Ellentmondásos emberek 2

A Biblia ellentmondásos emberei : Salamon

Text. 1Kir.11,1-8

Talán meglep minket, hogy Salamonnal ebben a sorozatban találkozunk., amely a Biblia ellentmondásos embereiről szól. Hisz a mi fülünkben a Salamon nevének nagyon jó hangzása van. Nevének jelentése: a békesség királya, eredeti neve Jedidaj, ami annyit jelent: Isten ajándéka. Ő a szerzője három bibliai könyvnek: a Példabeszédek, Prédikátor s Énekek éneke.Senki nem sorolná őt a gonosz királyok sorába. De olvassuk cask el az 1Kir.11 fejezetét, miket ír az Salamonról. Nem volt szíve tökéletes az Úrhoz. Astarótot, a szidóniak istenét és Milkámot az ammoniak utálatos bálványát követte. A Jeruzsálemmel szemben levő hegyen templomot épített Kemósnak, a moábiták rettenetes bálványának. Nem őrizte meg az Úr parancsolatát és ez cask egy kis része a Salamon bűnlajstromának. Ilyen nagyon eltévelyedett az Úrtól öreg napjaiban. Ez nem kicsinység.
A Szentírás elmondja, hogy Salamon nagyon jól kezdte, de nem tartott ki az Úr útján. Pedig nem az a fontos, hogy valaki hogyan kezdi, hanem az, hogy miként végzi be az életet. Az Úrhoz jönni nem is olyan nagy dolog, de az Úrnál megmaradni az már sokkal nagyobb. Salamon egy olyan atlétához hasonlít, aki hatalmas lendülettel elindul, aztán lazít s a cél előtt pedig elesik és nem ér a célba. Igen, Salamon először valóban az Úrral járt, de azután nagyon eltávolodott az Úrtól.
A sok asszony eltérítette az Úrtól és a bálványokhoz ragaszkodott szeretettel,  ezt írja a Biblia. Hogy lehetséges ez? Hogy először valaki szereti az Urat, utána pedig minden utálatos bálványnak templomot épít s azoknak szolgál? Milyen szépen indul Salamon pályája, az alma Gibeonban, milyen megrendítően imádkozik a templom felszentelésekor, de után az útja cask lefelé halad, amíg megérkezik azokhoz a szomorú dolgokhoz. Pedig micsoda erővel hirdette a templom felszentelésekor: szívetek legyen teljesen Istenünkké, az Úré. S később azt olvassuk, hogy az ő szíve nem volt tökéletes az Úrhoz. Hogy pont azt tette, amit az Úr nem szeretett. Nem olyan emberhez hasonlít Saélamon, aki a lámpáját a hátán hordja, másoknak világít, mag pedig sötétben botorkál?
És még valami, ami a Salamon dolgát még rosszabbá teszi. Nyilván erre azt mondjuk, hogy még a legszentebb emberektől sem lehet elvárni, hogy hiba és fogyatkozás nélküliek legyenek. Dávid sem voltaz, pedig Isten szíve szerinti férfiú volt. Már Lótnál és Jefténél is megjegyeztük, hogy számunkra vigasztaló, hogy Isten emberei is bűnöket követtek el, hogy nem voltak szuper-hősök, tökéletes emberek, a Szentírás feljegyzi az ő bűneiket is.
De nem az a legrosszabb Salamon életében , nem az a leginkább elszomorítóó és megdöbbentő, hogy így élt, hanem az hogy ezzel fejeződik be az élete. Az 1Kir.11 felsorolja Salamon bűneit és beszámol Salamon haláláról is. A függöny a legdrámaibb pillanatban gördül le. Túl korán. A Salamon története nem egy “happy end”-es történet, nem úgy van, hogy a végén cask felsóhajthatunk, hogy bármi is történt, a végén cask rendbe jöttek a dolgok. Az, hogy rendbe jöttek-e nem tudhatjuk, de annyi biztos, hogy Szentírás nem beszél erről. Ez a fejezet összehasonlítja Dávid és Salamon életét és ebből az összehasonlításból  Salamon nem jól kerül ki. Az ő szíve nem volt tökéletes az Úrhoz, mint apjának, Dávidnak a szíve.
