Igehirdetési sorozat Bőjtfő nagyhetére II rész

Igehirdetési sorozat Bőjtfő nagyhetére 2O19

Kereszt felé vezető nyomok II.

1 Nap. Text.   1Móz.28,17 Béthel

            Kereszt feé vezető nyomok, ezzel a címmel kezdtünk a tavaly egy igehirdetési sorozatba, amit idén és még pár éven át folytatni szeretnénk ezen az áldott nagyhéten, Bőjtfő negyhetén. Rácsodálkoztunk arra, hogy tetszett az Istennek, hogy már az Ószövetség igéiben, történeteiben hirdesse nekünk Jézus szenvedését és keresztjét. Persze , ez még csak árnyék, előkép, de az üzenet mégis világos és érthető. Ha engedjük, hogy Isten Szentlelke megvilágosítsa elménket és szívünket, akkor ezekből a történetekből is ki fogjuk hallani a kereszt üzenetét.

            A mai napon Jákób áll fiygelmünk középpontjában. Azt vizsgáljuk meg, hogy miként vigasztalta meg őt Isten életének egy nehéz pillanatában.

            Jákób most egyedül van, a maány nehezedik rá. Ott vándorol a puszta közepén. Sehol egy ház, sehol egy település, sehol egy ember. Amerre a szem ellát, csak pusztaság és sivatag. Ez a magányos ember nem egy tudományos kutató, aki tanulmányozza a puszta jelenségeit, nem is egy olyan fiatal ember, aki kalandra vágyik, hanem olyan valaki, aki kiszakadt egy biztonságos, meghitt családi körből, kicsúszott a talaj a lába alól. De miért kellett Jákób, mert itt róla van szó, ebbe a helyzetbe jusson?

            Hát azért, mert megcsalta, becsapta testvérét. És most ennek bosszúja elől menekül. A bűn az a csomag, teher, ami vállára nehezül. És ebben ő mindnyájunk jelképe. Mi is jövünk a paradicsomból és a pusztába jutotottunk, s ide a mi bűneink miatt.

            Jábóbot ott a pusztában éri az éjszaka. Feje alá egys követ tesz vánkosúl, párnáúl, s a csillagok irgalmatlanul ragyognak a feje fölött. Még Isten is olyan távolinak tűnik. Ilyen lett az ember a bűn miatt. Az emberek elől menekül és Isten is távol van tőle.

De Jákób egyszer csak nyitott eget lát. Bizonyára nem egyhamar tudott ott a puszta közepén elaludni. Sokáig nézhette a csillagos eget és elgondolkodhatott a maga sorsáról, aztán végre holt fáradtan álomba merült.

            De Isten most egy csodálatos álmot ajándékozott neki. Álmában egy nyitott get látott, egy létrát, ami a földről indult s a vége egészen az égig ért, s ezen a létrán angyalok járkáltak fel s alá. A menny tehát nyitott volt, s így a menny és a föld össze voltak kötve egymással. Nem nagyszerű előképe ez Jézus keresztjének? Mert mi is a kereszt? Az egyetlen létra, ami összeköti a mennyet és a földet, az Isten és az emberek világát. Ez az a létra, min a menny erői és áldásai leszállnak erre a földre. Az egyetlen létra, ami által a bűnös ember a mennybe juthat.

            A mikor mi ezt olvassuk, a Biblia egy másik történetére gondolhatunk,a Bábel tornyára.Ezt emberek építették azért, hogy a teteje az égbe nyúljon. De ebből a létrából semmi sem lett, ezen át nem lehetett az égbe jutni. Mert alulról nem lehet az égbe nyúlni, csak úgy, ha a mennyből nyúl le egy létra hozzánk. És ezt a létrát Isten elkészítette nekünk Jézus keresztjében. Ez a mennynek a kapuja, mondja Jákób, amikor álmában meglátta ezt a létrát. De Jézus keresztje is a mennynek kapuja. Ez a paradicsomba visszavezető t. Jézus mondja magáról, hogy ő az út, amin keresztül az Atyához lehet jutni.

