Igehirdetési sorozat 2OO8 Karácsony nagyhetén

1.Nap Text. Luk.2,13 a  Mennyei seregek

            Isten kegyelméből szeretnénk folytatni immár két éve megkezdett igehirdetési sorozatunkat a pásztorok történetéről. A tavalyi nagyhéten végig a jászol üzenetével foglalkoztunk, hogy mit üzen ez a betlehemi jászol a mi számunkra. Most próbáljunk tovább menni ennek a szép és tanulságos történetnek a magyarázatában. Miután az angyal befejezi prédikációját történik valami, ami valósággal elkápráztatja a pásztorok szemeit. Egy csodálatos mennyei színjátéknak lehetünk itt a tanúi. Egy mennyei angyalsereg jelenik meg, akik dícsőítik és magasztalják Istent. Próbáljuk meg lelki szemeinkkel elképzelni ezt a jelenetet. Most nem a halláson, hanem a látáson van a hangsúly. Miután a pásztorok az angyaltól már annyi mindent hallottak, elkövetkezik az a pillanat, amikor láthatnak is. A Szentírásban azt látjuk, hogy Isten komolyan veszi a látást is. János apostol is hangsúlyosan mondja evangéliumában, hogy : láttuk az ő dicsőségét. Nem csak hallottuk tehát, hanem láttuk is. Isten láttatja magát. A pásztorok is annyi mindent láthattak ezen az éjszakán, láthatták először az angyalt, most pedig láthatják a mennyei seregeket. Tudjuk azt, hogy a Szentírásban mind a kettő egyaránt fontos, a látás és a hallás is. A kettő elválaszthatatlanul egymáshoz tartozik. Talán sokan tudjuk már azt, hogy a héber nyelvben ugyanaz a szó jelöli az igét, az Isten beszédét, de a cselekedetet is. Istennél a szó és cselekedet, a látás és hallás között nincs ellentét, a kettő egy és ugyanaz. Isten azt akarta, hogy mi lássunk is, azért lett az ige is  láthatóvá, testté Jézus Krisztusban. A testté létel láthatóvá lételt is jelent ugyanakkor.

            De most hadd lássuk, hogy milyen üzenetet hordoz ez a mi számunkra. Milyen haszna van annak, hogy ez az ige megíratott és milyen feladatot ró ez ránk?A haszon az, hogy Isten az Ő szeretetét sokféle módon mutatta meg irántunk. Úgy hogy hallatta velünk a szavát, de úgy is hogy láttatta velünk a Fiát. Isten azt akarja, hogy az Ő szeretete teljességgel megérintsen és áthasson minket. Fülünket, szemünket, értelmünket, szívünket, érzelmeinket. De ez a mi Krisztus-követésünk számára is jelent valamit. Azt, hogy mi is kell szavainkkal hirdessük Jézust, szánkkal bizonyságot kell tennünk róla, de életünkkel is kell láttatnunk Őt. Hogy a mi Krisztus-követésünk ne legyen csak a szánk dolga, hanem a mi egész lényünk legyen benne abban. Hogy a mi keresztyénségünk, ne csak hallható, hanem látható is legyen. Hány olyan keresztyén van, akinek csak nagy szája van, de életükben nem látható a Krisztus. Az ilyenek kárára vannak az evangéliumnak, az ilyen emberekben méltán botránkozik meg a világ. Méltán ér ilyenkor a vád, hogy ti csak prédikáltok, de életetekben nem látszik meg, hogy Krisztus követői vagytok. Az életetek valami másról szól, mint a szavaitok.

            Krisztus nem azt mondta a tanítványainak, hogy ti az én tanúbizonyságomat tovább kell adnotok az embereknek, hanem azt mondja nekik : lesztek nékem tanúim az egész világon. Nem véletlen, hogy Jézus a Hegyi Beszédben se azt mondja, hogy beszéljetek, hanem azt, hogy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák az emberek a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

            Isten ezt a szent hivatást, már most készíti a pásztorok számára és számunkra is, épp a pásztorok történetén keresztül. Most a pásztoroknak kell látni az Isten dicsőségét, hogy nemsokára az emberek majd a pásztorokban, tanítványokban, s bennünk lássák meg azt. Ez az ige megkérdezi tőlünk, nekünk szegzi a kérdést : mit láttatunk mi ezzel a világgal? Látják-e bennünk az emberek az Isten dicsőségét, a láthatatlan Isten láthatóvá válik-e bennünk? Isten íme az Ő kegyelmét, szeretetét láthatóvá tette az emberek számára. Nem kevesebb és nem kisebb a mi feladatunk és küldetésünk se. Bárcsak tudnánk láttatni Őt ennek a sötét világnak!

