Jobbkéz felőli gonosztevő

Text.Luk 23,39-43

Hétfő

Isten Lelkének segitségével ennek az embernek, vagyis a Jézus jobb keze felől megfeszitett gonosztevőnek történetével, az ő bizonyságtételével fogunk foglalkozni. Legyen áldott Isten neve, hogy az ő története feljegyeztetett a mi számunkra. Mert ez a történet tele van vigasztalással, bátoritással, olyan időszerű ma is az üzenete. Sok mindent tanulhatunk ettől az embertől. A mai estén három dologra figyeljünk.

Az első dolog az, hogy ez az ember imádkozott, imádkozhatott, megadatott neki ez a nagy kiváltság és lehetőség. Imádkozhatott annak ellenére, hogy halálraitélt gonosztevő volt, annak ellenére, hogy egész eddigi  életében ezt még sohasem tette. Eddig csak káromkodott, mint a bal kéz felőli társa, aki most is ezt teszi. Imádkozhatott az élete utolsó óráiban, a halál közvetlen bekövetkezte előtt. Az imádkozást senki sem tilthatja meg nekünk. Nincs az életnek egyetlen olyan helyzete sem, amikor nem lehetne imádkozni. És milyen jó, hogy az imádkozást sokkal korábban elkezdhetjük, mint ahogy ez az ember tette. Nem csak a halál előtt, nem csak öreg korban, nem csak akkor, amikor nagy nehézségek jönnek az életünkben. Milyen nagy áldás az, ha valaki már kicsiny gyermek korában megtanult szüleitől imádkozni. Nemrég mondta el egyik kedves testvérem, hogy meghatározó élmény volt az életében, hogy amikor kimentek a mezőre aratni, az édesapja megállt az asztag végében és imádkozott. Kedves testvérem, szoktál-e imádkozni? Van-e imaéleted? Nem csak úgy, hogy elmotyogod: Istenem segits meg, hanem úgy hogy időt szánsz rá, komolyan veszed. Isten nagy emberei mindig az imádság emberei voltak. Készek voltak kora reggel már talpon lenni. Illetve térdeiken állni és imádkozni. Ismerjük azt a történetet, hogy Kálvin halála után a rokonai próbálták értékesiteni bútorait, hátrahagyott tárgyait. Megörültek, amikor egy szép medvebőrt találtak az ágya előtt, gondolták, hogy jó pénzt kapnak majd érte, de amikor közelebbről megvizsgálták, két nagy lyuk volt rajta, a Kálvin térdei által kikoptatva.

A második dolog, hogy ime azonnal meghallgatást nyert az imádsága, hisz Jézus azonnal válaszol. Még ma velem leszel a paradicsomban. Jézus komolyan vette ennek az embernek az imádságát. Nem mondta azt: eddig miért nem imádkoztál, csak most jutott eszedbe? Nem tett gúnyos megjegyzéseket, hanem azonnal válaszolt ennek az embernek az imádságára. Mert ez egy őszinte imádság volt, szivből jövő imádság. Sőt többet adott, mint amit kért. Hisz ő csak annyit kért: emlékezz meg rólam majd, amikor eljössz, de Jézus azt mondja: velem leszel még ma. Pál apostol mondja, hogy Isten feljebb meghallgatja a mi kéréseinket, mint ahogy mi azt kérni tudnánk. Lehet, hogy nem teljesiti minden imádságunk, mert mi nem mindig jól és jót kérünk, de biztos, hogy minden imádságunkat komolyan veszi és meghallgatja.

A harmadik dolog, hogy ez egy nagyon szerény imádság volt. Nem kért nagy dolgot Jézustól. A szeretet ilyen, hogy nem követelő, nem kér sokat, nem állitja magasra a mértéket. A szeretet megkiméli a másikat. Ez a gonosztevő látja, hogy Jézus is rettenetesen szenved, jobban mint ő, hisz ő megérzi, hogy Jézus ártatlanul szenved, és ez mindig nehéz, ő átérzi, hogy Jézus itt nem magáért, hanem másokért szenved, átérzi, hogy ő is oda van szegezve, őt is gyötri a szomjúság, és ezért csak ennyit kér: emlékezzél meg rólam.

