Igehirdetési sorozat 2012 Karácsony nagyhetére 1Tim.3,16 alapján

Címe:  Egy páratlan pályafutás

1.Nap. Text. 1.Tim.3,16a Isten megjelent testben

(a textuxt fel lehet minden este olvasni teljes egészében, vagy mondatonként, ezt az igehirdető döntse el. Ezen igehirdetési sorozat megírásához felhasználtam Karl Gerok és Gyökössy Endre gondolatait)

Egy páratlan pályafutás. Ezzel a címmel fogunk igehirdetési sorozatot tartani ezen a nagyhéten erről  az igéről, amit felolvastam, s amelynek egy-egy mondatáról esténként elmélkedni fogunk. Sok kiváló hős élt ezen a földön ember-emlékezet óta, kiket lelkes költők megénekeltek, s akiknek neve nem csak a történelemkönyvek lapjain, de legendákban és népdalokban is él évszázadok óta. Sok híres ember pályafutása megíródott már, sokan ezek közül maguk is megírták ezt egy-egy önéletrajzban, mások életét meg haláluk után írták meg regényben vagy más könyvekben.Ezek a könyvek szórakoztatnak, jobb esetben okulásunkra szolgálnak, vagy még jobb esetben bátorítanak és vigasztalnak minket. De egyetlen hős sem mérheti magát össze azzal a Hőssel,akiről már születése előtt hétszáz évvel így énekelt a próféta: hívják nevét csodálatosnak. Pedig volt sok dicső király, akik tisztességgel hordták fejükön a koronát, volt sok vitéz hadvezér, aki halált megvető bátorsággal forgatta a kardot, mégis egyetlen hősnek, királynak, hadvezérnek az élete sem mérhető össze azzal a pályafutással, amit itt az apostol hat rövid, tömör mondatban mond el. Hat rövid tőmondat, de mindegyik egy-egy prédikáció, gondolatok mérhetetlen bősége, üzenetek gazdagsága található benne. Csak hat tömör ige,de ezek olyanok mint egy-egy szikla, ami az ég felé mered, mindegyik egy csodálatos tartópillére, oszlopa a mi kresztyén hitünknek. Csodálatosan magasztos ez a hat prófétai szó:megjelent testben, megigazíttatott léelekben( más pontosabb fordítás szerint igaznak bizonyult léelekben, igazolta őt a lélek), megláttatott az angyaloktól, hirdettetettt a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. Méltó párja ez az ige a Mária énekének,ahol egy női szív előre megérzi, hogy mi is válik majd az ő gyermekéből. Itt pedig egy érett férfiui lélek tesz bizonyságot,visszatekintve eme páratlan hős egyedülálló pályafutására. A betlehemi pásztorok furulyája, a mennyei angyalok éneke után most Pál ajkán is megszólal a magsztalás, s ez olyan, mint a trombita harsogása,mint valami dobok pergése. Az irásmagyarázók szerint ez az ige tulajdonképpen egy ősi Krisztus-himnusz, amit az ó-egyházban úrvacsorázás előtt mondtak vagy inkább énekeltek. Lelki szemeink látjuk azokat a családi hajlékokat, például a Lidiáét, vagy az Akvilla és Priscilla otthonát Korinthusban,majd pedig Efézusban, ahol megtörték a kenyeret és egymás kezéből nagy áhítattal továbbadták a kelyhet. Látjuk a pislogó mécsesek által megvilágított katakombákat, az első gyülekezet tagjait, a sok meggyötört rabszolgát, üldözött, halálra készülő keresztyént, amint mondják, éneklik ezt a csodálatos Jézusról szóló éneket.Mert ez a kegyességünk titka. Titok, amit mi soha nem tudunk teljességgel megérteni. Itt félre kell tegyünk minden emberi okoskodát, bölcselkedést, ezt a titkot nem kell mindenben megmagyarázni, mert úgy sem sikerül. Ezt elfogadni kell, hinni kell benne. De aki ezt elfogadja, annak kegyes, áldott élete lesz, annak az életében kezdenek a lelki gyümölcsök megjelenni. A rózsa se arra való, hogy megpróbáljuk szirmaira szétszedni, hisz akkor csak egy csonk maradna szépség és illat nélkül. Ki kétkedőn boncolja őt, annak választ nem ád,de a hívő előtt megfejti önmagát, mondja szép énekünk. E titok előtt csak letérdelni, leborulni lehet, úgy ahogy azt a pásztorok és bölcsek is tették. S aki ezt megteszi, az csodákat fog átélni, annak a szívében Jézus élni kezd,annak az élete megváltott élet lesz. Mert Karácsony nagy titka  valóban az, hogy krisztus bennünk kezd élni. Ezért keressük, kutatjuk ezt a titkot, hogy ez egyre jobban áthasson és átjárjon minket.

