József álmai

Igehirdetési sorozat 2OO2 Karácsony nagyhetére

1. Este     Textus: Máté 1,18-2O

          Először is hadd jegyezzük meg mindjárt az elején, hogy nem az ószövetségi Józsefnek, Jákób fiának az álmairól van szó, hanem az újszövetségi Józsefnek, Jézus apjának , Mária férjének az álmairól. Háromszor is megjelent neki Isten álomban, egyszer Jézus születése előtt, kétszer pedig Jézus születése után. Az ilyen jelenések mindig rendkívűli jelentőséggel bírnak, ez is, főleg azért, mert itt a jelenések célja is mindig meg van jelölve. Nem csak az van megírva, hogy megjelent egy angyal Józsefnek álomban, hanem az is, hogy miért jelent meg.

Először ez a megjelenés Mária érdekében történik. Hiszen itt azt olvassuk, hogy József, amikor megtudta, hogy felesége várandós, titkon el akarta őt bocsátani. Ebben a nehéz pillanatban volt a József első álma. Ennek az álomnak egy nagyon áldott oka volt, mégpedig az, hogy Mária József mellett maradhasson, hogy ne kelljen őt titokban elbocsátani. Milyen hálás lehetett Mária azért, hogy Isten így figyelmeztette az ő férjét, és így együtt maradhattak.  Micsoda mennyei segítség volt ez a jelenés. Saját erejével Mária soha nem tudta volna Józsefet meggyőzni ártatlanságáról, emberi erővel nem tudta volna rávenni arra, hogy ne bocsássa el őt, hanem vele maradjon. Ő tudta, hogy mi történik vele, hogy valami egészen rendkivüli történik vele, hogy szűz letére szűlni fog. De ezt ő hiába mondta volna el férjének, nem tudta volna ezt a csodát vele megértetni. És ekkor, amikor Mária talán a kétségbeesés határán volt,- hisz az elbocsátás számára a halált jelentette volna, vagy legalábbis iszonyú nyomort és megaláztatást- jön az Isten angyala és minden kérés nélkül  átveszi ezt a lehetetlen, emberi erőt meghaladó feladatot, hogy meggyőzze Józsefet. Mária meglátta, hogy mennyire igaz az, amit az angyal nemrég még neki mondott, hogy az Isten előtt semmi sem lehetetlen.  Isten előtt nem volt lehetetlen az, hogy férjét meggyőzze a szűztől való születésről.

Milyen vigasztaló üzenet ez a mi számunkra. Hiszen hányszor szeretnénk mi is meggyőzni embereket az evangélium igazáról, az igének az igazáról és nem sikerül. Mindent elkövetünk, a lelkünket is kitesszük sokszor, mert annyira szeretnénk valakivel elhitetni Isten dolgait. Már- már kétségbe esünk a sikertelenség felett és akkor meg kell látnunk, hogy amit mi nem tudtunk elvégezni, azt Isten Lelke igenis el tudta végezni. Mi nem tudtunk valakit meggyőzni, de Isten Szentlelke meg tudta azt az illetőt győzni. Áldott legyen Isten ezért a meggyőző munkájáért.

De ez az álom a József érdekében is történt. Hogy az ő hitét megerősítse. Számára ez az álom egy óriási erőt adott, hogy el tudja hordozni az emberek gúnyolódását, megvetését és mindazt a sok próbát , ami még ezután következett. Ez az álom szüntelen ott lebegett előtte. Meglátta azt is, hogy Isten mennyire ismeri az ember titkos gondolatait. Hisz ezt a tervét ő még senkivel sem osztotta meg, senkinek sem mondta el. Csak az ő szívében , gondolatában volt ez a terv, de Isten már tudta mindezt. Megtapasztalta azt, amit a zsoltáros évezreddel azelőtt már megtapasztalt. ( Zsolt 139,1.2.4) Igy Isten mindkettőjük számára nyilvánvalóvá tette akaratát. Hogy ők megismerjék, hogy Isten egy könyörűlő Úr. Isten megkönyörült mindkettőjükön. Márián is, aki nem tudta volna férjét meggyőzni és Józsefen is, aki nem tudott volna hinni.