            Jákób azt is mondta, hogy ez Istennek háza. Itt lakik Isten a földön. De hát nem lehet ezt elmondani Jézus keresztjéről is Mert itt látszik meg igazán, hogy Isten magára vette a mi életünket, minden mi nyomorúságunkat és bűnünket. Itt a keresztnél válik nyilvánvalóvá, hogy Isten nem egy távoli, hideg, közömbös Isten, hanem egy olyan könyörülő Úr, aki érettünk elment a végsőkig az ő szeretetében. Ha valaki a kersztben nem látja meg az Isten szeretetét, akkor sehol sem fogja meglátni.

            Amikor az ember vétkezett, Isten kiűzte őket a paradicsomből és lángoló pallosú kérubok álltak a kapuban, hogy az ember ne tudjon vissza menni.. De Isten a Jézus keresztjéval, halálával újtra megnyitotta a kaput. Be lehet menni és Isten szeretete vár ott minket.  Bárcsak megértenénk, bárcsak élnénk ezzel a lehetőséggel, bárcsak bemennénk a megnyílt mennybe, az Isten megnyílt  házába.

            Jákób ezen az éjszakán, nem csak hogy különös dolgokat látott, hanem csodálatos dolgokat hallott is. Mert a létra tetején mag az Úr álloptt és azt mondta Jákóbnak: én veled vagyok. Micsoda mondat ez! Mi ezt már úgy megszoktuk, olyan természetesnek tartjuk, hogy Isten velünk van, pedig nem az.Meg kell döbbentsen, meg kell rázzaon az, hogy  a magaságos és fennséges Istenszövetséget akar kötni a porral, szövetséget akar kötni egy olyan emberrel, aki bűnt bűnre halmozott az életében.

            Hát nem Jézus Krsiztus keresztjére emlékeztet ez, ahol a szent Isten szövetséget kötött a bűnös emberrel? Mi lesz a bűnnel, mi lesz az adóslevéllel? Hát az oda van szegezve a kereszthez, a bűneink ott vannak a Jézus vére alatt.

            Jábób ezen éjszaka utá n tovább vándorolt, látszólag még mindig egyedül volt, ugyanabban a pusztában ment tovább, amiben eddig is járt. De mégis minden egészen más lett. Mert hallhatta az Isten szavát: én veled vagyok, megbocsáttattatk a te bűneid. Milyen más lélekkel mehetett tovább, milyen felszabadultan!

            A világ nem változik meg körülöttünk, sőt talán egyre hidegebb, rosszabb és szeretetlenebb lesz. De bennünk minden megváltozik, amikor megértjük Jézus szenvedésének tutkát és értelmét. Ezen a héten is ezt fogjuk tenni.Áldott legyen Isten ezért..

2 Nap. Text. 1Móz. 29,2Oa

            Egy megható szerelmi történet kerül a mi figyelmünk középpontjába. Ebből fogjuk kihámozni, megérteni Isten üzenetét. A Jákób Rákhel iránti forró szerelme, előképévé válik annak a szeretetnek, amivel Krisztus szeretett minket. Jákób, miután csalással elvette bátyjától az elsőszülöttségi jogot, el kellett meneküljön hazulról. Anyja tanácsára nagybátyjához, Lábánhoz megy. Ott találkozik nagy szerelmével, Rákhellel. Már első látásra megszerette és küzdeni kezd érte. Ez a küzdelem nem volt könnyű és egyszerű. Lábán nem volt egy könnyű eset, kemyény és fösvény ember volt. Elkezdődött Jákób és Lábán között egy hosszú alkudozás, végül abban egyeztek meg, hogy Jákób hét évig fog szolgálni, hogy megkaphassa Rákhelt feleségül. Nem volt ez könnyű Jákób számára. Hisz ő gazdag szülők gyermeke volt, elkényeztetett, aki nem volt ahhoz szokva, hogy ő szolgáljon, hanem sokkal inkább ahhoz, hogy neki szolgáljanak. De most szolgálóvá kell lennie, aki urának mindenben engedelmességgel tartozik.