            Az első kijelentés:Isten megjelent testben.Isten örökkévaló Fia megüresítette magát,szolgai formát öltött fel ,írja szintén Pál egy másik Krisztus-himnuszban a filippibelieknek. Az ige testté lett és lakozot mi közöttünk,hirdeti János az ő evangéliumának az elején Valóban nagy a kegyességnek eme titka, amely minden karácsonyon hirdettetik.:igen, Ő felvette a mi emberi természetünket..Ezt mindenütt látjuk az ő földi útját veégigtekintve a bölcsőtől a keresztig. Látjuk Őt növekedni a názáreti hajlékban,látjuk, amint elhívja és tanítja az apostolokat, látjuk őt egy asztalnál ülni a vámszedőkkel és bűnös asszonyokkal,, sírni a Lázár sírjánál,remegni a gecsemánéi éjszakában, elvérezni a golgotai kereszten. Mindenütt és mindenben felfedezhetjük Benne a mi vigaszunkra és bátorításunkra a mi emberi természetünket. Igen, mert Isten megjelent testben. A mi szegény, gyarló testünkbe és vérünkbe öltözött be az örök isteni jóság és kegyelem. Melyik az a nép, amelyhez olyan közel volna az ő istene, mint hozzánk az Úr. A pogány istenek távolról és érzéketlenül szemlélik imádóik küszködését, a mi Istenünk testté lett Jézusban, milyen szeretettel tekint ránk az isteni jóság és kegyelem az Ő szemeiből, mely gyermekien és kedvesen szól hozzánk az örök bölcsesség az Ő ajkáról, mily szeliden és nyájasan nyul feelénk az isteni szeretet az Ő keze által. Milyen megható, amikor olvassuk nagy emberekről, hogy le tudtak ereszkedni a kis emberekhez, amikor nagy királyok le tudtak ereszkedni egyszerű alattvalóikhoz. Mennyire kedveltek népünk körében a Mátyás királyról szóló kedves történetek, hogy ő mennyire le tudott ereszkedni népe egyszerű fiaihoz, át tudta érezni az ő örömeiket fájdalmaikat. De mi ez a Királyok Királyának leereszkedéséhez képest, aki vállata a bűnösök társaságát, magára vette nélkülözésüket, milyen szegényes az a lepel, amibe dicsőségét elrejtette. Igen, Isten megjelent testben..Ennek örülhet most minden test.Mert a mi nagy testvérünk testté létele által megdicsőül minden test, ami testünk és vérünk, e drága vendég által megdicsőül a mi egész földünk. Az a ruha, amit egy nagy ember hordott, lett légyan az bármilyen szegényes és kopott is, még évszázadok múlva is ereklyének számít. S most nézd: a dicsőség Királya ugyanezt a ruhát hordta,amiben te is jársz,ezt a földi test és vér ruhát.Nem kell-e szentnek tartanunk a testet, hisz Jézus a mi Megváltónk is ebben járt.Mit teszünk a testünkkel? Nagyon vigyázzunk rá, ne szennyezzük be azt káros szenvedélyekkel, paráznasággal, mértéktelenséggel,tisztátalansággal. Azt a házat, ami egy nagy embernek a szülőháza volt, vagy amelyben lakott halála után általában múzeummá avatják s egy szép márványtábla jelzi, hogy az illető ott született vagy lakott.Milyen drága kell legyen számunkra ez a Föld, ami 33 éven át a mi drága Megváltónk lakhelye volt.

            Legyen hát drága a mi számunkra testünk és földünk, hisz Megváltónk is ebben és ezen járt. Isten megjelent testben és ezzel örökre megszentelte testünket és földünket. Ámen

2 Nap.Text.1Tim.3,16b Megigazíttatott lélekben

Egy páratlan pályafutással kezdtünk el foglalkozni tegnap este, egy olyan valakiről, aki sokkal több volt, mint egy földi hős, nem egyike volt a világ nagy embereinek, hanem az, akit senki mással nem lehet összehasonlítani, akiről Pál hódolattal vallja először azt, hogy benne Isten megjelent testben. Láttuk azt, hogy testben való megjelenése örökre megszentelte a mi testünket, földön való lakozása örökre megszentelte világunkat. Az a ténye, hogy Ő a mi testünkben jelent meg nagy felelősséget ró reánk, hogy nagyon vigyázzunk a testünkre, hogy mit teszünk vele, hogy mire használjuk azt.