2 Nap. Az angyallal együtt  Text. Luk.2,13a

Ebben a pillanatban a mennyei zenekar és kórus elkezdi Istent dicsőítő énekét. Miután először látnak, láttatják magukat azáltal, hogy megjelennek ott a mezőn. Egy szabadtéri mennyei koncert, egy csodálatos mennyei hangverseny kezdődik el. A hangverseny a pásztorok számára hangzik, de az angyal jelenlétében, ez kifejezetten ott áll, hogy az angyallal együtt. Ebben a történetben minden kicsi szónak megvan a mag jól meghatározott helye és szerepe. Az „azonnal” és „az angyallal” nem mellékes megjegyzések. Ezek sokat mondanak a mi számunkra. Ezek bátorítanak és vígasztalnak bennünket. Azt a boldogító, örvendeztető üzenetet mondják el nekünk, hogy Isten az Ő követét, az Ő angyalát nem hagyja magára. Az angyal ebben a csodálatos és ugyanakkor félelmetes pillanatban, amikor a legnagyobb örömöt kell elmondja a pásztoroknak, ennek az egész világnak, nem marad egyedül, nem marad magában. Az angyali sereg megjelenése mintegy válasz az angyal bizonyságtételére. Mintha Isten tudná, hogy por vagyunk, hogy a pásztorok is még alkalmatlanok arra, hogy az angyal mellé álljanak, hogy ők még nem fakadnak dalra, nem kezdenek dicsőítésbe és ezért az angyalnak még másokra van szüksége. Isten azonban maga gondoskodik angyaláról, s arról is hogy az angyali üzenet ne maradjon visszhang nélkül .Milyen megszégyenítő ez a pásztorok számára., ők még csak hallgatnak, csak félnek nagy félelemmel, de az angyali sereg megjelenik és dicsőíti Istent.

            De ez a jelenés nem csak megszégyenítő a pásztorokra, hanem vigasztaló és bátorító az angyalra nézve. De nem csak az angyal meríthet ebből vigasztalást és bátorítást, hanem mi is. Az angyal tudhatja és láthatja, hogy nem áll egyedül az Isten szolgálatában. Mihelyst beállt ebbe a szent munkába, mihelyst elmondta az üzenetet a pásztoroknak, azonnal ott voltak vele a többi angyalok, méghozzá egy egész sereg. Itt van mellette és körülötte a szentek közössége. Isten íme gondoskodik arról, hogy az Ő angyala ne maradjon magára, hogy egy egész sereg, egy egész sokaság álljon mellette. Mert íme még az angyaloknak is közösségre van szükségük, még az angyalok is rá vannak utalva a testvéri közösségre.

            Ez egy előre mutató jel a pásztorok számára. Mert most már nemsokára itt van az az idő, amikor nekik kell elindulni, nekik kell evangéliumot hirdetni. Nekik kell menni olyan emberek közé, akik egészen másképp gondolkodnak és élnek, akik még nem a világosságban, hanem a sötétségben élnek. Mi lesz akkor, ha az ő prédikációjukra sem jön válasz, amikor a misszió és evangélizáció hiábavalónak tűnik. Amikor úgy látják, hogy a hallgatók nem változtak meg.

