Példázat a hamis bíróról

Tanulságos igék a példázatokról 22

Text.”Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal, amikor eljön az  Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Luk.18,8)

            Húsvétot ünneplünk, a feltámadás ünnepét. Hitünk leghatalmasabb valósága, hogy mi haladunk e dicső pillanat felé. De hogyan? Nos ebben a példázatban erre a kérdésra találunk választ. Milyen kell legyen a mi magatartásunk annak a csodálatos jövendőnek a fényében, amiről a Biblia beszél?

            Erre a Biblia különböző válaszokat ad. Először is éberségre szólít, aztán meg arra biztat, hogy a tálentumokat, amiket tőle kaptunk jól és jóra használjuk fel. Arra is figyelmeztet, hogy imádkozzzunk, hisz ez is hozzátartozik a mi húsvéti várakozásunkhoz. Imádkoznunk kell Isten országa eljöveteléért.  A várakozásba azonban bele is lehet fáradni. Amikor valaki sokat késik, már úgy ellankadunk, hogy szinte már nem is érdekel, hogy jön-e az illető vagy sem. Ki kell tartani az imádságban és ez nem könnyű dolog. Sok embernek baj van az imaéletével, ez is válságban van. Ott van a kérdés: figyel-e egyáltalán Isten a mi imádságainkra és meghallgatja-e azokat? Sok embernek az az érzése, hogy pusztába kiáltott szó, falra hányt borsó az imádsága. Ilyenkor nagy a veszély, hogy abbahagyjuk az imádságot. Jézus is ismeri ezt a veszélyt. Éppen ezért mondta el ezt a példázatot, amiben jól felismerjük a mi kérdéseinket, kételyeinket.

            Egy özvegyasszonyról van szó. Az özvegyasszonyok sorsa ma sem könnyű. De abban a világban, nagyon nehéz életük volt, főleg a gyermektelen özvegyasszonyoknak. Özvegynek lenni egyet jelentett a szegénységgel, a tehetetlenséggel, a kiszolgáltatottsággal. Ezért a mózesi törvényben, a Mózes öt könyvében sok előírás volt az özvegyek, árvák védelmében. Tizenhétszer van szó róluk csak itt  róluk, a Szentírás többi könyveiben pedig még hatvaháromszor.

            Az özvegyi állapot a gyülekezet képe lesz, miután Krisztus mennybe ment. Ez nagyon feltűnő, hisz a Szentírásban az egyház a menyasszony képében jelenik meg nagyon sokszor. A „menyasszony” szó egy ünnepi tartalmat, hangulatot áraszt. De az „özvegy” szó egy szomorú hangzást és tartalmat hordoz. A Krisztus menyasszonyának ezen a földön özvegyi alakja van.

            A példázatbeli özvegyasszony perben áll valakivel. Nem tudjuk, nem derül ki a példázatból, hogy vagyoni vagy ökökségi ügyről van-e szó. De az biztos, hogy van egy ellenfele, aki meg akarja rövidíteni. Itt ugyanaz a szó szerepel, amivel az 1Péter 5,8-ban is találkozunk, ahol egyértelműen a Sátánt kell alatta értenünk. Egy szegény özvegy áll szemben egy hatalmas ellenséggel. Ez az egyház helyzete ma is. Egy kicsiny sereg, akit vádolnak, figyelmen kívül hagyják, és nevetségessé teszik. Sok hatalom áll az egyházzal szemben és minden hatalom mögött ott áll az ős-ellenség , a Sátán, aki mindent elkövet, hogy a gyülekezetetet megsemmisítse. Mit tesz ebben a helyzetben ez az asszony? Elmegy egy bíróhoz, egy ügyvédhez és azt mondja: állj bosszút, de pontosabb fordítás így hangzik, szolgáltass igazságot ellenségemmel szemben!

            Imádkozni tehát nem más, mint igazságszolgáltatást, elégtételt kérni. Ebben kell kitartani. Hát nem fucsa dolog ez? Hisz ezt a világban szokták így csinálni, ott vannak tiltakozó megmozdulások, sztrájkok, skandált jelszavak. Mindez azért, hogy az emberek jogot szerezzenek magugnak. Erről lenne szó az igénkben?

