Igehirdetési Sorozat Pünkösd Nagyhetére

A szeretet himnusza

1.Nap. Kiválképpen való út Text 1Kor.12,31b

            Ezen a pünkösdi nagyhéten szeretnénk igehirdetési sorozatot kezdeni a szeretet himnuszáról, amit -ha Isten éltet- a következő években ugyanezen a héten tovább folytatnánk. Azért gondoltam erre, mert a szeretet a Lélek első számu és legfontosabb gyümölcse. A pünkösdkor megalakult gyülekezetnek a legfontosabb jellemvonása a szeretet volt. Mondták is a pogányok látva őket: mennyire szeretik egymást. Ez jó esetben mind a mai napig így van. Talán nem lesz könnyű ezen az úton végig menni. Mély és néha elvont dolgokat is fogunk hallani, meg kell mozgassuk értelmünket is, hogy mindazt megérthessük, amit Isten mondani akar. De nem az a fontos, hogy mindent megértsünk, hanem sokkal inkább az, hogy amit megértettünk, azt majd cselekedni is tudjuk. Sok bibliaolvasó ember nyomorúsága, hogy mindnt meg akar érteni, s közben azt a keveset se tudja cselekedni, amit megértett. Pál itt kijelenti, hogy a legnagyobb dolog ezen a világon a szeretet. Ezt akkor mondja ki, amikor a szeretetet összehasonlítja a hittel és reménységgel.Ekkor mondja el ezt a különös mondatot, hogy a szeretet fontosabb és nagyobb, mint a hit és reménység. A szeretetben való élet több és nagyobb, mint a hitben és reményben való élet. Miért van ez így? A választ az 1Korintus 12 vége adja meg. Ebben a fejezetben Pál a Lélek sokféle ajándékáról beszél, majd a 14-ik fejezetben folytatja ezt a gondolatmenetet, de először azt mondja: egy kiváltképpen való utat mutatok nektek. Ezzel a szeretetre utal, amit a 13-ik fejezetben részletesen körülír. A szeretet az a kiváltképpen való út, ami minden mást felülmúl. Azért beszél útról, mert ezzel is azt akarja kifejezni, hogy a szeretet épp egy olyan valóság, mint egy út, amin járni lehet, a szeretet átvezet az egész életen. Más szavakkal : az életet csak ez által, vagyis a szeretet által lehet helyesen átélni, megélni. Ez ennek az egész igeszakasznak a lényege. A szeretet himnusza ezt az alapgondolatot dolgozza ki, rövid tőmondatokban és nagyon változatosan. A szeretet himnusza egyedülálló, nem csak az Újszövetségben, hanem az egész Szentírásban is. Egyik irásmagyarázó joggal jegyzi meg, hogy itt Pál nem is tanít vagy prédikál, hanem énekel. És ez a himnusz mégsem egy lírai ömlengés, mondja egy másik igemagyarázó, hanem egy hatalmas és ítéletes, de ugyanakkor bátorító szó az élet legvégső igazságáról.

            Az, hogy van-e szeretet vagy nincs tulajdonképpen mindent eldönt, mindent meghatároz, amit az ember tesz vagy épp nem tesz. A szeretet az ember egész lényét átjárja. Ha nincs szeretet, akkor az ember egész lénye üres, még akkor is ha ezerféle más dologgal tele van is. Mire gondol Pál apostol, amikor a szeretetről beszél? Hisz itt több mindenre is lehet gondolni. Nyelvi érdekességképpen először is jegyezzük meg, hogy Pál itt következetesn az”ágápé” szót használja. Ezt a szót ebben az időben csak a keresztyének használták. A pogány filozófusok és írók az „erosz” szót használják a szeretet megjelölésére, amely akkor nem is annyira a szekszualitásra vonatkozott, hanem a szépre, jóra , nemesre való vágyakozást fejezte ki, jól megfigyelhetjük ezt például Plátón műveiben. Az” ágápé” szóban a keresztyének azt az egészen újat kívánták kifejezni, amit ők Krisztusban tapasztaltak meg, vagyis : létezik egy olyan szeretet, ami kész önmagát a halálba adni a másikért, az elveszettért, az ellenségért. Az „eroszt” az ember magából is ki tudja termelni, az „ágápét” csak Isten tudja nekünk ajándékozni Krisztusban, a Szentlélek által. Ez a szeretet nem az ember lehetősége, hanem az Isten kimondhatatlan, csodálatos ajándéka.