            De ez nem is volt elég, mert amikor a hét év lejárt Lábán ráadásul be is csapta. Nem Rákhelt adta hozzá, hanem Leát, az idősebb gyermekét. Jákób nem nyugodott ebbe bele, újra alkudozni kezd Lábánnal és abban egyezik meg, hogy még újabb hét évet fog szolgálni Rákhelért. Milyen csodálatos a kitartasa ennek az embernek. De ő annyire szerette Rákhelt, hogy kész volt újabb hét évet szolgálni érte.

            Milyen megahtó és tanulságos ez. Van-e még ilyen manapság? Az én szüleim pont így vártak egymásra pont hét évet. Édesanyám magyarországi volt, a bécsi döntés következtében tanítónőként Avasújvárosba ,Szatmár mellé nyert kinevezést. Ekkor ismerkedett meg édesapámmal. Ők is nagyon megszerették egymást, de közben a határ újra módosult. Édesanyám visszakerült Magyarországra, s hét évig nem kapott kiutazási útlevelet. Mindkettőjüket próbálták a barátok, barátnők lebeszélni, főleg édesanyámat, aki egy dúsgazdag családból származott, fényes karrier állott előtte Magyarországon. Próbálták lebeszélni, hogy ne jöjjön Romániába egy beteges és szegény paphoz. De nem lehetett. Édesanyám azt mondta, hogy ha csak két hétig is élhetne édesapámmal, ő akkor is eljön és így vártak kitartóan hét évig, úgy hogy csak levelezni tudtak egymással. Miután hét év után végre eljöhetett, házasságot köthettek, másfél évi boldog házasság után, újra el kellett válni, hisz édesapámat a kommunista titkosrendőrség letartóztatta és újabb közel hét évet kellett várjanak egymásra.

            Persze a Jákób kitartása még csodálatra méltóbb, mint a szüleimé, hisz ő a megalázó, szolgai munkát is vállalta 14  éven át Rákhelért. Ez a történet annyira csodálatos, annyira megható, hogy e mögött mi többet láthatunk, többet érzékelhetünk, mint amit a betű szerinti jelentés sejtet. Ez a szó, hogy „szolga” nagyon sokat mond a számunkra. Minden bibliqa-ismerő és olvasó ember felkapja a fejét, ha ezt hallja. Hisz már az Ószövetség úgy beszél az eljövendő Messiásról, mint az Úr szolgájáról. Ez a kifejezés főleg Ésaiás prófétánál fordul elő. Először a 42-ik fejezetben, ahol az Úr szolgájáról van szó, aki  nem kiált és nem lármáz, majd az 53-ik fejezetben, ar Úr szenvedő szolgája áll előttünk, aki megsebesíttetett a mi bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, akiben van a mi békességünk bűntetése s akinek sebeivel mi meggyógyultunk. Ebben a csodálatos fejezetben a Messiás úgy jelenik meg, mint aki minden terhet elhordoz érettünk és helyettünk.

            Tudjuk, hogy ez a teherhordozás a kereszten érte el csúcspontját, és itt látjuk, hogy az Isten szolgája a mi szolgánkká lett. Az Újszövetségben látjuk, hogy a tanítványok megbotránkoztak Jézus szolgai formáján és Jézus újra és újra elmondta nekik, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon sokaknak és hogy életét váltságul adja értük.