            A mai estén tovább haladunk ennek a szép igének a magyarázatával, s a második kijelentéssel foglalkozunk:megígazíttatott lélekben,vagy pontosabban fordítva: igazolta Őt a lélek. De nem akármilyen lélekről van itt szó, hanem Isten Lelkéről. Pál apostol ezzel a mondattal a Jézus isteni természetére utal, pontosabban arra, hogy az Ő egész életét, egész pályafutását Isten Lelke hitelesítette. Mert az a tény, hogy Jézus a mi gyenge,erőtelen testünkben jelent meg,sokak számára botránkozás és bolondság is lehet. Sok ember hitetlenkedve kérdi ma is: hogy lehet a világ Megváltója az, aki tehetetlen kisdedként fekszik a jászolban, hogy lehet a világ Királya és Ura az,aki gyötrelmes és gyalázatos halállal gonosztevőként hal meg a kereszten? Hogy lehet a világ Szabadítója az, aki lárma és zaj nélkül haladt végig ezen a világon: Az emberi,földi gondolkodás szerint egy ilyen ember nem lehet a világ Megváltója, Szabadítója,Királya. Nagyon sok ember nem tagadja azt, hogy Jézus élt ezen a földön, elismerik azt, hogy ő sok szép és nemes dolgot tett,de nem hisznek benne, mint Isten Fiában, mint személyes Megváltójukban. Ezért volt akkorés ezért szükséges ma is a Lélek igazolása,pecsétje. Mert mit mond Jézus búcsubeszédében a tanítványainak, Amikor eljő ama Vigasztaló, az igazságnak Lelke, az rólam tesz majd bizonyságot. A Lélek már akkor bizonyságot tett Jézusról, amikor Ő a földön járt. Az igazságLelke igazolta Őt mindenki előtt, akinek volt füle a hallásra és szeme a látásra, ők mind felismerték benne az Istentől küldött prófétát,mint a páratlan tanítómestert, akihez senki hasonló nem volt a földön.Ott volt benne az erőnek Lelke,hisz hatalmas csodákat tett,betegeket gyógyított,halottakat támasztott,lecsendesítette a hullámzó tengert, kiűzte a megszállottakból a démonoket. Igazolta Őt a lélek, mint az emberi életek Királyát, akit nagy tömegek követtek és ismertek el életük Urának, akik teljes lényükkel meghódoltak előtte. Igazolta Őt a Lélek, mint Szentet, hisz annyira sugárzott belőle a szentség, hogy még a legádázabb ellenségei se tudtak rá bűnt bizonyítani, senki se tudta Őt bűnnel vádolni. Igazolta Őt a Lélek, mint hatalmas és egyetlen Főpapot, aki vérével és egyszeri és tökéletes áldozatával bemenetelt szerzett népének Isten trónjához, isteni kegyelméhez.

            De a Lélek igazolta Jézust tanítványaiban is, akikre leszállt kettős tüzes nyelvek formájában az első pünkösd alkalmával, s az addig félelmes szivű, rejtőzködő tanítványok bátran és félelem nélkül tettek bizonyságot Jézus Krisztusról, mint megfeszített és feltámadott Úrról. Igazolta Őt a Lélek, mint egyetlent, akinek neve által üdvösségünk van, mint aki adatott nekünk bölcsessül, igazságul,szentségül és váltságul.

            És Isten Lelke végzi ezt az igazoló, megbizonyító munkáját ma is az emberi szívekben és emberekben. Az Ő Lelke ma is embereket ráz fel a bűnnek álmából, ma is megvilágosítja az emberek értelmét,hogy értsék az igét,értsék meg és fogadják el Isten üdvtervét,az Ő Lelke ma is lelkesít és felforrósít olyan lelkeket,akik addig hitetlenek és közömbösök voltak.Hát nem csodálatos az, hogy a többi hősnek,akik e földön éltek, együttvéve nincs annyi hatásuk, mint ennek Jézus Krisztusnak. Mert a földi hősök legfeljebb ámulatot, csodálatot váltanak ki az emberi szívekből, de nem tudják megváltoztatni az embereket.De ez a Jézus ma is hatalmasan munkálkodik,általa ma is emberek térnek meg, változnak meg, elhagyják bűnös szenvedélyeiket,szokásaikat. Általa ma is emberek kapnak új reménységet,vigasztalást.Hát testvéreim, nem igaz akkor, hogy igazolta Őt a Lélek? A mi mai esti kérdésünk akkor már csak az, hogy vajon benned, a te életedben igazolta-e már Őt a Lélek? Vajon megtapasztaltad-e már magadban az Ő áldott munkáját?Átélted-e, hogy Ő belépett az életedbe, hogy Ő téged, int,fedd, tanít,vezet, megszentel, vigasztal, új erőt ad, s hogy Ő téged is megszabadít és üdvözít. Bárcsak elmondhatnád őszinte szívvel a mai estén:bennem is igazolta Őt a Lélek.Hallelujah! Ámen