            Amikor szeretetről beszélünk mindenek előtt a felebarát iránti szeretere gondolunk. Ilyen értelemben a szeretet egy nagyon gyakorlati dolog, tulajdonképpen egy viselkedési forma,egy magatartás, amikor is az ember a felebarátja boldogságát, üdvösségét tartja szem előtt. Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy felebarát alatt nem csak a gyülekezeti tagokat érti, hanem  kivülállókat is. Páltól messze áll az a gondolat, hogy a szeretet parancsolata csak a keresztyének egymás közötti kapcsolatára vonatkozik. Nem, ebbe a körbe még az ellenség is beletartozik.

            De érthetjük a szeretet alatt az Isten iránti szeretetet is. Ez már sokkal elvontabb, titokzatosabb, nem olyan könnyen megfogható. Más szavakkais meg lehet ezt próbálni körülírni: Istentől való teljes függőség, teljes önátadás, Isten dicsőítése, hálaadás és öröm, bizalom és engedelmesség. Az Isten iránti szeretet nem olyan gyakorlatias, nem olyan nyilvánvaló, van benne valami misztikus, más szavakkal fogalmazva lírai vonás.

            Kétségtelen, hogy a mikor Pál szeretetről beszél, mind a kettőre gondol, de van itt egy harmadik dolog is.Pál nagyon jól tudja, hogy a szeretet nem elsősorban az, hogy mi szeretjük Istent és felebarátunkat, hanem hogy Ő szeret minket, Ő előbb szeretett minket, Ő az, aki Lelke által szeretetét kitöltötte szívünkbe, és hogy mi tulajdonképpen ebből a szeretetből élünk.Pál hirdeti, hogy ez a szeretet nem egy eszmény, még csak nem is egy isteni gondolat, hanem egy történelmi valóság. Isten az Ő szeretetét megvalósította a történelemben Jézus Krisztus által. De itt még egy lépéssel tovább haladhatunk és kijelenthetjük,  ha Isten szeretete egy történelmi esemény, akkor mi nem csak élünk ebből a szeretetből, hanem ez a szeretet átfog, átölel minket, de nem csak minket, hanem minden embert, sőt ezt az egész világmindenséget is. Az Isten szeretetében vagyok én, van a felebarátom és ez az egész teremtett világ. És én is szerethetem magamat, felebarátomat, sa teremtett világot azzal a szeretettel, amellyel Isten is szeret. Vagyis csodálattal jövök rá arra a tényre, hogy én nem vagyok magamban, hanem ott vagyok a felebarátommal és a világgal együtt az Isten szeretetében. A szeretet lényegéhez tartozik, hogy örvendezhetek Istennek, a felebarátomnak és a teremtett világnak. Ezért a szeretet nem egy nehezen elérhető ideál, eszmény, hanem egy boldog valóság, ajándék, ami nekünk adatott és amivel mi élehetünk. A mai esté menjünk el csendes hálaadásaal szívünkben, hogy Isten nekünk egy ilyen nagy ajándékot adott

2.Nap. Emberek vagy angyalok nyelve Text. 1Kor.13,1

A tegnap elkezdtünk beszélgetni a szeretetről, úgy ahogy azt Pál apostol ebben a fejezetben elénk adja. Láttuk, hogy a szeretet több és nagyobb, mint a hit és reménység, hogy a szeretet egy kiváltképpen való út. Hogy a szeretet egy olyan valóság, ami a Krisztus testté lételében esemény is lett. Mi pedig ebben és ebből élhetünk. Ebben ott van a felebarát és a teremtett világ egyaránt.

