A Filemonhoz írt levél tanulságai és tanításai a mi szolgálatunkba

            Amikor Pál apostolnak ezt a levelét végigprédikáltam, úgy éreztem, hogy olyan sok tanítása és tanulsága van a mi szolgálatunkra nézve, hogy elhatároztam, hogy erről egy előadást is írok, Istennek adok hálát, hogy ebben megsegített. Ez a levél nem annyira a gyülekezetről szól, mint sokkal inkább az emberközi kapcsolatokról. Arról szól, hogy miként kell mi egymás pozicióját, tisztét tisztelnünk és elfogadnunk. Arról szól, hogy Pál apostol segít egy sikeres üzletembernek abban, hogy helyreálljon a kapcsolata szökött rabszolgájával Az a nagyszerű, hogy Pál ezt úgy teszi, hogy sehol sem lépi túl Filemon felelősségének a határát. Ez az előadás segíteni akar abban is, hogy azokat a bibliai értéket és normákat felfedezzük, amik segítenek minket abban, hogy keresztyén emberként élni tudjunk egy modern világban.

Ki is volt Filemon?

            Ha ezt ismerjük, akkor könnyebben megértjük ezt a levelet. Az Újszövetségben alig hallunk róla ezen a levélen kívül. Annyit feltételezhetünk, hogy Kolossé városában lakott, hisz e város gyülekezetéhez írott levelében találkozunk a nevével. Arra is következtethetünk, hogy ő egy sikeres üzletember volt, aki sokat utazott. Valószínüleg egy ilyen üzleti úton került kapcsolatba Pál apostollal, lehetséges módon a közeli Efézusban s ott Pál igehirdetése nyomán hitre jutott és egy meleg, baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Ebben az a nagyszerű, hogy láthatjuk, hogy Isten nem személyválogató. Az evangélium nem csak a szegények vagy a gazdagok számára való, nem csak a tudós vagy az egyszerű embereké. Az evangélium minden emberhez szól, legyen az gazdag vagy szegény, alacsony vagy magas pozicióban levő, fehér vagy fekete. Az evangéliumra minden embernek egyformán szüksége van, s ha azt befogadja valaki, akkor mindenét az evangélium szolgálatába állítja. Filemon megnyitja házát a helyi gyülekezet tagjai előtt, jöhetnek az asszonyok és rabszolgák is. Amije van, azzal szívesen szolgál Istennek, mert ő is mindent az Úrtól kapott. Filemon Isten országának munkatársa lesz, a helyi gyülekezet vezetője, a misszió támogatója. Mi eldöntöttük-e már, hogy mindennel amink van, szolgáljuk az Urat? Bárcsak így lenne.

Ki volt Onézimusz?

            Tulajdonképpen ezt az egész levelet az ő érdekében írta, hogy Filemont szeretetre hangolja az ő rabszolgája iránt. A levélből az is nyilvánvalóvá válik, hogy Onézimusz nem csak megszökött gazdájától, hanem meg is károsította őt anyagilag, vagyis meglopta őt. Nem tudjuk pontosan, hogy miként került Onézimusz Pálhoz a börtönbe. Két módon történhetett ez, úgy hogy elfogták és börtönbe zárták, vagy pedig úgy, hogy Onézimusz már eleve azzal a szándékkal szökött el, hogy Pálhoz menjen, hogy ott segítséget kérjen összekúszálódott élete dolgában. Ő

tudta azt, hogy gazdája keresztyén, azt is, hogy jó kapcsolatban van Pállal s így segíthet ebben a helyzetben.