3 Nap. Text.1Tim.3,16c Megláttatott az angyaloktól

Már harmadik este szól az ige hozzánk, mely által egy páratlan pályafutást szemlélhetünk a maga gazdagságában és szépségében. Első este láttuk, hogy benne Isten jelent meg testben, a mi földi gyarló testünkben, hogy azt megszentelje, magáévá tegye, hogy szolgálatba állítsa. A tegnap este láttuk, hogyan igazolta Őt a Lélek, amikor testben járt és azóta is mindazokban, akik hisznek Benne. A mai estén tovább haladunk és ezzel a mondattal foglalkozunk:megláttatott az angyaloktól. Először is hadd szóljunk röviden az angyalokról. Angyalok, éppúgy mint mi is,Isten termtményei, akik szüntelenül szolgálnak neki.Az angyalok végig kísérik Jézus egész életútját. Már születését is nagyal jelenti meg Máriának, mejd jegyesének Józsefnek is. Az angyal mondja el, hogy ki is az a Jézus, hogy hogyan is lehetséges az Ő születése, s hogy nekik ebben a rendkivüli helyzetben mit is kell cselekedni.Amikor Jézus megszületik egy egész angyali sereg jelenik meg Betlehem mezején és hirdeti a pásztoroknak, s az egész világnak, hogy a megígért Megváltó megszületett. Dicsérik és magasztalják az Urat eme nagy tettéért. Amikor a Sáűtán a pusztában megkísérti Jézust, akkor maga a Sátán is szól az angyalokról, mondván: meg van írva, hogy az angyalok vigyázni fognak rá, hogy meg ne üsse lábait a kőbe. Tehát még a Sátán is elismeri az angyalok létét, és egy pillanatig se kételkdik abban, hogy azok Jézust segíteni fogják. A megkísértés után pedig azt olvassuk, hogy angyalok jelennek meg, hogy szolgáljanak neki. De angyalok erősítették Őt a Gecsemáné kertben is, ahol élet-halál harcot vívott, amikor el kellet fogadja az Atya kezéből a keserű poharat. Amikor Jézus feltámadt, az üres sírnál is angyalok jelentek meg, s mint egy nagy villámlás, mint egy nagy fényesség, s tesznek bizonyságot a félelmes szívű asszonyoknak és tanítványoknak a Jézus dicsőséges feltámadásáról. De még a mennybemenetel után is angyalok állnak a tanítványok mellé, akik ebben a nehéz helyzetben nem is tudják, hogy mitévők legyenek, s utasítják őket, hogy mi is a következő lépés ebben a nagyon nehéz és zavart helyzetben.

            Kétségtelen az, hogy az angyalok nagyon örültek, hogy megláthatták Jézust, s még sokkal inkábba nnak, hohgy egész életén át szolgálhattak neki, segítségére siethettek, amikor arra nagy szüksége volt. Mert Jézus emberi természete szerint éppúgy, mint mi, szintén segítségre szorult. De még ha ezek a csodálatos, természetfeletti lények is örültek annak, hogy meglátahtták, Őt, ha még ők is szolgáltak neki, engedelmeskedtek parancsainak, s dicsőítették Őt, akkor mi emberek, ami akkik gyarlók és bűnösök vagyunk mernénk kijelenteni azt, hogy mi nem féljük Őt, hogy nem imádjuk Őt, hogy mi nem akarunk szolgálni neki, hogy nekünk nincs szükségünk rá? Ha még ezek a mennyei lények is kívánkoznakbeletekinteni a megváltás titkaiba, s ha még ők sem tudják teljességgel felfogni és megérteni azt, akkor mi merészelnénk mi azt kijelenteni, hogy mi olyan okosok és bölcsek vagyunk, olyan felvilágosultak, hogy mi ezekben a mesékben már nem hiszünk, mi ezeken már túl vagyunk, minket ezek a dolgok már nem érdekelnek. Ha még ezek a mennyei lények is olyan vágyakozással vannak teli, hogy megláthassák Jézust, s karnak részesülni az Ő megváltásának dicső tervében, akkor mi vennénk azt a szemtelenséget, hogy azt állítsuk, hogy mi olyan jók és igazak vagyunk, hogy az Ő megváltására nincs is szükségünk. Ha még ezek a tiszta, mennyei angyalok se tudnak boldogok lenni, Jézus és az Ő látása nélkül, akkor mondhatjuk mi földi és bűnös emberek, hogy mi nélküle is tudunk örvendezni, nélküle is tudunk örvendező és beteljesedett életet élni?