            A mai estén arról lesz szó, hogy mnnyire fontos, hogy mi ezzel az ajándékkal, ezzel a valósággal rendelkezzünk. Pál egy súlyos mondatot mond itt ki: aki ezzel nem rendelkezik, akiben ez a szeretet nincs meg, annak az élete nem ér semmit. Pál erre egy nagyon erős példát használ. Ha embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólnék is, szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. Itt mindenek előtt két dologra kell gondolnunk.Először is általában a nyelvre. A nyelv az embernek az a csodálatos képessége, lehetősége, hogy ki tudja fejezni gondolatait, érzéseit. Ez a képesség az ember kiváltsága. Ez által megszűnik az ember elszigeteltsége, megszűnik az ember magánya. Nos, Pál most azt mondja : képzeljük le, hogy ezzel az ajándékkal a tegtökéletesebb módon, a legmagasabb fokon és szinten rendelkeznénk. Ezt azt jelentené, hogy minden embernek a nyelvén tudnánk beszélni. Mennyire csodáljuk azokat az embereket, akik csak egy idegen nyelvet is jól beszélnek, hát még azokat, akik több nyelven is ki tudják fejezni magukat, de itt arról a nyilván csak elképzelt esetről van szó, hogy valaki minden ember nyelvén tudna beszélni, sőt még az angyalok nyelvén is. S Pál erre azt mondja : még ez sem érne semmit, ha szeretet nem lenne benne. Akkor is csak zengő érc vagy pengő cimbalom lenne, csak valami élettelen dolog lenne az egészből, amiből épp az élet lüktetése, ereje hiányozna. Mert mindennek a szeretet adja meg az értelmét és lényegét. A szeretet által lesz minden valóságossá, érzékelhetővé. Szeretet nélkül minden elvont, érthetetlen. A szeretetben teremtő erő van. Ahogy Isten szeretete által teremtette ezt a világot, hisz ha Isten a világot nem szeretettel teremtette volna, akkor a világnak se volna értelme, éppúgy mi is a szeretetünkkel teremtünk. Azt mondhatjuk, hogy a szeretet által részt veszünk, részt vállalunk Isten teremtő munkájában. S ez épp a szeretet által történik. Szeretet nélkül mindenen kívül rekedtünk, mindenből ki vagyunk zárva. Szeretet által mindennek valóság-íze, valóság-tartalma lesz. Ez tehát az első dolog, amire gondolhatunk, amikor azt halljuk,hogy emberek vagy angyalok nyelvén beszélnénk bár.             De gondolhatunk itt valami másra is.Nagyon valószínű, hogy Pál itt a nyelveken szólásra gondol, arra a kegyelmi ajándékra, ami a korinthusi gyülekezetben igen gyakran előfordult  és igen nagyra volt értékelve. A nyelveken szólás egyfajta lelki elragadtaás, extázis, közben az ember érthetetlen , artikulátlan hangokat ad ki. Az első gyülekezetekben voltak olyanok is, akiknek a nyelvek magyarázása adatott, ezek az emberek el tudták értelmes szavakkal mondani, amit a nyelveken szóló értehetetlen szavakkal mondott el. Pál apostol elismerte és értékelte ezt a kegyelmi ajándékot, mint a Lélek egy különleges ajándékát, de ugyanakkor felszólította a gyülekezetet arra, hogy hasznosabb ajándékokra törekedjenek. És ekkor mondja nekik : én egy olyan kiváltképpen való utat mutatok nektek, ami az öszes ajándékot felűlmúlja, egy olyan ajándékot, ami egymagában többet ér, mint az összes többi együttvéve. És ez a szeretet. Mert még ha ezzel a rendkívüli ajándékkal rendelkezünk is, de a szeretet nincs bennünk, akkor semmit se érünk, semmik se vagyunk. Nem azt akarja mondani Pál, hogy ha szeretet van, akkor az összes többi ajándék felesleges. Ő nem jár a fellegekben, valóságosan látja a dolgokat. Isten sok mindennel meg akar minket ajándékozni, az Ő gazdagságából, bőségéből. De a legnagyobb dolog mégis az, hogy mi a felebarátunkat és minden teremtett dolgot örömmel elfogadunk az Ő kezéből, és az Isten szeretetével szeretünk mindenkit és mindent. A nyelveken szólás azért nem elégséges, mert az ember önmagát építi és nem a másikat. Az olyan istentisztelet, amiben nincs ott a másik ember szeretete értelmetlen.Van olyan istentisztelet, ami az Istent csak a maga számára igényli. Keresi ugyan Istent, de csak azért, hogy a saját üdvösségét megtalálja, külső és belső szükségeire segítséget kapjon. Az Istennel való kapcsolatunkból nem maradhat ki a másik ember, a testvér. Istent nem igényelhetem csak a magam számára. Az igazi kegyességben Isten és a felebarát egyaránt ott van. Hiába minden nyelv, ha szeretetemet nem tudom kifejezni és megmutatni.