Dávid is elbukott, de utána ő mélyen megbánta és térdre hullott. Dávid megírta az 51-ik zsoltárt, de hol van Salamon bűnbánati zsoltára? Egy hires Holland professzor írt egy könyvet az izraeli királyokról és behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon végül is nem bánta meg Salamon a bűneit, s így be lehet-e őt sorolni a kegyes királyok közé? Ő is cask annyit mond ezzel kapcsolatban: hallgassunk és reménykedjünk.
De azért vessünk egy pillantást ennek az embernek az életére, akinek dicsőségét a mező liliomai túlhaladták. Azt már mondtuk, hogy Salamon jól kezdte, ő egy teokratikus király volt, aki nem önkényesen uralkodott, hanem komolyan vette az isteni igazságosságot. Felragyog benne valami krisztusi vonás. Nem cask királyként volt ő nagy ember, hanem bölcsessége és papi közbenjárása is lenyűgöző. Mert Salamon kétségtelenül az Ószövetség leginkább Krisztusra mutató alakja. Ez leginkább a gibeoni jelenésnél látható, amikor az Úr azt mondja neki: kérj, amit cask akrsz és megadom nked. Ekkor Salamon egy prófétai ajándékot kér és ez a bölcsesség. Értelmes szívet kér, az eredeti szövegben itt a “hallgató, engedelmeskedő” szót találjuk. Ő valóban arra akar figyelni, amit Isten mond. Neki ítélni kell peres ügyekben, de ő először Istenre akar hallgatni, hogy tudja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Salamon Isten országának a megvalósulását akarja. És micsoda imádságot mond el a templom felszentelésekor. Itt mint pap tündöklik, hisz az imádság papi feladat. A Salamon dicső templomából már semi se maradt meg, de hála Istennek, hogy templomszentelő imádsága megmaradt. Az Ószövetségben sok ima van feljegyezve, de ez szépségben és belső tartalomban mindegyiket felülmúlja. Papi együttérzéssel viszi népének minden nyomorúságát Isten elé. Azt mondhatjuk: áldott az a nép, akinek a királya így tud imádkozni. Ez az ima telve van alázattal és mély bizalommal.
S ezek után történik mindaz, amit az elején hallottunk. Az egyik írásmagyarázó ezt rettenetes tragédiának nevezi. Salamon is tékozló fiú lett, de tőle nem halljuk azt, hogy : felkelek, elmegyek az én atyámhoz. Pedig ő kétszer is komoly intést kapott az Úrtól. Az elsőt a látomásban kapta, a másodikat pedig a templom építése után A baj nem is az asszonyokkal kezdődött, az már cask kegyelemdöfés volt. A Salamon szíve már korábban elszakadt az Úrtól és a Sátán több eszközt is felhasznált. Jézus figyelmeztet az élet gondjaira, s a gazdagság csalárdságára. Ezt látjuk már a Sába királynőjének a látogatásakor is. A királynő hallott az Úr nevéről, de erről a beszélgetésben nem esik szó. Ebben beszélgetésben nem a lelki dolgok kerülnek a középpontba, hanem a ház, amit Salamon épített, a király asztal, az étel, az ital, a szolgák serege, a csillogó ruhák, a borospince, legvégül mutatja meg neki a templomot. A találkoztás egy kölcsönös ajándékozással zárul. Nem az Úr áll a találkozás középpontjában, hanem az emberi teljesítmény és a pénz.
A másik nagy hibája Salamonnak az volt, amit ma toleranciának nevezünk. Hogy minden jó, mindennek helyet kell adni, minden istent be kell hozni Jeruzsálembe. Salamon azt mondta: nem kell régimódinak lenni, be kell hozni az új dolgokat, új szokásokat. Jeruzsálemben minden szabad volt, mindenkli azt tehette, amit akart.
S ami még szomorúbb, hogy Salamon nem cask beengedte ezeket a bálványisteneket, hanem templomokat is épített nekik Az egyetlen pozitív dolog, amit az 1Kir.11 még el tud mondani Salamonról az az, hogy nem szakított teljesen az Úrral. Még szolgált az Úrnak, de a bálványoknak is . Salamon a bálványimádó, és ez ugyanaz a Salamon, aki ifjú korában olyan szépen kezdte, aki úgy tudott imádkozni a templomban. Szinte nem akarjuk azt elhinni, hogy Salamon ide jutott, ahova ő se gondolta volna, hogy valaha is jutni fog.
