Barangolások bibliai tájakon: Thiatíra

            Kisázsia Lídia nevű tartományában feküdt ez a város, mintegy 8O km-re a mai Izmírtől. Kereskedő és iparváros volt, itt gyártották a messzi földön is híres és ismert bíbort. Nem véletlen, hogy  Európa első keresztyén embere, Lídia ebből a városból származott.A hét város közül, ahova levél íródott a legkisebb, de a leghosszabb levél mégis ide van címezve. Ez is mutatja, hogy Isten előtt nincs kicsi és nagy, jelentős és jelentéktelen hely vagy város. Előtte mindenki egyforma, mindenkire egyaránt gondja van. Ne gondolja a legkisebb gyülekezet se magáról, hogy „az Isten háta mögött” lenne, ezt csak a közmondás fogalmazza így meg, de Istennél nem így van.

            Ebben a városban sok juhot tartottak, s a juhok gyapjából sokféle kelmét, anyagot készítettek, amivel bejárták az akkor ismert egész világot. Az is érdekessége volt ennek a városnak, hogy ezek a gyapjú és bíbor-kereskedők céhekbe tömörültek, ami a mai szakszervezetnek felel meg és ez a tény döntő módon határozta meg a város életét. Ha valaki boldogulni akart és el akarta adni a termékeit, annak feltétlenül csatlakoznai kellett e céhekhez, akik ezt nem tették meg, azokat egyszerűen kiközösítették s egyáltalán még szakmát sem tnulhattak. Ez a fajta szerveződés komoly gondot okozott a helyi gyülekezet tagjainak. Nem azzal volt gond, hogy a keresztyéneket nem vették fel ezekbe a céhekbe, hanem az, hogy az összejöveteleik szöges ellentétben állottak a keresztyén tanítással és életfolytatással. Ezeken a szervezeti ünnepélyeken pogány módon szórakoztak. Volt bálványáldozat, aminek egy részét megégették, a többi részét pedig a lakomáikon elfogyasztották. Ezzel még nem is lett volna baj, sokkal inkább a sok alkohol elfogyasztása után az ünnepség erkölcstelen orgiába fulladt. Így testi-lelki paráznaságot követtek el, megcsalták Megváltó Urukat és hites feleségüket egyaránt. Ezért a thiatírai gyülekezet tagjai számára égető kérdés lett, hogy részt vehetnek-e ők ezeken az összejöveteleken, hogyan egyeztethető össze az üzleti élet, ennek minden tartozékával és a Krisztus követése, a keresztyén életfolytatás. Az üzlet és keresztyénség mindig komoly dilemma elé állította a keresztyéneket. Ma is sokan azt állítják, hogy becsületesen nem lehet üzletelni, mert akkor felkopik az állunk. Be kell hódolni az üzleti élet kőkemény szabályainak, azért hogy megélhessünk. Aki benne él az üzleti életben, az tudja, hogy milyen kemény és nehéz kérdések ezek, és nagyon sokan buknak el ezekben a dolgokban.

            A gond az volt az ottani gyülekezetben, hogy nem tudtak ebben a kérdésben egységes álláspontot kialakítani. Egyesek azt mondták, hogy meg kell alkudni ezzel a helyzettel, elvégre valamiből élni is kell, az üzlet az üzlet, ezt nem lehet becsületesen csinálni. A templomban imádjuk Krisztust, az üzleti életben pedig meghajlunk a bálványok előtt. Mások viszont azt mondták, hogy ők hűségesek maradnak Krisztushoz, s nem voltak hajlandók ezekbe a céhekbe belépni s ezeken a pogány és bűnös együttléteken részt venni.

            A megalkuvók táborát és gondolatait egy asszony képviselte. Egy nő volt az, aki bátorította a férfiakat: éljetek nyugodtan szabadságotokkal, elvégre a keresztyének szabad emberek. Ezt az asszonyt Jézabelnek nevezi a levél, aki Akháb király felesége volt, ő Szidonból került Izraelbe s amikor megérkezett Izraelbe felforgatta a vallási és az erkölcsi életet. Nagyon kell vigyáznunk, mert a keresztyénség ma is két táborra oszlik. Vannak, akik azt mondják, hogy a Biblai elavult, a hitvallásokat is már olyan régen írták, ma már más szelek fújnak, s a keresztyéneknek is alkalmazkodni kell a modern világhoz. De hála Istennek vannak olyanok ma is, akik ragaszkodnk Krisztushoz, a Biblához, a hitvallásokhoz, a megszentelt életfolytatáshoz. A kérdés csak az, hogy mi melyik táborhoz tartozunk?

