József álmai
Igehirdetési
sorozat 2OO2 Karácsony nagyhetére
1. Este Textus:
Máté 1,18-2O
Először is hadd jegyezzük meg mindjárt az elején,
hogy nem az ószövetségi Józsefnek, Jákób fiának az álmairól van szó, hanem az
újszövetségi Józsefnek, Jézus apjának , Mária férjének az álmairól. Háromszor
is megjelent neki Isten álomban, egyszer Jézus születése előtt, kétszer pedig
Jézus születése után. Az ilyen jelenések mindig rendkívűli jelentőséggel
bírnak, ez is, főleg azért, mert itt a jelenések célja is mindig meg van
jelölve. Nem csak az van megírva, hogy megjelent egy angyal Józsefnek álomban,
hanem az is, hogy miért jelent meg.
Először ez a megjelenés Mária
érdekében történik. Hiszen itt azt olvassuk, hogy József, amikor megtudta, hogy
felesége várandós, titkon el akarta őt bocsátani. Ebben a nehéz pillanatban
volt a József első álma. Ennek az álomnak egy nagyon áldott oka volt, mégpedig
az, hogy Mária József mellett maradhasson, hogy ne kelljen őt titokban
elbocsátani. Milyen hálás lehetett Mária azért, hogy Isten így figyelmeztette
az ő férjét, és így együtt maradhattak.
Micsoda mennyei segítség volt ez a jelenés. Saját erejével Mária soha
nem tudta volna Józsefet meggyőzni ártatlanságáról, emberi erővel nem tudta
volna rávenni arra, hogy ne bocsássa el őt, hanem vele maradjon. Ő tudta, hogy
mi történik vele, hogy valami egészen rendkivüli történik vele, hogy szűz
letére szűlni fog. De ezt ő hiába mondta volna el férjének, nem tudta volna ezt
a csodát vele megértetni. És ekkor, amikor Mária talán a kétségbeesés határán
volt,- hisz az elbocsátás számára a halált jelentette volna, vagy legalábbis
iszonyú nyomort és megaláztatást- jön az Isten angyala és minden kérés nélkül átveszi ezt a lehetetlen, emberi erőt
meghaladó feladatot, hogy meggyőzze Józsefet. Mária meglátta, hogy mennyire
igaz az, amit az angyal nemrég még neki mondott, hogy az Isten előtt semmi sem
lehetetlen. Isten előtt nem volt
lehetetlen az, hogy férjét meggyőzze a szűztől való születésről.
Milyen vigasztaló üzenet ez a mi
számunkra. Hiszen hányszor szeretnénk mi is meggyőzni embereket az evangélium
igazáról, az igének az igazáról és nem sikerül. Mindent elkövetünk, a lelkünket
is kitesszük sokszor, mert annyira szeretnénk valakivel elhitetni Isten
dolgait. Már- már kétségbe esünk a sikertelenség felett és akkor meg kell
látnunk, hogy amit mi nem tudtunk elvégezni, azt Isten Lelke igenis el tudta
végezni. Mi nem tudtunk valakit meggyőzni, de Isten Szentlelke meg tudta azt az
illetőt győzni. Áldott legyen Isten ezért a meggyőző munkájáért.
De ez az álom a József érdekében is
történt. Hogy az ő hitét megerősítse. Számára ez az álom egy óriási erőt adott,
hogy el tudja hordozni az emberek gúnyolódását, megvetését és mindazt a sok
próbát , ami még ezután következett. Ez az álom szüntelen ott lebegett előtte.
Meglátta azt is, hogy Isten mennyire ismeri az ember titkos gondolatait. Hisz
ezt a tervét ő még senkivel sem osztotta meg, senkinek sem mondta el. Csak az ő
szívében , gondolatában volt ez a terv, de Isten már tudta mindezt. Megtapasztalta
azt, amit a zsoltáros évezreddel azelőtt már megtapasztalt. ( Zsolt 139,1.2.4)
Igy Isten mindkettőjük számára nyilvánvalóvá tette akaratát. Hogy ők
megismerjék, hogy Isten egy könyörűlő Úr. Isten megkönyörült mindkettőjükön.
Márián is, aki nem tudta volna férjét meggyőzni és Józsefen is, aki nem tudott
volna hinni.
Karácsony ezt hirdeti nekünk. Jézus
azért kellett emberré legyen, hogy mi lássunk és higyjünk. Ezért most is
imádkozzunk Szentlélek munkájáért.