3.Nap Prófétálásnál, ismeretnél is több Text.1Kor.13,2

            Pál apostol egyre értékesebb ajándékokról kezd beszélni. A tegnap este a nyelveken szólás különleges ajándékáról volt szó, de itt már sokkal fontosabb és lényegesebb kegyelmi ajándékokról szól : prófétálás, bölcsesség, titkok ismerete és hegyeket megmozgató hit. Ezek azért nagyobb és fontosabb kegyelmi ajándékok, mert sokkal hasznosabbak, nélkülözhetetlenek a gyülekezet építésében.

            A prófétálás azt a képességet jelöli, hogy valaki világosan és érthetően meg tud fogalmazni, át tud adni egy üzenetet. Ez az üzenet nem feltétlenül a jövőben bekövetkezndő dolgokról kell szóljon. Lehet az is, de nem szükségképpen. A prófécia arról is szól, ami a múltban történt, és arról is, ami most a jelenben történik. A prófétálás lényege abban áll, hogy a dolgokat az Isten szemével és szemszögéből nézi és azt is el tudja mondani, hogy mi az Isten akarata és célja a mi életünkkel. Azt mondhatjuk tehát, hogy a prófécia a dolgokat isteni fénybe állítja. Ezért Pál ehhez még egy magyarázó mondatot fűz : a prófétálás ajándékával rendelkező ember titkokat ismer. Olyan titkokat, amelyek Isten szívében és tanácsában vannak. Ez nem jelenti azt, hogy a látható és mindenki számára nyilvánvaló dolgok jelentéktelenek lennének, mert igenis azok is nagyon fontosak. Ez a látható világ is nagyon fontos a mi számunkra. A Biblia ezt nagyon sok helyen hangsúlyozza. Istennek azonban terve van ezzel a világgal, hogy úgy fejezzem ki: dolgozik ezen a világon.Ezért a világot és benne az embert nem lehet csak úgy megérteni, ha azt is látjuk, hogy Isten mit akar vele. De hogy Isten mit akar velem és ezzel a világgal, ez titok, el van rejtve. Ebben az életben vannak titkok, az egész életünk tele van titkokkal. Mert Isten még mindig dolgozik rajtam és ezen a világon, állandóan újabb terve van velem és ezzel a világgal. Még nincs kész sem velem, sem a világgal, s ezt is jelenti, hogy még nem jelentett ki mindent amit velem és ezzel a világgal tenni akar. A legfontosabb titok, hogy Isten még nem végzett el mindent, amit el akar végezni. Még sok mindent forgat a szívében. És ezek a tervek az időben mind meg fognak valósulni. Ezért a prófétálás tulajdonképpen nem más mint betekintés az Isten szívébe, az Isten gondolataiba, terveinek gazdagságába és teljességébe. A prófétálás ajándékával megáldott személy továbbadja másoknak, jelen esetben a gyülekezetnek, amit Isten szívében meglátott, amit Isten gondolataiból megértett. Tovább adja, megjelenti a titkokat. A prófétálás ezért elszakíthatatlan az ismerettől.A próféta mindent tud, amit tudnia kell és lehet. A próféta világosan lát a történelem eseményeiben és az egyes ember életének a történéseiben.

            Mekkora ajándék ez! Ki ne vágyakozna erre? Betekinteni az Isten titkaiba, megoldani a talányt, megfejteni a titkokat. S a prófétának ez meg is adatik.Nyilván, hogy ez az ajándék nagy hatalom az ilyen ember számára.Mivel ő hisz Isten világformáló hatalmában, részesül is valamiképpen ebben, ő maga is hegyeket mozgathat meg. Az ilyen ember részt vesz Isten világ feletti uralmában.És Isten gyermekei nem kevesebbre hivattak el ebben a világban, mint titkokat megjelenteni, Isten szívébe betekinteni, hegyeket, lelkeket megmozgatni. Mert mi győzi le ezta világot, teszi fel a kérdést János apostol? Ez a mi hitünk, válaszolja diadalmasan.