            Ó, testvéreim, Ő azért jött el, hogy mi is lássuk meg Őt, hogy mi is higyjünk Benne, hogy mi is imádjuk Őt, hogy mi is részesüljünk az ő megváltásának, üdvözítő erejének a gazdagságában. A mai estén tegyük fel őszintén magunknak a kérdést: kívánom-e én látni Őt? Vagy megelégszem földi látásokkal, földi örömök, remények csillogásával? Ha még nem láttad meg Őt, akkor kérjed a mai estén, hogy Ő nyissa meg a te szemeidet, hogy megláthasd Őt teljes dicsőségében, hogy e mennyei látás tegyen boldoggá ezen az estén és egész további életedben is. Ámen

4 Nap Text.1Tim.3,16d Hirdettetett a pogányok közt

A tegnap este ott hagytuk abba az igehirdetést, hogy akik meglátták Jézust, akik befogadták Őt a szívükbe, az életükbe, azok maguk is angyalokká, követekké válnak. Mert Jézus azt akarja, hogy Ő hirdettessen a pogányok közt. Ebben az igében először is azt kell meglátnunk, hogy Jézus Krisztus testté létele nem csak a mennyet mozgatta meg, nem csak az angyalok kívánták Őt merglátni, s benne a megváltás csodálatos titkát, hanem a legnagyobb mélységekbe is besugárzik az Ő páratlan lényének dicsősége és fénye. Mert Ő íme hirdettetett a pogányok között. Ez is már jó előre meg volt ígérve, meg volt jövendőlve. Hisz Ésaiás próféta már a Krisztus születése előtt hétszáz évvel beszélt arról, hogy Jessének gyökere, a megszületendő Messiás a pogányok megvilágosítására is lesz, hogy az általa hozott üdvösség a föld végső határáig kell terjedjen. S milyen szépen mondta az agg Simeon, amikor karjaira vette a gyermek Jézust, hogy Ő a pogányok világosságául adatott, hogy az ő lelki szemeik is megnyíljanak és ők is meglássák Isten dicsőségét. Amikor majs Jézus kiküldte tanítványait, akkor azt a parancsot adta nekik, hogy menjenek el és hirdessék az evangéliumot minden teremtménynek. S a tanítványok engedelmeskedtek is, s el is mentek az akkori világ legtávolabbi pontjaira is, hogy a pogányok között hangozzék az evangélium. Nem volt ez könnyű nekik sem. A Szentírásból is merjük Péter apostol történetét, hogy milyen nehezen indult ő is el Kornéliusz házához, hogy Isten több rendben is egy látomással kellet buzdítsa, noszogassa, hogy végre induljon már el, Péter végül is engedelmeskedett és csodálatos élményben volt része, mert tanuja lehetett annak, hogy Isten az első pogány embernek megynitotta a szívét az evangélium előtt, s ez a pogány katonaember egész házanépével együtt keresztyénné lett, s ennek jeléül meg is keresztelkedett. S utána ment Pál apostol és az ő munkatársai és vitték kis falvakba és nagy városokba a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv leírja azokat a megható történeteket, hogy a pogányok közül nagyon sokan hittek Jézus Krisztusban, és ez teljességgel megváltoztatta az életüket. És az Ő tanítványai mind amai napig mennek, hogy vigyék a megváltás örömhírét a világ legelrejtettebb zúgaiba is, hogy ott se maradjon ismeretlen az Ő neve. Milyen rettenetes helyeken, milyen szörnyű körülmények között is készek voltak Jézus tanítványi hirdetni az igét. Milyen csodálatra méltó, hogy ezek az emberek még a haláltól sem rettentek vissza, a legtöbb esetben lemondtak minden kényelmükről, sokszor családról, szülőföldről, hogy szólhassanak Jézusról távoli vidékeken, babonákban, sötét vallásokban, gyilkos indulatokban élő embereknek és közösségeknek. Mi magyar reformátusok is büszkék lehetünk arra, hogy voltak és vannak áldott misszionáriusaink, gondoljunk csak a már eltávozottakra, Babos Sándorra és Molnár Máriára, az utóbbi életével pecsételte meg a hirdetett igét, hisz vértanuhalált halt.