A jó kapcsolat és a lelki közösség közti különbség

            A gyülekezetben jó kapcsolat kell legyen a tagok között, de ez még nem elég. Itt több kell legyen. Persze, hogy nagyon jó az, ha az emberek kedvesek, szívélyesek egymáshoz, de a gyülekezetben több kell hogy legyen. Az, amit a Hiszekegyben így vallunk meg: hiszem a szentek közösségét. A szentek közössége pedig ott jön létre, ahol mi lelki tapasztalatainkat megosztjuk egymással. Amikor pl.elbeszélgetünk egy prédikációról, s elmondjuk, hogy mit is jelentett az nekünk. Ha elmondjuk azt, hogy mit éltünk át az úrvacsorázáskor. Így megtanulunk a hit gyümölcseiért hálát adni. Pál is hálát ad Filemonért. Az ókori levelekben szokás is volt a címzettért hálát adni, ez legtöbbször abból állott, hogy  a levélíró hálát adott azért, hogy a címzett jó egészségben tudja levelét olvasni. Pál nem az egészségért ad hálát, ez persze nem jelenti azt, hogy az egészségért nem lehetne és nem kellene hálát adni, hanem a Filemon jó lelki állapotáért. Pál nem is Filemonnak ad hálát, hanem az Úrnak ad hálát Filemonért, valahányszor emlékszik rá imádságában. Megtanulhatjuk ebből, hogy mi igenis hálát adhatunk egymásért. Sok ember azt mondja: dehát a Biblia nem azt tanítja, hogy bennünk semmi jó sincsen? Az ember megromlott. Ez így igaz, és Krisztus nélkül valóban nincs miért hálát adni. De azok, aki hisznek, azokat Krisztus formálja, megszenteli, új embereket formál belőlük. S így a hívő emberekben már nagyon sok jó dolgot is lehet találni, olyan gyümölcsöket, amit Krisztus terem meg bennük. Pál minden jó dolgot, amit Filemonban lát, az Úrral hozza kapcsolatba. S mi elcsodálkozhatunk és hálát adhatunk azért, amit Isten egy-egy emberben elvégzett. Pl. ha egy ember méltósággal és hittel tud hordozni egy mély gyászt. Ha valaki hittel és megnyugvással tud hordozni egy súlyos betegséget. Ha valaki bizonyságot tud tenni a hitéről a munkatársai között, ha valaki egy nehéz környezetben meg tud maradni hűségben az Úr mellett. Megtanulhatjuk azt is ebből, hogy név szerint is imádkozhatunk egymásért. Pál azt mondja, hogy megeemlékezik Filemonról imáiban.Nem csak úgy általánosságban ad hálát a testvéreiért, hanem konkrétan és személyesen. Tegyük ezt mi is. Imádkozzunk név szerint a lelkipásztorért, a presbitertársakért, gyülekezeti tagokért.

A szeretet és a hit kapcsolata

            Pál a Filemon szeretetéért és hitéért ad hálát. Pál sok jót hall Filemonról, valószínűleg még Onézimusztól is, aki annak ellenére hogy elszökött tőle, jó véleménnyel van a gazdájáról,

3

akitől nem azért szökött el, mert rossz lett volna hozzá. Pál elsősorban Filemon szeretetéről és hitéről hall. Különös itt a sorrend. Általában Pál mindig előbb említi a hitet s csak azután a szeretetet. De itt a szeretet van elől. Ennek megvan a maga oka, éspedig hogy ebben a levélben Pál a Filemon szeretetére fog apellálni, mert az Onézimusz visszafogadásánál erre lesz a legnagyobb szüksége. De így is igaz marad, hogy a hit az első, hisz a szeretet is csak hit által töltetik ki a mi szíveinkbe. Ezt a kettőt, a hitet és a szeretetet nem szabad egymás ellenében kijátszani, ezek nincsenek egymás nélkül, ahol van az egyik, ott van a másik is. Szeretet nélküli hit csak egy hideg, értelmi síkon lezajló valami lenne, de ez nem is képzelhető el, hisz aki hisz Istenben az szereti is őt, s az szereti a testvéreit is. De a hit nélküli szeretet se lehetséges, mert igazi szeretet csak hit által van. A hitet és a szeretetet nem lehet egymástól elválasztani, mint ahogy nem lehet elválasztani az Isten iránti szeretetet a felebarát iránti szeretettől. Aki Istent szereti, az szereti azokat is, akik az Urat szeretik. Lehetetlenség szeretni Istent és gyűlölni a felebarátot, mondja János apostol.

