A jó pásztor példázata

Tanulságos igék a példázatokról 26

Text.”Én vagyok a jó pásztor és a jó pásztor életét adja a juhokért. „(Ján.1O,11)

            Mindnyájan érezzük, hogy egy olyan időben élünk, amikor a farkas elszabadult, garázdálkodik és ezért a jó pásztorról szóló példázat különösen időszerű. A farkas üvölt és nem hagy békén minket. Hol innen, hol onnan jönnek a gyilkos merényletek hírei, hogy „ragadozó farkasok” ártatlan „bárányokat” öltek meg, mészároltak le, sokszor épp a templomban. Mert ebben a világban mindig” farkas-idő” van, és egy „farkas-világban” hangzik fel Jézus szava: én vagyok a jó pásztor.

            Jézus nagyon jól tudja, hogy ilyen időkben az övéi is tele vannak félelemmel, ezért mondja bátorításképpen: ne féljetek, mert a jó pásztor veletek van. A farkas üvöltése végső soron még jót is tehet: a juh elkezd ilyen időben a pásztora után tudakozódni. A nehéz időkben mindenki menedéket keres. Ezért ez jó idő lehet az evangélium terjedésére, sőt az ember elindulhat a jó pásztor keresésére. Persze vigyáznunk kell arra, hogy ebben a jó pásztorban ne csak azt lássuk, aki a külső életünket, vagyonunkat, egészségünket megvédi. Isten az ő igéjéban nem tett olyan ígéretet, hogy minket minden bajtól és veszélytől megóv.

            Akkor mit jelent számunkra az, hogy ő a jó pásztor? Először is azt, hogy ő magáénak akar tudni minket. Nem mi birtokoljuk őt, hanem ő birtokol minket. Nem mi használjuk fel őt a mi céljainkra, hanem ő használ fel minket az ő céljaira. Ő egy szóval sem beszél a mi tulajdonunkról, de igenis beszél az ő tulajdonáról és hogy ő azt oltalmazza és megtartja. Nem véletlenül hasonlítja össze magát a béressel, akinek a juhok nem tulajdonai. Ő nem béres, ő pásztor és azért mondhatja a juhokról, hogy azok az övéi. A béres a maga életét menti, ezért elmenekül, ha a veszély jön. A pásztor azonban nem fut el. Ő kész életét adni a juhaiért.

            Ez a pásztor azonban nem egy gyenge személy, hisz itt egy kemény kéz nyúl felénk, ami meg akar ragadni, aki azt akarja, hogy mi átadjuk magunkat neki. Ez a kéz már rég nyúl utánunk, csak mi épp épp kitértünk előle. De boldog ember az, aki engedi, hogy a jó pásztor keze megragadja. Ez tulajdonképpan egy csoda, ami fölött öröm van a mennyben.

            De miért érdeklődik annyira irántunk ez a pásztor? Mit akar ő tőlünk? Mi tesz minket kívánatossá számára? Nem ismer minket eléggé, hogy azt gondolná, hogy velünk nyer valamit? Nem tudja ő, hogy mi milyen hálátlan, érdemtelen lények vagyunk? Nem ismeri multúnkat, bűneinket, hogy mennyi minden gonoszság és hiábavalóság van bennünk? De igen, ő nagyon jól ismer minket, sokkal jobban, mint mi önmagunkat és mégis akar minket. Nem a mi jóságunk az, ami vonzza őt felénk, hanem az ő jósága indítja arra, hogy minket a magáévá tegyen. Épp azért akar, mert tudja, hogy milyen szegények, tökéletlenek és bűnösök vagyunk. Az ő szeretete indítja arra, hogy a mi pásztorunk legyen. Különös pásztor ő, aki épp azért akarja a juhot, mert az el van veszve. És ez a pásztor nem nyugszik addig, amíg az elveszett juhot meg nem találja. Lukács evangélista olyan szépen mondja el, hogy a pásztor, akinek száz juha van és az egyik közülük elveszett,  elindul és nem nyugszik addig, amíg a juhát meg nem találja. Végső soron mi mind ilyen századik juh vagyunk.

