Nagyheti sorozat Karácsony nagyhetére

Jézus előképei

1.Nap Nóé

Text. 1Móz.5,29

Ezen az áldott bűnbánati héten a Jézus előképeiről szeretnék bizonyságot tenni. Olyan személyek, vagy tárgyak illetve események állnak majd figyelmünk középpontjában, amelyek már előremutattak Jézusra, az eljövendő Messiásra.Az első ezek között kétségtelenül Nóé. Már a neve egy ígéretet hordoz magában. Ő az, aki nyugalmat hoz. Nevét vigasztalónak is szokták fordítani, de ez inkább áttétes fordítás. Valójában a Nóé neve annyit jelent, mint nyugalmat adó, nyugalmat hozó.Édesapja, Lámek sóhajtozott, szenvedett azon átok miatt, ami az embert és a világot érte a bűneset következtében. Ő átélte, hogy a bűn mekkora törést hozott az emberiség életébe, hogy az Isten ellen való lázadás, az engedelmesség, az ember önfejüsége, egy óriási nyomorúságot hozott az emberiség életébe és mindaz, amit Isten jónak és szépnek teremtett, az most megromlott.

Abban az átokban, amit Isten kimondott tulajdonképpen az van, hogy a bűnös ember most magára van hagyatva, meg kell lássa a bűne keserű gyümölcsét. Az ember meg kellett lássa, hogy tudatos , de rossz döntése nyomán hova jutott. Hogy nem kerülheti el bűnének keserű következményét. Az átok az Isten elleni döntés isteni megerősítése. Ha te ezt akartad, hát most lássad.

Lámek rettenetesen szenved a bűn és következményei miatt. És most, amikor Nóé megszületik arra az ígéretre gondol, amit Isten még ott a paradicsomban adott az első emberpárnak. Ő már most reménykedett abban: hátha ez a gyermek lesz az, aki majd a kigyó fejére tapos? Mekkora hite van ennek az embernek, aki így tud bízni Isten ígéreteinek beteljesedésében! Tudjuk, hogy nem ez a gyermek lett a megígért Messiás. Még évezredek kellett elteljenek, míg az ígéret beteljesedett. De az, hogy Lámek így nevezi el gyermekét mégis hatalmas hitbeli cselekedet. Ez a bizalomnak és a várakozásnak a jele egyaránt. Isten be fogja váltani az Ő ígéretét, Ő békességet, nyugalmat fog hozni.

A bűn nyugtalanságot okoz. Az átok megsokszorozta ezt a nyugtalanságot. De Lámek tudja : Isten át fogja törni a nyugtalanságot okozó bűn ördögi körét. Ez Lámek hite és bizalma, ezért nevezi megszületett gyermekét Nóénak, a nyugalom elhozójának.

 Nóé  a Jézus előképe, előfutára. Nóé élete előrevetíti az ígéret fényét Krisztusra, és Krisztusról fény árad visszafelé nézve is Nóéra. Nóéban már valami ott ragyog abból, ami Jézusban lett teljessé és valósággá. Mi tudjuk, hogy Nóé volt az az ember, aki Istentől megbizatást kapott a bárka építésére. Ő részesült abban a kegyelemben, hogy az övéivel együtt túlélje a vízözönt. Neki is át kellett menni a bűn miatti átkon, de nem kellett abban elpusztulnia. A bárka megtartássá lett számára. De épp ebben lett Nóé Krisztus előképévé. Krisztus vette magára a bűn átkát, mégpedig úgy, hogy Ő nem tartatott meg abban, neki életébe került ez az átok. De Ő fel is támadott. Halála és feltámadása hozta el azt a nyugalmat és békességet, amire nekünk szükségünk van. Ezért Ő így hivogatja magához a bűnösöket : jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Ő magára vette a bűn átkának nyugtalanító átkát.

Nóé ígéretet kapott Istentől, hogy a Föld nem fog többé vízözön által elpusztulni. Aki hisz abban, akire Nóé is mutat, annak nem kell elkárhoznia, az átment a halálból az életre. Most ebben a Karácsonyban és ezen az istentiszteleten különösen is örvendezzünk annak, hogy Isten Krisztusban levette rólunk a bűnnek az átkát és mi áldást nyerhetünk abban, aki érettünk átkozottá lett. Akik ebben hisznek, azoknak nyugalom lehet a szívében.