A hitet megosztani egymással

            Érdekes dolog megfigyelni, hogy Pál apostol 13 alkalommal használja a közösség szót, görögül koinónia. És a legtöbbször mindig olyan értelemben, hogy megosztunk valamit egymással. Ilyenek: közösség egymással Krisztus testében és vérében az úrvacsorában, közösség a szentek szolgálatában, közösség a Szentlélekben, az evangéliumban, anyagi javakban és Jézus szenvedésében. A hitben való közösség nem csak azt jelenti, hogy ugyanazt a hitvallást valljuk, hanem azt, hogy a hitet megosztjuk egymással. Pál azért imádkozik a Filemon esetében, hogy hitének közössége hatékony legyen, hogy másokban is jó dolgokat végezzen el. Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy a hit nem egy magánügy. Nem olyan valami, amit egyedül élvezünk, amit magunkban élünk meg. A hit lényegéhez tartozik, hogy azt meg kell osztani másokkal. A hit csak akkor hatékony, csak akkor energia-forrás, ha megosztjuk másokkal. A megosztás által megerősödik annak a hite aki azt megosztja, és megbátoríttatik annak a hite, akivel azt megosztják. De mit kell megosztani egymással? Mindazt a jót, amit mi Krisztustól kaptunk. Itt egy félreértést kell tisztáznunk. Sok ember úgy gondolja, hogy ő úgy kb.20%-ban van Krisztusban és ezért Krisztus ajándékainak is kb.20%-val rendelkezik. De ez egy teljességgel helytelen elképzelés. Mert mi vagy Krisztusban, vagy pedig Krisztuson kívül vagyunk. Ha pedig Krisztusban vagyunk hit által, akkor pedig 100%-osan birtokoljuk a Krisztus javait. Legfeljebb ezt nem értjük meg és nem fogjuk fel egyszerre. Abban van növekedés, hogy egyre többet ismerhetünk fel a Krisztus kincseiből, amit Ő nekünk adott. Krisztus teljes gazdagsága, minden ígérete a miénk: hogy Krisztusban Isten minket mindennel megajándékozott, ami az életre és a kegyességre való, hogy mi örökösök vagyunk, hogy mi Krisztussal együtt a mennyekbe helyeztettünk, hogy a bennünk elkezdett jó munkát be is fogja fejezni, hogy minden a mi javunkat és üdvösségünket munkálja. Vigyázzunk, ne legyünk szegények, miközben Krisztusban olyan gazdagok lehetnénk. Ne irígykedjünk másokra, hogy ők gazdagabbak a hitben, Krisztus ajándékaiban, hanem igykezzünk mi is szüntelen előbbre, többre jutni. Amink pedig van, azt

4

igyekezzünk tovább adni, megosztani másokkal. Mondjuk el másoknak, hogy mit jelent nekünk a hit, hogy mit jelent az Úrral való közösség

            A hitnek nagyon konkrét cselekedetei vannak. Pál is utal itt Filemonnak egy olyan cselekedetére, amivel ő felüditette a testvérek szivét. Mi nem tudjuk, hogy mi is lehetett ez. Abban az időben egy nagy földrengés volt Kolosséban, lehet hogy sok gyülekezeti tag háza megrongálódott és Filemon sokat segített ezek helyreállításábn Ő ezt megtehette, mert Isten neki anyagiakban sokat adott s ő ezzel tudott leginkább szolgálni. Nem is az a lényeg, hogy mit teszünk, hanem az, hogy tegyünk valamit, lehet az egy jó szó, egy anyagi segítség, egy munka, amit elvégzünk, egy beteglátogatás.

Bíztatás a jócselekedetre

            Az a mód, ahogy Pál felkészíti Filemont az Onézimusz fogadására, nagyon tanulságos a mi számunkra. Pál ezt egy levélben teszi. Először is hálát ad azért, hogy Filemon olyan sokat jelenthet a helyi gyülekezetnek és más kis-ázsiai gyülekezetnek is. Említi a szeretetét és most ő ezt a szeretetet igénybe fogja venni. Nem parancsot fog adni, hanem kérni fog valamit tőle. Egy emberért kér tőle valamit, Onézimuszért, akit ő a fogságában szült. Onézimusz tehát hitre jutott. Ő most egy egészen más Onézimuszt fog visszakapni, mint aki valamikor elszökött tőle. Elmondja, hogy nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy visszaküldje őt Filemonhez Szívesen maga mellett tartotta volna, hisz neki ott nagyon jó szolgálatot végzett. De nem akarja tovább magánál tartani, mert ő tudja, hogy Onézimusz a Filemon tulajdona és így ez a jog szerinti eljárás. De nem parancsolja ezt neki, mint apostol, hanem kéri őt erre, mint testvér. Így kell ez legyen közöttünk is. Nem parancsolgatni egymásnak, nem uralkodni egymáson, hanem a szeretetre hivatkozva, kérhetünk dolgokat egymástól.