Mi sokszor milyen követelőek vagyunk, olyan sokat várunk a másiktól, olyan magasra állitjuk a mércét. Kedves példája ennek a Filemon levél. Ismerjük a történetet. Pál a börtönben találkozik Onézimusszal, a szökött rabszolgával, aki Isten gyermeke lesz. Pál egy levél kiséretében hazaküldi őt Filemonhoz a gazdájához, és kéri őt , hogy fogadja vissza Onézimuszt, mint testvért az Úrban. Többet nem kér, de megjegyzi, hogy Filemon bizonyára ennél még többet is fog tenni, bizonyára azt, hogy felszabaditja szolgáját. De ő ezt nem kéri, úgy kér, hogy Filemon többet is tehessen, hogy meglegyen az az öröme, hogy többet tehetett, amint amit kértek tőle.

Milyen jó lenne ezt megtanulni. Mi mindig olyan sokat várunk az emberektől. Aztán ha nem tudják teljesiteni csalódottak vagyunk. A szeretet a kevésnek, a kicsinek is örül. Magunk felé legyünk igényesek és szigoruak, mások felé pedig irgalmasak, elégedjünk meg kevéssel, hogy aztán ha többet kapunk, akkor örülhessünk. Ne várjunk nagy dolgokat emberektől, de várjunk nagy dolgokat Istentől. Mert ime Jézus sokkal többet tud adni ennek a szegény halálraitélt gonosztevőnek, mint amit ő kért. Ez az ember nem is álmodta azt, hogy ő még aznap vele lehet, ő csak egy távoli jövőre gondolt. Majd ha…

És ezzel eljutottunk ennek a történetnek egy következő tanulságához. A szeretet tud várni. Ő tudott volna várni addig, amig majd Jézus eljön az Ő országában. Nem akarta azonnal a megemlékezést. Ebben épp az ellenkezője volt a bal kéz felől megfeszitett társának. Ő is imádkozott, legalábbis azt gondolta, hogy imádkozik. Mert sok imádságra azt gondolják, hogy az, pedig nem az. Sok imádság nem más, mint álcázott önzés. Önzés vallásos ruhába öltöztetve. Szabaditsd meg magadat és minket is, kiáltotta Jézusnak. Ez egyáltalán nem szerény kérés. Ő nem keveset, ő mindent kért Jézustól. Teljes szabaditást kért ez az ember. Éspedig azonnal, még abban a pillanatban. Most vagy soha mondanánk mi. Ha most nem adod, akkor már nem is kell, akkor tartsd meg magadnak. A különös és sokatmondó, hogy Jézus ezt az agressziv, önző, azonnal mindent akaró, sürgető és türelmetlen imádságot nem hallgatja meg. De a másikét igen, azt amelyik szerény, amelyik kevéssel is megelégszik, amelyik tud várni, amelyik nem erőszakoskodó, azt az imádságot messzemenően meghallgatja és minden várakozáson felül teljesiti.

Ez a gonosztevő Úrnak nevezi Jézust. Lassan kezdi a hitnek szemével nézni Jézust, kezdi látni, hogy az aki ott középen függ egészen más, mint minden más ember, ebben az emberben valami több van, valami isteni, valami csodálatos, kezdi meglátni azt, hogy ez a középen levő az ő elrontott életére is bocsánatot tud adni, meg tud bocsátani, meg tud emlékezni róla. A bal felőli csak egyszerüen megszólitja, minden tisztelet nélkül, neki ő is csak egy a többi közül, legfeljebb egy varázsló, aki most itt csodát tud tenni. Ő csak nyomorult életének meghosszabbitását kéri, hogy majd leszállva a keresztről ott folytathassa, ahol abbahagyta. A bűnben. De a jobb kéz felőli igazán kér, hittel kér és meg is kapja.

Vizsgáljuk meg testvéreim imaéletünket ennek a történetnek a fényében. Melyik gonosztevőnek az imádságára hasonlit a mi imádságunk?

Kedd

Ennek a gonosztevőnek nagy hite volt. Ez tehát lehetséges, nem zárja ki egymást az, hogy gonosztevő volt és nagy hite volt. Lehet valaki gonosztevő és ugyanakkor nagy hite. Ez nagy vigasztalás lehet minden gonosztevő számára. Akármilyen mélyre bukik is egy ember, Jézus Krisztus meg tudja azt menteni, ki tudja a mély bukásból is hozni. És oda tudja egy erős hittel kötni önmagához.