Persze, mi azt is tudjuk, hogy itt ebben az életben még nem lesz teljessé a nyugalom. De az előíze már ott van. Mi Nóé családjához tartozhatunk a Jézus vére által. Nóé is azt várta, aki eljött. Akinek születése felett mi is örvendezhetünk.

2.Nap Sára kacagása

Text. 10Móz.18,13

Mindnyájan ismerjük Izsák születésének a körülményeit. Izsák akkor született meg, amikor már szüleinek halvány reménye se volt arra, hogy még valaha gyermekük szülessen.

Egy nap különös látogatók érkeztek Ábrahám sátrába. Az Úr küldöttei, akik hozzák az ígéretet, hogy nekik gyermekük fog születni. Mimódon reagál Sára az isteni ígéretre? Kacag rajta. Ez nem az öröm, de még csak nem is a hála kacagása., hanem a hitetlenségé. Ha még csodálkozásában nevetett volna, azt el lehetne fogadni. Hisz csodálkozásában is elneveti az ember magát. Sára azért kacag, mert amit Isten küldöttei mondanak, az teljességgel hihetetlennek tűnik számára. Sára azért kacag, mert hitetlen és nem tudja elhinni, hogy ő még valaha is gyermeket szülhet, hogy még valaha is édesanyává lehet. Ő a természet dolgaira gondol csupán és ez alapján egy gyermek születése teljesen kizárt dolog.

A Sára nevetése tulajdonképpen nem egy komolytalan nevetés, ez emberileg teljesen megalapozott. De itt is elhangzik az az ige, amely sok évszázaddal később az angyal ajkán is elhangzik : mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Szószerint itt azt olvassuk: lehetne-e valami csodálatosabb, mint az Úr? Látjuk, hogy aközött, amit Isten Sárának illetve Máriának mond szoros összefüggés van.

Miért kacag Sára - kérdezi meg Isten Ábrahámot? Sárának színt kell vallania, be kell vallania hitetlenségét. De ez nem megy könnyen neki sem, inkább letagadja tettét. Egyszerüen megmondva : Sára hazudik. Ezt a Szentírás nagyon őszintén és tényszerüen mondja el.

De hát ezek után megkérdezhetjük: hol van itt Jézus előképe? Hát egy asszony, aki kikacagja Isten ígéretét lehet Jézus előképévé? Lehet a hitetlenség Jézus előképévé? De itt nem is Sára személye a fontos. Mi itt arra figyelhetünk, amit Isten cselekszik. Sára kacagásáról még egy másik helyen is szó van. Miután Izsák megszületik, még egyszer  azt mondja Sára: nevetést szerzett az Isten énnékem, aki csak hallja nevet én rajtam. (1Móz.21,6) . Ebben már az van, hogy az emberek osztozhatnak az ő örömében. Az emberek nem rajta, hanem vele együtt fognak kacagni és örvendezni. Ez már nem a hitetlenség, hanem az öröm és a csodálkozás kacagása.

Valahogy ez a két kacagás ott van a mi karácsonyunkban is. A mi ünneplésünkben is ott van a kettősség. Ott van egyrészt a hitetlenség. Hogy ez egy lehetetlen dolog. Túl szép ahhoz, hogy igaz lehessen, szokták is mondogatni az emberek. Nincs ebben semmi, egy kedves kis mese a Jézuskáról, egy kis hangulat az egész, persze szép, mert összegyül a család, meg az ajándékok, de ez igazából semmit sem segít, az ünnep elmúlik és utána ugyanazok a bajok, nyomorúságok jönnek az ember életében. De ott lehet sokkal inkább a hit öröme és csodálkozása. Mert Istennél semmi sem lehetetlen. Isten hűséges volt a z adott szavához, beteljesítette ígéretét, elküldte ebbe a bűnös világba az Ő Fiát. Mi Karácsonykor örvendezhetünk annak, hogy Isten legnagyobb ígérete beteljesedett.

Ebben a Karácsonyban is az a kérdés, hogy mi melyik kacagásban veszünk részt : a hitetlenségében, vagy pedig a hit kacagásában. Lehet ez a Karácsony is egy olyan alkalom, amikor eljuthatunk az egyiktől a másikig, a hitetlenségből a hit reményteljes bizonyosságába. Mi valóban kacaghatunk, még akkor is ha talán most is sok baj és nyomorúság van az életünkben, még akkor is, ha nehéz terhek nehezednek vállainkra, még akkor is, ha gyászt és fájdalmat hordozunk. Nekünk van mit, illetve jobban mondva kit várnunk. A Jézus születésével egy új korszak kezdődött el ennek a világnak az életében és ennek beteljesedése az Ő visszajövetele lesz.