2.Este Text
Mt. 1, 21-25
A tegnap este láttuk, hogy mit
jelentett az angyal megjelenése Mária és József személyes életében,
mindkettőjük Isten-ismerete szempontjából, a ma estén ennek egy egészen más
oldalát vizsgáljuk meg. Ez pedig nem más, mint az, hogy az angyal megjelenése a szentek közösségét munkálta ki az ő életükben. Mert gondoljuk
csak meg: ha ez a jelenés nem lett volna, akkor Mária mindazt, ami ezután
következett teljes egyedüllétben, teljes magányban és elhagyatottságban kellett
volna átélnie. József őt el akarta titokban bocsátani. Egyedül kellett volna az
áldott állapot egész idejét eltöltenie, együtt kellett volna a megvetettséget
és kivetetteséget és az ezzel járó teljes nyomort elhordoznia. Egyedül kellett
volna a betlehemi utat megtennie, egyedül kellett volna a szülésnél lennie , egyedül
kellett volna a pásztorokat és bölcseket fogadnia. Milyen nehéz lett volna
mindezt egyedül végigcsinálni, mekkora próba lett volna ez számára.
De ime nincs egyedül, mert ott van
valaki mellette ugyanazzal a hittel, ugyanaz az Isten győzte meg őt, ugyanabból
a forrásból táplálkoznak,. Együtt tudnak ezekről a dolgokról beszélgetni,
együtt tudnak rácsodálkozni az Isten munkájára, együtt tudnak erőért és
kitartásárt imádkozni, együtt tudnak hálát adni a megtapasztalt kegyelemért,
gondviselésért, áldásokért. Együtt a szentek közösségében. Együtt fognak
nemsokára bizonyságot tenni a pásztoroknak, bölcseknek, együtt fognak felmenni
a templomba, együtt fogadják Simeon áldást. Mindent együtt fognak tenni ezután. Maguktól erre nem lettek volna képesek,
maguktól csak elválni tudtak volna, egymást elbocsátani, egymást cserben
hagyni, egymást kitaszítani. Az ördög szétdobálta volna őket a magányba, az
egyedüllétbe, a kitaszítottságba, Isten Lelke ime együtt tartja őket.
Mekkora áldás ez a mi számunkra. Nem
kell egyedül maradni, lehet együtt a házasságban, férj és gyermekek, lehet
együtt a családban, szülők és gyermekek, lehet együtt a gyülekezetben, minden
emberi különbség ellenére. Együtt a hitben, együtt a szeretetben, együtt a
munkában, együtt az imádkozásban, együtt a templomban, együtt a próbákban,
egymás mellé állva, egymást segítve, vigasztalva.
Ismerjük-e mi ezt a közösséget, ezt az
áldást, ezt a kegyelmet, ezt a szabaditást? Vagy még mindig csak egyedül vagy,
egyedül a hitetlenségben a bűnben, a válásban, a kitaszítottságban. Isten
összekapcsol minket az angyali kijelentés által, az ige által, a karácsonykor
megszületett Gyermek által. Ő mindig velünk van és velünk marad, de mi is
együtt lehetünk, együtt maradhatunk. Mekkora ajándék ez Máriának, Józsefnek,
Annának, akinek senkije sem volt, se férje, se gyermeke, de ott volt a szentek
közössége, ott voltak mindazok, akik Jeruzsálemben a váltságot várták. Ott vagy
egy áldott közösségben együtt az Úrral és együtt a testvérekkel, együtt Pállal,
a reformátorokkal, a hitvalló ősökkel, a hit hőseivel, a megdicsőült
gyülekezettel és a még földön küzdő egyházzal. Nem tökéletes gyülekezet ez,
mind kegyelemre szorulók, mind csak kegyelemből élők. De mégis : ez a
legáldottab, legszentebb közösség, ami létezhetik ezen a világon. Ebbe a
közösségbe az Úr téged is vár, téged is hív. Ne maradj kivül. Ne csak egykét
napra, ünnep alkalmára, hanem minden napon , minden helyzetben, minden próbában.
Mert a szentek közössége a tied is lehet.
3. nap Text
:Mt 2, 12-15
Még egy második alkalommal is
megjelent az Úr angyala Józsefnek. Erről mindjárt a keleti bölcsek története
után olvasunk. Miután a bölcsek elmentek Isten álomban figyelmeztette Józsefet
a veszélyre, hogy Heródes király a gyermeket halálra keresi, ezért fogja Máriát
és a gyermeket és meneküljenek Egyiptomba.