Karácsony ezt hirdeti nekünk. Jézus azért kellett emberré legyen, hogy mi lássunk és higyjünk. Ezért most is imádkozzunk Szentlélek munkájáért.

2.Este  Text Mt. 1, 21-25

A tegnap este láttuk, hogy mit jelentett az angyal megjelenése Mária és József személyes életében, mindkettőjük Isten-ismerete szempontjából, a ma estén ennek egy egészen más oldalát vizsgáljuk meg. Ez pedig nem más, mint az, hogy  az angyal megjelenése a szentek közösségét  munkálta ki az ő életükben. Mert gondoljuk csak meg: ha ez a jelenés nem lett volna, akkor Mária mindazt, ami ezután következett teljes egyedüllétben, teljes magányban és elhagyatottságban kellett volna átélnie. József őt el akarta titokban bocsátani. Egyedül kellett volna az áldott állapot egész idejét eltöltenie, együtt kellett volna a megvetettséget és kivetetteséget és az ezzel járó teljes nyomort elhordoznia. Egyedül kellett volna a betlehemi utat megtennie, egyedül kellett volna a szülésnél lennie , egyedül kellett volna a pásztorokat és bölcseket fogadnia. Milyen nehéz lett volna mindezt egyedül végigcsinálni, mekkora próba lett volna ez számára.

De ime nincs egyedül, mert ott van valaki mellette ugyanazzal a hittel, ugyanaz az Isten győzte meg őt, ugyanabból a forrásból táplálkoznak,. Együtt tudnak ezekről a dolgokról beszélgetni, együtt tudnak rácsodálkozni az Isten munkájára, együtt tudnak erőért és kitartásárt imádkozni, együtt tudnak hálát adni a megtapasztalt kegyelemért, gondviselésért, áldásokért. Együtt a szentek közösségében. Együtt fognak nemsokára bizonyságot tenni a pásztoroknak, bölcseknek, együtt fognak felmenni a templomba, együtt fogadják Simeon áldást. Mindent együtt fognak tenni ezután.  Maguktól erre nem lettek volna képesek, maguktól csak elválni tudtak volna, egymást elbocsátani, egymást cserben hagyni, egymást kitaszítani. Az ördög szétdobálta volna őket a magányba, az egyedüllétbe, a kitaszítottságba, Isten Lelke ime együtt tartja őket.

Mekkora áldás ez a mi számunkra. Nem kell egyedül maradni, lehet együtt a házasságban, férj és gyermekek, lehet együtt a családban, szülők és gyermekek, lehet együtt a gyülekezetben, minden emberi különbség ellenére. Együtt a hitben, együtt a szeretetben, együtt a munkában, együtt az imádkozásban, együtt a templomban, együtt a próbákban, egymás mellé állva, egymást segítve, vigasztalva.

Ismerjük-e mi ezt a közösséget, ezt az áldást, ezt a kegyelmet, ezt a szabaditást? Vagy még mindig csak egyedül vagy, egyedül a hitetlenségben a bűnben, a válásban, a kitaszítottságban. Isten összekapcsol minket az angyali kijelentés által, az ige által, a karácsonykor megszületett Gyermek által. Ő mindig velünk van és velünk marad, de mi is együtt lehetünk, együtt maradhatunk. Mekkora ajándék ez Máriának, Józsefnek, Annának, akinek senkije sem volt, se férje, se gyermeke, de ott volt a szentek közössége, ott voltak mindazok, akik Jeruzsálemben a váltságot várták. Ott vagy egy áldott közösségben együtt az Úrral és együtt a testvérekkel, együtt Pállal, a reformátorokkal, a hitvalló ősökkel, a hit hőseivel, a megdicsőült gyülekezettel és a még földön küzdő egyházzal. Nem tökéletes gyülekezet ez, mind kegyelemre szorulók, mind csak kegyelemből élők. De mégis : ez a legáldottab, legszentebb közösség, ami létezhetik ezen a világon. Ebbe a közösségbe az Úr téged is vár, téged is hív. Ne maradj kivül. Ne csak egykét napra, ünnep alkalmára, hanem minden napon , minden helyzetben, minden próbában. Mert a szentek közössége a tied is lehet.