És ami a legszomorúbb, s amit már egyszer elmondtunk, hogy a Szentírás egy szót sem szól a bűnbánatáról, az Úrhoz való visszatéréséről. Lehet, hogy volt ilyen, de a Biblia nem ír erről. A Szentírás elmondja, hogy ezeröt dalt szerzett, de ezek között nincs egy bűnbűnati ének sem. Ő nagyon sokat tudott mindenről beszélni, a fákról, az állatokról,  de egy dologról nem beszélt és ez a bűn. Mit mondhatunk mi ezek után Salamonról? Dobjunk követ rá? Ítéljük el? Ne tegyük!
Persze nagyon örültünk, ha Salamonról azt olvashattuk volna, hogy végül megbánta bűneit és bocsánatot kért Istentől. De ennek ellenére nem mi vagyunk azok, akik ítéletet kell mondjanak Salamon felett. Ahogy a Holland professzor mondta: hallgassunk és reménykedjünk. Reménykedjünk még Salamon felől is. Mert Krisztus az ő bűneiért is meghalt és a bűneiért is engesztelést szerzett.. Élete legyen egy nagy tanulság, nagy felkiáltójel a mi számunkra. Lehet jól kezdeni és nagyon rosszul végezni. Nem vélatlen, hogy Jézus és az apostolok is olyan sokat beszélnek a mindvégig való kitartásról. Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért, nézvén Jézus Krisztusra, aki nagyobb Salamonnál.

Az engedetlen próféta Text. 1 Kir.13,1-26

Ez a próféta Júdában élt. Foglaljuk össze a vele kapcsolatos történetet. Egy júdabeli prófétát az Úr Bételbe küldött, hogy ott tiltakozzon Jeroboám király bálványimádása ellen. Az, ahogyan ő elvégzi szolgálatát minden csodálatot megérdemel. Nem riad vissza attól, hogy a királynak szemébe mondja a bűnét. Amikor ez a próféta már hazafelé indul teljesen kimerűlve és az út szélén lepihen, egy Bételből való próféta utána jön, hogy visszahívja a városba és hogy ott nála egyen.
Először a júdeai próféta megtagadja, elutasítja a meghívást, mondván hogy Istene ezt megtiltotta neki. De amikor a bételi próféta  arra hivatkozik, hogy ő az Úr nevében hívja, akkor meginog és enged. Alig érnek be a házba, a bételi próféta ezeket a rettenetes szavakat mondjaa:” azt mondja az Úr, hogy mivel engedetlen voltál az Úr szavának és nem tartottad meg a prancsolatot, hanem visszatértél és kenyeret ettél és vizet ittál, nem temetik el testedet atyáid sírjába. Ez nem kevesebb volt, mint egy halálos ítélet. Ez a halálos ítélet nemsokaára verge is lett hajtva, mert egy oroszlán rátámadt és megölte.
Mit mondjunk ezekre? Az első reakciónk az, hogy ez a júdeai próféta hűségesen elvégezte a szolgálatát. Abban sem volt hibás, hogy visszatért, hisz bételi kollégája azt állította, hogy az Úr mondta neki, hogy hívja őt házába. Az Úr nevében szlt a meghívás. Másrészt mégis cask nagyot kellett vétkeznie, hisz halálos bűntetést kapott érte. Látjuk itt, hogy valaki halálos ítéletetet kap nem hazaárulás, vagy más cégéres bűn miatt, hanem cask azért, mert visszatért Bételbe a próféta-társához és annak házánál kenyeret evett és vizet ivott. De az Úr ezt kifejezetten megtiltotta neki. Mi erre azt mondanánk, hogy ez egy kis kihágás volt, nem egy súlyos, halált érdemlő bűn. Egy bíróságon a védőügyvéd azzal is érvelt volna, hogy előtte meg milyen bátor volt és fel mert lépni Jeroboám kiráyl ellen, Istennek engedelmeskedett és nem a kiráylnak.