Bátorság a szólásban-mindent megmondani

            Érdekes szót találunk itt, ahol Pál azt mondja, hogy bátorsága van Filemonnak valamit mondani. Szószerint ez a szó azt jelenti: mindent megmondani. Még helyesebben fordítva: merni mindent megmondani. Ez a szó eredetileg a politikai életből származik, arra utal, hogy egy demokratikus államban a polgárnak szabadsága van mindent megmondani. Később ez jó barátok közti viszonyra utalt, amiben ők egymásnak mindent meg mertek mondani. Az igazi barátok nem hízelegnek egymásnak, hanem őszintén beszélnek egymással. Így kell ez legyen a gyülekezetben, a szolgálatban is. De mit jelent a bibliai értelemben: merni mindent elmondani? Nem azt jelenti, hogy mi össze-vissza mindent mondhatunk egymásnak. Mert azzal a legtöbbször fájdalmat okozunk. A bátorság, amiről itt Pál beszél nem jelent szabadszájúságot. Ez egy Krisztusban való bátorság. Azt kell elmondani, amit Krisztus is elmondana, amit a Krisztus családjában mondanak el. Nem arról van hát szó, hogy mondok mindent, ahogy jön. Azt kell elmondani, amit az Úr jelenlétében el lehet mondani. Pálnak bátorsága van azt elmondani, amit ő Krisztus apostolaként mondhat el. Azt kell elmondani, ami illő, amit a másik keresztyénként meg

5

kell tegyen, ami a másiknak keresztyéni kötelessége. S vigyázzunk: soha ne parancsot adjunk, hanem kérjünk. Csak Istennek van joga parancsolni. Filemon amúgy sincs ahhoz szokva, hogy neki prancsoljanak, hanem ahhoz, hogy ő parancsoljon másoknak. Ezt nem fogadná el. Az emberek nem szeretik, hogy nekik parancsolgassanak. Ha családlátogatáson vagyunk ne mondjunk ilyeneket: nektek templomba kell járni, nektek meg kell esküdni, meg kell keresztelni a gyermeket. Ehelyett szépen kérhetjük őket erre pl.így: nagyon örülnék, ha járnának templomba, milyen szép lenne egyházilag, Isten színe előtt is megesküdni, milyen áldott dolog lenne, ha a gyermeket megkeresztelnék...

Lelki gyermeket szülni nem könnyű dolog

            Képzeljük csak el, hogy egy nap ott állott Onézimusz Pál előtt a börtönben. Elmondta, hogy ő elszökött gazdájától és meg is rabolta őt. Pál azt is mondhatta volna: egy ilyen emberrel nem foglalkozom, reménytelen eset. Ha vétkezett, hát egye meg a főztjét. De Pál nem ezt tette, hanem könyörületességre indult iránta. Azt mondta magában: milyen szegény ez a fiú. Nem ismeri Jézust, üres az élete. Nem hisz senkiben és semmiben, céltalan az élete. Ma is sok ilyen ember van, főleg a fiatalok körében. Mini szoknyás lányok, torzonborz fiúk, tele pirszinggel, festett hajjal, tetovált testtel. Az ilyenekről olyan könnyen lemondunk, hisz mit tudunk mi az ilyenekkel kezdeni? De mindig gondoljuk meg, hogy milyen üres az életük ezeknek  fiataloknak. Nincs alapja az életüknek, élnek egyik napról a másikra, sodródnak az árral. Gondoljuk meg azt is, hogy ha ezek meg nem térnek, akkor örökre elvesztek. Próbáljunk beszélgetni az ilyen fiatalokkal, próbáljunk tenni valamit értük. Ez nem könnyű dolog. Pál azt mondja: szültem. Szülni nem könnyű dolog, ezt minden édesanya jól tudja, sok fájdalommal, kínnal jár, de mekkora öröm, a születés, s ennél még nagyobb öröm lehet egy embernek az újjászületése, megújulása, megváltozása. Ilyenkor ne legyünk büszkék, mintha ez a mi éredemünk lett volna, hisz új életet csak Isten Lelke tud adni, de mekkora öröm azt érezni, hogy Isten minket használt fel eszközként ebben.