            Ezekre a súlyos, nehéz és sokszor lelket megterhelő kérdésekre a pásztorok már most tudhatják a választ. Tudhatják, hogy ők nem fognak sohasem magukra maradni, hogy Isten mindig velük lesz, hogy ott áll mellettük, de ott lesz a gyülekezet is, mindig lesz gyülekezet is, mindig lesznek olyanok, akikben visszhangra talál az ige, akiket fog érdekelni és meg fog ragadni az általuk hirdetett üzenet. Lehet, hogy nem lesz mindig nagy sereg, de ha ketten vagy hárman az Úr nevében együtt lesznek, Ő ott lesz közöttük és megáldja őket. Mert Isten előtt nincs akadály, hogy sok vagy kevés által szerezzen szabadulást. Voltak és lesznek kegyelmi idők, nagy és tömeges lelki ébredések, amikor nagy tömegek mozdulnak meg, megtelnek a templomok, amikor sokan térnek meg az Úrhoz. De lehetnek és jöhetnek lelkileg sivárabb idők, amikor csak kevesen vagy éppen néhányan lesznek. De Isten gyermeke közül egy se féljen attól, hogy valaha is egyedül fog maradni. Mert erről maga Isten gondoskodik. Amikor elcsüggednénk és úgy gondolnánk, hogy magunkra maradtunk a hit útján, akkor mindig jusson eszünkbe a pásztorok története, az angyali sereg. Hittel valljuk az Apostoli Hitvallással együtt : hiszek a szentek közösségében, még akkor is ha azt sokszor nem látom..

3 Nap. Dicsőíteni Istent Text. Luk.2,13b

            Végre a mennyei kórus elkezdi dicsőítő énekét. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Persze azt nem is tudjuk igazából, hogy ez kórus lett volna vagy hogy énekeltek volna, lehetett ez egyfajta szavalókórus is vagy ahhoz hasonló. Az biztos, hogy angyali kórus volt és az is biztos, hogy énekükkel vagy szavalatukkal Istent akarták dicsőíteni. S ha angyalok Istent dicsőítik, az valami csodálatosan szép kellett legyen. Csodálatos lehetett ez az éjszaka, mindaz ami ezen történt. A pásztorok látták Isten dicsőségét, az körülvette, körülölelte őket. A pásztorok részesültek tehát Isten dicsőségében. Hallották az angyal szavát, látták is őt és látták és hallották a mennyei sereget is, amelyik most megjelent az Isten magasztalására. Hallották a Szabadító születésének a hírét, hallották a meghívást Betlehembe, hogy személyesen menjenek el a jászolbölcsőhöz meglátni Jézust. És most mielőtt elindulnának hallják a mennyei seregeket, akik dicsőítik és magasztalják Istent. Ők még nem tudnak megszólalni, még nem tudnak énekelni, csak ámulnak, csak csodálkoznak mindazon, ami ezen a különös éjszakán velük történt. Úgy el tudom képzelni, hogy mélyen elgondolkozhattak magukban. Feltehették a kérdést: minek köszönhetik ők mindezt? Miért ad nekünk Isten olyan sokat? Honnan az Isten dicsőségének eme gazdagsága? Elvégre ők csak bűnös emberek! Ők tulajdonképpen bűntetést és nem kegyelmet érdemelnének. S amikor ezeket végiggondolják egyszer csak derengeni kezd lelkükben a válasz : Krisztusért! Krisztusért hallották és látták ezeket a csodálatos dolgokat. Az Ő jöveteléről és jöveteléért énekelnek itt az angyalok. Őérette történik itt minden, azért a Krisztusért, aki pedig érettük, a pásztorokért jött le. Most a pásztorok örvendeznek Krisztus felett, az angyalok felett, de nemsokára az angyalok fognak örvendezni a pásztorok felett. Akkor lesz ez, amikor ők Krisztushoz jutnak. Akkor, amikor ők hinni fognak Benne, amikor az Ő vére megtisztítja őket minden bűntől. Amikor betöltetnek majd Szentlélekkel.  Amikor újonnan születnek nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból az Isten dicsőségére. Amikor nem a sötétség, hanem a világosság fiai lesznek már.

            Mert Krisztus épp ezért jött. Ezért szakadt meg a menny és szállt  le a földre a Megváltó. Mert az ember állapota siralmas volt, Isten csak bánkódhatott az ember állapota miatt, ahogy azt már a Szentírás első lapjain is látjuk. Pedig Isten arra teremtette az embert, hogy örömét lelje benne, hogy gyönyörködjék benne. De az ember megromlott és oda lett az Isten öröme. De most eljött Krisztus épp azért, hogy megszűnjön a mennyben a nagy szomorúság, a nagy bánat , az Isten fájdalma. Jézus eljött, hogy az ember újra olyan legyen, hogy Isten és az angyalok örvendezhessenek rajta.