Ez az ember már senkire sem számithatott, már senki sem könyörült rajta, senki szive nem esett meg életén. Hiába is kért volna valamit emberektől, csak arra számithatott, hogy azok válasza határozott „nem” lesz. De Krisztus megkönyörült rajta. Éspedig azonnal, mihelyst ő ezt kérte. Krisztus sokkal többet adott neki, mint amit ő kért, vagy amire ő számitott volna.

Krisztusnál” igenre” lehet számitani. Milyen jó ezt nekünk is tudni. Hiszen hányszor csalódunk emberkben, hányszor kimondjuk a keserű szót: én már nem várok semmit az emberektől. Rettenetes ez az érzés, rettenetes ez a csalódottság. Lehet, hogy most érzed épp igy a te életedben.

Mivel érdemelte ki ez a gonosztevő azt, hogy Krisztus meghallgatta őt? Hát semmivel. Eddig nem is ismerte Jézust. Talán csak hallott róla az emberektől, de eddig ő semmit sem tudott tenni Jézusért. Lehet, hogy nem is akart semmit tenni érte. Az, hogy ez az ember meghallgattatást talál, ez nem az ő érdeme, ez a Jézus érdeme. Krisztus az, aki az emberek „nem”-jét magára vette, azt a nemet is, amit erre az emberre mondtak ki. Ez a „nem” Krisztusnak az életébe került, hisz Ő ezért halt meg, ezért szenvedett, ezért szállt le a poklok kinjáig. Az egész Biblia ezt a nagy titkot hirdeti a mi számunkra. Az evangélium szive az, hogy Isten Krisztusban igent mondott reánk. Krisztus azért válaszolhatott igennel ennek az embernek, mert Ő hordozta el a nemet , amit ő is jogosan megérdemelt.

Ezért mondhatott igent, hogy még ma velem leszel a paradicsomban. Velem leszel, mert én a te életed fölött kimondott nemet is eltöröltem véremmel. És ez az ember azért lehet ott a paradicsomban, mert az összes bűne eltöröltetett itt lenn. A „nem”-ek eltöröltettek, már csak az igen maradt, már csak az maradt, hogy te is méltó lehetsz a paradicsomra.

Ez az ember mindent kegyelemből kap, nem azért mert kiérdemelte, mert megérdemelte, mert megszolgálta, az ő életében minden kegyelem. De hát a mi életünkben nem igy van? Mi megérdemeljük a paradicsomot? Ó nem, mert ha Isten a mi teljesitményeink szerint kellene jutalmazzon, akkor reánk is csak azt mondhatná, hogy : nem, mert a mi legjobb cselekedeteink is bűnökkel fertőzöttek. A mi cselekedeteink árán sohase lehetne üdvösségünk, de van üdvösségünk Krisztus cselekedete árán, azért mert ő az én és te bűneid bűntetését is magára vette. Ez a kegyelem a gonosztevő számára is elég volt és minden ember számára elég.

Miben állott ennek az embernek a hite, illetve miben mutatkozott meg az ő hite? Nem sok mindent mond el róla ez a történet, de az a kevés amit róla tudunk, abban megmutatkozik, hogy igenis nagy hite volt. Mindenekelőtt abban látszott meg, hogy ő imádkozott. És az ő imádsága nem volt látszat, mint a másik gonosztevőé. Ő nagyon őszinte volt imádságában. Aki őszintén tud imádkozni, abban már ott ragyog a hitnek az ajándéka. Ha valaki hisz Krisztusban az, imádkozik is hozzá. Hit és imádság elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolódva egymással.

 Ha te testvérem imádkozol, az már egy nagyon jó jel. Azt jelenti, hogy a hit már ott van a te szivedben. Hacsak nem szokásból, gépiesen, vagy éppen képmutatásból teszed.