Ennek a jelenésnek még rendkivűlibb az
oka, mint az előzőknek. Hisz most nem Mária vagy József érdekében kap József
kijelentést, hanem a Gyermek érdekében. Isten bekapcsolja Józsefet Jézus
életének a megmentésére. Egészen különös
ez. Ez épp az ellenkezője annak, amit mi
mindig hallani és mondani szoktunk. Mi mindig azt halljuk, ezt mondja az ige,
hogy a Gyermek, Jézus Krisztus megmenti, megtartja a mi életünket. Valóban: az
egész Szentírás ezt hirdeti: Jézus Krisztus azért jött, hogy meg keresse és
megtartsa, ami elveszett volt. Ő azért jött, hogy mi élhessünk, hogy életünk
legyen. Az a nagy örömhír, hogy mi az Ő golgotai áldozatából, az Ő vére által
tartattunk meg és élünk. De itt valami egészen másról van szó, mégpedig arról,
hogy hogy József kell Jézus megtartása érdekében tegyen valamit, vegye a
Gyermeket, meneküljön vele. Itt nem Jézus tartja meg Józsefet, hanem József
tartja meg Jézust, nem vére hullásával, de teljes erejének, engedelmességének
bekapcsolásával, teljes erejének bevetésével. Az által tartja meg Jézust, hogy
engedelmeskedik az angyal által adott küldetésnek. Nem kis dolgot kell tennie,
nem kis erőfeszítés ez, testi és lelki erejének teljes bevetésére szüksége van,
hogy ezt a hatalmas feladatot, a Jézus megtartását el tudja végezni. Hiszen
gondoljuk csak el, hogy mekkora testi erőre van szükség egy most született
gyermekkel és egy gyermekágyas édesanyával együtt több száz kilómétert
megtenni. Csak úgy hirtelen venni két személyt és nekiindulni velük a
nagyvilágnak az éj leple alatt.
József teljesen betöltötte ezt a
küldetést és ott maradt Heródes haláláig a gyermekkel.
Vajon megtesszük-e mi ma ezt? Készek vagyunk-e
a Gyermeket egész életünkkel szolgálni? Készek vagyunk-e úgy szolgálni, ahogy Ő
azt tőlünk igéjével kéri. Testi és lelki erőnk teljes bevetésével. Ha tőlünk az
Úr ma ilyen nagy dolgot kérne, készek volnánk-e megtenni Jézusért, a Gyermekért?
Milyen keveset tudunk elhordozni mi, milyen keveset tudunk vállalni érte?
Milyen kedves ennek a Józsefnek a szolgálata! Ő már jóval azelőtt szolgált
Jézusnak, mielőtt Jézus a Golgotán, a kereszten szolgálhatott volna neki. És
milyen sokan szolgáltak neki mielőtt még Ő a kereszten szolgált volna vérével
értük. Péter anyósáról olvassuk, hogy felkelvén szolgált vala nékik. Az
asszonyok vagyonukkal szolgáltak néki. Mindenkinek van mivel Jézusnak
szolgálni. Mindenki az épp neki adatott sajátos kegyelmi ajándékokkal kell
szolgálnia. És mennyivel könnyebb nekünk szolgálni. Hisz mi már Jézus nagy
szolgálata után vagyunk. Mi már tudjuk, mi már látjuk, hogy Ő mekkora
szolgálatot vállat fel értünk. Mi már érezzük és tudjuk, hogy mekkora
szeretettel adta magát mi érettünk. Mi már tudjuk, hogy Ő mi mindent kész volt
felvállalni értünk. Milyen kevés az, amit Ő tőlünk vár. És mi még azt sem
tudjuk, vagy nem akarjuk megtenni. Nem
tudunk azonnal és készséggel engedelmeskedni. Mindig okoskodunk, mindig
beleszólunk, mindig jobban tudjuk, hogy mit kell tenni. Meg soha nincs időnk,
mi mindig mással vagyunk elfoglalva. Ments ki engem, mondták a példázatbeli
becsületes, derék, gazdaemberek. Minden fontosabb volt nekik, a szántóföld, a
feleség, a vagyon. Tanuljunk Józseftől szolgálni Jézusnak.