Hadd teljen meg a szívünk örömmel, mert Jézus megszületett. Nekünk van okunk az örömre, ezen az ünnepen mi nem maradhatunk szomorkodó emberek. Ez a kacagás ott visszhangzik az egyház egész történetében. Ezt a kacagást a keresztyének ajkáról még az oroszlánok elé való dobatás, még a máglyák tüze, a börtönök mélye se tudta elvenni. Ez az öröm ott hangzik Pálnak és Silásnak az ajkán, amikor Filippiben kalodába zárva éjfélt tájban énekkel magasztalják az Istent. Ez a kacagás átível évszázadokat és egyre inkább erősödik, egész addig míg be nem teljesül az íge : örök öröm lesz a fejükön.

3Nap. Egy koporsó, mint előkép

Text. 1 Móz. 5O,24-25

József halálos ágya felett valami különös ragyogás, valami különös dicsőség van, épp mint a Jákób halálos ágya fölött. A különbség csak annyi, hogy ott a ragyogás inkább Jákób fiaira, itt pedig inkább a József testvéreire irányul. Sok minden történt ezt megelőzőleg a testvérek életében és egymás közötti viszonyában. A testvérek olyan szavakat tulajdonítanak elhúnyt atyjuknak, amit az nem is mondott. József nagyon el van keseredve testvérei bizalmatlansága miatt. Amikor halálán van, akkor esküvel esketi meg testvéreit, hogy tetemét nem fogják Egíiptomban hagyni, hanem azt magukkal fogják vinni az ígéret földjére.

Ezzel József három dolgot akar elmondani. Először is azt, hogy Isten meg fogja látogatni Jákób fiait. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy gondolni fog rájuk és gondoskodni fog róluk. Ők ezt hitvallásképpen be kell vegyék az esküjükbe. József valósággal kényszeríti őket hitük megvallására, azon nagy cselekedetek megvallására, amiket Isten Izraelért, az Ő népéért cselekedett. A második dolog, hogy amikor ez a pillanat elkövetkezik, akkor vigyék magukkal az ő tetemeit, koporsóját. Ma azt is mondhatnánk, hogy József „post mortem” akar népe között jelen lenni. Ő haló porában is emlékeztetni akarja népét Isten nagy tetteire. Az ő pora nem maradhat Egyiptomban, nem nyugodhat pogány földben. Ő azt akarja, hogy az ígéret földjében helyezzék örök nyugalomra. És ez így is volt. Ez a koporsó nem akadály volt számukra az előrehaladásban, ahogy mi azt gondolnánk, ez a halott tetem egy nagyon is élő dolog volt ott a menet közepében, ez a koporsó a jövő felé mutatott, amit Isten elkészített az ő számukra és aminek elérésében biztosak lehetnek. A harmadik dolog az a feltámadásra való várakozás  . Józsefnek ebben a parancsában ott van az a bizonyosság, hogy a Messiás meg kell szülessen az Ábrahám , Izsák és Jákób nemzetségéből, Júda törzséből. Ebben a várakozásban már ott van az üdvösség, az örök életnek az ígérete. Nem erőltetett az a gondolat, hogy Józsefnek ez a parancsa a Krisztus halál feletti diadalmának a dicsőséges előképe. József hite a Pál apostol hite : mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Hogy ebből József mit látott meg azt nem tudjuk, de hogy ő ebben hitt, abban egy pillanatig se kételkedhetünk.

A József koporsója annak a dicsőséges Megváltónak az eljövetelét hirdeti, aki feltámadásával legyőzte a halált és annak egész rettentését. Mi tudjuk azt, hogy Jézus átszenvedte a halálnak és pokolnak minden rettentését. Abban hogy meg kellett halnia, azt bizonyította meg, hogy Ő bűneink terhét és bűntetését magára vette. Feltámadása nem más, mint az Isten „igen” szava a mi bűneink bocsánatára. Ezért ne feledjük el, hogy már Karácsony a halál feletti diadalnak az ünnepe, Karácsony felett is már ott ragyog Húsvét fénye.