Haszontalan-hasznos

            Onézimusz keresztyén lett, s így Filemonnak is testvérévé vált. De Filemon azt mondhatná: tényleg így van, tényleg megtért Filemon? Pál ennek bizonyítására egy szójátékot használ fel. Az Onézimusz név azt jelenti: hasznos. Azt mondja, hogy eddig Onézimusz haszontalan ember volt, görögül ez így hangzik: A-chrestos. Ez haszontalant, értéktelent jelent. Tudjuk azt, hogy a „chrestos” szót a keresztyénekre is alkalmazták. Tacitus római történetíró is így jelöli a keresztyéneket. Ez a szójáték nem csak az Onézimusz nevére utal, hanem azt mondja el, hogy eddig Onézimusz nem volt keresztyén, most pedig az lett. Ő most „Eu-chrestos” vagyis jó keresztyén, jól használható, értékes ember lett.

6

Feltevődik itt a kérdés, hogy egy hitetlen ember élete nem lehet értékes? Ha valaki rendezett, becsületes életet él, nem züllött el, akkor nem hasznos az élete? Erre azt mondhatjuk, hogy nyilván igaz az, hogy egy hitetlen embernek is lehet értékes élete, tehet jó dolgokat. De

hosszú távon mégis sok kárt okozhat.Mert pl.az ilyen ember a gyermekeinek is a hitetlenséget adja át s ezzel sokat árthat nekik. De meg kell gondoljuk, hogy mi lesz ennek az embernek az örökkévaló sorsa? Ha így, hitetlenül hal meg, akkor elkárhozik, bármilyen szép és jó élete is volt. Mit használ az ilyen emberenek, ha az egész világot megnyerte is, de a lelkében kárt vallott. Mekkora ajándék volt, hogy Onézimusz keresztyén lett. Most már nagy szeretettel szolgált Pálnak és a gyülekezeteknek. Már nem önmagának élt, hanem szolgált másoknak. Milyen nagy dolog, ha valakinek ilyen szolgáló, másoknak hasznos élete van. Legyen a mi életünk is egy ilyan hasznos, értékes élet.

A keresztyén szabadság tisztelete

Onézimusz Pál számára nagyon hasznos és értékes lett. Ezért neki nem könnyű őt most visszaengedni a gazdájához. De bármennyire is megkedvelte őt, és bármennyire is szüksége van a szolgálatára, most mégis visszaküldi gazdájához. Miért? Mert Pál egy nagyon fontos elvet tiszteletben tart és ez a keresztyén szabadság és felelősség elve. Mi nem uralkodhatunk egy másik ember szabadsága és felelőssége felett. Ez az élet minden viszonylatában igaz. Igaz pl. A lelkész-presbitérium, presbitérium-gyülekezet, főnök-beosztott, szülő-felnőtt gyermekek viszonyára.

            Mit jelent ez konkrétan? Azt, hogy mi megmondhatjuk valakinek, hogy mi mit szeretnénk, de erre nem kötelezhetjük, ez az ő felelőssége és szabadsága. Egy lelkész nem mondhatja egy presbiternek: neked ezen a héten 2 nap önkéntes munkát kell végezned. Azt mondhatom legfeljebb: fontos lenne, hogy ezen a héten két napon át segíts a munkákban, mert a te tudásodra, segítségedre nagy szükség van. Egy szülő nem mondhatja a felnőtt gyermekének, hogy neki kötelessége hetente kétszer meglátogatni szüleit, legfeljebb azt mondhatja: örülnék, ha hetente kétszer meglátogatnál. Azt se mondhatom egy felnőtt embernek: neked nem szabad inni vagy cigarettázni, legfeljebb elmondhatom, hogy ez milyen káros a szervezetére, egész életére nézve, s hogy ezért mennyi pénzt dob ki feleslegesen.

                Pál nem dönthet Filemon helyett, abban a kérdésben, hogy mi legyen Onézimusszal, ezt neki kell eldöntenie. Pál ezzel megtanít minket arra, hogy mi keresztyén emberként semmit se szabad a másik embertől kikényszerítsünk. Tanácsolhatunk, ajánlhatunk valakinek segítséget, de helyette nem dönthetünk. Pál azt tanácsolta a gyülekezeteknek, hogy szervezzenek gyűjtést a bajban levő jeruzsálemi gyülekezet megsegítésére. De ő egy ember pénztárcájából se vehet ki erre a célra pénzt. Nem mondhatja azt: nektek erre a célra adakozni kell, sem azt nem mondhatja meg, hogy mennyit adakozzanak. Csak annyit mond: ha adtok, megtapasztaljátok, hogy a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten. Mi se mondhatjuk meg valakinek, hogy mennyit

7

adjon az egyháznak.Az, hogy fenntartói járuléknak összeget szabunk nem biblikus, sajnos ez egyházi életünk elesett állapotát mutatja.