            Ezen a Karácsonyon Isten nekünk is örvendezni akar, vajon tud-e? Vajon elindultunk-e már Krisztus felé, vajon hitre jutottunk-e már, vajon megtisztított-e már minket is az Ő vére? Karácsony az öröm ünnepe, de nem csak az ember, hanem az Isten örömének az ünnepe is. Annak az ünnepe, amiről Krisztus beszélt, hogy öröm van a mennyben egy megtérő bűnös felett. Milyen jó lenne, ha ezen az ünnepen mi is tudnánk ilyen örömöt okozni Istennek. Hadd legyen a mennyben öröm, ne csak a pásztorok, hanem a mi  életünk felett is.

4 Nap.  Dicsőség Text. Luk.2,14

Milyen különös szavakat mondanak ezek az angyalok. A mi számunkra ezek talán már nagyon megszokottak, mert már olyan sokszor és olyan gyakran hallottuk őket. Pedig ezek nem akármilyen szavak, hanem rendkívüliek. A pásztorok számára, akik ezt először hallották, bizonyára egészen elbűvölő, hihetetlen szavak voltak. Dicsőség Istennek, békesség a földön, az emberekhez jóakarat. Olyan volt ez, mint három trombitaszó az éjszakában. Három isteni kiáltvány ez, amiben minden benne van, ami mindent átölel és magába foglal. Isten, menny, föld, ember, itt minden érintve van, itt mindenki megszólítottá válik, senki sem vonhatja ki magát belőle. Az egész teremtett világ itt van előttünk, a láthatók és láthatatlanok, az ember elesettsége, megváltásra szorultsága, de újjáteremtése is meg van itt énekelve. Nem emberi erővel, hatalommal, hanem Isten erejével és hatalmával fog ez megtörténni. Krisztus teremt itt mindent újjá, aki később így szólta magáról : nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Ez már most Krisztus születésével kezdődik és később majd ki fog teljesedni.. Mert miután elhangzott a boldogító evangélium : született néktek a Megtartó nagy dolgokra lehet számítani. Lehet hinni abban, hogy Isten is megkapja a Neki kijáró tisztességet, hogy a földön is békesség lesz és az emberek egymás közötti kapcsolatát a jóindulat határozza majd meg. Az első helyen ott van az Isten dicsősége, azután jön a föld békessége és végül jöhet az ember jóakarata. De még ez is csodálatos, hogy az ember egyáltalán helyet kaphat az Isten üdvtervében. Mégpedig nem is akármilyen helyet. Végül az ember ezt a helyet nem is a Jézus születése, hanem halála által kapja. Hisz Ő azért született, hogy meghaljon, hogy életét váltságul adja, hogy megfizessen bűneinkért. De az a nagyszerű, hogy nem csak a mennyben szerzett helyet az embernek, hanem születése és halála a földet is megváltoztatta. Ő azért szenvedett erőszakot, szüntelen háborúságot az emberek részéről, hogy nekünk békességünk lehessen, békességünknek bűntetése rajta van, ahogy a próféta is mondja. Persze ez csak úgy valósul meg, ha az ember elfogadja Krisztust. Ha befogadja Őt, ha megtér Hozzá. Mert ha Isten nem kerül az ember életének központi helyére, ha az ember nem adja meg az Istennek kijáró dicsőséget, akkor a földön se lesz békesség és az emberekhez se lesz jóakarat.

            Mert mit is tesz az ember Krisztus nélkül? A saját dicsőségét keresi. Mit tett Ádám? Olyan akart lenni, mint Isten, le akarta Őt dönteni trónjáról és maga akart helyébe ülni. És Krisztus nélkül békesség sincs, Kain megöli testvérét, Ábelt. És az első gyilkosságot követte a sok millió, elég csak a két borzalmas világháborúra gondolni. De Krisztus békességet hozott s ahol Ő jelen van ott meg is valósul ez a békesség. Nem túlzás azt mondani, hogy ha Krisztus nem született volna, akkor ez a világ már rég elpusztult volna, az emberek kiirtották volna egymást. Mi ma a Krisztus nevében hadat üzenünk minden békételenségnek, minden viszálykodásnak, mi békességre igyekvő emberek leszünk, ki-ki a maga helyén, a családban, munkahelyen és a gyülekezetben is.

