Az ajtó példázata

Tanulságos igék a példázatokról 25

Text.”Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.”(Ján.1O,7)

            Nagyon fontos ennél a példázatnál, hogy kinek mondja ezt el Jézus. Itt ő a főpapokkal, írástudókkal, farizeusokkal beszélget, a nép vezetőivel, pásztoraival vitázik, akik irányítják a nép gazdasági, politikai és vallási életét egyaránt. Nekik, a hamis pásztoroknak mondja el Jézus, hogy milyen kell legyen a jó pásztor. Nekik mondja el itt az ajtóról szóló példázatát., hogy : én vagyok a juhok ajtaja és aki ezen az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az ilyen pásztorról mondja Jézus, hogy ennek az ajtónálló ajtót nyit. Az ajtónálló nem más, mint Jézus Krisztus Atyja, maga Isten. Aki Jézus Krisztuson át megy a juhakolba, annak az Atya ajtót nyit, azt maga Isten rendelte a pásztori tisztre, az egy elhívott ember.

            Minden vezetői tisztnek ez a lényege, hogy erre Isten hív el, ez Isten ajándéka mind a vezető, mind pedig a vezetettek számára. Bár lehetne minél több ilyen egyházi és világi vezetőnk!

            Ez számunkra nyilván az egyik legnagyobb kérdés: vannak-e nekünk ilyen vezetőink, akiket Jézus Krisztus hívott el a vezetésre, akik ezt tudják és így hordozzák ezt a felelősséget? Ez a példázat kijelöli számunkra a feladatot is, hisz minket az egyház Ura nem tétlen szemlélődésre hívott el, hanem munkára. Az elsődleges munka minden keresztyén ember számára az, hogy imádkozzon. Könyörögjön a vezetőkért, hogy jól tudják vezetni a rájuk bízott embereket. Imádkozzunk azért, hogy az egyházban pásztori lelkületű emberek vezessenek, könyörögjünk a lelkipásztorokért, hogy igazán hirdethessék Isten igéjét, hogy olyan hatalommal tudják kimondani az igét, mint Isten a teremtéskor, hogy az meg is lett. Imádkozzunk azért, hogy az igehirdetés ne legyen üresjárat, hogy nyomában döntések szülessenek, emberek Istenhez közeledjenk, tettekben is megmutatkozzon a hitük.

            De imádkozzunk azért is, hogy az iskolákban is pásztori lelkületű tanítók és tanárok tanítsanak, neveljenek, akik tudják, hogy a „bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.”  Könyörögjünk olyan vezetőkért, akik Isten és a felebarát szeretetére és Krisztus követésére vezetik a fiatalokat. Imádkozzunk azért, hogy krisztusi lelkületű politikusok vezessék országunkat, népünket. Téves azt gondolni, hogy a keresztyén embernek semmi köze a politikához, hisz nincs az életnek egyetlen olyan területe sem, amit ne a hit kellene uraljon és meghatározzon. Imádkozzunk azért, hogy minden vezető megismerje és megszeresse Isten akaratát és cselekedje is azt.

            De talán valaki közülünk azt mondja: én nem vagyok sem lelkipásztor, sem tanító, sem politikus, engem akkor ez nem is érint. De igen! Mert a legtöbben apák és anyák vagyunk, s az egyetemes papság alapján el vagyunk hívva családunk vezetésére, pásztorolására. Ha csak egyetlen bárányka lenne is a családban, akit vezetgetni kellene, s mi ezt az egy báránykát nem az ajtón keresztül vezetnénk, nem Jézus Krisztushoz vezetnénk, akkor ez nagy baj lenne. De ha valaki nem lenne apa és anya sem, hanem úgymond egyedülálló, az is el van hívva a pásztori szolgálatra, hisz nem mindegy hogy az ember saját magát hova vezeti. De mindenki másokat is vezet, mert senki sem él egyedül, mások is vannak körülötte.

            Ebben a példázatban Jézus megmutatja, hogy mi az igazi pásztor munkája. Ahol igazi a pásztor, ott a vezető és a vezetettek között kölcsönös bizalom van. A jó pásztor hangjára hallgatnak a juhok. Az életünk egyik legnagyobb rákfenéje épp a bizalmatlanság. Ez azért is rossz, mert keserűen csalódtunk a hamis pásztorokban, akik tulajdonképpen báránybőrbe bújt farkasok voltak.