            Látjuk ebben a történetben, hogy Jákób Jézus Krisztus előképe lesz. Mert Jákób apja szeretett gyermeke volt. De még inkább az volt az Úr jézus Krisztus, aki nem csak szeretettt, hanem Egyszülött Fiú is volt. Jákób elhagyta az atyai házat és elment az idegenbe, hogy ott szolgává legyen.hát mennyire igaz ez Jézusra, aki a mennyet hagyta el, annak dicsőségét, hogy eljöjjön hozzánk, s hogy itt köztünk a legszolgaibb formát öltse magára, ami létezett e világon. Igen, Jákób azért lett szolga, hogy elnyerje a menyasszonyt és Jézus is azért lett szolga, hogy megváltson minket.

            De ki volt a menyassszony, akiért Jákób szolgált? Rákhel a Lábán leánya.Milyen boldog lehetett ez a Rákhel, hogy tudhatta, hogy valaki érte szolgai formát vett fel! Milyen jóleső érzés lehetett számára, hogy valaki ekkora szeretettel szereti őt. De mennyivel boldogabbak lehetünk mi ma, akikért az Atya a Fiát adta, akikért Jézus Krisztus a kereszten az életével fizetett. Krisztus menyasszonya, a gyülekezet az, akit ilyen érthetetlen, kimondhatatlan szeretetettel szeretnek. A Biblia erre azt mondja, ez a kiválasztottak gyülekezete.De a gyülekezet egyes emberekből áll és ezért a gyülekezetnek minden egyes tagja tudhatja, hogy én olyan értékes vagyok az Isten számára, hogy Jézus Krisztust, az Ő Fiát értem adta. Az én életem olyan értékes előtte, hogy ezt a hatalmas árat fizette meg értem.

            Ó, testvéreim nézzünk Jézusra, nézzük a töviskoronás Királyt és dobbanjon meg a szívünk: az ott a kereszten értem küzdi a haláltusáját, értem szenvedi el azt a rettenetes fájdalmat. Hát hogyne adnám oda magam, ha ő így szeretett engem, így jegyzett el a véres kereszten minket önmagának? Hogy örülhetetett Rákhel annak, hogy aki őt ennyire szerette, hogy szolgává lett érte. Mennyivel inkább örülhetünk mi, akikért Krisztus nem csak szolgává lett, hanem meg is halt a golgotai kereszten! Ne maradjon hideg a szívünk, adjuk magunk neki.

3 Nap  Text. 1Móz.32,2-4 A sikemi tölgy

            Ma egy különös sírról fogunk beszélni. De ez mégsem egy szomorú történet, hanem sokkal inkább boldogító. Lássuk hát közelebbről ezt a különös sírt.

            Hogy is keletkezett ez a sír?Ebben az igében is Jákóbról van szó. Ő közben gazdag ember lett, nagy vagyona, sok gyermeke, szolgája, nyája volt már ebben az időben. Rengeteg munka volt ebben a nagy családban, úgy tudjuk elképzelni, hogy Jákób nagyon foglalt ember lehetett. A munka csak növekedett, a körülmények egyre nehezebbé váltak.

            S ekkor egészen váratlanul Isten megszólította, hogy menjen fel Béthelbe s ott építsen egy oltárt annak az Istennek, aki ott neki valamikor megjelent. Emlékezzünk, hogy amikor menekült bátyja haragja elől, ott látta azt a különös álmot, amikor egy égbe nyúló létrán angyalok jártak fel s alá. Most Isten ebben a ngay hajszában újra hívja. Kiveszi a rohanásból és elvezeti a csendbe. Azért nem írja le mind a Szentírás, hogy mi mindent mondott Isten Jákóbnak a csendben. Egyfajta titok lebeg az ilyen órák felett, amikor Isten az ő gyermekeivel beszél. De ha picit elgondolkozunk, el tudjuk képzelni, hogy miket is mondhatott Isten Jákóbnak. Például ilyeneket: Jákób, nem véletlen hogy a te életed iylen kemény és hajszolt. Mert a te életedben és a te házadban nem mennek jól a dolgok, nincs minden úgy, ahogy lennie kellene, bizonyos dolgok beszivárogtak a házadba, világi és hiábavaló dolgok. Isten Szentlelke meg van szomorodva az életed felett. Isten már nem az első az életedben és a te családod életében sem.

