának a programját János apostol így fogalmazta meg: azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. De ahhoz, hogy az ördög munkáit le tudja rontani, ahhoz hogy hatalmát, amellyel az embert a Sátán karmai között tartotta, meg tudja törni, ahhoz arra volt szükség, hogy az ember Isten ellen elkövetett bűneiért engesztelést szerezzen. Hisz a bűn űltal, mi mind a Sátán hatlamában vagyunk. A Sátán azt mondja nekünk: mivel vétkeztél, ezért az enyém vagy!. Én a fogságomban tartalak. A Jel.12,1O-ben a Sátán mint vádló lép színre, aki éjjel és nappal vádolja az Isten választottait. De ők, a választottak legyőzik a Sátánt a Bárány vére által.

            Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, egy különös dolog kell történjen. A királyból bárány kell legyen. Ezért a Jel.17,14 szerint a  Bárány a Királyok Királya és Uraknak Ura. A Bárányt a mészárszékra viszik, ahol a szát nem nyitja meg. Jézus aranykorona helyett a töviskoronát hordozza.

            A világi királyoknál úgy van, hogy az alattvalók egy szorult, veszélyes helyzetben életük árán is meg kell védelmezzék a királyt, életüket kell adják a királyért, De itt épp fordítva történik, a király adja életét az alattvalókért, vagyis értünk. A kereszten Jézu egys ilyen királyi tettet hajtott végre és a szenvedésre való készség fegyverével vívta ki a győzelmet. A győzelmet pedig megbizonyította, megpecsételte a feltámadása által. Az üres sír győzelmesen hirdeti: a feltámadott Úr a hatalmas Király. De a királyi dicsőség még fokozódik a mennybemenetel által, amit Jézus trónfoglalásának is szoktunk nevezni. Ehhez ő egy csodálatos ígéretet is fűzött: ha felemeltetem, mindenekt magamhoz vonzok. (Ján.12,32)

            A Szentlélek kitöltése pedig a mennyei Király ajándéka földi népe számára. Aqnnak segítségével az ő népe diadalmaskodhat a bűn, halál, pokol és kárhozat felett. A régi görög egyház a 24-ik zsoltárt úgy értelmezte, mint a mennybemnt Jézus dicső bevonulása és győzelme a halottak birodalmába illetve felette. Az úgynevezett „Nikodémus evangélium” , egy apokrif irta ezt így írja le: a pokolban, a halottak birodalmában mintegy mennydörgésként hangzik fel: ti kapuk, emeljétek fel fejeteteket és emelkedjetek fel, ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya. A halottak birodalmának fejedelme kérdezi: ki a dicsőség Királya? Mire hangzik a válasz: a Seregek Ura, ő a dicsőség Királya, az erős és hatalmas Úr, hatalmasan hadakozó Úr.

            Eközben megjelenik Jézus, megvilágítja a halottak birodalmának sötétségét, széttöri a bilincseket, a halált lábával megtapodja és a szenteket átvezeti a paradicsomba. Ezek persze titokzatos dolgok, a Biblia is csak utal erre, de az Apotoli Hitvallásban is bnne van, hogy Jézus alászállt a polkolka.

            A lényeg, és a számunkra nagyon fontos az, hogy Jézus, mint Királyok Királya, aki kész vlt előbb báránnyá lenni, végül is diadalmaskodni fog minden ellenséges hatalom felett. Az utolsó ellenség, akit meg fog semmisíteni, az a halál. De a mi mostani életünk zámáta nagyon fontos, hogy mi a Győztes oldalán harcolunk a bűn és a Sátán ellen. A keresztyéneket épp arról lehet felismerni ebben a világban, hogy ők nem a bűn és Sátán oldalán harcolnak, hanem ott vannak Jézus Krisztusnak, mint dicső Királynak a seregében. És szabad lelkiismerettel harcolnak minden bűn ellen. Az ó-ember, abűn, a Sátán őket is szüntelenül ostromolja, de már nem vehet daidalmat az életük felett. Ők már nem szolgái a bűnnek, hanem szabad és megváltott alattvalói a Királyok Királyának. A kérdés csak az, hogy te kedves testvérem, már ott vagy-e ebben a seregben? Ha még nem lennél, akkor jöjj ma, szükség van rád. Nem fogod megbánni, mert a győzelem ezé a Királyé. Légy az ő alattvalója!.

(Ezen