De az Úr másképpen ítélt. Az ő ítélete ebben a “könnyű” esetben sem ismert pardont. Másképpen szólva az Úrnál nincs könnyű eset. Nála a jota és pontocska is fontos. Ez a júdeai próféta, akinek neve sem ismert hirtelen tűnik fel a történetben. Ez akkor történt, amikor az ország ketté szakadt, északi és deli részre és ez egy vallási szakadást is előidézett. Jeroboám egy saját istentiszteletet letesít és be akarja mutatni első áldozatát. Ezt az Úr nem engedte meg, mert bár politikailag szét voltak szakadva, lelkileg és egyházilag együtt kellett volna maradniuk. A jeruzsálemi templom továbbra is Izreal egységének lelki szimbóluma volt. De Jeroboám Bételben egy új egyházat alapít. Ebben  személeyes és politikai szempontok is szerepet játszottak. Jeroboám atoll felt, hogy az emberek továbbra is Jeruzsálembe járnak istentsizteletre imádkozni, akoor visszahúz majd a szívük és az északi ország megszűnik. Ezért külön szentélyt és istentiszteletet letesít.S et az Úr rettenetesnek találja. Ezért küldi speciális küldöttét Bételbe, hogy amilyen keményen cask lehet, tiltakozzon ezen önkényes szentély és istentisztelet ellen. Jeroboám ezt az egélsz dolgot minnél hamarabb abba kell hagyja. A júdabeli próféta vállalja és teljesíti a küldetést. Nem tehetünk mast, mint hogy levesszük kalapunkat ezen ember bátprsága előtt. Nem retten meg a szakadár királytól. Egy szóra sem méltatja. Rá se néz, és úgy prófétál az oltár ellen. Nagyon kemény ítéletet mond, hogy majd emberi csontokat fognak égetni ezen az oltáron. Az oltár elhasad, akirály meg akarja fogatni a prófétát, de király kinyújtott karja megbénul. De a próféta imádságára a keze újra meggyógyul. A próféta a helyzet magaslatán áll, fellépése dinamikus erőt sugároz. Amikor Jeroboám palotájába hívja, hogy ott kenyeret egyen, megtagadja, mondván, hogy az Úr ezt megtiltotta neki.
S ez után következik a szomorú része a történetnek. Bételben volt egy másik próféta, aki úgy élt Bételben, hogy egy szót se szólt, egy szóval se tiltakozott az önkényes istentsiztelet ellen. Az egyetlen tiltakozás az, hogy nem vesz részt az ünnepi istentiszetleten. Ez a próféta hall erről az esetről a fiaitól, akiket látszólag megragadott a júdeai próféta bátorsága. Hazamenve lelkesen mesélték el a történteket. Ők lelkileg a júdeai próféta oldalán állnak. Ahogy az öreg próféta ezt hallja, azonnal dönt. Nyomába ered a júdeai prófétának és amikor rátalál, ahogy ott úl a fa árnyékában, azonnal azt mondja neki, amit Jeroboám király mondott. Gyere hozzám enni. Ahogy láttuk,az elején, mi ezt nem gondoltuk volna olyan súlyos bűnnek. De mégis sokkal több az, mint gondoltuk volna. A bételi próféta olyan ravaszul hazudik, még egy angyali jelenésre is hivatkozik, mondván hogy egy ellenparancsot adott neki, hogy mégis cask szabad nála ennie.
És nemsokára ott ülnek az asztalnál és majd az ítélet következik. Mi biztos nem adtunk volna ilyen súlyos ítéletet. Hisz fáradt volt, éhes és szomjas is, s jön valaki, aki kedvesen híja és még egy angyali jelenésre is hivatkozik. Ki látja ebben az örödögöt? Hisz ő azt sem tudhatta, hogy a bételi próféta hazudik neki.
Mi védelmére kelnénk ennek a prófétának, mi kegyelmesebbek és irgalmasabbak akarnánk lenni Istennél, mert szerintünk igazságtalan ez a bűntetés. De nincs igazunk. Mert ő másodszor is nemet kelett volna mondjon. Hisz ő nagyon jól tudta, hogy Isten nem változtatja óránként a véleményét. Amit tíz órával ezelőtt megmondott, tizenegy óra múlva nem vonja vissza. Isten nem mond egyszerre igent és nemet. Ez az ember annak a megtestesítője, aki inkább hallgat egy ember szavára, mint az Isten parancsára. Egyszerűen ezért, mert az emberi szó kellemesebb neki, és nem vág úgy az elevenébe. Ez mindig is így történik. Isten a paradicsomban azt mondja: ne egyél. De az örödögnek van egy ellen-kijelentése és a többit már tudjuk. Az Úr itt azt mondja: ne egyél, mert itt az én ügyemről van szó. De a hazugság hízeleg: ó gyere egyél nyugodtan, nem kell azt olyan komolyan venni. Jézus azt mondja: aki nem tagadja meg magát, az nem lehet az én tanítványom. Ez az élet minden területére igaz. Nekünk mindent az Isten igéje mond meg: a házasságban, a társadalomban, a gyereknevelésben, a politikai életben és ez egyre nehezebb az egyházban is. Mert a hamis próféták mindenütt ott vannak. Ők mindent kibillentenek az egynesúlyukból. Jézus is fiygelmeztet, hogy az utolsó időkben hamis krisztusok támadnak, de ne hallhgassunk rájuk.