            Ez a csendben eltöltött idő döntő lett a Jákób életében és az ilyen órák Isten minden szolgája életében a legfontosabbak. Ezért nagyon fontos, hogy legyne az életünkben Isten előtti csend. Mert a mi életünk is hajszolttá vált. A mi kúltúránk, a munka kúltúrája. De a sok munka közben az ember életéből kihal valami nagyon fontos dolog: a lélek lélegzetvétele. És nem csak a munka foglalja le az életünket, hanem miután letettük a munkát, akkor ott van a Tv, az újság, politika, szórakozás, barátok. Az ember úhgy lefoglalja magát, hogy már nincs ideje elcsendesedni. De Isten beleszól ebbe és azt mondja: csendesedjetek el és lássátok, hogy az Isten az Úr.

            Hogy történt ez a különös temetés? Láttuk azt hogy Jákób élete hasonlítotott a modern ember életéhez. De Jákób ekkor odamegy a családtagjaihoz és arra szólítja fel őket, hogy vesék el az idegen isteneket, tisztítság meg magukat és váltsanak ruhát. Akkor a családtagjai és az összes hozzá tartozó emberek átadták Jákóbnak az idegen isteneket és füleikből a függőket és Jákób eltemette ezeket egy tölgyfa alá Síkemben.

            Micsoda pillanat lehetett ez4 Képzeljük csak el Jákóbot, amint ott áll lapáttal a kezében és hányja a földet a sok báűlványra, amit előtte beledobott a gödörbe. Egyiket a másik után hajította be oda, mert ezek nem tetszettek Istennek. Leht, hogy volt olyan a vcsaládtagok közül, akik örültek, hogy megszabadultak a bálványoktól és végre rendbe jöhet az életük Istennel, de biztos olyannok is voltak, akik ragaszkodtak a bálványokhoz, bűneikhez, mert azok számukra kedvesek voltak. De akár örültek, akár ragaszkodtak ezekhez, mégis mindenki odaadta bálványát.

            Kérdezem én: vajon nekünk nem lenne szükségünk egy ilyen sírra, ahova bedobjuk minden bűnünket, ahol eltemetjük ó-emberünket, a világ iránti szeretetünket, rossz szokásainkat, káros szenvedélyeinket? Ó, milyen jó lenne, ha lenne egy ilyen sír!

            De testvérem, az örömüzenet az, hogy egy ilyen sír van.Ez a sír a Jézus Krisztus golgotai keresztje, ameely minden emberért felállíttatott és ide el lehet jönni, jöhet Isten minden gyermeke, hogy ott letegye kedvenc bűneit, régi természetét és mindent, amit bálványként ismer fel az életében.

            Jézus keresztje az a sír, ahová mi a bűneinket eltemethetjük, ahova régi, ó-emberi természetünket elhantolhatjuk. Pál erről így ír: Krisztuissal együtt megfeszíttettem, általa megfeszíttetett nekem a világ és én is avilágnak.

            Milyen jó, hogy a mi számunkra is van egy ilyen hely, ahol az életünket alaposan rendbe hozhatjuk. Egyik szép hallelujah ének így fogalmazza ezt meg: mélyebben, mélyebben, kérlek azért, öld meg Ó Jézusom bennem az ént.Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám, ambár tudom, hogy meghallod imám.

            Különös e furcsa temetésen, egy csomó mindent a sírba dobtak és elltemettek, de mégis gazdagabbak lettek. Pedig sok olyan dolog volt ott, aminek nagy értéke volt. Pénzben kiszámolva nagyon sokat jelentett az, hisz valószínű, hogy ezek a bálványok aranyból, ezüstből vagy más nemes fémből készültek.