Mi ezzel kapcsolatosan két dolgot kell a szívünkben forgatnunk. Először is meg kell látnunk bűneink komolyságát, hogy a bűn olyan súlyos dolog, amit Isten csak Fia odaadásával tudott megoldani. A halál nem a világ legtermészetesebb dolga, a halál az Isten elleni lázadásunk komolyságát és mélységét mutatja meg. De másodszor megláthatjuk és hálát adhatunk azért, hogy Jézus Krisztus eljött ebbe a világba és legyőzte a halált. Az Ő feltámadása számunkra örök életet jelent. Ezért nekünk nem csak a sírig, a koporsóig kell látnunk, mint ahogy József is csak a koporsójáig látott, hisz akkor nem eskette volna meg testvéreit és utódait, hogy tetemeit vigyék magukkal az ígéret földjére. Izrael népe vitte magával a József koporsóját, mint dicső jövendőjük zálogát. Az Újszövetség középpontjában ott áll Jézus üres sírja, mert Ő feltámadott, Ő él. Mi Őt várjuk, most már nem kisdedként, hanem visszatérő dicső Úrként. Ez a mi boldog karácsonyi várakozásunk, ami majd az örök Karácsonyban Isten országában fog beteljesedni.

4 Nap. Sámson , mint Jézus előképe

Text. Bírák 13,5

Amikor Sámsont Krisztus előképének nevezzük sokan megbotránkoznak és felteszik a kérdést : hát lehet ez az ember Jézus előképe? Hisz az ő életében egyik bűn és gyarlóság a másikat éri. Látszólag az ő életében semmi se ragyog fel az eljövendő Messiás szentségéből, dicsőségéből. Ez így igaz és ezt senki sem tagadhatja le. Sámson tele van gyarlósággal : önfejű, engedetlen, testi vágyainak a foglya. Nyilván, hogy nem a Sámson bűnei azok, amelyek rámutatnak az eljövendő Krisztusra. Ezt a Biblia nem is tagadja, hisz az a valóságot nyíltan és őszintén tárja elénk.

De ez az íge mégis két különös dolgot mond el Sámsonról. Az egyik az, hogy ő Isten szolgája lesz, éspedig a nazírság formájában. Tudjuk azt, hogy a nazírok olyan szolgái voltak Istennek, akik a történelem egy adott pontján és idejében egy meghatároztt isteni megbizatást kellett teljesítsenek. Az életüket szigorú szabályok szerint kellett folytassák : nem ihattak részegítő italokat, nem ehettek tisztátalant, borotva nem érinthette fejüket. Egy nazírt már külső megjelenéséről azonnal fel lehetett ismerni.

De a nazírok épp ebben lettek Jézus előképei, hisz Ő is, mint Isten szenvedő szolgája egy meghatározott feladattal érkezett ebbe a világba. A másik dolog , amit Sámsonról ígéret formájában elhangzik, hogy ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből. Itt a Megváltó szó található. Ugyanaz a szó található a Máté 1,21-ben is, amikor azt halljuk Jézusról, hogy Ő fogja megszabadítani népét annak bűneiből. És ebben lesz Sámson a Jézus előképe : a szabadításban. Ő véghezvihette azt a dicsőséges feladatot, hogy megszabadította népét a filiszteusoktól, persze nem véglegesen, hisz mennyit olvasunk még a Szentírásban a filiszteusok támadásairól, az ellenük elleni harcról, de mégis Sámson az, aki elkezdi az ő népének a megszabadítását a filiszteusok kezéből. A kettőjük közötti különbség nyilván az, hogy Jézus nem volt bűnös, benne nem találtatott bűn.

Nyilván, hogy Sámson nem több, mint egy előkép. De Sámson életében , annak minden nyomorúsága ellenére, az Isten szabadítása valósággá lehetett. Most ezen a karácsonyi nagyhéten Sámsonra úgy tekinthetünk, mint Jézus előképére. Azért adhatunk hálát, hogy mi nem kellett a Sámson szabadításával beérnünk, mert az akire Sámson mutat, eljött Karácsony éjszakáján ebbe a világba. Sámson nem volt tökéletes szabadító, de Jézusban épp a tökéletes Szabadító és szabadítás jött el közénk.