Két dolog válik világossá ebből a történetből. Az első azt, hogy az Isten parancsolata mindig az ó-ember ellenére van. A hamis prófécia mindig az ó-ember kedvére való. Amit Isten mond, az húsunkba és vérünkbe vág. A második dolog, hogy Isten igéje mindig egyszerű. Mi tesszük azt bonyolulttá, mi csinálunk problémát belőle. De ez egyáltalán nem bonyolult. Mindig pofonegyszerű. Ne tedd! A hamis prófécia mindig bonyolult. Nézzük cask meg a bételi próféta szövegét. Ki kell diszítse, még odavesz egy angyat is, másképp a hazugság nem hihető. A hazugságnak mindig komoly marketingre és reklámra van szüksége, hogy eladható legyen. Ne higgyünk a “bételi” angyalokban, az ököllel üt, az gonosz angyal. Ezek kivűlről kívánatosak, kdvesek, de romlást hozank.
Vajon mgondolhatott az a szerencsétlen júdeai próféta, aki visszatért? Körülbelül így vélekedhetett, okoskodhatott magában.: nagyjából elvégeztem a munkám. Jeroboám kiráyltól nem féletm, és az Úr nevére nem hoztam szégyent.Isten ítéletét hirdettem a bételi oltár felett személyválogatás nélkül. Ez a fődolog. Emelett az már kicsiség, hogy betérek a bételi próféta házába. Ez cask már cask egy részletkérdés, az egész az rendben van. De ekkor történik az, hogy a nagy akadályt átugorja, és a kis kőben megbotlik
Nagyon veszélyes dolog a kerssztyén életben eldönteni, hogy mi a kis és nagy dolog, a lényeges és lényegtelen. Mert, ami a mi szemünkben kicsinységnek tnik, az Isten előtt nagyon fontos dpolog klehet és fordítva. Ha ez az étkezés egy mellékes dolog lett volna, akkor az Úr nem mondta volna neki olyan nyomatékosan: ne egyél és ne igyál! Nagyon sok ilyen keresztyén ember van, akinél nagyjából minden rendben van, de a részletekben már nem. Vannak olyan emberek, akik nyilvános helyeken nagyon jól tudnak viselkedni, de sokszor baj van otthon. Baj van azzal, ahogy bánnak a legközelebbi hozzátartozóikkal.A keresztyén életben nagyon kell vigyázni a kis dolgokra, mert sokszor azok a nagy dolgok.
De válaszoljunk arra kérdésre, hogy miért volt oly nagy bűn, hogy a júdeai próféta bement a kollégájához és miért bűntette meg Isten olyan kemémnyen? Azért, mert ez az egész bételi áldozat útálatosság volt Isten szemében és ezért a prófétának Bételhez semiilyen köze sem lehetett volna. Ő nem volt mit keressen Bételben.
Azt is meg kell gondolnunk, hogy Keleten együtt enni valakivel nem olyan kicsinység volt, mint manapság nálunk. Keleten együtt enni valakivel a legméylebb közösség és a legszorposabb barátság jele volt. Ezért tiltakoznak a farizeusok az ellen, hogy Jézus a bűnösökkel ás vámszedőkkel együtt eszik és iszik. Ez számukra azt jelentette, hogy ő egy velük, és az ő párjukon áll. Most már értjük, hogy miért akarta Jeroboám is a júdeai prófétát házába hívni. Ez a közös eves, ennek a meghívásnak az elfogadása, a bételi istentisztelet rehabilitációja, jóváhagyása lett volna. Isten embere és Isten ellensége együtt eszik. Ez pont olyan, mint ha a második világháborúban Hitler és Churchill együtt evett volna. Képzeljük cask el, hogy mennyire figyelték a bételi emberek az eseményeket és egyszer cask azt látják, hogy a júdeai próféta együtt megy a bételi prófétával annak házába. Ni cask, az előbb még tüzesen prédikált Bétel és az oltár ellen, most pedig mint két jó barát együtt mennek enni. Akkor még sem olyan rossz, amit ők csinálnak, mégsem olyan veszélyes az önkényes istentsiztelet. Hisz íme. A két egyház papja szépen, békében együtt vannak, együtt esznek, isznak.