            De itt másképp kell számolni. Mert ami a világ szerint veszteség, az az Isten szerint a legnagyobb nyereség és ez fordítva is igaz. Pál erről majd így vall: én mindent kárnak és szemétnek ítéltem, ami egykor nekem nyereség volt, azt mind kárba veszni hagytam, hogy Krisztust megnyerjem. El tudjuk képzelni, hogy Jákób és az övéi milyen örömmel mntek alá Béthelbe, A keresztyén emberek életében egy alapszabály az, hogy minél jobban megüresíteni magam mindattól, ami Isten akaratával ellenkezik. Minél többet oda szánok az Úrnak, annál gazdagabb leszek. Gazdagabb leszek az örmben, a békességben, a reménységben. Legyünk mi is így gazdagok, gazdagodjunk így szüntelen a Jézus Krisztus keresztjénél.

           

4 Nap Text. 1Móz.37,23-24 József a kútban

            Ma este a József történetéből halljuk az igét. A történet ismerős, talán az egyik legismertebb a Szentírásban. Jákób fiai Dótánban legeltetenek, tízen vannak ott. A hangulat itt nem kellemes, nem kedves, szinte azt kell mondani: gonosz és istentelen emberek ők. Nem is hiányzik nekik a kisebbik testvér ,József, hisz ő olyan más. Sőt gyűlölik Józsefet, mert ő az apja kedvence, de azért is, mert ő Isten embere, az ő útjain jár.

            Egyik nap a messzeségben feltűnik József, akit az apja küldött, hogy nézzen rá testvéreire. József nagy szeretettel közeledik a hegyeken, halmokon át, hogy találkozzon testvéreivel. De amikor meglátják, kitör belőlük lángoló hargjuk s azt mondják egymás közt: gyertek, öljük meg őt. S amikor József szeretetttel megérkezik, ők gyűlölettel veszik körül. Durva kezek letépik róla a cifra ruhát, amit apja készíttetett neki. Megkötözik s egy száraz kútba dobják.

            Nos, erre valaki azt mondhatná: miért olyan különös ez a történet? Láttunk mi ennél még ilyenebbet.A történet azért olyan rendkívüli, mert előre mutat Jézus szenvedésére, kereszthalálára. Ha ezt a történetet megviszgáljuk, egyre jobban látjuk, hogy mennyire hasonló ez a történet a Jézus történetéhez. Amikor József testvéreihez jött, elhagyta apja  kényelmes sátrát, ahol szeretetben és biztonságban élt és elment a testvéreihez, akik messze az atyai háztól , mostoha körülmények között éltek, és akik nagyon gonoszok voltak.

            Hát nem így jött az Isten Fia is hozzánk? Mit mond Pál erről? Nem tekintette zsákmánynak, hogy ő Istennel egyenlő, hanem magát megüresítve, szolgai formát vett fel. Úgy jött, mint József: szeretettel, kitárt karokkal. Aztán letépték róla is a ruhát.Ez a mozzanat a Jézus szenvedéstörténetében is egy nagyon fontos szerepet játszik . Ha valakiről leveszik a ruhát, az a lehető legnagyobb megaláztatás. Jézus is levették a katonák a ruhát és köntösére sorsot vetettek.

            Utána Józsefet kútba vetették, Jézust pedig a keresztre feszítették. Ott sem volt víz, úgy hogy Jézus kiáltott: szomjúhozom. A Biblia azt is elmondja, hogy miért gyűlülték a testvérek ennyire Józsefet. Azért, mert Isten egy álomban megmutatta neki, hogy ő uralkodni fog testvérei felett, s erre a testvérei ezt mondták: ezt már nem!