A másik jele az ő hitének, hogy meg is vallotta a hitét. Nyilvánosan tesz hitvallást az emberek előtt. Mindenki számára hallható módon megvallja a Jézusba vetett hitét, egy olyan pillanatban, amikor ezt mások nem tették, amikor az összes többi ember csúfolta és gúnyolta őt. Úrnak vallja Jézust egy olyan pillanatban, amikor a többi ember egy hamis prófétát, egy csalót, egy gonosztevőt lát benne. Ő vallást tesz arról, hogy Jézusnak és az Ő országának jövendője van. Mélyen meg van győződve, hogy Jézus élete itt nem ér véget, neki van országa, ami el fog jönni. Pedig semmi jel nem utalt ebben az órában erre, sőt minden jel arra utalt, hogy itt most mindennek vége. Ez az ember észreveszi azt, hogy ez a középen megfeszitett ember nem egy elvetett, hanem Ő Kiválasztott. Hogy ez az ember nem marad a halálban, hanem fol fog menni a mennybe és majd egykor vissza fog jönni dicső országában.

Te megvallottad-e már hitedet az emberek előtt? Elmondtad-e már munkatársaidnak, barátaidnak, hogy te hiszel Jézusban, mint Uradban. Megvallottad-e azt, hogy számodra Ő a jövendő? Hogy te nem csak ezt a világot látod, amit földi szemekkel látni lehet, hanem túllátsz a láthatatlanokra, az Isten eljövendő országára? Mert aki vallást tesz énrólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt- mondta Jézus. Ne szégyeld a Krisztus evangéliumát, ime ez a gonosztevő sem szégyellte, hanem megvallotta a Krisztusba vetett hitét.

Ennek az embernek a hatalmas hite abból is megtetszik, hogy ő meg van győződve arról, hogy Krisztus az ő eljövendő országában és dicsőségében meg fog emlékezni azokról, akik akkor már nem fognak élni, de amig éltek benne hittek, megragadták őt hittel. Ez egy rendkivüli bizonyságtétel, amit nem emberektől tanult, hanem ezt Isten Lelke tanitotta meg neki, hiszen senki sem vallhatja Jézust Úrnak, hanem ha a Szentlélek által. Ő tudta, mert a Szentlélek tanitotta meg ezt neki.

Mi sok mindent tanitunk embereknek, de ez még nem elég, ott kell legyen a Szentlélek belső bizonyságtétele. Hisszük, hogy Isten az Ő Szentlelkét velünk is akarja közölni, hogy megtanuljuk Krisztust Úrnak vallani a mi életünkben.

Szerda

A tegnap láttuk azt, hogy ennek az embernek nagy hite volt, ez abból látszott meg, hogy ő imádkozott és nyilvánosan megvallotta hitét. De az ő hite abból is kitetszik, hogy megvallotta bűnét. A bűnismeret és bűnvallás már azelőtt megtörténik, mielőtt Jézushoz fordulna. Ezt abból látjuk meg, ahogyan az ő társával beszél, a bal kéz felől megfeszitett gonosztevővel. Hiszen azt mondja neki: mi méltán szenvedünk, a mi bűnünk méltó bűntetését szenvedjük el. Ez nagyon csodálatos. Hisz az ilyen bűnvallás nem mindennapi dolog. Az emberekre nem az a jellemző, hogy bevallják bűneiket, hanem sokkal inkább az, hogy megpróbálják tagadni, vagy ha ezt már nem is lehet, akkor mindenképp próbálják kicsinyiteni, igazolni, magyarázatokat keresni a bűnre. Ez a gonosztevő is tehette volna ezt. Ő is magyarázkodhatott volna, próbálhatott volna mentséget  találni cselekedetére, de nem ezt tette. Nem kevesebbet mond: én teljességgel megérdemlem a halálos itéletet.

Hogy vagyunk mi ezzel? Ismerjük-e a bűnvallást? Hallott-e valaha ilyet valaki a szánkból? Otthon, vagy a munkahelyen. Vagy mindig csak tagadunk, mindig csak kicsinyitjük a bűnt, mindig kimagyarázzuk magunkat? Vagy pedig megpróbáljuk a bűnt mindig másokra, a körülményekre háritani? Ádám és Éva is pont ezt tette akkor, amikor Isten felelősségre vonta őket a bűneset után. Ádám Évára, Éva pedig a kigyóra háritotta felelősséget.