3. nap  Text :Mt 2,  12-15

Még egy második alkalommal is megjelent az Úr angyala Józsefnek. Erről mindjárt a keleti bölcsek története után olvasunk. Miután a bölcsek elmentek Isten álomban figyelmeztette Józsefet a veszélyre, hogy Heródes király a gyermeket halálra keresi, ezért fogja Máriát és a gyermeket és meneküljenek Egyiptomba.

Ennek a jelenésnek még rendkivűlibb az oka, mint az előzőknek. Hisz most nem Mária vagy József érdekében kap József kijelentést, hanem a Gyermek érdekében. Isten bekapcsolja Józsefet Jézus életének a megmentésére.  Egészen különös ez. Ez épp az ellenkezője annak,  amit mi mindig hallani és mondani szoktunk. Mi mindig azt halljuk, ezt mondja az ige, hogy a Gyermek, Jézus Krisztus megmenti, megtartja a mi életünket. Valóban: az egész Szentírás ezt hirdeti: Jézus Krisztus azért jött, hogy meg keresse és megtartsa, ami elveszett volt. Ő azért jött, hogy mi élhessünk, hogy életünk legyen. Az a nagy örömhír, hogy mi az Ő golgotai áldozatából, az Ő vére által tartattunk meg és élünk. De itt valami egészen másról van szó, mégpedig arról, hogy hogy József kell Jézus megtartása érdekében tegyen valamit, vegye a Gyermeket, meneküljön vele. Itt nem Jézus tartja meg Józsefet, hanem József tartja meg Jézust, nem vére hullásával, de teljes erejének, engedelmességének bekapcsolásával, teljes erejének bevetésével. Az által tartja meg Jézust, hogy engedelmeskedik az angyal által adott küldetésnek. Nem kis dolgot kell tennie, nem kis erőfeszítés ez, testi és lelki erejének teljes bevetésére szüksége van, hogy ezt a hatalmas feladatot, a Jézus megtartását el tudja végezni. Hiszen gondoljuk csak el, hogy mekkora testi erőre van szükség egy most született gyermekkel és egy gyermekágyas édesanyával együtt több száz kilómétert megtenni. Csak úgy hirtelen venni két személyt és nekiindulni velük a nagyvilágnak az éj leple alatt.

József teljesen betöltötte ezt a küldetést és ott maradt Heródes haláláig a gyermekkel.

 Vajon megtesszük-e mi ma ezt? Készek vagyunk-e a Gyermeket egész életünkkel szolgálni? Készek vagyunk-e úgy szolgálni, ahogy Ő azt tőlünk igéjével kéri. Testi és lelki erőnk teljes bevetésével. Ha tőlünk az Úr ma ilyen nagy dolgot kérne, készek volnánk-e megtenni Jézusért, a Gyermekért? Milyen keveset tudunk elhordozni mi, milyen keveset tudunk vállalni érte? Milyen kedves ennek a Józsefnek a szolgálata! Ő már jóval azelőtt szolgált Jézusnak, mielőtt Jézus a Golgotán, a kereszten szolgálhatott volna neki. És milyen sokan szolgáltak neki mielőtt még Ő a kereszten szolgált volna vérével értük. Péter anyósáról olvassuk, hogy felkelvén szolgált vala nékik. Az asszonyok vagyonukkal szolgáltak néki. Mindenkinek van mivel Jézusnak szolgálni. Mindenki az épp neki adatott sajátos kegyelmi ajándékokkal kell szolgálnia. És mennyivel könnyebb nekünk szolgálni. Hisz mi már Jézus nagy szolgálata után vagyunk. Mi már tudjuk, mi már látjuk, hogy Ő mekkora szolgálatot vállat fel értünk. Mi már érezzük és tudjuk, hogy mekkora szeretettel adta magát mi érettünk. Mi már tudjuk, hogy Ő mi mindent kész volt felvállalni értünk. Milyen kevés az, amit Ő tőlünk vár. És mi még azt sem tudjuk, vagy  nem akarjuk megtenni. Nem tudunk azonnal és készséggel engedelmeskedni. Mindig okoskodunk, mindig beleszólunk, mindig jobban tudjuk, hogy mit kell tenni. Meg soha nincs időnk, mi mindig mással vagyunk elfoglalva. Ments ki engem, mondták a példázatbeli becsületes, derék, gazdaemberek. Minden fontosabb volt nekik, a szántóföld, a feleség, a vagyon. Tanuljunk Józseftől szolgálni Jézusnak.