            Igen, ezek az áldott emberek, misszionáriusok mentek, mert ők tudták, hogy senki se túl rossz ahhoz, hogy az evangélium ne tudná átformálni, hisz Isten ereje a leglehetetlenebbnek tűnő dolgokat is el tudja végezni emberi szívekben.Ó, testvéreim, mennyi csodát végzett már el az ige a pogányok között! Hogy felemelt az evangélium egész népeket, kontinenseket.Gondoljunk csak a mi magyar népünkre a reformáció idején. Hogy el volt csüggedve a mi népünk Mohács után. Az emberek félelmükben mocsrakba, nádasokba menekültek, onnan csalta elő őket Sztárai Mihály énekével :Egyedüli reményem, óh Isten csak te vagy. Mentek a magyar lelkipásztorok a törökök által lerombolt városokba és falvakba, s hirdették, hogy ha hisznek Krisztusban van reménység és van jövő. Hányszor történt meg az, hogy szinte állati sorsban lettek áldott életű keresztyénekké, gondoljunk csak az emberevőkre, és más törzsekre, akik vérontásban, kegyetlenségben éltek Hány züllött, leromlott életű emberből formált az evangélium Isten megszentelt életű gyermekét. Hány kőszivet tört meg az ige és formált belőle hússzivet, ami már Istenért él és lelkesedik.

            Ha ez így van, ha az evangélium fénye így világit be a sötétésgbe, ha az Ő szeretete így jut el a legnygyobb mélységekbe is, akkor ki merné közülünk mondani, hogy ő nem fogadja el az evangéliumot, mert az számára túl magas, vagy ki merné azt mondani, hogy ő túl rossz, hogy rajta már Jézus se tud segíteni? Hogy ha a távoli pogányok közül már oly sokakat megváltoztatottés megérintett, akkor csak épp mi vonnánk ki magunkat áldott hatása alól. Csak épp mi nem lehetnénk angyalok, küldöttek? Próbáld meg elvinni a karacsonyi örömhírt legalább egy embernek, hívj legaláűbb egy embert ezen az ünnepen az Isten házába. Hirdesd Te is az igét minden ember között.

5 Nap.Text.1Tim.3,16 f  Hittek benne a világon

Jézus Krisztus páratlan pályafutásával foglakoztunk ezen az egész héten. A tegnap láttuk, hogy az Ő evangéáliuma, a Róla szóló örömhír hirdettetett a pogányok közt. Hoisz az evangélium el kelett jusson a világ legeldugottab zúgába is. Hogy ott is megragadjon és átváltoztasson embereket. A mai estén már azt látjuk meg, hogy az Ő eljövetele nem volt hiábavaló, hisz az a szent szándék, hogy itt lenn ezen a földön egy csodálatos országot alapítson, megvalósult. Az az ország már áll, él és növekszik. Milyen nagy dolog ez! Hisz a János evangéliumának az elején még az áll, hogy bár Ő az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt. De mekkora csoda mégis az, hogy Ő utat tört magának ebben a hitetlen, keményszívű, közömbös, ellenséges világban. Ő mégis talált hitet, hogy ezen  a földön mégis magalapította örökkévaló országát, mégis csak gyűjtött magának egy népet, egy olyan népet, aki Őt vallja Urának és Királyának. Egy olyan népet, ki neki engedelmeskedik, akik szeretik Őt és akik ragaszkodnak hozzá. Ez nagyon sok más sok tanítónak nem sikerült. Hisz hány híres bölcs és tanító állított fel tantételeket, épített ki tanrendszereket és