            Nos miután Pál ezekről a hatalmas ajándékokról beszél azt mondja : ha ezekkel rendelkezem is, de szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok. Mert az Isten dolgait, titkait, akaratát, nem csak tudni, megérteni, továbbadni kell, hanem mindenek előtt szeretni. Isten is így tesz.Ő nem csak ismer minket, nem csak megért bennünket, hanem mindenek előtt szeret minket. Pál arra figyelmeztet itt minket, hogy az embereket és a dolgokat ne csak az ismeret oldaláról közelítsük meg, hanem a szeretet oldaláról. A szeretet nem mindig tudja megoldani a problémákat, de segít elhordozni azokat. Így volt ez a Jézus életében is. Tulajdonképpen Krisztus semmilyen problémát nem oldott meg, sőt végső soron maga magának lett probléma, amikor így kiáltott a kereszten : én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet? De ő ezt is elhordozta szeretetben.Ezt a nagy igazságot csak a kereszten értjük meg. Itt értjük meg, hogy prófécia, hit, ismeret csak a szeretetben nyeri el értelmét. Szeretet nélkül ezek se érnek semmit. Itt gondolhatunk például az irástudókra, farizeusokra. Mekkora ismerettel rendelkeztek,, mennyi mindent tudtak az Isten titkaiból.De ismeretük elszakadt a szeretettől. Nem értették meg, hogy a próféciát, ismeretet mind a a szeretet, vagyis a felebarát szolgálatába kell állítani. Az az ismeret, prófétálás, amit a szeretet irányít sokkal többet ér, mint amiben ez nincs meg. A szeretetttől elszakadt ismeret nagyon sok kárt tett az egyházban az elmúlt két évezredben. Az ilyen ismeret nevében gyúltak meg a máglyák, átkozták ki keresztyének egymást. A szeretettel teljes ismeret és prófétálás épít csak, erről soha ne feledkezzünk meg.

4.Nap. Szeretet az egyszerű ajándékokban Text. 1Kor.13,3

            Azok a kegyelmi ajándékok, amiket itt Pál felsorol, s amelyeknek jelenlétét és áldását számba is veszi a korinthusi gyülekezet életében nem mind rendkívüliek, nem mind eget-földet megmozgatóak. Az első két versben, s főleg a tegnap este ilyenekről volt szó: nyelveken szólás, prófétálás, titkok ismerete, hegyeket megmozgató hit. A mai estén, ebben a felolvasott igében sokkal hétköznapibb, megszokottabb ajándékokról lesz szó . segítőkészség, odaszánás. Ezek is kétségtelenül a Szentlélek ajándékai.Ezt nem szabad egy pillanatig sem szem elől téveszteni.Könnyen abba a kísértésbe esünk, hogy a kegyelmi ajándékoknál csak a nagy dolgokra gondolunk.Azt gondoljuk, hogy például a gyógyítás vagy a nyelveken szólás, vagy prófétálás fontos ajándékok. De az, hogy valaki hűségesen végzi a diakóniát, betegeket látogat, gyászolókat vígasztal, egy gyógyszert valakinek megvásárol, egy lakást kitakarít, egy magatehetetlen embert elgondoz, az már nem olyan nagy dolog.Pál arra figyelmeztet minket, hogy ezeket a mindennapi, egyszerű ajándékokat is becsüljük meg, ne vessük meg őket, mert ezeknek is fontos szerepe van a gyülekezet építésében. A gyülekezetben nem csak próféták vannak,hanem diakónusok, presbiterek is, akik a segítés és kormányzás munkáját végzik.Aki ilyen szolgálatot kapott, az is nagy áldás lehet a gyülekezet számára.

            Pál ilyenekre gondolhat, amikor azt írja: vagyonát feléteti. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2-ik fejezetéből tudjuk, hogy az első keresztyének között tényleg voltak olyanok, akik minden vagyonukat eladták és a gyülekezet rendelkezésére bocsátották. Ez a felebarát segítésének egy hatalmas megnyilvánulása volt. Mintha azt mondaná : képzeljétek el, hogy én az egész vagyonomat odaszánom a szükségben levő emberek megsegítésére. Mi erre azt mondanánk : ez a legtöbb, a legnagyobb, amit a felebarát érdekében meg lehet tenni. Ez  kétségtelenül a felebaráti szeretet csúcspontja.