            Érdekes, hogy a levél írója, aki tulajdonképpen maga Krisztus, nem elsősorban ezt az asszonyt vádolja, nem vele próbál hadakozni, hanem az egyházat vádolja, amely ezt beengedte a maga életébe. A gyakorlat az egyház történelme során azt mutatja, hogy amelyik egyház a  hamis tanítást és életfolytatást eltűri, az halálra van ítélve. Ennek a városnak a megrázó üzenete a mi számunkra az, hogy ne legyünk túl türelmesek. A keresztyén szabadság nem jelenti azt, hogy elfogadhatjuk azt, ami ellentmond Isten igéjének és egyházunk hitvallásainak és tiszta tanításának. A gyakorlat azt is mutatja, hogy az egyházat sokkal könnyebb belülről tönkre tenni, mint kívülről. Még a diktatúrák és keresztyénüldözés se tudták úgy megrontani az egyházat, mint a szabadosság és a bűn iránti tolerancia.

            Ezt a gyülekezetet és a mindenkori gyülekezetet és benne minden egyes tagot Krisztus harcba szólít. A régiek a földön élő egyházat „küzdő, harcoló” egyháznak nevezték. Krisztus a harcoló és győzedelmeskedő egyházának hatalmat ígér, olyan hatalmat, amivel ellene állhatnak az ördögnek és minden csalárdságának. A Krisztus jó vitézei onnan felülről mindig erőt, segítséget kapnak, hogy mindhalálig tudjanak hűségesek maradni.

            A győzteseknek Jézus a hajnalcsillagot ígéri, aki Ő maga. Ha Krisztus él valakinek a szívében az világosságot fog árasztani maga körül, az ragyogni fog e világ sötétségében. A hajnalcsillag a napkeltét, egy új napnak az eljövetelét jelzi. Mi Jézus Krisztusra kell mutassunk és hirdessük, hogy Ő jön, és az Ő országa beteljesedik. Figyelmeztessen ez a város és ennek gyülekezete szüntelen arra, hogy legyünk éberek, vigyázzunk a kívülről és belülről jövő romlásra egyaránt. Ha hiszünk, akkor ennek legyenek látható következményei az életünkben. Mi kell átformáljuk a világot és nem a világ minket. Vigyázzunk arra, hogy Krisztus uralma mindenre kiterjedjen, még az üzleti életünkre is, s egyáltalán az élet minden területére. Ne alkudjunk meg, s ha olyan helyzetbe kerülnénk, hogy választani kellene a Krisztushoz való hűség, és a becstelen, hamis üzleti érdek között, akkor mindig az előbbi mellett döntsünk. Lehet, hogy anyagilag veszteséged lesz, de megnyered Krisztust, és tiszta és nyugodt lesz a lelkiismereted.

            E város gyülekzete számára is van lehetőség a megtérésre, hogy rendezzék azokat a dolgokat, amikben elbuktak, amiket eddig elrontottak. Karácsony ünnepe, amit mi is minden évben megünneplünk, nagyszerű lehetőség erre. Ünnepünk ne külsőséges legyen, hanem belső, lelki. Szálljunk magunkba, vizsgáljuk meg életünket és ha azt látjuk, hogy valami abban nem Isten akarata szerint való, akkor igazítsunk rajta. Ne vigyük át régi bűneinket az új esztendőbe. Tartsuk meg azt mi is, ami nálunk van: az evangélium tisztaságát és az abból fakadó Istennek odaszánt életet. Így lesz teljes  és áldott a mi ünneplésünk, a mi Karácsonyunk.

Olvasandó igék:  1Kir.1628-34, Mát.6,24,  Ap.csel.16,14-15, Ef.6,11,  Jel.2,18-29

                                                                                                Lőrincz István