            És milyen nagy dolog lenne, ha végre jóindulat lenne az emberek között a sok szeretetlenség és önzés helyett. Mert Krisztus jóindulattal van az emberek iránt. Ezek a pásztorok is olyan emberek lehettek, akik a legtöbbször irigységgel, rosszindulattal viszonyultak egymáshoz. De mostantól kezdve ők is Krisztusból élhetnek, Ő lesz számukra az élet kenyere. Ezután már Krisztus fog élni bennük, ahogy bennünk is élni akar.

            Ezen az istentiszteleten gondolkozzunk el azon, hogy milyen nagy a mi felelősségünk, hisz rajtunk is áll, hogy mennyi dicsőséget kap Isten a magasságos mennyekben, hogy lesz-e békesség a földön és hogy lesz-e jóakarat az emberek között? Az angyalok éneke nem csak egy szép ígéret, hanem egy komoly feladat is a mi számunkra. Bárcsak tudnánk ebben minél nagyobb részt vállalni, bárcsak egyre jobban tudnánk ennek a szent feladatnak engedelmeskedni.

5 Nap Még mindig az angyalokról  Text.Luk.2,15a

            Egyszer csak eltűnnek az angyalok, visszamennek a mennybe. Vége szakadt a gyönyörű pillanatnak, a csodálatos mennyei színjátéknak. A mennyei fény, ami körülvette őket egyszerre kialudott, elvétetett tőlük. Újra ott állnak egymás mellett a sötétben. Ott állnak a nyájuk mellett magukra hagyatva, angyalok nélkül. Az üzenet elhangzott, az angyalének elnémult, már a visszhangja se hallatszik az éjben. Mit is gondoljunk mi erről a pillanatról, amikor az angyalok visszamennek a mennybe? Az első gondolatunk az, hogy az ő munkájuk csak ideiglenes volt, időhöz kötött volt. Volt kezdete és vége. Nem maradhattak mindvégig a pásztorokkal, de a nekik adott rövid időben hirdették a rájuk bízott üzenetet, hirdették annak születését, aki mindvégig a pásztorokkal maradhat.

            Ez minket is komolyan figyelmeztet, hogy a mi időnk is ki van szabva, nem tart örökké. Az angyalok szolgálata lejárt, a pásztoroké is és a miénk is le fog járni egyszer. Használjuk jól ki azt az időt, amit ajándékba kaptunk. Kezdjük el mi is a munkát, végezzük mi is azt a munkát, amit az Úr reánk bízott. Mert a mi munkánk is azzal fejeződik be, hogy elmegyünk a mennybe. Bárcsak elmondhatnánk elmenetelünkkor mi is Mesterünkkel együtt : elvégeztem a munkát, amit reám bíztál.

            A második dolog, amit az angyaloktól megtanulhatunk, hogy ők nem a maguk nevében szólottak, hanem az Isten nevében. Nem azt mondták, amihez nekik kedvük volt, hanem amit az Úr bízott rájuk. Megüresedtek önmaguktól, hogy egészen készek legyenek az Úrnak szolgálni. Elveszítették önmagukat, hogy megnyerjék azt, aki őket elhívta és elküldte. Ezt nekünk is így kell tenni, ebben az angyalok nekünk is örök példát adtak. Nekünk is Annak a nevében kell indulnunk és szólnunk, Aki értünk született. Mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, mondja az apostol is.

            A harmadik dolog, amit az angyalokról elmondhatunk, hogy egyfajta közbenjárókká lettek Isten és a pásztorok között. Más szóval kifejezve : üzenet-közvetítőkké. Mindezt pedig az emberekért tették. Istennek engedelmeskedve, önmagukat megtagadva és az embereknek szolgálva, ez jellemzi az angyalokat. Szolgáltak azzal, hogy nem hallgatták el az üzenetet, hanem pontosan és hűségesen átadták, szolgáltak azzal, hogy az isteni fényt emberekre tudták sugározni, hogy énekeltek, hogy dicsőítették az Istent és hogy megmutatták a pásztoroknak az Isten felé vezető utat. Ezek az angyalok Krisztus előhírnökei, előképei, kiábrázolják az Ő szolgálatát. Hiszen Krisztus is azért jött, hogy szolgáljon ennek a világnak, mindazzal, amit Ő az Atyától kapott.