            Ezt az igét az ószövetségi összefüggésében kell megértenünk. A Zsoltárokban nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy Isten gyermekei az Urat kérik arra, hogy szolgáltasson igazságot nekik és álljon bosszút ellenségeiken. Az Úr igazságszolgáltatásának két oldala van. Egyrészt az ártatlanul szenvedő segítséget, szabadítást kap, a gonosz pedig és az istentelen elnyeri bűntetését. Nem egy emberi bosszúról vagy elégtételről van itt szó, hanem arról, hogy Isten áll bosszút, ő szolgáltat igazságot. Visszajövetele épp azt jelenti, hogy Isten mindent rendbe fog tenni, mindent elrendez. Népét megszabadítja azoknak a hatalmasoknak szorításából, akik folytogatják: a Sátán, a bűn, a halál. Ezen a napon az üldözött egyház imája meghallgatást nyer. Ezt kéri az özvegy.

            Jézus itt arra hív minket, hogy kitartóan várjuk azt a nagy napot, amikor Isten igazsága teljességgel nyilvánvalóvá lesz. Egy nagy teológus ezt így fogalmazta meg: az igazság szükségesebb Isten népe számára, mint a kenyér. Amikor igazságot kérünk, akkor az számunkra élet-kérdés és abban minden más kérés is benne van. Mi imádkozhatunk, hogy mindaz, amit az Úr megígért beteljesedjen, mert egyszer valaki azt mondta: Isten nem teljesíti a mi kívánságainkat, de beteljesíti az ő ígéreteit.

            De ez a kitartás nem egy könnyű dolog Az özvegy egy olyan bírót kap, akinél rosszabbat nem is kaphatna, egy teljességgel korrupt embert. Istent nem ismer, tehát nem törődik Isten akaratával, s az embereket sem becsülte. Egy ilyen bíróval van ennek a szegény asszonynak dolga. Nem is áll szóba az asszonnyal, mert az ellenség csúszópénze megvakította tekintetét. De az asszony nem nyugszik bele a kudarcba. Addig jár a bíró nyakára, amíg az megelégeli és végül igazságot szolgáltat neki.

            A következtetést Jézus a 6-ik vesrben vonja le. Ha egy ilyen korrupt bíró igazságot szolgáltat, vajon nem sokkal inkább igazságot szolgáltat Isten az ő választottainak? Vigyázzunk, hogy ne úgy értsük a példázatot, hogy amilyen ez a bíró, olyan Isten is. Jézus épp az ellenkezőjét akarja mondani: ha egy hamis bíró is végül igazságot szolgáltat, mennyivel inkább Isten, aki annyira szereti az igazságot.

            Nekünk sokszor az az érzésünk, hogy Isten érzéketlen, mert miért nem avatkozik közbe, miért nem akadályozza meg a sok igazságtalanságot, ami ezen a földön történik? Jézus megvigasztal minket. Isten más, mint ahogy mi emberek ezt elképzeljük. Ő az özvegyek Atyja Krisztusban eljött, hogy a gonosz hatalmát megtörje és igazságot fog szolgáltatni.

            De hosszan kell tűrnünk, Isten próbára teszi a türelmünket. Sokszor már most a földi életben is igazságot szolgáltat, ne kételkedjünk hát egy pillanatig se Isten igazságosságában. A kérdés csak az, hogy mi hisszük-e ezt? Jézus szavában egyszerre csak egy fordulat áll be. Tekintetünket dicsőséges visszajövetelére irányítja. Ő az Emberfia el fog jönni ítélni, ez biztos. De vajon talál-e hitet a földön?

            Mi mindig Istenre kérdezünk: hol van Ő, miért nem avatkozik be, miért nem jön már vissza? De az Úr most ezen az ünnepen is miránk kérdez: hol vagy te ember? Hogyan várod te a feltámadást? Van-e hited? A hit nem egy adag elmélet, dogmatika, hinni azt jelenti: rábízom magam az Úrra. A Lukács evangéliumának első olvasói egy olyan világban éltek, amiben a gyülekezet mint egy özvegyasszony minden dicsőségétől meg volt rabolva. Üldözték és tiporták az Isten népét.

            Jézus bátorítani akarta akkor is és ma is a gyülekezetetet. Ő jön és a feltámadás nagy napján igazságot szolgáltat. Ez nekünk azt jelenti, hogy mi őt kitartó imádságban várjuk, nem semmittevéssel hanem szolgálattal. Ezekkel a gondolatokkal áldja meg az Úr Húsvét Ünnepét a mi számunkra ebben az esztendőben!

Javasolt cím. Hogyan várod a feltámadást?                    Lőrincz István

Következik Luk.18,9-14 A farizeus és a publikánus példázata