Isten különös útjai

            Filemon és Onézimusz között egy szakadás történt. Ezt akkor Filemon nagyon súlyos bűnként, szomorú eseményként élte meg, de Isten nagyon nagy jót hozott ki belőle. Isten útjai valóban kikutathatalanok és rejtélyesek a mi számunkra. Gondolhatunk itt József történetére. A testvérek gonoszt gondoltak ellene, de Isten jóra gondolta azt fordítani, ők meg akarták ölni Józsefet, de Isten épp ezáltal tartotta meg az egész családot. Nagy dolog, ha így tudunk tekinteni az életünk eseményeire. Amikor az Úr egy nagyon nehéz úton vezet, aminek mi most semmilyen értelmét nem látjuk, mégis tudhatjuk, hogy az Úrnak azzal is valami jó célja van. Vallhatjuk, amit Pál így mond: tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. De hogy Isten ezt hogyan valósítja meg, azt mi nem mindig látjuk pontosan. Pál is azt mondja ebben a levélben, hogy: talán. Vigyázzunk arra, hogy nehogy nagyon tudjuk az Isten útjait. Mert Isten azt nem kötötte a mi orrunkra. Nekünk csak annyit kell tudnunk, hogy mindent Isten ural és vezet, minden az Ő tanácsa és akarata szerint történik. Itt az a csodálatos dolog történt, hogy ideig-óráig ők el kellett váljanak, hogy majd örökké együtt legyenek. Filemon Onézimuszt örökkévalóként kapja vissza. Milyen nagy áldás, ha a dolgokat az örökkévalóság fényében tudjuk látni. Lehet pl. hogy valakivel nagyon sok bajunk, vesződségünk volt. De ha az illető épp ez által hitre jut, akkor megérte a fáradságot, akkor ne bánjuk az ősz hajszálainkat, amik ebbe őszültek bele, mert Isten az örökkévalóságban gazdagon kárpótol ezért. Mert azáltal, hogy Onézimusz megtért, egy új kapcsolat keletkezett közte és Filemon között. Mostantól fogva Onézimusz nem csak rabszolgája, hanem szeretett testvére is az Úrban. Mostantól fogva ők kettős kapcsolatban állanak, úr és szolga, de ami most már ennél sokkal fontosabb és ami fölülírja az elsőt, az hogy ők testvérek az Úrban.Most már nem csak munkaviszonyban, hanem lelki viszonyban is állnak egymással. Most már nem csak test szerint, hanem Lélek szerint is kapcsolatuk vannak egymással. S ebben minden társadalmi, faji, nemzeti, kutúrális különbség eltűnhet. Mert Krisztusban már nincs szolga és szabad, férfi és nő, zsidó és görög, főnök vagy beosztott. Krisztusban csak testvér van. Van egy kedves holland barátom, akinek volt egy lelkileg nagyon bölcs nagyapja,aki egy egyszerű suszter volt. Az országosan ismert doktorátussal rendelkező lelkipásztora, amikor nehéz kérdésekben kellett döntsön mindig őt kérdezte meg. Ez csak egy példa, hogy hogyan lehetünk mi Krisztusban testvérek.

Lelki és földi dolgok

            Fielemon és Onézimusz mostantól lelkileg testvérek, de van egy földi, anyagi dolog, amit rendezni kell, mivel utóbbi a szökéskor meg is rabolta gazdáját. S ezt most el kell rendezni. Mert az, hogy lelki emberek vagyunk nem jelenti azt, hogy a földi, anyagi dolgokat nem kell elrendezzük egymással. S itt bizony sokszor feszültség van a lelki testvérek között is. Filemonnak igaza van abbn, ha jóvátételt követel rabszolgájától, ha követeli a kár megtérítését. De Pál itt azt akarja elérni, hogy Filemonban most ne az üzletember, hanem a keresztyén ember

8

győzzön. Pál nem mondja azt, hogy az anyagi dolgokat egyszerűen félre kell seperni, figyelembe se kell venni. Az ügy anyagi oldala egyértelmű. És ezt el kell rendezni.