4. nap. Text. Zsid. 11,32-36

Mindkét angyali jelenés óriási jelentőségü volt József számára, de Jézus számára is. Soha nem beszélhetünk ezekről az eseményekről úgy, mint ami valami mellékes, jelentéktelen, bagatell dolog lett volna. Ha ezek az angyali jelenések nem lettek volna, akkor ez óriási tragédia lett volna, hisz akkor Jézus is meghalt volna, még mielőtt elvégezhette volna a megváltás munkáját. Ha először nem jelent meg volna, akkor József és Mária elváltak volna. A második jelenés nélkül a Gyermeket megölték volna. De igy egyik szerencsétlenség sem következett el. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy mind a két jelenés Isten csodálatos és hatalmas beavatkozása volt az eseményekbe, hisz az angyalnak Isten parancsolt, Ő küldte, de azt is tudjuk, hogy mind a két alkalommal döntő jelentőségű volt a József engedelmessége Mert hiába jelent volna meg az angyal, ha József az üzenetet elutasította volna, nem vette volna komolyan, nem engedelmeskedett volna neki. De hála Istennek ő mindkét alkalommal meghallotta és engedelmeskedett is a kapott parancsnak. József hitt az Úrnak és ebben volt az ő üdvössége, az ő megtartatása.

Az emberek olyan sokszor lekicsinylően beszélnek a hitről. Hinni: hát mire jó az? Lélek, lélek, de miből élek, szokták az emberek mondogatni. Ez az ige világos választ ad erre a kérdésre, hogy mit jelent a hit, és mi hasznát is vesszük annak a mi földi életünkben. Ha József nem hitt volna és nem engedelmeskedett volna, menthetetlenül elveszett volna, elvesztette volna üdvösségét is.  Elveszitette volna Máriát is, ezt az áldott asszonyt, elveszítette volna házasságát. Elveszítette volna azt az áldott lehetőséget, hogy Jézus közelében maradjon.

A Zsidókhoz irott levél azt mondja, hogy a hit hősei hit által országokat győztek le,, az igéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Ezt az igét soha ne felejtsük el. József hitét és engedelmességét soha se felejtsük el. Mindez a mi tanulságunkra iratott meg, hogy mi is keressük, kérjük ezt a hitet, ezt az engedelmességet Hit által tartatott meg. Hit által vette magához Máriát, hit által menekült Egyiptomba. Megtartotta Máriát, a Gyermeket és saját magát is.

Az üdvösségnek számunkra is csak egyetlen egy útja van és ez nem más, mint a hitben való engedelmesség. Aki ezen az úton nem hajlandó járni az nem fog megtartatni. Aki nem engedelmeskedik hitben mindannak, amit az Úr az Ő igéjében kijelentett, az el fog veszni. Hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni. Hit nélkül minden hiábavaló.  A hit és cselekedetek itt csodálatosan összefonódnak. Először a hit, József elhiszi mindazt amit az angyal mond neki, de azt is kész megtenni, amit az Úr neki parancsol. Nem tudja, hogy miért,  József nem magyarázkodik, nem okoskodik, nem jön azzal, hogy igen Uram „de”. Pontosan teszi azt, amit Isten parancsol neki. A hit hősei mind követték őt. Nem voltak tökéletes emberek, a Szentírás a legtöbbről súlyos bűnöket is feljegyez. Paráznaság, részegség, bálványozás is előfordult náluk. De egyben tökéletesek voltak. A hitben. Nem kételkedtek Isten szavában. Akkor is elfogadták az igét, amikor az ítéletet hirdetett felettük, amikor Isten rápiritott bűneikre és újra megtérésre hívta őket. Ezért nem volt méltó rájuk a világ. Mert teljes hittel kapaszkodtak bele , azokba az igéretekbe, amiket Isten adott nekik. Egy pillanatig sem kételkedtek Isten szavában. Bárcsak tudnánk mi is ilyen hittel járni és élni egész életünkön át.