Ahhoz, hogy valaki megvallja bűnét valami nagy dologra van szükség. Arra van szükség, hogy egy kivülről jövő erő munkálkodjon az életében, mennyei erő, a Szentlélek ereje. Amikor Jézus elbucsúzott tanitványaitól megigérte nekik a Szentlelket, aki meg fogja majd győzni a világot bűn, igazság és itélet tekintetében. Ime itt a Szentlélek már a kitöltetés előtt meggyőz egy embert bűn tekintetében. Ez az ember kertelés és szépités nélkül megvallja bűnét. Megvallja azt, hogy teljesen jogos és méltó az a bűntetés, amit kapott. Egyetért egyszóval a halálos itélettel. Nem akar a kereszttől megszabadulni, mint ahogy azt kollégája kéri. Ő meg akar szabadulni a kereszttől, de a mi emberünk csak annyit kér, hogy emlékezzél meg rólam. Ő meg akar halni a kereszten, elfogadja a maga jól megérdemelt Golgotáját. Mi elfogadjuk-e a keresztet? Az urvacsorázásnál  olyan könnyen kimondjuk: bűntetést, halált és kárhozatot érdemlek, de ha jön egy szenvedés egy próba , akkor feltesszük a kérdést: hát miért bűntet, miért ver engem Isten épp engem, aki jó ember vagyok, járok templomba és soroljuk az érdemeinket. Jellemző-e ez ránk, hogy kárhozatra méltó bűnösöknek valljuk magunkat, nem csak az urvacsoránál, hanem máskor is?  Elfogadjuk-e azt a keresztet, amit Isten épp nekünk adott? Úgy, hogy tudjuk, hogy sokkal súlyosabbat és nehezebbet érdemelnénk, és hogy nem azt kaptuk az nem érdem, hanem merő kegyelem.

Ez a gonosztevő hitére a húsvét igéretét kapja: ma velem leszel a paradicsomban. Megkapja a csodálatos igéretet: aki magát elveszett bűnösnek megvallja, az megtartatik. És csak az kapja meg. A másik gonosztevő, aki nem tud a bűnéről, aki meg akar szabadulni a kereszttől, aki tartja magát valakinek, aki úgy gondolja, hogy ő nem a keresztet, hanem a szabadulást érdemli, az nem tartatik meg, de ő igen.

Csak ott van feltámadás ahol valaki a sirban fekszik. Amig valaki nem kész befeküdni a kárhozat méltó sirjába, addig azt feltámasztani sem lehet. Csak ott törölheti le Isten a könnyeket, ahol a könnyek kicsordultak. Száraz szemeket Isten sem tud letörölni, mert azokról nincs mit letörölni. Csak azt lehet felmagasztalni, aki magát megalázza. Azt az Isten a paradicsom magasságába magasztalja fel. A másik gonosztevő úgy gondolta, hogy ő nem a keresztet érdemli, hanem a szabaditást, a paradicsomot és a kárhozatot kapta, ez azonban, aki a kárhozatra tartotta magát méltónak, a paradicsomot kapta. Megfordult a sorrend, mert az Isten országában mindig másképp van, mint az embereknél. Megtanultad-e már az Isten sorrendjét? Először bűnvallás, hogy jöhessen a bocsánat, először megalázkodás, hogy jöhessen a felmagasztaltatás.