módszereket, írt könyveket, alapított iskolákat. S a világ lehet, hogy hitt is bennük egy ideig, az emberek rajongtak értük sokáig, de előbb vagy utóbb a világ túllépett tanításaikon és rendszereiken, és rég elfelejtette őket. De az a titok, amit az evangéliumban megjelentetett Isten, azt az emberiség mind e mai napig megtartotta. Hatalmas hadvezérek és uralkodók elfoglaltak országokat, és birodalmakat alapítottak, egy ideig birodalmaikkal uarlta a világot, de ma már ezek a birodalmak romokban hevernek. Krisztus béke-országa  azonban még mindig áll és a pokol kapui sem fognak azon diadalmaskodni. Bármennyire is dühösködnek ellenségei, bármennyire is próbálják Őt kiszorítani ebből a világból, az evangéliumban mindig is fognak hinni ezen a világon. Pedig milyen egyszerűen indult a Jézus élete. Egy szegényes családban született, egy eldugott kis faluban, Názáretben nőtt fel. Aztán harminc éves korában elindult, elhívott magának tizenkét embert, akikkel együtt járta az országot,beszélgetett az emberekkel, egyesek lelkesedtek érte, mások azonban életére törtek. Végül a nép vezetői azt mondják, hogy rendbontó, istenkáromló, mivel magát Isten Fiának ,Messiásnak nevezte. A legvégén egy politikai per bvégén kivégzik a helytartó, Pontius Pilátus keresztre feszítteti. Végre meghalt, lélegzenek fel megkönnyebbülten az ellenségei. De egyszer csak terjedni kezd a hír, hogy Ő feltámadott. Üres a sír, aztán jön a hír, hogy itt ,ott is látták Őt, sokan találkoztak vele, Ő él. És néhány tanítvány, egyszerű halászemeberek, néhány együgyü asszony kezdi hiretni az Ő nevét. Majd egy Saulus nevű híres rabbi, aki Gamáliel lábánál ült valamikor, aki bár nem találkozott vele testben, de ő is hirdeti, hogy neki is megjelent, hozzá is szólt, és élete ezáltal egy gyökeres fordulatot vett. Néhány évtizet multán már az egész Római Birodalom harsogja nevét, emberek titokban összegyülnek, kis házakban, katakombákban, hogy halljanak róla, hogy vele vacsoráljanak, mert Ő azt ígérte, hogy ilyenkor velük lesz. Ezek az emberek egyháznak, a kihivottak közösségének kezdik nevezni magukat és ezek a közösségek egyre csak szaporodnak. Aztán ezrével kezdik üldözni Jézus követőit, de azok nem félnek, énekelve mennek a kiéheztetett oroszlánok elé, énekelve égnek le Néró kertjében szurokba mártott fáklyaként. Hát nem csodálatos?  Hogy Jézus egy sort se írt, de beszédeit, szavait mind megőrzik s kétezer év után is több mint kétezer nyelven olvassák az emberek. Hogy nem volt fejét hova lehajtania, de még a legkisebb faluban is van egy templom, ahol Őt tisztelik, neki szolgálnak. Hogy róla nem készült egy fénykép vagy festmény sem, de egyetlen valamire való festő sincs, aki ne festette volna meg az Ő arcát, vagy életének különféle eseményeit. Hogy soha nem lépte át országa határait, de most a földön már alig van olyan ország, ahova a róla szóló üzenet ne jutott volna el. Ma már százmilliók hisznek benne, csüngnek szaván és mind azt állítják, hogy ők ezért boldogok. Akkor is, amikor üldözik és csúfolják őket.