4. nap. Text. Zsid. 11,32-36
Mindkét angyali jelenés óriási
jelentőségü volt József számára, de Jézus számára is. Soha nem beszélhetünk
ezekről az eseményekről úgy, mint ami valami mellékes, jelentéktelen, bagatell
dolog lett volna. Ha ezek az angyali jelenések nem lettek volna, akkor ez
óriási tragédia lett volna, hisz akkor Jézus is meghalt volna, még mielőtt
elvégezhette volna a megváltás munkáját. Ha először nem jelent meg volna, akkor
József és Mária elváltak volna. A második jelenés nélkül a Gyermeket megölték
volna. De igy egyik szerencsétlenség sem következett el. Mi nagyon jól tudjuk
azt, hogy mind a két jelenés Isten csodálatos és hatalmas beavatkozása volt az
eseményekbe, hisz az angyalnak Isten parancsolt, Ő küldte, de azt is tudjuk,
hogy mind a két alkalommal döntő jelentőségű volt a József engedelmessége Mert
hiába jelent volna meg az angyal, ha József az üzenetet elutasította volna, nem
vette volna komolyan, nem engedelmeskedett volna neki. De hála Istennek ő
mindkét alkalommal meghallotta és engedelmeskedett is a kapott parancsnak.
József hitt az Úrnak és ebben volt az ő üdvössége, az ő megtartatása.
Az emberek olyan sokszor lekicsinylően
beszélnek a hitről. Hinni: hát mire jó az? Lélek, lélek, de miből élek, szokták
az emberek mondogatni. Ez az ige világos választ ad erre a kérdésre, hogy mit
jelent a hit, és mi hasznát is vesszük annak a mi földi életünkben. Ha József
nem hitt volna és nem engedelmeskedett volna, menthetetlenül elveszett volna,
elvesztette volna üdvösségét is.
Elveszitette volna Máriát is, ezt az áldott asszonyt, elveszítette volna
házasságát. Elveszítette volna azt az áldott lehetőséget, hogy Jézus közelében
maradjon.
A Zsidókhoz irott levél azt mondja,
hogy a hit hősei hit által országokat győztek le,, az igéreteket elnyerték, az
oroszlánok száját betömték. Ezt az igét soha ne felejtsük el. József hitét és
engedelmességét soha se felejtsük el. Mindez a mi tanulságunkra iratott meg,
hogy mi is keressük, kérjük ezt a hitet, ezt az engedelmességet Hit által
tartatott meg. Hit által vette magához Máriát, hit által menekült Egyiptomba.
Megtartotta Máriát, a Gyermeket és saját magát is.
Az üdvösségnek számunkra is csak
egyetlen egy útja van és ez nem más, mint a hitben való engedelmesség. Aki ezen
az úton nem hajlandó járni az nem fog megtartatni. Aki nem engedelmeskedik
hitben mindannak, amit az Úr az Ő igéjében kijelentett, az el fog veszni. Hit
nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni. Hit nélkül minden hiábavaló. A hit és cselekedetek itt csodálatosan
összefonódnak. Először a hit, József elhiszi mindazt amit az angyal mond neki,
de azt is kész megtenni, amit az Úr neki parancsol. Nem tudja, hogy miért, József nem magyarázkodik, nem okoskodik, nem
jön azzal, hogy igen Uram „de”. Pontosan teszi azt, amit Isten parancsol neki.
A hit hősei mind követték őt. Nem voltak tökéletes emberek, a Szentírás a
legtöbbről súlyos bűnöket is feljegyez. Paráznaság, részegség, bálványozás is
előfordult náluk. De egyben tökéletesek voltak. A hitben. Nem kételkedtek Isten
szavában. Akkor is elfogadták az igét, amikor az ítéletet hirdetett felettük,
amikor Isten rápiritott bűneikre és újra megtérésre hívta őket. Ezért nem volt
méltó rájuk a világ. Mert teljes hittel kapaszkodtak bele , azokba az
igéretekbe, amiket Isten adott nekik. Egy pillanatig sem kételkedtek Isten
szavában. Bárcsak tudnánk mi is ilyen hittel járni és élni egész életünkön át.
5. nap Zsolt 89.2O-38
Mikor ezeket az angyali jelenéseket
olvassuk, feltűnik az, hogy milyen nagy megtiszteltetés mindez József számára.