            Pál még tovább megy és azt mondja: képzeljétek el, hogy én még a testemet is kész vagyok tűzre adni. Hogy mit ért pontosan ez alatt, nem lehet tudni. Lehet, hogy egy olyan helyzetre gondol, amikor valaki nagy veszélyben van, például valakit egy égő házból kell kimenteni. Arra is lehet gondolni, ami az első kresztyének között gyakran megtörtént, hogy valaki önként eladta magát rabszolgának, hogy aztán a kapott pénzösszeggel másokat segítsen, és ez esetben tüzes vassal bélyeget véstek a testébe. Vagy arra is lehet gondolni, hogy Pál a vértanúságról beszél, azokra akiket máglyán, vagy Néró kertjeiben szurokba mártva megégettek. Vagy egyszerüen a teljes odaszánásra utal,amikor az ember nem csak vagyonát, hanem életét is kész másokért odaadni. Az önfeláldozás az emberi jóság legmagasabb foka, gondolnánk. És itt Pál meglepő módon mégis azt mondja, hogy ez se érne semmit, ha szeretet nem volna énbennem. Hogy létezik ez? Mit gondolhatott Pál? Hogy egy ilyen magasztos cselekedet a túlvilágon ne jutalmaztatna meg? Nem, ez kétségtelenül elnyeri jutalmát és mégis megtörténhet az, hogy ha szeretet nélkül teszem, semmit se használ. Mindjárt mondunk erre példát is.

            Egy dolog világossá válik előttünk : hogy mi létünk célját csak úgy érjük el, ha szeretjük felebarátunkat. A szeretet több, mint egy etikai vagy érzelmi magatartás. Több, mint a legönfeláldozóbb cselekedet. A szeretet egy életforma. A szeretet nem más, mint igent mondani az emberekre és dolgokra, azzal kezdődik, hogy hálát adok értük. A szeretet mindent átfog, átölel. Kitárom karjaimat és átölelek mindent, amit Isten teremtett. Akiben nincs szeretet, az mindenek előtt meg akarja változtatni az embereket és a dolgokat, mégpedig a saját képére és hasonlatosságára. Ilyenkor nem Istentől függünk, hanem a mi eszményeink rabjai leszünk. Az első keresztyén mártírok között voltak olyanok, akik úgy haltak meg, hogy előbb nem voltak hajlandók megbocsátani testvéreik egy bűnét. Sokszor az öngyilkos bosszúból szánja oda életét a halálnak. Az ilyen vértanúság nyilvánvalóan értelmetlen. Még kevéssé az öngyilkosság. A szeretet értéke nem csak abban van, amit adok, hanem sokkal inkább abban, ahogyan adom. A világon nagyon sok mártír volt, akik egy nemes cél érdekében életüket adták, de szeretet nem volt bennük. Meg kell tanulnunk, hogy csak az használ, amikor valóban szeretetből élek és abból is cselekszem.

5. Nap A szeretet hosszútűrő Text.1Kor.13,4a

            Az előző estéken azt láttuk, hogy a nagy kegyelmi ajándékok, mint a nyelveken szólás, prófétálás, hegyeket mozgató hit semmit sem érnek szeretet nélkül. Ezek után az apostol elkezdi részletesen leírni a szeretetet, először is pozitív formában fogalmazza meg, hogy mi is a szeretet, illetve mit tesz. Különös, hogy nem nagy dolgokkal kezdi, nem eget-földet rázó dolgokat mond el a szeretetről. Nem azzal kezdi például, hogy a szeretet kész életét adni a másikért, kész a legnehezebb dolgokat is felvállani. Egy egyszerűnek tűnő dolgot mond : a szeretet hosszútűtő. Az se véletlen, hogy ennek az egész felsorolásnak a végén is ugyanezt találjuk : a szeretet mindent eltűr.