            De nem csak a juhok ismerik a pásztort, hanem ez fordítva is igaz, a pásztor is ismeri a juhait éspedig név szerint. Juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. A nagy gyülekezetekben sajnos a lelkipásztor nem tudja mindenki nevét megjegyezni, de milyen jó tudni azt, hogy Jézus Krisztus a jó pásztor mindenkit nevén szólít, mindenkit személyesen ismer.

            Miután kivezeti őket a legelőre, előttük megy. Ez minden jó vezető jellemvonása, hogy elől megy. Ez azt jelenti, hogy ő kell leghamarabb megküzdjön a farkassal, az ellenséggel, ő kell áldozatot hozzon. Milyen szomorú az, ha egy vezető a nyereségre vágyik és nem hajlandó áldozatot hozni a rábízottakért.

            Az ilyen pásztort követik a juhok, mert ismerik a hangját, idegent nem követnek, elfutnak attól, mert annak a hangját nem ismerik. Milyen jó lenne, ha így lenne. A baj az, hogy sokszor az idegen hangja, a világ, a Sátán, az antikrisztus hangja olyan hízelgő és csábító a mi számunkra és ezért arra hallgatunk. Hogy bedőlünk a Keletről vagy Nyugatról jövő rossz hatásoknak, tanításoknak, vigyázzunk tehát, hogy kire hallgatunk. Kérjük Isten Szentlelkét, hogy tudjuk kiszűrni az idegen hangokat és tudjunk határozott nemet mondani azokra.

            Végül még egy kérdés: nem túl szép ez ahhoz, hogy igaz is legyen? Megvalósulhat-e ez a mi életünkben? Vagy csak egy szép álom és ideál marad mindez a mi számunkra? Persze, ha ez csak egy szép ideál lenne, még akkor se lenne szabad ezt megvetnünk, mert akkor ez egy kívánatos, megvalósításra méltó ideál lenne. De az, amit nekünk itt Krisztus mond, az több mint egy ideál, hanem az egy csoda ami valóság lehet életünkben. Ez a Krisztus követésének a csodája . Pál apostol nem szűnik meg ezt a csodát a gyülekezetek számára kifejteni, hogy mit jelent, hogy Krisztus az ajtó és mit jelent azon bemenni. Ezen az ajtón bemenni nem más, mint az, hogy Jézus bevon minket a maga halálába és feltámadásába. Ezt úgy is mondja Pál, hogy belekeresztelkedtünk Jézus halálába és feltámadásába. Egy másik helyen így fogalmaz: mi mindenkor magunkban hordozzuk Jézus halálát, hogy az ő élete is látható legyen a mi halandó testünkben. De talán a legszebb megfogalmazása az, hogy aki Krisztusban van, új teremtés az.

            Összefoglalva elmondhatjuk, hogy mi először is arra hivattunk el, hogy a Főpásztor, a Jézus Krisztus juhai legyünk, másodszor pedig arra, hogy mi is legyünk jó pásztorok. A Főpásztor legnagyobb tette az, hogy Bárányként feláldozta magát érettünk. Akkor lehet valaki az ő juhává, ha megértette a kereszten való áldozatát, amit ő ott bemutatott értünk. Ezen a kereszten ment végbe a mi életünk legnagyobb eseménye: a megváltásunk. A pásztori lelkület a kereszten születik meg.

            Ez az ajtó szoros és az oda vezető út keskeny és kevesen vannak, akik megtalálják azt. A legszomorúbb valóság az, hogy a juhokhoz lehet az ajtón kívül is bemenni, ki lehet kerülni a keresztet. Ennek kikerülése az önzés, önmagunk dicsőségének keresése. De Jézus most is hív minden embert és kiáltja mindenkinek: én vagyok az ajtó és ezen az ajtón ma be lehet menni. Isten adott egy nyitott ajtót. A kegyelmi idő egyszer lejár, Isten ezt az ajtót egyszer bezárja, ne habozz tovább, lépj be ezen az ajtón. Ez azért annyira fontos, mert egyszer be kell lépjünk a halál ajtaján. Aki már életében belépett a Jézus ajtaján, az már be is lépett az örök életbe.

Lépjünk be a nyitott ajtón!                                                                  Lőrincz István