Ez a gonosztevő azonban még többet tett. Nem csak imádkozott, nem csak megvallotta hitét, nem csak megvallotta bűnét, hanem ime bizonyságot is tesz. Mégpedig Jézusról tesz bizonyságot, amikor azt mondja: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. Erre a bizonyságtételre őt senki sem kérte. Az emberek sem kérték erre, de Krisztus sem kérte őt erre. Senki sem értékelte, ez semmit sem változtatott az ő helyzetén. Sőt ez éppen hogy ellentétben állott mindazzal a káromlással, gúnnyal, rágalmazással, bántással, ami a kereszt körül elhangzott. Ezzel a bizonyságtétellel ő nem akart már semmit kiérdemelni. Hisz ezen szavak után nem kérte azt, hogy szabadits meg. Ezzel a bizonyságtétellel ugyanakkor a hivatalos halálos itélet jogosságát is megkérdőjelezte. Ha semmi illetlent nem cselekedett Jézus, akkor őt az ország politikai, de még inkább vallásos vezetői igazságtalanul és jogtalanul itélték el. Ez a bizonyságtétel egyenesen kockázatos volt, ezzel ez az ember csak súlyosbithatta helyzetét. Ezzel a bizonyságtétellel a közvélemény is ellene fordult. Azáltal, hogy ő Jézus mellé áll, egyúttal a Jézus ellenségeinek haragját vonja magára. Ez a gonosztevő e bizonyságtétel által a Krisztus szenvedésének részese lesz. Ez a bizonyságtétel kétségtelenül belülről jött, mert kivülről őt erre senki sem kérte és nem kényszeritette. Jézus sem kérte ezt tőle. És mindezek ellenére ez az ember most nagyon világosan, határozottan, mindenki előtt nyilvánosan vallást mer tenni Jézusról egy olyan környezetben, ahol mindenki ellene volt. Jézus egyszer arról beszélt, hogy ő nem olyan, mint a béres, aki elfut akkor amikor látja a farkast jőni, amikor jön a veszély, hanem kész életét adni a juhokért. De itt épp az ellenkezője történik. A juh kész sikra szállni a pásztorért, a juh kész megvédelmezni a pásztort. Méghozzá a fekete bárány, az akitől ezt senki sem gondolta.

Mennyire megszégyenit minket ez az ember. Megtesszük-e mi azt amit ő megtett? Merünk-e sikra szállni Jézus mellett, amikor az ő nevét gyalázzák, káromolják? Merjük-e megvallani őt egy teljesen ellenséges környezetben is? Épp ilyen helyzetekben látszik meg a hitünk valódisága. Hogy belülről jön-e a hit és a bizonyságtéétel, vagy csak kivül van valami vallásos máz rajtunk, ami addig működik, amig nincs semmi veszély, nincs semmi baj körülöttünk. Készek vagyunk-e osztozni az ő szenvedésében, készek vagyunk-e kimenni a városon kivülre, a népszerüségen kivülre, hordozván az Ő gyalázatát? Ha vele együtt szenvedünk vele együtt fogunk megdicsőülni is.

Csütörtök

A tegnap láttuk, hogy ez az ember hogyan tett bizonyságot Jézusról, hogyan merte őt védelmébe venni egy nagyon nehéz helyzetben, hogyan merte vállani a Krisztus gyalázatát. Hitélete abból is nagyszerüen meglátszik, ahogyan megfeddette társát. Hisz ez az, amit leghamarabb hallunk tőle. Ő keményen megdorgálja a Krisztus bal oldalán megfeszitett gonosztevőt. Ebben is ez a különös, a feltünő, hogy erre őt senki sem kérte. Neki tulajdonképpen nem is kellett volna beleavatkoznia a beszélgetésbe, hiszen hozzá senki sem szólt. Neki senki semmit sem mondott. Mégis azt olvassuk , hogy felelvén pedig a másik.

Mi is történik itt tulajdonképpen. Az egyik gonosztevő gunyolódva, csúfolódva fordul Jézus felé. Azt mondja, amit a többi csufolódótól hall, ha Isten fia vagy szabaditsd meg magadat és hozzá teszi: és minket is. Az a rendkivüli, hogy mielőtt Jézus válaszolhatna neki, közbeszól a másik gonosztevő, védelmébe veszi Jézust és csodák csodája: válaszol Jézus helyett. Elmondja azt, amit Jézus mondott volna el.