Amiképpen Isten annak idején Sámsont eszközként használta a szabadítás munkájában, éppúgy akar ma minket is felhasználni az Ő nagy munkájában. Ha még egy ilyen gyarló embert is felhasznált, mint Sámson, miért ne tudna téged és engem is felhasználni? Ő épp azért kellett erre a világra jöjjön, mert mi nem vagyunk tökéletesek, sőt tele vagyunk mi is sokféle gyarlósággal. Mi nem leszünk bűntelenek, de megváltott emberek lehetünk, akik minden mi bizodalmunkat belé helyezzük és tudjuk, hogy Ő a mi életünket is célba tudja juttani, éppúgy, mint a Sámson életét. Amíg Ő visszajön, addig mi is legyünk munkában, engedjük, hogy Ő minket is használhasson nagy és dicső munkájának végzésében.

5 Nap. Sámuel, az Istentől kért gyermek

Text.’1Sám.1,17

Sámuel a harmadik azok sorában Izsák és Sámson után, aki Isten különös beavatkozása, munkája és ígérete nyomán született ebbe a világba. Feltételezzük, hogy Izsák és Sámson születéséért is imádkoztak a szülők, de Sámuel édesanyjáról Annáról kifejezetten olvassuk, hogy ő imádkozott egy fiúgyermek születéséért. Olyan intenzíven és elmélyülten imádkozott a silói szentélyben, hogy Éli, a főpap azt hitte róla, hogy részeg. Élinek halvány sejtelme sem volt arról, hogy itt egy édesanya egy olyan gyermek születéséért tusakodik, aki majd nagy áldás lesz az egész nép számára. Az is mutatja Izrael népének lelki romlását,  hogy ezt még Éli, a nép lelki vezetője se látta meg. Neki nincs szeme a lelki dolgoknak a meglátására. Nem tud ráérezni egy édesanya imádságára.

Milyen jó, hogy Silóban mégis van valaki, akinek van lelki látása, akinek fáj az a nagy lelki nyomorúság, amiben Izrael népe leledzik. Ő egy fiat kér az Úrtól, de ezt a fiút nem a mag számára kéri, hiszen azonnal fel is ajánlja azt az Úr szolgálatára.

Anna és Mária között párhuzamot lehet vonni. Mindketten gyermeket kapnak, mindkét gyermek az isteni csoda eredménye és gyümölcse. Mindketten felajánlják gyermekeiket a nép szolgálatára. Sámuel lesz Izrael történelmének egyik legnagyobb prófétája, lelki vezetője, Jézus lesz a világ Megváltója, aki Izraelből származott.

Sámuelnél is megláthatjuk a Jézusra mutató jeleket, az Istennek való odaszánt mivoltában, és abban ahogyan lelki módon vezette a népét. Isten különböző embereket használ fel. Mindegyiknek megvan a maga története. Sok minden különbözik az egyik és a másik élete között, de van nekik egy közös vonásuk , és ez nem más, mint hogy ők az Isten tervének az eszközeivé válnak. Isten kiválasztja őket és ezek az emberek nem tehetnek mást, mint Isten rendelkezésére állni. Anna nem arra vágyott elsősorban, hogy ő is, mint minden más asszony egyszer édesanya lehessen, hanem arra vágyott, hogy az ő népe elinduljon már végre a megváltás útján. Hogy majd az ő gyermeke tisztíthassa meg a szent helyet és az Istennek szolgálatát.

Anna békességgel mehetett el Silóból. Jézus is így köszöntötte kétszer is a tanítványait a feltámadása után. Sámuel a békesség, a helyreállítás, az üdvösség, a szabadítás prófétája. Jézus is az, a szó teljes és tökéletes értelmében. Az Ő születésénél angyalok éneklik, hogy békesség legyen az emberek között a földön.

Sámuel, mint Jézus előképe két dolgot jelenthet a mi számunkra ezen a karácsonyi nagyhéten. Az egyik az, hogy az Isten munkájáért és egyházáért mondott imádság nem hiábavaló. Jézus maga is azt tanította, hogy imádkozzunk az Isten országa eljöveteléért. De imádkozhatunk az Ő országának terjedéséért, emberek megtéréséért, az evangélizációért, a misszióért és egyáltalán Isten ígéreteinek beteljesedéséért. A második az, hogy amint Anna békességgel mehetett el onnan Silóból, mi is békességben élhetünk, mert Ő a Békesség Fejedelme. Ő drága árat szerzett a mi békességünkért, mert annak bűntetését is magára vette. Anna, s majd egész Izrael élete megváltozot Sámuel születése által, Jézus nekünk is új életet akar adni.