De ha elgondolkozunk József személyén és megvizsgáljuk mindazt, amit a
Szentírás mond róla, akkor kiderűl, hogy ez a József egyáltalán nem egy
rendkivűli ember. Egyáltalán nem gondolhatunk arra, hogy azért részesült volna
ebben a megtiszteltetésben, mert egy rendkivüli ember lett volna.
Ennek óriási jelentősége van a mi
számunkra. Mert mi mindig úgy gondolkodunk, hogy Isten minket is csak akkor
szeret, akkor választ ki, ha mi valami nagyok vagyunk, valami rendkivűli dolgot
cselekszünk. Különös erényekkel kell
rendelkezni, makulátlan becsületességgel, de minderről Józsefnél semmit sem
hallunk. Csak annyit tudunk róla, hogy egy egyszerű munkásember volt, éppoly
hétköznapi ember, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Mária sem volt
rendkivűli ember, ő is pont olyan ember volt mint közülünk bárki. Mária úgy
énekel: Reá tekintett az ő szolgálóleányának alázatos állapotjára. Más forditás
szerint ez alacsony, megvetett állapotot jelöl.
Ha mi most feltesszük a kérdést, hogy
miért részesült épp József és Mária ebben a kegyelemben, akkor azt kell
mondanunk, hogy ennek oka nem bennük, hanem rajtuk kívül volt. Az első
jelenéskor az angyal Józsefet Dávid fiának nevezi. Tehát azért, mert ő Dávid
leszármazottja volt. Azokat az igéreteket, amiket Isten Dávidnak adott, az ő
késői leszármazottján, Józsefen töltötte be. „Az ő magva örökké megmarad, és az
ő királyi széke olyan előttem, mint a nap."”(Zsolt.89,37) Mindaz a
tisztesség, amiben József részesül, az Isten Dávidnak adott igéretének
köszönhető.
És ez még mindig igy van- velünk is.
Ne gondoljuk soha azt, hogy Isten a mi jóságunk és erényeink alapján jutalmaz
meg minket, mert mi nem vagyunk bűnösök és gonoszok, mert bizony azok vagyunk.
A kegyelem, az üdvösség Isten Jézusban adott igéreteként teljesedik be rajtunk.
Az ő teljességéből veszünk kegyelmet is kegyelemért. Az Úr kegyelmet és
tisztességet ad, de nem érettünk, hanem egyedül Krisztusért, akinek érdemét
nekünk tulajdonítja, nekünk számítja be.
József háromszor részesül angyali
jelenésben. Mekkora megtiszteltetés. József adhatja Jézusnak azt a csodálatos
nevet, a Messiás nevet, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből. József
végezheti el azt a hatalmas cselekedetet, ami ezerszer nagyobb, mint az, amit ő
ácsként véghezvitt, hogy megszabadítja Jézust a gyilkos Heródes markából és később
a harmadik jelenés után visszaviheti Őt Názáretbe, ahol felnövekedik, s ahonnan
majd elkezdheti áldott munkáját. Háromszor is felhasználja őt Isten arra, hogy
ószövetségi igéreteket általa beteljesítsen , hiszen mind a három: a névadás,
az Egyiptomba való menetel és a Názáretbe való visszatérés már meg volt az
Ószövetségben jövendőlve.
Milyen óriási dolog ez. Amit Isten
Dávidban elvetett, az Józsefben gyümölcsöt termett. József mindent Istennnek
köszönhet, annak az Istennek, aki beváltja igéreteit. De Isten a legtöbbet
ennek a világnak nem Dávidban, hanem Jézusban adta. És az amit Isten Jézusban
adott ennek a világnak, az bennünk kell gyümölcsöt teremjen. Ma én vagyok
József, akit Isten használni akar az ő igéreteinek beteljesitésére. Pl annak az
igéretnek a beteljesítésére, hogy az evangélium hirdettetik minden
teremtménynek. Vagy az az igéret, hogy ti vagytok a világ világossága. Mindez
nem érdem, mindez merő kegyelem. Magasztaljuk ezért az Urat.
6. nap. Máté 2.16-23
Ma elérkezünk a harmadik jelenéshez, amiben
Józsefnek része volt, és ez Egyiptomban történt. Ennek a jelenésnek az volt a
célja, hogy véget vessen a József, Mária és a Gyermek fogságának,
száműzetésének. Mert mind meghaltak, akik a Gyermeket halálra keresték. József
és kis családja újra visszatérhet Izraelbe. A Messiást József és Mária hozza
vissza, mutatja be a saját népének. Nagy tisztesség, nagy kiváltság, hogy ezt
meg tudták tenni.