5. nap Zsolt 89.2O-38

Mikor ezeket az angyali jelenéseket olvassuk, feltűnik az, hogy milyen nagy megtiszteltetés mindez József számára. De ha elgondolkozunk József személyén és megvizsgáljuk mindazt, amit a Szentírás mond róla, akkor kiderűl, hogy ez a József egyáltalán nem egy rendkivűli ember. Egyáltalán nem gondolhatunk arra, hogy azért részesült volna ebben a megtiszteltetésben, mert egy rendkivüli ember lett volna.

Ennek óriási jelentősége van a mi számunkra. Mert mi mindig úgy gondolkodunk, hogy Isten minket is csak akkor szeret, akkor választ ki, ha mi valami nagyok vagyunk, valami rendkivűli dolgot cselekszünk. Különös erényekkel  kell rendelkezni, makulátlan becsületességgel, de minderről Józsefnél semmit sem hallunk. Csak annyit tudunk róla, hogy egy egyszerű munkásember volt, éppoly hétköznapi ember, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Mária sem volt rendkivűli ember, ő is pont olyan ember volt mint közülünk bárki. Mária úgy énekel: Reá tekintett az ő szolgálóleányának alázatos állapotjára. Más forditás szerint ez alacsony, megvetett állapotot jelöl.

Ha mi most feltesszük a kérdést, hogy miért részesült épp József és Mária ebben a kegyelemben, akkor azt kell mondanunk, hogy ennek oka nem bennük, hanem rajtuk kívül volt. Az első jelenéskor az angyal Józsefet Dávid fiának nevezi. Tehát azért, mert ő Dávid leszármazottja volt. Azokat az igéreteket, amiket Isten Dávidnak adott, az ő késői leszármazottján, Józsefen töltötte be. „Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap."”(Zsolt.89,37) Mindaz a tisztesség, amiben József részesül, az Isten Dávidnak adott igéretének köszönhető.

És ez még mindig igy van- velünk is. Ne gondoljuk soha azt, hogy Isten a mi jóságunk és erényeink alapján jutalmaz meg minket, mert mi nem vagyunk bűnösök és gonoszok, mert bizony azok vagyunk. A kegyelem, az üdvösség Isten Jézusban adott igéreteként teljesedik be rajtunk. Az ő teljességéből veszünk kegyelmet is kegyelemért. Az Úr kegyelmet és tisztességet ad, de nem érettünk, hanem egyedül Krisztusért, akinek érdemét nekünk tulajdonítja, nekünk számítja be.

József háromszor részesül angyali jelenésben. Mekkora megtiszteltetés. József adhatja Jézusnak azt a csodálatos nevet, a Messiás nevet, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből. József végezheti el azt a hatalmas cselekedetet, ami ezerszer nagyobb, mint az, amit ő ácsként véghezvitt, hogy megszabadítja Jézust a gyilkos Heródes markából és később a harmadik jelenés után visszaviheti Őt Názáretbe, ahol felnövekedik, s ahonnan majd elkezdheti áldott munkáját. Háromszor is felhasználja őt Isten arra, hogy ószövetségi igéreteket általa beteljesítsen , hiszen mind a három: a névadás, az Egyiptomba való menetel és a Názáretbe való visszatérés már meg volt az Ószövetségben jövendőlve.

Milyen óriási dolog ez. Amit Isten Dávidban elvetett, az Józsefben gyümölcsöt termett. József mindent Istennnek köszönhet, annak az Istennek, aki beváltja igéreteit. De Isten a legtöbbet ennek a világnak nem Dávidban, hanem Jézusban adta. És az amit Isten Jézusban adott ennek a világnak, az bennünk kell gyümölcsöt teremjen. Ma én vagyok József, akit Isten használni akar az ő igéreteinek beteljesitésére. Pl annak az igéretnek a beteljesítésére, hogy az evangélium hirdettetik minden teremtménynek. Vagy az az igéret, hogy ti vagytok a világ világossága. Mindez nem érdem, mindez merő kegyelem. Magasztaljuk ezért az Urat.

6. nap. Máté 2.16-23

Ma elérkezünk a harmadik jelenéshez, amiben Józsefnek része volt, és ez Egyiptomban történt. Ennek a jelenésnek az volt a célja, hogy véget vessen a József, Mária és a Gyermek fogságának, száműzetésének. Mert mind meghaltak, akik a Gyermeket halálra keresték. József és kis családja újra visszatérhet Izraelbe. A Messiást József és Mária hozza vissza, mutatja be a saját népének. Nagy tisztesség, nagy kiváltság, hogy ezt meg tudták tenni.