            Az angyalok és Jézus előttünk jártak, hogy mi is az ő példájukat kövessük. Hisz a mi életünk célja sem más, mint vinni az evangéliumot ebbe a világba, elindulni mint a pásztorok, mint az apostolok pünkösd után. Mi is közbenjárók kell legyünk Isten és a világ között. Szolgálni ennek a világnak, akkor is amikor ezt nem várják, amikor nem kérik vagy éppenséggel keményen el is utasítják. Mert Isten minket is éppúgy küld mint az angyalokat.

            Mindezt pedig Istent dícsőítve tehetjük. Az angyalok Istent dicsőítve mondták el az üzenetet, Istent dicsőitve énekeltek, Istent dícsőítve mentek vissza a mennybe. Mennyire megszégyenít ez minket. Sokszor olyan megkeseredve, sóhajtozva, megfáradva végezzük szolgálatunkat. Tanuljunk az angyaloktól. Van mit.

6 Nap. Munkában a pásztorok  Text. Luk. 2,15b

            Szent este van. Az esztendő legszebb estéje. Ezen az áldott nagyhéten is végig a pásztorok történetével foglalkoztunk, ahogy az elmúlt két esztendőben is. Mert ez egy nagyon gazdag történet, kimeríthetetlen, mint az Isten szeretete. Ez az ige is igy kezdődik :”lőn”. Ezt a szócskát mi alig szoktuk figyelembe venni. Pedig ez a szócska nem csak azért van, hogy mondatokat összekössön, hanem sokkal többet üzen nekünk. Már harmadszor találkozunk vele a pásztorok történetében. Különben érdemes megfigyelni, hogy ezzel a szócskával milyen gyakran találkozunk az egész Szentírásban. Ebben a szócskában benne van a menny, benne van Isten, s benne van mindaz, amit Isten értünk tett. De benne vagyunk mi is, benne van szívünk, életünk : Ez a szó leginkább Istenre mutat, arra amit Ő tett értünk, vagyis az üdvtörténetre. Istenre mutat, aki nem szűnik meg értünk cselekedni. Nem mi teszünk valami újat Istenért, hanem Isten tesz valami újat értünk. Ez a szócska először Augustus császárra, aztán pedig Máriára, végül pedig a pásztorokra utal, akik akarva-akaratlan mind Isten cselekvésére mutatnak.

            De most ebben a „lőn”-ben a pásztorok is benne vannak, az ember is benne van. Az Isten cselekvése nem zárja ki a mi cselekvésünket, ami felelősségünket. Nincs szó itt a szabad akaratról vagy a fatalizmusról, nincs szó itt kiválasztásról, de szó van arról, hogy miután Isten cselekszik, az emberrel is történik valami, még pontosabban fogalmazva az emberben is történik valami. Eddig mindent Isten cselekedett. Ő küldte el Fiát ebbe a világba, Ő küldte el angyalát s vele angyali seregeit, Ő küldte el a csodálatos fényt, ami körülvette őket. Eddig mindent az angyal tett : ő jelent meg, ő szólt, s a mennyei seregek, hisz ők énekelnek, ők dicsőítik az Istent. De most ennek vége. A fény is eltűnik, az angyal és az angyali seregek is visszamennek a mennybe. De épp most kezdődik valami új. Az Úr új utakon kezd járni. Mert most jönnek mozgásba a pásztorok, most ők indulnak el. Úgy ahogy valamikor Isten szava mozgásba hozta Ábrahámot, Mózest és az egész népet, hogy hagyják el szülőföldjüket illetve Egyiptomot és induljanak el az ígéret földjére.

            A pásztoroknak el kell indulni, mégpedig az éjszakában, a sötétben az ígéret Gyermeke felé. Kivűl most teljes sötétség veszi körül őket, de mégis van belső világosságuk. Magukba zárták azt a világosságot, ami körülvette őket, amit az angyalok hoztak magukkal.  Tudták, hogy bár a fény most már nem ragyog látható módon, de az mégis ragyog, mégpedig az ő szívükben. Egy biztos : ebben a sötétben nem volt könnyű elindulni. De Jézus is sötét világba jött, rettenetes sötétség volt, a gyűlölet, a szeretetlenség sötétsége. Sötétség volt a Golgotán is, amikor megfeszíttetett, sötétség volt a pokolban is, ahova alászállott.