            Az első jellemvonása a szeretetnek tehát Pál apostol szerint az, hogy mindent elfogad, úgy ahogy van. Elfogadja az embereket, a körülményeket, elfogadja a dolgokat. Nem igyekszik elkerülni a kellemetlen embereket, a kényelmetlen helyzeteket, a kínos dolgokat. Nem fordul szembe a dolgokkal és az emberekkel. Engedi, hogy úgymond minden átzúduljon rajta. A hosszútűrés tulajdonképpen azt jelenti, hogy igent mondok az emberekre, a világra. Tudom, hogy ez a világ az Isten világa, hogy az emberek mind Isten teremtményei. Nagy kérdés, hogy hogyan viszonyuljunk a világhoz és a benne levőkhöz, a benne élő emberekhez? Hát úgy, hogy elfogadom, hogy ez a világ olyan, amilyen és az emberek is olyanok, amilyenek. A hosszútűrés nyilvánvalóan elsősorban és mindenek előtt az embertársainkhoz való viszonyunkra vonatkozik. Lehet, hogy az emberek kellemetlenek, igazságtalanok, durvák, önzők. Az ilyen emberek felé az első reagálásunk az, hogy elveszítjük türelmünket, haragra gerjedünk, megsértődünk, bosszút akarunk állni, vagy kétségbeesve és megkeseredve próbáljuk megváltoztatni az embereket. Pál azt mondja, hogy a szeretet nem ilyen, hanm a szeretet hosszútűrő. A szeretet nem egy rózsaszínű szemüvegen keresztül nézi az embereket, hanem reálisan. A szeretet látja, hogy a velem szemben levő ember adott esetben durva, önző, szeretetlen. A szeretet nem vak. Minél inkább Isten szemével nézzük az embereket, annál inkább látjuk, hogy mennyire nem olyanok, amilyeneknek mi szeretnénk őket. De a szeretet elfogadja az embereket olyannak, amilyenek. Nem reagál negatívan, amikor látja, hogy nem felelnek meg Isten akaratának és az én elvárásaimnak.. Hogy Isten szereti őket, úgy ahogy vannak. Elhordozza őket abban az állapotukban, amiben éppen vannak. Azért is van ez így, mert a szeretet mindig hordoz valamit az Isten irgalmasságából. A szeretet látja, hogy az ember elveszett, és tudja hogy Isten szereti az elveszett embert, Isten nem mond le az elveszett emberről. Isten nem nyugszik bele az ember elveszettségébe. És Isten odahajol az elveszett ember fölé, ahogy az édesanya odahajol a beteg gyermeke fölé.

            A szeretet azt is tudja, hogy a gonosznak, rossznak is időt kell adni a megérésre, a kibontakozásra. Isten egyetlen pillanatban véget tudna vetni ennek az egész világnak, benne az elveszett embert egy szempillantásban meg tudná semmisíteni. De Ő nem teszi ezt, hanem hagyja az embert az elveszettségében, hagyja a lázadó embert a maga útján tovább menni. Hagyja a gonoszt , a rosszat megérni. Végső soron ez a történelem értelme és az idő célja.  Az ember el kell jusson elveszettségében addig a pontig, amíg már nem bírja és magába roskad. Nem így volt ez a tékozló fiú életében is. At atya hagyta őt menni, hagyta a disznók vájújáig jutni Ezt tudja a szeretet kivárni. A szeretet mindig erre a pillanatra vár. Ezért tud hosszútűrő lenni. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül bízik a végcélban, a jó végkifejletben. Isten nem rettent meg akkor, amikor a jónak teremtett világ és ember megromlott. Ő tudja, hogy a kezdetben minden jó volt és a végén is minden jó lesz. Ezért tud a szeretet hosszútűrő lenni. A szerető szívű ember a szerető szívű Isten képmása.

            Az eddig elmondottak nem csak az emberekre vonatkoztatottan érvényesek, hanem éppúgy a körülményeinkre is. A szeretet tudja, hogy Isten Ura a körülményeknek is, azok is az Ő kezében vannak. Isten a rossz körülmények által is egy jó célt követ az életünkben. A hosszútűrő szeretet is Jézus Krisztusban van tökéletesen kiábrázolódva. Ő életének egész idejében eltűrte az emberek minden gonoszságát, hosszútűrése a kereszten érte el csúcspontját. A Jézus szeretete szenvedő szeretet volt, és épp ez által győzedelmeskedett. Mi is kövessék ezt a Jézust és ezt az Ő szeretetét.

6. Nap A szeretet kegyes, jóságos Text. 1Kor.13,4b

            A hosszútűrés után következik egy másik tulajdonság, Károli kegyesnek fordítja, de talán jobb az új fordítást és sok más fordítást is követnünk, amely itt a „jó illetve jóságos” szavakat használják. A hosszútűrés és jóság szorosan összetartoznak, tulajdonképpen kiegészítik egymást. A hosszútűrésben passzivitás van, valaminek az elszenvedése, eltűrése, elhordozása. Minden különösebb reagálás nélkül elhordozza az emberek gonoszságát, önzését, igazságtalanságát. A jóság ezzel szemben sokkal inkább egy cselekvő, aktivitást jelző tulajdonság. A jóság mindig konkrét cselekedetekben mutatkozik meg. E két tulajdonság megnyilvánulása között nagy feszültség van. De ennek így kell lennie, ez így természetes. Úgy próbálom ezt kifejezni, hogy a hosszútűrés egyfajta légüres teret, vákumot képez. Hisz nem tesz semmit, hagyja a gonoszt a maga útján menni és épp ezért fennáll a veszély, hogy egy szakadék keletkezik, amit ki kell tölteni. Ha nem jön a jóság akkor nagyon könnyen megeshetik, hogy például egy nagy veszekedés következik egy ilyen helyzetben, vagy jobb esetben kétségbeesés és megkeseredettség.