De ez nem csak egy rendkivül megtisztelő, hanem ugyanakkor egy rendkivül nehéz feladat is volt. Mindhárom alkalommal rendkivül nehéz lehetett engedelmeskedni Isten szavának, mit az angyal szája által mondott. Nehéz volt először Máriát magához venni, hisz ő épp az ellenkezőjét akarta: titokban elbocsátani. Isten pont az ellenkezőjét parancsolta annak, amit ő tenni akart. És a második alkalommal is nagyon nehezére eshetett az engedelmesség . Hisz ez is egy rendkivül fárasztó és veszedelmes út volt. És ott maradni egy bizonytalan, meghatározatlan időpontig szintén nem lehetett könnyü. Nem csak addig kelett maradni, amig ő jónak látta. És most jön a harmadik parancs: visszamenni Izraelbe. Ismét egy hatalmas út feleségével és gyermekével. Most még tovább kellett menni, hisz akkor délről mentek, indultak Betlehemből, most pedig északra kellett eljutni Názáretig. Ez még több napi plussz utat jelentett József és családja számára. Nem volt könnyű mindez. De nekünk sem könnyü. Mindig úgy van a mi életünkben is, ahogy Ésaiás próféta mondja: az én utaim nem a ti utaitok. Vagy ahogy Jézus mondta Péternek: más övez fel téged és oda visz, ahova nem akarod. Az Isten utjai mindig nehezek és keresztezik a mi utjainkat. De akármilyen nehéz is Isten útján járni mégis lehetséges. És ez egy nagy vígasztalás és egy nagy bátorítás a mi számunkra is. Mert ez azt jelenti, hogy ma is lehetséges Isten utjain járni.

Józsefről egyik jelenés után sem olvassuk, hogy tiltakozott volna, vagy megtagadta volna a parancs teljesítését, hanem mindhárom esetben pontosan engedelmeskedett az isteni küldetésnek. Mindig azt tette, amit Isten kért tőle. Újra és újra kész volt a maga akaratáról és tervéről lemondani és elfogadni az isteni döntést. Minden alkalommal kész volt a saját terveit és vágyait feláldozni .József tökéletesen betöltötte azt, amit Jézus követőitől kért: tagadja meg az ember magát. Engedelmessége mindig áldást hozott magával. Áldás volt ez Mária számára, Jézus számára és mindnyájunk számára. De áldás volt ez önmaga számára is. Hisz az engedelmességgel mindig az engedelmeskedő jár a legjobban. És engedelmességével József Isten dicsőségét is munkálta és szolgálta.

Józsefet ezért nem kell dicsőiteni, sem imádni, minden dicsőség Istené az ő engedelmesséért is. Mindebből azt az áldott következtetést vonhatjuk le, hogy tetszett az Istennek Józsefhez nem csak szólni, hanem ugyanakkor benne a választ, a cselekedetet is kimunkálni. Isten volt az, aki munkálta benne mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Amit József a maga erejéből soha nem tudott volna megtenni, az Isten munkája által lehetségessé vált. József minden szeplő és sömörgőzés nélkül engedelmeskedett. Semmilyen hitetlenség, bizonytalankodés, halogatás, vonakodás nem árnyékolta be engedelmességét. Valahányszor megszólította őt Isten, a világ legtermészetesebb dolga volt számára, hogy azonnal és maradék nélkül engedelmeskedjen.

Hadd csendesedjünk oda Józsefnek ehhez az engedelmességéhez. És inditson minket mindez imádságra: add Uram, hogy én is így tudjak engedelmeskedni. Add Uram, hogy így tudjam parancsolataidat megtartani. Újjongjon fel szívünk : lehetséges Isten útjain járni, lehetséges az Ő akaratát cselekedni. Lehetséges, akkor ha Krisztus él bennünk.