Most már látjuk, mekkora lelki kárt okozott ez a júdeai próféta ezen egyszerű étkezés által és hogy az Úr jól tudta, hogy miért tiltja azt meg neki ennyire szigorúan. Ezáltal a próféta elárulta az Isten ügyét. Az Úr meg akarta menteni a bételi embereket is, a próféta szavai, cselekedetei és csodák által, amik ott történtek. És mindez nagy hatást is gyakorolt az emberekre. De most a próféta mindezt, hogy úgy mondjam, semlegesítette azáltal, hogy visszament enni. Ő szavaival azt mondta: vigyázzatok, Isten ítélete jő! De cselekedetével azt hirdette: nem ezt az egészet olyan komolyan venni. Itt látjuk azt, hogy a szó és cselekedet közti ellentét Isten ügyét annyira megronthatja és Isten munkáját szabotálhatja. Milyen rettenetes az, ha szép hitvallást mondunk a templomban, de utána káromkodunk az utcán. Ezt a júdeai prófétát nem lehet cégéres bűnökkel vádolni. A baj nem abban volt, amit tett, hanem abban, amit nem tett. Elfelejtette megkérdezni magától: mi lesz ennek a magatartásnak a következménye? Az ítélet is úgy hangzik: nem negdelmeskedtél az Úr szavának.
Ez az ember elfelejtett egy nagyon fontos kérdést, amit mi is fel kell tennünk : vajon az én evésem, ivásom, minden cselekedetem az Úr dicsőségére valÓó? A példázatbeli fügefát nem azért vágta ki a gazda, mert mérgezett gyümölcsöt termett volna, hanem azért, mert nem termett jó gyümölcsöt.
A szigorú bűntetés nem cask a prófétának szólt, ahen ma a bételieknek is. Mert alig indult el a városból hazafelé rátámadt egy oroszlán és megölte. S ott állt a szamara és az orsozlán a holttest mellett. Ez nem egy szerencsétlen véletlen volt, nem lehetett így a gyászjelentéesére írni: tragikus baleset áldozata lett. Az, hogy az orsozlán a prófétát megölte, de nem ette meg és hogy a zsamarat se bántotta, az nem egy megszokott esemény volt. És aki cask látta, mindenki tudta, ebben Isten keze volt.
Így őrizte meg Isten a bemocskolt dicsőségét és szerzett nevet magának a bálványozó Bételben. A kettéhasadt oltár nem volt elég intés, egy haláleset is kellett hogy figyelmeztetés legyen Bétel és Jeroboám számára.
De nincs ebben a történetben semi féynsugár? De igen. Van benne bűn, de van benne kegyelem is. Az igaz, hogy rettenetes ítéletetet hajtattik verge ezen a prófétán, de hogy az számára a kárhozat lett volna, azt nem mondja sehol ez a történet. Mert az, hogy valakinek a holtteste nem került a családi sírba, az egy zsidó ember számára nagyon szomorú doloig volt. Az igaz, hogy a családi körben való eltemetés megtagadtatott tőle, de a mennyek országa nem. Holteste nem kerülhetett a családi sírba, de megdicsőűlt teste ott lehet Isten országában Ábrahámmal, Izsákkal, Jábóbbal és a többi üdvözült lélekkel együtt. Súlyos bűnt követett el az a próféta, de nem megbocsáthatatlan bűnt. Merjük hinni, hogy Krisztusért ezen a gyarló szolgáján is könyörült. Mert ez a próféta vétkezett, de nem volt képmutató és hitetlen. Az Írás Isten ember néven említi, amit a bűne által nem veszített el. Ez apróféta nem volt Júdás. Sokkal inkább Mózeshez hasonlítható, aki szintén vétkezett, s ezért nem mehetett be az ígéret földjére.
Az üdvösségében nem kételkedünk, de engedetlensége legyen figyelmeztetés a mi számunkra, hogy mindvégig és mindenben vegyük komolyan Isten szavát és engedelmeskedjünk annak.