            Olyan különös, hogy az üdvtörténet eme nagy eseménye is éjszaka történt. A pásztorok éjszakának idején vigyáztak a nyájukra. Éjszaka jelenik meg a csodálatos világosság, éjszaka jelenik meg az angyal, éjszaka hirdettetik az evangélium. Vajon miért volt ez így? Vajon miért nem nappal történt mindez? Próbáljunk egy pár választ erre a kérdésre megfogalmazni.

1.Azért, mert ekkor sokkal szebben és jobban látszott meg az Isten világossága. Tüzijátékot sem fényes nappal szerveznek, mert az éjszakában az sokkal jobban csillog-villog. Isten is minden más fényt elolt, kiiktat, amikor a világ világosságát felragyogtatja.

2.Azért is történt mindez éjszaka, mert Isten ezzel is meg akarta bizonyítani ennek a világnak, hogy Ő le tudja győzni a sötétséget. Isten nem riad vissza, nem fél a sötétségtől, attól a sötétségtől sem, ami bennünk van.

3.Isten meg akarja mutatni az Ő világosságának hatalmát. Hogy az Ő világosságának van hatalma betörni a sötétségbe, hogy legyőzze azt. Isten a mai estén a mi sötétségünkbe, a mi hitetlenségünkbe akar betörni. Áldott betörő, mennyei betörő Ő.

4.Azért is jön éjszaka, hogy egészen Rá figyeljünk. Karácsony estéjén azért oltunk el minden villanyt, hogy egészen a karácsonyfa gyertyáinak fényére figyeljünk, hogy annak szépségében, gazdagságában gyönyörködjünk. Isten azt akarja, hogy a mai estén ne másra figyeljünk, hogy ne a világra figyeljünk, ne is a mi kedves ajándékainkra, hanem arra a mennyei Ajándékra, aki ma hozzánk érkezett. Hogy legyen egy este, egy éjszaka, amikor ne lássuk csak Jézust egyedül. Olyan jó lenne a mai estén csak Rá figyelni, csak Rá gondolni, Betlehem szülöttére az Isten Fiára. Persze, hogy ezen az estén még sok mindenre figyelünk,:szeretteinkre, barátainkra, gyülekezetünkre. De először és mindenekelőtt figyeljünk Jézusra. Most legalább itt az istentiszteleten töltsünk el így néhány percet, minden mást kikapcsolva, egyedül Rá figyelve.

5 Utoljára pedig azt érthetjük meg, hogy egyszerűen azért kellett a pásztoroknak éjszaka elindulni, mert Jézus is éjszaka született. Rögtön, még azon az éjszakán lehetett jönni hozzá. Ha most a családban születik egy kis gyermek, akkor tapintatból várunk legalább 2-3 napot, hogy ne zavarkodjunk, az anyuka is tudja egy kicsit kipihenni magát. De Jézusnak erre a várakozási időre nem volt szüksége, hozzá már a születése éjszakáján lehetett menni. Jöttek is a pásztorok, aztán nemsokára a bölcsek, aztán jött Simeon és Anna, jött Nikodémus, a samáriai asszony és még olyan sokan mások. Őt mindig lehetett zavarni, sőt azt mondhatjuk, ő alig várta, hogy jöjjenek hozzá az emberek. Az zavarta, ha nem zavarták.

            Azzal kezdtem a mai esti igehirdetést, hogy ez ez az év legszebb estéje, éjszakája. Ez igaz, de csak akkor ha hozzá jövünk. Jöjjünk hozzá mi is most hozzá, boruljunk le előtte, s hozzuk életünket, úgy ahogy van, kérjük, hogy fogadja el és tegye olyanná, amilyenné csak Ő tudja azt tenni. Legyen így ne csak a legszebb, de a legáldottabb estéje ,éjszakája az életünknek.

                                                                                    Ámen

                                                                                                Lőrincz István