7. nap Text. Zsolt 3

Zakariás próféta ezt mondja: nem erővel és nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel. József háromszori engedelmessége gyönyörű illusztrációi ennek az igének. Itt Istennek semmit sem kellett erővel vagy hatalommal elvégeznie, kikényszerítenie. De igenis az emberi erőszak ellenében és ellenére kellett mindennek így lennie. Az emberek részéről óriási volt az erő és erőszak. József is elhatározta, hogy erővel és hatalommal, Mária minden tiltakozása ellenére el fogja Máriát bocsátani. De ez nem következett be, és ez Isten Lelkének volt a munkája. Isten Lelke Józsefet más gondolatra és más tervre vezette.

És Heródesnél is óriási volt az erő és a hatalom., gondoljunk csak a betlehemi gyermekgyilkosságra. De Jézust nem tudták Heródes katonái megölni és ez is Isten Lelkének volt köszönhető. Ez nagyon sokatmondó a mi számunkra, a mi helyzetünkben, a mi életünkben is. Mert mit tudunk mi ebből az egész eseménysorozatból következtetésként levonni: azt , hogy sem a magunk ereje, erőszakossága, amivel sokszor Isten terveivel szembeszállunk, sem a körülöttünk levő erőszakosság, legyen az politikai, vagy gazdasági, vagy bármilyen más formáju, nem jelentik a végső döntést, egyszóval, nem az erőszaké és a hatalomé vagy a hatalmasoké az utolsó szó. Az utolsó szó Istené. Ha Isten szól, ha Ő valamit eltervez, akkor az emberi erőszak annak semmit sem árthat. Ezt József háromszor is megtapasztalta. Mindháromszor álmában történt ez meg. Milyen különös ez is, hogy Isten álmokra épiti az ő tervét, az ő kijelentését. Ez a mi látásunk szerint nagyon ingatag talaj. Ez egy gyenge fundamentum, olyan gyenge, hogy már gyengébb nem is lehetne. Még arra sem volt szükség, hogy József éber legyen, még arra sem volt szükség, hogy Isten hangja mennydörgő erővel rezegtesse meg a József dobhártyáját, még az sem volt szükséges, hogy Isten személyesen jelenjen meg Józsefnek, mert valahányszor angyal által szól, minden álomban történik meg. Micsoda munkája ez az Isten Lelkének, aki még így is el tud érni és meg tud mozgatni bennünket. Elég az álom, hogy minden megtörténjen.

József terve és szándéka meghiusúl, Heródes terve és szándéka dugába dől, József félelme attól, hogy visszatérjen elvétetik. József életében beteljesedik az, amit már Jeremiás is átélt többszáz évvel azelőtt: rávettél engem Uram és rávétettem, megragadtál engemet és legyőztél.” (Jer.2O,7)  Áldott legyőzetések a József életében és a mi életünkben. És mennyire megismerte József Istent mindezekben az eseményekben. Megismerte azt a hatalamas Istent, aki mindenek fölött uralkodik, akinek minden erő és hatalom engedelmeskedik, akinek semmilyen erő és hatalom nem állhat ellent. Megismerte azt, hogy Isten „pöccint” egyet az újjával és megváltoztatja az emberek által ravaszúl és gonoszúl kigondolt terveket. Aki meghiúsitja az ő tervét, a Heródes tervét, a bölcsek tervét. Aki tud szólni álomban, aki meg tud jelenni angyal formájában, aki mindig megtalálja a legmegfelelőbb utat, arra nézve, hogy véghezvigye csodálatos tervét. Így jelentette ki magát Isten Józsefnek és így jelenti ki magát nekünk. Ezekben a történetekben is Ő jelenti ki magát. Hogy ezen a karácsonyi nagyhéten is, épp a József története, álmai által is egyre jobben megismerjük Őt.

Imádkozzunk, hogy Istennek ugyanaz a Lelke érintsen meg minket is, szólítson meg minket is, ragadjon meg minket is, vezessen engedelmasségre minket is. Szóljon hozzánk éjjel és nappal, szóljon hozzánk igéje által, életünk eseményei által, ha úgy akarja álom által is. Szóljon hozzánk jó napokban és rossz napokban, ha élünk, vagy ha meg kell halnunk, szóljon hozzánk mindig. És teremtse meg bennünk is az engedelmesség áldott gyümölcseit. Ha megtette ezt József életében, miért ne tenné meg a mi életünkben is.

                                                                                                               Ámen.

                                                                                                   Lőrincz István