6 Nap. Dávid, az Isten választottja

Text. 1Sám.16,12

Kedves Testvéreim, kedves gyermekek. Összegyültünk ezen a szép estén, hogy Jézus születésére készüljünk. Egész héten át olyan személyekről hallottunk, akiknek az élete Jézusra mutat előre. Hadd álljon ma Dávid a mi figyelmünk középpontjában. Dávidról mindnyájan tudunk, ki ne ismerné a Góliáttal való harcát és győzelmét.

Dávid is azoknak a sorába tartozik, akiket Isten arra méltatott, hogy felhasználja őket az Ő nagy tervében. Bárcsak mi is lehetnénk engedelmes eszközök az Ő kezében. Ebben az ígében Dávidnak, a nagy királynak az elhívásáról hallunk. Ez Betlehemben, Dávid szülővárosában történt, amely bizonyára nem véletlenül a Jézus szülővárosa is lett. Két dologra kell itt figyelnünk. Az egyik az, hogy Sámuel nagyon szomorú amiatt, hogy Saul, Izrael első királya rossz útra tért, elhajolt Istentől. Sámuelt nagyon bántja az, ami Saullal történt. Sámuel teljesen magába roskad és nem is tudja, hogy ebben a helyzetben mit is lehet még tenni. Most vajon vége van mindennek, most vajon Isten el fogja púsztítani az Ő népét. Vajon Isten tud ebben a lehetetlen helyzetben megoldásrt találni? Amikor Sámuel épp ezeken gondolkodik egyszer csak hallja Isten szavát, aki megszólítja őt, és útra indítja.

Sámuel szinte meg van bénulva a szomorúságtól, de Isten épp most fog valami csodálatosat cselekedni, Dávidot fogja királlyá választani és ennek Sámuel lehet az eszköze. Fontos itt is látnunk, hogy Isten a kezdeményező, Isten az aki cselekszik népe érdekében. A Jézus születése is Isten munkája. Nem emberek akarták az Ő születését, sőt az emberek mindent elkövettek azért, hogy megöljék Jézust, gondoljunk csak Heródes királyra. Karácsony azt jelenti, hogy Isten nem hagyott minket magunkra, mi nem vagyunk magunkra utalva. Isten nagy dolgot cselekedett értünk.

Amikor Dávid testvérei szép sorjában elvonulnak Sámuel előtt, Isten mindig azt mondja Sámuelnek : ez sem az, az sem az. De egyszer jön Dávid és ekkor Sámuel hallja Isten szavát, kerlj fel, kendd fel őt királlyá, mert ő az, akit választottam. Addig Sámuel nyilvánvalóan ült, de most fel kell állnia, neki is mozgásba kell lendülni, ha az Isten cselekedett, akkor neki is cselekedni kell. Mi eddig az adventi heteket éltük át, advent várakozást jelent. De a várakozás nem jelent tétlenséget. Isten nekünk is azt mondja a mai estén: kelj fel, indulj el a Jézus követésére. Dávid kiválasztása Jézus kiválasztására mutat előre. Isten Őt választotta ki arra, hogy a mi Megváltónk legyen. De Jézus születése azt jelenti, hogy minden mozgásba jön. A pásztorok, a keleti bölcsek is elindulnak. Mi sem maradhatunk a hitetlenségben, a közömbösségben, eljött a cselekvés ideje, a Krisztus követésének az ideje. Munkálkodjunk, amig időnk van. Munkáljuk az Ő országát, hirdessük az evangéliumot. Induljunk el a mai estén is szeretteinkhez, barátainkhoz, elhagyott, bűnben élő emberekhez és mondjuk el neki: téged is kiválasztott az Isten, hogy légy te is a Betlehemnen megszületett Király alattvalója, hódolója, drága gyermeke. Ne maradj ülve, állj fel, indulj el te is, még a mai estén.

Akkkor lesz áldott Karácsonyunk ha felállunk mi is és őt szolgáljuk egész további életünkben. Adjon nekünk az Úr áldott Karaácsonyi Ünnepeket.

                                                                                                                        Ámen.

Lőrincz István Marosvásárhely