De ez nem csak egy rendkivül
megtisztelő, hanem ugyanakkor egy rendkivül nehéz feladat is volt. Mindhárom alkalommal
rendkivül nehéz lehetett engedelmeskedni Isten szavának, mit az angyal szája
által mondott. Nehéz volt először Máriát magához venni, hisz ő épp az
ellenkezőjét akarta: titokban elbocsátani. Isten pont az ellenkezőjét
parancsolta annak, amit ő tenni akart. És a második alkalommal is nagyon
nehezére eshetett az engedelmesség . Hisz ez is egy rendkivül fárasztó és
veszedelmes út volt. És ott maradni egy bizonytalan, meghatározatlan időpontig
szintén nem lehetett könnyü. Nem csak addig kelett maradni, amig ő jónak látta.
És most jön a harmadik parancs: visszamenni Izraelbe. Ismét egy hatalmas út
feleségével és gyermekével. Most még tovább kellett menni, hisz akkor délről
mentek, indultak Betlehemből, most pedig északra kellett eljutni Názáretig. Ez
még több napi plussz utat jelentett József és családja számára. Nem volt könnyű
mindez. De nekünk sem könnyü. Mindig úgy van a mi életünkben is, ahogy Ésaiás
próféta mondja: az én utaim nem a ti utaitok. Vagy ahogy Jézus mondta Péternek:
más övez fel téged és oda visz, ahova nem akarod. Az Isten utjai mindig nehezek
és keresztezik a mi utjainkat. De akármilyen nehéz is Isten útján járni mégis
lehetséges. És ez egy nagy vígasztalás és egy nagy bátorítás a mi számunkra is.
Mert ez azt jelenti, hogy ma is lehetséges Isten utjain járni.
Józsefről egyik jelenés után sem
olvassuk, hogy tiltakozott volna, vagy megtagadta volna a parancs teljesítését,
hanem mindhárom esetben pontosan engedelmeskedett az isteni küldetésnek. Mindig
azt tette, amit Isten kért tőle. Újra és újra kész volt a maga akaratáról és
tervéről lemondani és elfogadni az isteni döntést. Minden alkalommal kész volt
a saját terveit és vágyait feláldozni .József tökéletesen betöltötte azt, amit
Jézus követőitől kért: tagadja meg az ember magát. Engedelmessége mindig áldást
hozott magával. Áldás volt ez Mária számára, Jézus számára és mindnyájunk
számára. De áldás volt ez önmaga számára is. Hisz az engedelmességgel mindig az
engedelmeskedő jár a legjobban. És engedelmességével József Isten dicsőségét is
munkálta és szolgálta.
Józsefet ezért nem kell dicsőiteni,
sem imádni, minden dicsőség Istené az ő engedelmesséért is. Mindebből azt az
áldott következtetést vonhatjuk le, hogy tetszett az Istennek Józsefhez nem
csak szólni, hanem ugyanakkor benne a választ, a cselekedetet is kimunkálni.
Isten volt az, aki munkálta benne mind az akarást, mind a munkálást jó
kedvéből. Amit József a maga erejéből soha nem tudott volna megtenni, az Isten
munkája által lehetségessé vált. József minden szeplő és sömörgőzés nélkül
engedelmeskedett. Semmilyen hitetlenség, bizonytalankodés, halogatás, vonakodás
nem árnyékolta be engedelmességét. Valahányszor megszólította őt Isten, a világ
legtermészetesebb dolga volt számára, hogy azonnal és maradék nélkül
engedelmeskedjen.
Hadd csendesedjünk oda Józsefnek ehhez
az engedelmességéhez. És inditson minket mindez imádságra: add Uram, hogy én is
így tudjak engedelmeskedni. Add Uram, hogy így tudjam parancsolataidat
megtartani. Újjongjon fel szívünk : lehetséges Isten útjain járni, lehetséges
az Ő akaratát cselekedni. Lehetséges, akkor ha Krisztus él bennünk.