            Az Újszövetségben találunk egy hasonló jelenetet, amikor Jézus ott áll a főtanács előtt s a főpep kényszeríti, hogy mondja meg, hogy ő-e a Krisztus? Jézus erre azt mondja: te mondád.Erre kitör a főtanács tagjaiból a harag: meg kell őt ölni. A József testvérei nem sokat gondolkodnak.Ha ők elgondolkodtak volna e harag felett végül is megláthatták volna, hogy az a harag, ami bennük van az atyjuknak szól. Igen, az emberben ott van a harag Isten ellen és ezért nyilván Jézus ellen is. A kereszt világos üzenete: a természeti ember gyűlöli Jézust, az ember nem akarja Istent. Bármennyire is kapálózunk és tiltakozunk a Káté igazat mond, amikor azt állítja, hogy hajlandó vagyok Isten és felebarátom gyűlölésére.

            De miért gyűlöli az ember Jézsut? Mert ő akar a maga ura lenni, nem akar mást elismerni önmaga felett. Ahhoz, hogy ez megváltozzon egy nagy átalakulás kell az emberben megtörténjen s ez az újjászületés.

            Szinte el tudjuk képzelni ezt a jelenetet, hogy testvérek ott állnak a kút körül és megvetéssel tekintenek Józsefre. Pedig nem Józsefnek kellene ebben a kútban lenni, hanem nekik. Ha valaki a kútba való, akkor épp ők azok. A gonosz és szeretetlen szívű testvérek. Itt minden felcserélődik. De nem így van ez Jézus Krisztus keresztjénél is? Sehol a világban nem cserélődtek úgy fel a szerepek, mint épp ott a keresztnél. Jézus az egyetlen igaz, ártatlan, tiszta és szent s ő ott van a kereszten s mi pedig bűnösök, vétkesek, tisztátalanok, szentségtelenek pedig ott állunk az ő keresztje körül. Persze, ezt az ember nem karja elismerni. Az emberek szavalnak arról, hogy mi jók vagyunk, de ez nem igaz. Az ember igenis bűnös, gonosz, halált és kárhozatot érdemel, úgy ahogy azt minden úrvacsorázáskor meg is valljuk.

            A megváltást csak éz éli át, aki megérti, hogy a keresztnél a szerepek felcserélődtek. Az elítéltek szabadok, aki szbad kellene legyen, az elítélt, de azért, hogy mi megszabaduljunk, megváltozzunk.

            A József életének útja Isten művészi munkája, mondta valaki, az Isten mesterműve. A testvérek végleg meg akartak szabadulni Józseftől, ezért adtál el Egyiptomba rabszolgának. A József útja ott még rosszabbra fordul, hoiisz ártatlanul börtönbe kerül. De egyszer a fáraó álmot lát, József megfejti az álmot és ezért azonnal kiszabadítják a börtönből. Az álom megmutatja, hogy előbb jön hét bő, majd pedig hét szűk eszetendő. József egy negyszerű tervet készít, hpogy a hét bő eszetendő alatt a hét szűk eszetendőre gabonát kell tartalékolni, ami megmenti egész Egyiptomot, de nem csak őket.

            Így kellett lennie. Ha a testvérek nem gyűlölik és nem adják el Józsefet, akkor számukra se lett volna szabadítás. Az ember gonoszsága csak eszköz volt a szabadítás csodálatos tervében. Így azok is, akik megfeszítették Jézust, bár ez őket nem menti fel, azt végezték el,  hogy számunkra van megváltás, üdvösség. A kút, ami ott Deótánban volt s amibe Józsefet beledobták egy nagy szabadítás kezdete volt. Mennyivel inkább az Jézus Krisztus keresztje, ahol Isten ami teljes váltságunkat elvégezte.

            A 18-ik században élt Németországban egy tehetséges igehirdető, aki 3O éves korában meghalt. Halálos ágyán azt mondta: ott a kereszten van az én Megváltóm. Ha ismerném az ő végtelen szeretetét, akkor kétségbe kellene esnem, de így rábízhatom magam. Bízzuk rá mi is magunkat egészen.