            Igen, testvérem, ha annyian hittek már kétezer év óta benne, annyian voltak boldogok, annyian éltek hit által egy áldott életet, épp te lennél az, aki nem hiszel Ő benne? Épp te lennél az, aki nem bízod Rá életed? Épp te lennél az, aki e gazdagság mellett szegényes és üresen élnéd le az életed? Lehet, hogy úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, de a hit Isten ajándéka és Ő szívesen adja azt mindenkinek, aki azt tőle őszintén kéri. Kérjed te is:Uram adj nekem is hitet, egyre bővölködő hitet, hogy lehessek én is boldog ezen a Karácsonyon és életem minden napján is. Ámen

6 Nap.Text.1Tim.3,16g Felvitetett dicsőségbe

Újra itt van a régen várt Karácsony-este. Az az este, amire úgy készültünk, aminek olyan hasonlíthatatlan a hangulata, ami egyetlen más estéjéhez sem mérhető az esztendőnek. Ezen az egész héten egy olyan páratlan pályafutással foglalkoztunk,ami senki máséhoz nem hasonlítható, senki máséval nem mérhető össze.  Ez a Jézus Krisztus csodálatos pályafutása. Mivel sokan egész héten nem tudtak jelen lenni, hadd foglaljuk össze.Isten megjelent testben.Az első Karácsonykor történt ez ott Betlehemben. Hogy az Isten magasságos Fia,e világ Megváltója felvette a mi hús-vér testünket, a mi emberi természertünket, hogy örökre megszentelje azt a testet,amiben mi is élünk és azt a földet, amin mi is lakunk. Igazolta Őt a Lélek, igazolta már akkor sos-sok embernek a szívében, de hála Istennek igazolja Őt a Lélek a mi szívünkben is. Látták Őt az angyalok, ezek a csodálatos teremtmények, akik végig ott voltak vele és körülötte születésétől haláláig. Mert még ők is nagy kiváltságnak tartották, hogy vele lehettek,neki szolgálhattak. Mennyire nagy kiváltság az, hogy mi is megláthatjuk Őt, ha nem is testi szemünkkel, szolgálhatunk neki, dicsőíthetjük Őt. Hirdettetett a pogányok közt.Jézus nem maradt meg az Ő népe s országa szűk határai között, hanem az evangélium hódító útra indult a pogány népek között. Az Ő tanítványai s majd áldott, erre elhívott emberek elindultak szerte a világba, hogy hirdessék az Ő evangéliumát. S az nem maradt eredméyn nélkü,. mert hittek benne a világon, hittek már azok, akiknek Ő prédikált és hittek azóta azok, akiknek hirdettetett az ige. A tegnap este azzal fejeztük be, hogy mivel a hit Isten ajándéke, azért nekik is hitet kell kérni, ez a legfontosabb az életben, hogy tudjunk mi is hinni, saz igazi, z élő hit majd csodálatos munkát végez el az emberi szívekben, a miénkben is. A mai estén ennek a szép Krisztus-himnusznak az utolsó mondata áll előttünk: felvitetett dicsőségbe. Különös ez. Hisz a mai estén nem mennybemenetel ünnepe van, hogy Jézus felvitetéséről beszéljünk, hanem Karácsony este, amikor az Ő születéséről emlékezünk meg. Igen, de a mai estén valahogy együtt kell lássuk az egészet. Látjuk a kezdetet, látjuk a folytatást és látjuk a végső célt, a végső beteljesedést. És ez így nagyon jól van. Mert valóban a kezdet az volt, hogy Jézus eljött a dicsőségből hozzánk. Mekkora szeretet kellett ehhez? Hogy valaki elhagyja a menny dicsőségét, ahol angyalok ezrei szolgáltak neki és eljöjjön erre a könnytől és vértől áztatott földre, ahol máris az fogadta, hogy számára nem volt hely, ahol heródesi, gyilkos indulatok életére törtek, s ahol végül a kereszten végezte. De Ő ezzel a mennyet hozta el erre a földre, az Isten dicsőségének ragyogását. Már a pásztorok történetében azt olvassuk, hogy Isten dicsősége körülvette őket. Egyszerre más fényben kezdték el látni magukat. Ez a dicsőség egészen megválatoztatta az Istenhez és egymáshoz való viszonyukat.Igen., testvéreim, mi most az Isten dicsőségének fényében élhetünk. Életünket már nem a sötétség, a szenvedélyek, nem gyilkos indulatok,parázna vágyak uralják, hanem a Jézus dicsősége tölti be azt. El se tudjuk képzelni, hogy mi lett volna és mi lenne ebből a világból Jézus eljövetele és az Ő dicsősége nélkül? Én úgy gondolom, hogy már rég nem is lenne világ, ha Jézus nem jött volna el erre a földre és nem váltott volna meg minket. Testvérei! Hadd kérdezzem meg tőletek ezen a szép estén: ti már ebben a dicsőségben éltek, az Isten jelenlétében töltitek napjaitokat? Azt kívánom, hogy senki se elégedjen meg ezen az estén kevesebbel, mint azzal a dicsőséggel, amit Jézus hozott el erre a földre. De a mai estén már látjuk a dicsőséges végcélt is, amibe Jézus megérkezett és amibe mi is meg fogunk érkezni. Jézus harminchárom év földi élet után megérkezett oda,ahonnan Karácsony estéjén eljött ebbe a világba, visszaérkezett a menny divsőségébe. S drága testvéreim, az vigasztal most meg minket is, hogy ha a mi életünk is lejár ezen a földön, mi is visszaérkezünk oda, ahol most Jézus van. Jézus sokszor beszélt arról, hogy Ő azt akarja, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk. Egy áldott svájci igehirdető, akit én nagyon szeretek, így mondja: Jézus viszi magával a pereputtyát. Igen, a Jézus pályafutása a mi pályafutásunkra is fényt vet és bearanyozza azt. Hisz mi tudjuk, hogy földi életünk tovaszáll, csak idegenek és vándorok vagyunk e földön, földi karácsonyaink meg vannak számlálva itt. Hisz ilyenkor, év végén mindnyájan mondogatjuk: milyen hamar tovaszállt ez az esztendő is. Újra Karácsony, újra szilveszter és újév következett el. De ez minket nem szomorúsággal tölt el, hanem örömmel, mert tudjuk, hogy ha a mi földi életünk odakapcsolódott Jézus páratlan pályafutásához, ha mi is hittünk Benne ezen a világon, ha mi is az Ő nyomdokait követtük, akkor a mi pályafutásunk is úgy fejeződik, ahogy az övé: felvitetett dicsőségbe. Kívánom, hogy most is, míg e földön élünk, éljünk és ünnepeljünk az Ő dicsőségében,  s hogy ha majd időnk lejár, érkezzünk meg Őhozzá, aki Karácsonykor eljött hozzánk. Ámen