7. nap Text. Zsolt 3
Zakariás próféta ezt mondja: nem
erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel. József háromszori
engedelmessége gyönyörű illusztrációi ennek az igének. Itt Istennek semmit sem
kellett erővel vagy hatalommal elvégeznie, kikényszerítenie. De igenis az
emberi erőszak ellenében és ellenére kellett mindennek így lennie. Az emberek
részéről óriási volt az erő és erőszak. József is elhatározta, hogy erővel és
hatalommal, Mária minden tiltakozása ellenére el fogja Máriát bocsátani. De ez
nem következett be, és ez Isten Lelkének volt a munkája. Isten Lelke Józsefet
más gondolatra és más tervre vezette.
És Heródesnél is óriási volt az erő és
a hatalom., gondoljunk csak a betlehemi gyermekgyilkosságra. De Jézust nem
tudták Heródes katonái megölni és ez is Isten Lelkének volt köszönhető. Ez
nagyon sokatmondó a mi számunkra, a mi helyzetünkben, a mi életünkben is. Mert
mit tudunk mi ebből az egész eseménysorozatból következtetésként levonni: azt ,
hogy sem a magunk ereje, erőszakossága, amivel sokszor Isten terveivel
szembeszállunk, sem a körülöttünk levő erőszakosság, legyen az politikai, vagy
gazdasági, vagy bármilyen más formáju, nem jelentik a végső döntést, egyszóval,
nem az erőszaké és a hatalomé vagy a hatalmasoké az utolsó szó. Az utolsó szó
Istené. Ha Isten szól, ha Ő valamit eltervez, akkor az emberi erőszak annak
semmit sem árthat. Ezt József háromszor is megtapasztalta. Mindháromszor
álmában történt ez meg. Milyen különös ez is, hogy Isten álmokra épiti az ő
tervét, az ő kijelentését. Ez a mi látásunk szerint nagyon ingatag talaj. Ez
egy gyenge fundamentum, olyan gyenge, hogy már gyengébb nem is lehetne. Még
arra sem volt szükség, hogy József éber legyen, még arra sem volt szükség, hogy
Isten hangja mennydörgő erővel rezegtesse meg a József dobhártyáját, még az sem
volt szükséges, hogy Isten személyesen jelenjen meg Józsefnek, mert
valahányszor angyal által szól, minden álomban történik meg. Micsoda munkája ez
az Isten Lelkének, aki még így is el tud érni és meg tud mozgatni bennünket.
Elég az álom, hogy minden megtörténjen.
József terve és szándéka meghiusúl,
Heródes terve és szándéka dugába dől, József félelme attól, hogy visszatérjen
elvétetik. József életében beteljesedik az, amit már Jeremiás is átélt többszáz
évvel azelőtt: rávettél engem Uram és rávétettem, megragadtál engemet és
legyőztél.” (Jer.2O,7) Áldott
legyőzetések a József életében és a mi életünkben. És mennyire megismerte
József Istent mindezekben az eseményekben. Megismerte azt a hatalamas Istent,
aki mindenek fölött uralkodik, akinek minden erő és hatalom engedelmeskedik,
akinek semmilyen erő és hatalom nem állhat ellent. Megismerte azt, hogy Isten
„pöccint” egyet az újjával és megváltoztatja az emberek által ravaszúl és
gonoszúl kigondolt terveket. Aki meghiúsitja az ő tervét, a Heródes tervét, a
bölcsek tervét. Aki tud szólni álomban, aki meg tud jelenni angyal formájában,
aki mindig megtalálja a legmegfelelőbb utat, arra nézve, hogy véghezvigye
csodálatos tervét. Így jelentette ki magát Isten Józsefnek és így jelenti ki
magát nekünk. Ezekben a történetekben is Ő jelenti ki magát. Hogy ezen a
karácsonyi nagyhéten is, épp a József története, álmai által is egyre jobben
megismerjük Őt.
Imádkozzunk, hogy Istennek ugyanaz a
Lelke érintsen meg minket is, szólítson meg minket is, ragadjon meg minket is,
vezessen engedelmasségre minket is. Szóljon hozzánk éjjel és nappal, szóljon
hozzánk igéje által, életünk eseményei által, ha úgy akarja álom által is.
Szóljon hozzánk jó napokban és rossz napokban, ha élünk, vagy ha meg kell
halnunk, szóljon hozzánk mindig. És teremtse meg bennünk is az engedelmesség
áldott gyümölcseit. Ha megtette ezt József életében, miért ne tenné meg a mi
életünkben is.
Ámen.
Lőrincz
István
dű
VálaszTörlés