            Ez a pásztor azért olyan különös, mert ő maga is elveszetté lett. Ezt a pásztort az különbözeteti meg a világ összes többi pásztorától, hogy ő az elveszett juhaiért kész volt keresztre menni. Ebben példázatban ötször olvassuk, hogy a jó pásztor életét adja a juhokért. Ez a pásztor, ahogy a próféta megjövendőlte megveretetett, nyája pedig szétszóratott. Ezért ez a pásztor azoknak, akik földi biztonságot, a maguk dicsőségét keresik, botránkozássá lesz. De ennek így kell lennie, mert végső soron minden embernek el kell döntenie, hogy ehhez a pásztorhoz akar-e tartozni, vagy pedig megtagadja őt? El kell mindenki döntse, hogy jobb vagy bal oldalán akar-e állni, hogy áldott vagy átkozott akar-e lenni?

            Aki úgy dönt, hogy ennél a pásztornál marad, az ő nyájához tartozik, az előtt megnyílik a titkok titka: az, aki ott a kereszten megveretetett, az aki ott elveszett,  akit sebek borítottak, annak a halála nem értelmetlen, hanem megszerzi számunkra a legnagyobb ajándékot: bűneink bocsánatát és az örök életet. Mert az ő halála nem sors, hanem áldozat. Az Atya akarata pedig az volt, hogy ez az áldozat hozza el számunktra a legnagyobb segítséget, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert mi a poklokig vesztünk el, azért a pásztornak a pokolig kellett értünk alászállni. Annyire meg akart szerezni minket, annyira tulajdonává akart tenni, hogy a legnagyobb szenvedéstől, a haláltól sem riadt visssza.

            De ez a pásztor nem csak meghalt, hanem harmadnapon fel is támadott. Az Atya ezt a pásztort nem hagyta a halálban, mert feltámasztotrta őt. Most őt minden ember, az egész világ pásztorává tette.

            Húsvét óta ezt a jó pásztort munkában találjuk, ő küzd ezért az egész világért, minden emberért. Ő minden percben végzi az ő megmentő, megváltó munkáját. Először is felkeresi a kicsiny nyáját, a tanítványok seregét, amelyik az ő halála következtében szétoszlott és őket összegyűjti. De miután őket összegyűjtötte, küldi is őket szerte e világba, hogy gyűjtsák a nyájat, így ők juhok és pásztorok lehetnek egy személyben. Az, aki a tanítványok között a legelveszettebb volt Péter, kapja kifejezetten a legeltetés parancsát. És a másik, aki előbb báránybőrbe bújt farkas volt, a tarzuszi Pál, akit a kegyelem kiragadott az öldöklésből, az lesz a népek nagy apostolává.

            De Jézus minket is el akar hívni erre a nagy szolgálatra, hogy keressük az elveszetteket és hozzuk be őket a nyáj közösségébe. Amíg az éjszaka nem jött el, addíg minket Jézus munkálkodásra hív. Mi nem mondhatunk le senkiről, mert neki más juhai is vannak, akiket ő be akar hozni mennyei karámjába. Mi se senkire se mondhatjuk ki azt, hogy nem lehet az ő juhává. Ott is lehetnek juhok, ahol mi nem is gondoljuk vagy sejtjük. Én huszonnégy év óta járok be a börtönbe, mert hiszem, hogy Jézusnak még ott is lehet olyan juha, aki most még el van veszve, de a jó pásztor még őt is megtalálhatja és megszólíthatja. Ezért mi se mondjuk ki senkiről azt, hogy „kutyából nem lesz szalonna”, hogy farkasból nem lehet bárány, mert a jó páasztor mindent megtehet, ő még ezt is elvégezheti az emberek szívében. Mi tegyünk mindenkinek bizonyságot a jó pásztor szeretetéről, hogy ő ma is keresi az elveszetteket, szereti őket és azt akarja, hogy mindenki az ő nyájának tagja legyen. Adja az Úr, hogy ahogy egy híres igehírdető mondta: lehessünk mi is kicsiny bojtárjai ennek a jó pásztornak.

            Persze az is igaz, hogy ebben a munkában lesznek kudarcok, lesz fájdalom, csalódás. Jézus nem táplál bennünk illúziókat , amikor minket bárányként küld a farkasok közé. Lesznek olyanok ais, akik megmaradnak elveszettségükben, akik nem jönnek be Jézus aklába.

            De azt is tudhatjuk, hogy a jó pásztor ismeri az övéit, vigyáz rájuk és azokat már senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Ez elég nekünk, ebben megnyugodhatunk és várhatjuk a nagy napot, amikor a mi drága pásztorunkat meglátjuk majd színről-színre.

Javasolt cím: Jó pásztor ő nagyon.                                       Lőrincz István