            Ezért most Pál azt mondja, hogy a szeretet nem csak hosszútűrő, hanem jóságos is. A jóság hidalja át azt a szakadékot, légüres teret, ami a hosszútűrés nyomán keletkezett. A szeretet így nem csak passzívan elhordozza a rosszat, kellemetlent, hanem aktív módon próbál tenni valamit azért, hogy a gonosz megváltozzon. A gonosz ellen valamit is tenni nem könnyű és egyszerű dolog. Mert a gonosz is halálosan komolyan veszi azt, amit tesz. Nem csak Isten veszi komolyan a dolgát, hanem a Sátán is. Mit tesz most a szeretet? Az első megjegyzésünk erre az, hogy semmiképpen nem azt, amit a gonosz. Nem teszi azt, hogy a rosszért rosszal fizet, hogy a gyűlöletre szertetlenséggel, haraggal válaszol, hogy bosszút próbál állni az elszenvedett sérelemért. Azt teszi, amit Pál a Római levélben fogalmaz meg : a gonoszt jóval győzi meg. A jóság nem csak meglepi a gonoszt, hanem felül is múlja azt. Valósággal elárasztja a gonoszt jóságával. A jóság tehát elsősorban kitölti azt a légüres tért, ami a hosszútűrés nyomán keletkezett. De a jóság ezen felül egy odafordulás is a másik ember felé. Ezt látjuk mi Istennél is. Ő a Teremtő, aki magasan fölötte áll a teremtett világnak, ez az Ő fennsége, dicsősége. De Isten az Ő fennségében, dicsőségében nem fordul el az embertől, nem tagadja meg ezt a tőle elfordult világot. Nem mond le erről a világról Nem is szünteti ezt meg, nem vet véget ennek a világnak. Istentől azt tanulhatjuk, hogy Ő odafordul ehhez a világhoz, alárasztja azt jótetteivel, ajándékaival. Ez az odafordulás maga az Isten jósága. Mi ebben a vonatkozásban is követhetjük Isten példáját. Az ember és Isten közötti viszonyban is van egyfajta emelkedettség, az ember egyedi volta épp abban áll, hogy ő nem a másik ember, hogy valamilyen szempontból mindig felülmúlja a másik embert. Ez a mi emberségünknek fontos elme és ez bizony sokszor fájdalmat okozhat nekünk. Hisz ilyenkor a magány fájdalmát érezzük meg. Ebből a fájdalomból egyedül Isten tud kigyógyítani bennünket. Mert megmutatja, hogy a magányból való kijutás, szabadulás útja nem az elfordulásban, az elszigetelődésben van, hanem épp az ellenkezőjében, az embertárs felé való odafordulásban. A megoldás abban van, hogy először is elfogadjuk magunkat, igent mondunk saját személyünkre, nem tépelődünk többé azon, hogy miért is vagyok olyan, amilyen vagyok, s utána odafordulunk a másik emberhez, jósággal és szeretettel ajándékozzuk oda magunkat a másik embernek. Ez a szeretet merészsége, hogy merek az lenni, aki vagyok és merem elfogadni a másik embert is, úgy ahogy van.

            Ez a jóság vonzóvá lehet a másik ember számára, megragadhatja, lenyűgözheti őt. Ez a jóság sok esetben össze tudja törni a másik ember szívét, meg tudja törni a másik ember ellenállását. A jóság hisz abban, hogy ez nem hiábavaló, ennek előbb vagy utóbb meglesz az áldott gyümölcse. A jóság mindvégig munkában marad. A szeretet mindig rendkívül találékony, újabb és újabb módját találja meg annak, hogy a másik ember életében megjelenhessen, valamit cselekedhessen. Bárcsak tudna a mi szeretetünk is jóságos lenni. ÁMEN

Felhasznált irodalom : Sarkadi Nagy Pál  A szerete himnusza

                                     A.A van Ruler De meeste van deze is de liefde

                                    W.de Boor Der erste Brief des Paulus an die Korinther

                                                                                    Lőrincz István