Ilyen az igazi szeretet. Az igazi szeretet mindig átveszi azt, amit a másiknak kellene megtennie. Ez az ember Jézus tanitványa, mert ugyanazt teszi, amit Jézus tett értünk, átvette, magára vette a bűntetést. Magára veszi azt a keresztet, amit nekünk kellett volna elhordozni. Ez a gonosztevő és Jézus lelkileg teljesen egy hullámhosszon, egy vonalban vannak, ugyanabból a Lélekből meritenek. Itt már megtörténik az, amit Pál majd igy mond a filippibelieknek: az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is. Ez a Lélek munkálja azt, hogy az egyik gonosztevő visszautasitja azt, amit a másik neki felajánl. Ebben az értelemben, amit mond tényleg válasz. A másik gonosztevő igy szólt Jézushoz: szabaditsd meg magadat és minket. Nem azt mondta: és engem. A minket a két gonosztevőt jelentette. A bal kéz felől megfeszitett kegyelmi kérvényt nyújt be Jézusnak a két gonosztevő számára. Mielőtt Jézus a kegyelmi kérvényt átgondolhatta volna, a jobb kéz felőli gonosztevő megdorgálta társát. Mintegy azt kiáltotta: nem! Ő nem akart kegyelmet kapni. Nem különös ez, nem egyedülálló dolog ez? Ő jogosnak találta az itéletet, igazságosnak találta a halálbűntetést. Mit jelent ez? Hogy az igazságot fontosabbnak tartotta a saját életénél is. Az Isten igazságát a saját élete fölé helyezte. Itt  mi nem tehetünk mást, mint ámulunk ennek az embernek a hite fölött. És itt is csendben megkérdezzük magunkat? Vajon én ilyen vagyok-é Uram? Hiszen mi hányszor mondunk ilyeneket: a legfontosabb az egészség, ha egészség van akkor majd a többi csak eltelik. Vagy hányszor mondjuk: az élet a legfontosabb, az élet érdekében mindent fel kell adni. Ennek a gonosztevőnek az életében volt valami, ami értékesebb volt, mint a puszta élete. És ő ezt is Jézustól tanulta. Mert ha Jézus is úgy gondolkodott volna, hogy a legfontosabb az élet, és nem az Isten igazsága , akkor Ő sohasem halt volna meg értünk. Jézus számára az volt a legfontosabb, hogy eleget tegyen Isten igazságának, aminek mi nem tudtunk eleget tenni, és hogy igy mi éljünk az Ő halála által.

Az utolsó kérdés: mikor kapta meg ez az ember hitéért a jutalmat? Hát a halálos bűntetés után. Akkor nyerte meg az életet, amikor halálra itéltetett és el is szenvedte a halálos bűntetést. Valahogy úgy volt, mint amikor a betegnek azt mondja az orvos: már nincs sok hátra, hacsak valami csoda nem történik.

A csoda ennek az embernek az életében az volt, hogy ő az emberi halálos itélet végrehajtása után Krisztushoz ment, az örök életre. Pedig csak néhány perccel azelőtt tért meg. Márknál azt olvassuk, hogy  akik vele együtt feszittettek meg szidalmazák őt. Tehát először még ő is részt vett a szidalmazásban. A teljes megtérés aközben következett be, amikor a kereszten fügött. Valószinüleg akkor következett be a megtérése, amikor Krisztus elmondta az első szavát a kereszten, amikor imádkozott gyilkosaiért. Akkor megértette ez az ember, hogy érette is imádkozott Jézus. Ez a szó isteni erővel ragadta meg az ő lelkét. Ez a szó odavitte őt Jézushoz. Akkor fogalmazódott meg benne: Uram, ha te gyilkosokért is imádkozol, ha te még gyilkosokon is könyörülsz, emlékezzél meg rólam is, ne hagyj elvesznem engem se.

 És Krisztus megragadta ezt az embert. Bár kezei oda voltak szegezve, megtartotta őt hatalmas kezével. Amikor az emberek mindent elvettek tőle, először szabadságát, azután ruháit, végül az életét is, Krisztus akkor ajándékozta meg a legnagyobbal, az örök üdvösséggel. Ezt az embert az emberi közösség kitaszitotta, de ime Jézus befogadta őt a szentek közösségébe, az üdvözült lelkeknek a társaságába.

Krisztus téged is meg akar ragadni, meg akar tartani. Neked is üdvösséget akar adni. És neked még van az életből is hátra. Azért, hogy megmutasd háládat ezért a nagy szabaditásárt. Ennek az embernek már nem adatott több idő, a szolgálatra már nem adatott több idő, de neked adatik még, nem tudod, hogy mennyi. De használd ki az ajándékba kapott időt, az imádkozásra, a hitvallásra, a bizonyságtevésre, mások Istenhez való vezetésére. Ez a gonosztevő és az ő példája maradjon meg a szivedben. Örökre.

                                                                                                     ÁMEN:

                                                                                                     Lőrincz István