            Mi keresztyének ezekben a dolgokban nagyon világosan kell látnunk. Ez a két ember nem békülhet meg úgy egymással, hogy az anyagi, a földi dolgokat ne rendeznék előbb el. Ezeket nem lehet a Jézusra való hivatkozással lesöpörni az asztalról. Ha mi valakinek tartozunk, akkor azt el kell rendezni. Egy keresztyén a lelki és anyagi dolgokban is józan kell legyen. A keresztyén ember, ha tartozik valakinek nem mondhatja azt a másiknak: te nekem ezt el kell engedned, hisz te hívő ember vagy, s amúgy is van neked elég. Ha én nem tudom visszafizetni az az én problémám s nem azé, akitől pénzt vagy valami mást kértem.

Onézimusz valamiben megkárosította Filemont, amit Pál nem részletez. S Pál most azt akarja, hogy ez a dolog megoldódjék kettejük között. Pál azt mondja: bármit is tett Onézimusz, azt neki számítsa be. Ez egy kereskedelmi kifejezés: az adósságot valaki másnak a számlájára írni. Pál apostol meg fogja téríteni a kárt, ahogy azt egy apa megteszi a fiáért. Persze Filemon is tudja, hogy Pálnak nincs erre lehetősége, most ráadásul börtönben van és a szakmáját se gyakorolhatja, hogy abból pénzt csináljon. Pál itt garanciát vállal Onézimuszért. Hordozza inkább a kárt, csak hogy rendbe jöjjön a kapcsolat Filemon és Onézimusz között. Milyen nagy tanulság van ebben is. Az, hogy két ember között a kapcsolat helyreálljon megéri, hogy ha kell mi is áldozatot hozzunk érte. Pl. ha valaki tartozik valakinek, s akinek tartozik nem akar tárgyalni az illetővel addig, amíg az adósságát nem fizeti meg, fizessük meg mi ezt az adósságot. Többet ér az, hogy két ember megbékül, mint az a száz lej, amit mi érte kifizetünk.

Egymást felüdíteni

            Pál azt mondja Filemonnak, hogy ha ő visszafogadja Onézimuszt, akkor ezzel fel fogja üdíteni az ő szívét. Mintha azt mondaná: cselekedj úgy, hogy az én szívem örvendezhessen, hogy az én lelkem megnyugodhasson. Vedd el a feszültséget belőlem, azzal, hogy testvérként visszafogadod Onézimuszt. Mi akkor tudunk örömöt okozni egymásnak, ha nem a jog, hanem a kegyelem alapján bánunk egymással. Pál bízik abban, hogy Filemon meg fogja tenni azt, amit kér, hogy engedelmeskedni fog neki. Az engedelmesség az óemberi természet számára lehetetlenség. Az engedelmesség nem egy kellemes szó a mi modern világunkban. A görög nyelvben a „hallani és engedelmeskedni” szavak egy gyökérből származnak. Ez az, amiről Jézus beszél a Hegyi Beszédben: aki hallja az én beszédemet és megcselekszi azt. A keresztyén élet lényege épp ez: engedelmeskedni az Isten szavának. S az Isten szava nagyon sokszor embereken keresztül érkezik hozzánk. A gyermekhez a szülőn, a házastárshoz a házastárs, a testvérhez a másik testvéren keresztül. Boldogok vagyunk, ha így közvetítve is meghalljuk Isten szavát és engedelmeskedünk annak. Ezzel megörvendeztetjük Istent és felebarátainkat is.

           

9

Még több tanítás és tanulság is lenne ebben a levélben, de most elégedjünk meg ennyivel. Bárcsak segítene ez a szerény előadás is abban, hogy még engedelmesebb keresztyének legyünk, hogy még jobban tudjunk Istennek és egymásnak szolgálni. Ha így lesz, ezért is Istené legyen minden dicsőség!

(Előadásomat R.van Kooten : De korste brief c. könyve alapján írtam, elmondható pl. presbiteri konferencián, gyülekezeti csendesnapon, munkatársképzőn)

Marosvásárhely, 2014 Advent havában                                   Lőrincz István